Megjöttem!
~Meyu POV~
Eldöntöttem... Utálok egyedül repülőre ülni!
Most is itt nyomorgok egy kövér bácsika mellett... MenHevel nem volt ilyen sose...
Nem baj... Már csak... Öhm, mennyi idő van hátra?
- Nyolc óra...- sóhajtottam fel kínlódva.
Előszedtem a telefonomat és valami nagyon gagyi játékkal kezdtem el játszani.
- Ugorj már te nyomoronc..!- nyomkodtam erősen a kijelzőt.
Mivel elvesztettem az utolsó életet is, meguntam és inkább zenét kapcsoltam.
Dudorásztam a zenét és néha egy picit táncoltam is rá, ezzel visszalökve Husikát (így neveztem el az öreget) a helyére. Mindig átfolyt az én részemre.
Valami fertelmes bűz csapta meg az orromat. Kikaptam a fülemből a fülhallgatómat és meg is hallottam miért. Husika, gyönyörű szépen, vadász kürtöket megszégyenítő módon eresztett le.
Fulladozva csatoltam ki magamat és rohantam a mosdó felé.
Az ajtónak támaszkodva próbáltam kiszuszogni azt a szagot az orr üregemből.
Megnéztem a fejemet a tükörbe, és mivel eléggé nyúzott volt a képem inkább el is fordultam, mielőtt összetört volna.
Vissza szambáztam a helyemre és lehuppantam ismételten Husika mellé, aki észrevette magát és az újságát kezdte olvasni.
Félszemmel rám nézett, de pont tett rá magasról mit csinálok.
A szag végre elszállt így nyugodtan kényelembe helyezkedhettem.
Már amennyire lehetett...
Az a hét amit a tanyán töltöttünk, nem csak, hogy borzalmas volt, még minden második pillanatban seggre ültem, vagy pofára estem... Ráadásul a nyereg is feltörte a popsimat.
Úgy emlékeztem nem nehéz a lovaglás és olyan mint a biciklizés vagy az úszás, hogy nem lehet elfelejteni...
Baromira nem! Mindent elfelejtettem hogyan kell, és még a nekem kiadott ló is utált engem.
Mindig elfutott előlem amikor ki akartam hozni, nem engedte, hogy letakarítsam és még a nyereg alól is kifordult. Egyem a szíve csücskét...
Megtanultam valami nagyon cifra szójárást is. Eléggé hülyén hangzik az egész, de minden munkás meg istállós ember ezt a, már-már nyelvet, használta.
Visszagondolva nem igazán tetszett az idei kis "telelésem". A hó is a nyakamba szakadt, és majdnem megfagytam. Mindenki arra fogta, hogy túl sovány vagyok, és tömni akartak zsíros kajákkal. Én csak belebújtam JungKook pulcsijába és összegubóztam a kanapén. Már amikor nem ráncigáltak ki kecskét terelni, vagy éppen malacot etetni.
Hirtelen Husi felhorkant és "pattogni" kezdett. Valami nagyon elfuserált röhögés féle szakadt fel belőle.
Fintorogva néztem, ahogy a hurkái mindjárt kicsapják a szememet.
Jó, tudom, nem biztos, hogy az ő hibája a súlya, de én nem vagyok ehhez szokva... Nekem csak egy vékony nővérem van már eléggé régóta. Meg persze hét idol nem túl sok ideje...
Kíváncsi vagyok Vicky hogy boldogul velük...
Höhö...
Nem, Meyu! Ne legyenek perverz képzelgéseid! A nővéred tök normális, nem csinálna olyat, főleg nem hét pasival! Maximum Jiminnel... De vele is "jegyesek", szóval megérteném...
Ahajj... Biztos jó lehet, ha van az embernek párja...
Lehet, hogy rá kéne szállni valamelyik fiúra...
Jó, Meyu! Most állj le az idiótaságaiddal!
- Unatkozok...- dünnyögtem miközben az arcomat gyűrkészeltem.
Felsóhajtottam és hátradőltem. Lehunytam a szememet és próbáltam elaludni.
xxxxx
- Megjöttem!- nyitottam be az ajtón.
Senki nem válaszolt, sőt, egy kicsi hangot se hallottam.
- Hahó! Valaki!- csoszogtam beljebb miközben ledobáltam a bőröndjeim.- Pedig az ajtó nem volt bezárva...
Nagyon halk kuncogást hallottam a szobák felől.
Nagyon értelmes arcot vágva indultam meg a hang irányába.
- Ne csináld már...- vihogott Vicky.
- Most miért ne? - kacagott fel Jimin.
Néhány talp csapódása a padlón és az egyik ágy recsegése.
- Elpattan egy ered, ha ennyire feszengsz...
Felvettem az egyik legsunyibb vigyorom és kikerestem melyik szobában vannak.
Megálltam Jimin hálója előtt és ráfogtam a kilincsre. Vellem egy mély levegőt és halkan lenyomtam a kilinycset. Kitártam hirtelen mozdulattal az ajtót és elkiáltottam magamat.
- Megjöttem!!- vigyorogtam.
Vicky eszeveszett sikításban tört ki, miközben lefordult az ágyról.
Jimin csak nézett rám és az ágytakarót húzgálta maga felé, hogy eltakarja magát, ugyan is egy szál alsóban szobrozott az ágy előtt.
- Sz-Szia hugi...- vigyorgott félénken Vicky.
- Valamit megzavartam..?- támaszkodtam az ajtófélfának.
- Nem, semmit, csak fürdeni készültünk.- vigyorgott Jimin.
- Készültünk..? És délbe fürdeni?- vontam fel a fél szemöldököm.
- Ehehehe...- vihogott a nővérem idegesen.
- Hosszú sztori...- sóhajtott Jimin miközben felhúzta a földről Vickyt.
- Most értem haza, szóval van időm..!- vigyorogtam rájuk.
- És még én vagyok a perverz...- méltatlankodott Jimin.
- Öhm... MenYu... Pakolj ki, aztán elmeséled milyen volt... O-Oké?- hárított Vicky.
- Ha gondoljátok...- behúztam az ajtót és félhangosan nevetve mentem vissza a holmijaimért.
------------
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése