My first BTS fanfiction 15.rész

Fogadás

Már lassan egy hete van, hogy a Bangtan fiúk odaköltöztek a Choi testvérpárhoz. Végre kezdik egymást megszokni, de még mindig fedeznek fel új dolgokat.
Egy eléggé hűvös szerda reggelen Vicky pont mosás napot tartott, de a kinti hőmérséklet miatt a házban kellett teregetnie. A ruhák kiterítése után a mindennapi rutin, a főzés következett. Hogy jobban haladjanak, Jin is besegített neki.
A ház eddigi csendjét hatalmas röhögés zavarta fel. Ez persze nem kerülte el a főzők és a szobáikban pihenők figyelmét sem.

-Minek örülsz ennyire kicsi Jimin?- támaszkodott az ajtófélfának Rapmon.

-Se-Se-semmit!- pukkadozott tovább a szárítónak támaszkodva.

-Na, jó! Engem nem cseszel át! Hadd nézzem!- lökdöste arrébb V.- Azt a rohadt!- kacagott fel ő is.

Persze nem kellett sok már mindenki szakadt a nevetéstől egyedül Vicky állt értetlen fejjel a nappali közepén.
-Öhm... Most komolyan? Mi olyan vicces?
-Ez!- lóbált meg J-Hope egy halványkék Minnie egeres bugyit.- Ez melyikőtöké?

Vicky halál vörös arccal lehajtotta a fejét.

-Az... Az az enyém...

A fiúk még nagyobb röhögésben törtek ki, Vicky pedig szégyellősen visszaállt a konyhába.
-Nem akarod megmutatni magadon?- támaszkodott a pultra Jimin.
-Majd ha el tudsz menni feltűnés nélkül a repülőtérre.- nyújtotta rá a nyelvét.
-Fogadni mernék, hogy menne.
-Jól hallottam hogy valaki fogadást mondott?- lökte el a helyéről Hope a fiút.- Mi a tét?
-Nincs semmilyen foga...
-De van!- vágta rá Jimin.- Ha el tudok menni feltűnés nélkül a reptérre akkor Vicky megmutatja magán azt a cuki bugyit.
-És, ha nem jönne össze?- támaszkodott rá Jiminre Rapmon.
-Öhm... Passz... Vicky?
-Rám ne nézz... Nem szoktam fogadni.
-Hehe... Nekem van egy jó ötletem!- húzta gonosz vigyorra a száját J-Hope.
-Abból semmi jó nem sülne ki de, hadd halljuk.
-Ugye ha a Törpe elhalad feltűnés nélkül a repülőtéren akkor Vicky lejt neki egy fehérnemű showt...
-Nem lehetett volna máshogy kifejezni... Így is ciki.- gubózott még jobban össze a lány.
-De ha nem sikerül, akkor ő neki kell megtennie ugyan ezt.
-Emeljünk rajta!- vágódott oda Suga is.- Ugyan abban amiken Vickynek kéne!
-És hogy még jobban szívjon, nem vehet fel se napszemüveget, se maszkot a repülőtérre.- szólt oda V is.
-N-Nem lesz ez egy kicsit sok?- pislogott nagyokat Jimin.
-És ha hagynánk a francba az egészet?- csatlakozott hozzá Vicky.
-Hadd szívassuk már egy kicsit Jimint!
-És ha sikerül neki?- vetette fel JungKook.
-Akkor kicsit csorgatjuk a nyálunkat.- rántotta meg a vállát Hope.
-Hé, arról nem volt szó, hogy előttetek is!
-Ha már a Törpének kijut akkor nekünk is...
-Mi ez a nagy hangzavar..?- csoszogott elő a szobájából kómás fejjel Meyu.
-Jesszusom!- ugrott Monster nyakába V.- Egy ősember!
-Köszi TaeHyung... Ez jól esett. Én is téged!- lapította le a kócos haját a lány.- Na? Miről folyik a tanács?
-Vicky és Jimin fogadtak.
-Miről?
-Ha, Jimin végig tud menni feltűnés nélkül a repülőtéren, mindenféle takarás nélkül, akkor a nővéred lejt neki, és persze nekünk egy fehérneműs táncot.
-Hé! Eddig csak az volt, hogy megmutatom!
-Viszont! Ha nem jön össze neki, akkor neki kell Vicky bugyiját felvennie.
-Hehe... Ezt megszívtátok... De... Mikor is tervezitek ezt az egészet?
-Holnap mész az óhazába te dinka...- pöckölte meg a húga homlokát.
-Ja, tényleg... Banyek...
-Mi a baj?
-Nem láthatom ki szívja meg...
Erre a mondatára Vicky az arcába seperte az elkínlódott tincseket.

xxxxx

-MenYu! Van kőkeményen 20 perced és indul a géped!- kiabált idegesen Vicky.

-Jövök!- nagy csörgéssel és négy hatalmas bőrönddel futott (már amennyire tudott) a szobából.

-Semmi napszemüveg!- kapta le Jiminről a napszemüveget Suga.
-De így semmi esélyem...

-Így jártál! Minek mentél bele ilyen hülyeségbe?
-Mert valakik belerángattak...- vetett szúrós pillantásokat Hope felé.

-Ne hisztizz! Még lehet esélyed... És az nekünk is jó.- vigyorgott miközben méregette Vickyt.

-Szállj le a barátnőmről oké?- ragadta meg a pulóverének a nyakát Jimin.

-Nyugi. Inkább fogd meg Meyu egyik bőröndjét és segíts nekünk.- nyomta oda az egyik húzós csomagot a kezébe.

Lassan, de biztosan haladtak az úton, néha meginogva a súlyos bőröndöktől. Mikorra odaértek a lányoknak csak egy gyors ölelkezésre jutott idejük mivel a gép 5 perc múlva indult.

-Vigyázz magadra, és olvasgasd az úton a szótárt. Amint odaérsz hívj fel, időtől függetlenül. Érezd jól magad és pihenj sokat.

-Oké, meglesz de most már engedj mert tényleg elkések.- tolta el a nővérét és hátraintve neki elindult.

Vicky még egy kicsit nézett utána aztán Jimin felé fordult és megölelte.
-Olyan kislány még... És egyedül repülőzik...

-Kislány? Pont Meyu? Gondolom nem felejtetted el milyen szóharcot levert YoonGival... Nem csak jól énekel, de még kezdő szinten rappel is.

-Tudom, de akkor is... Ő a húgom. Anya halála után ez az első, hogy külön leszünk.

-Megszokod... Hehe...
-Mi olyan muris?
-Még senkinek sem tűntem fel...- húzgálta a szemöldökét.

-Perverz...
-Csak, hogy megnyugtassalak, a többiek is minimum ennyire ilyenek. Ha nem jobban.

Kézen fogva elindultak kifele. Már majdnem ott voltak a kijáratnál amikor hatalmas visítozás törte meg a megszokott morajlást.
-JIMIN!- visított egy, a harmincas éveiben járható hölgy.
Őt egy csomó fiatalabb lány követte.
Amint ezt Jimin és Vicky észrevette, azonnal futásnak eredtek mint aznap amikor összejöttek. Már épp hogy nem a megszokott útvonalukon loholtak, amikor egy csapat lány eléjük vágott. Útvonal frissítésként, nem a város másik felét vették célba hanem a lakhelyüket. Össze-vissza cikáztak a kisebb nagyobb utcákban így összezavarva a lánysereget. Nem kellett sok, a csapat elvesztette teljesen a pár nyomát.
Vicky és Jimin eközben a házban lihegett. A fiú a fal mentén lecsúszott a földre és kuncogni kezdett.
-Ho-hogy is gondolhattam hogy... Sikerülhet...

-Na mi van emberek?- vigyorgott gonoszul Hope.- Csak nem megkergettek titeket?
-Bekaphatod...- tápászkodott fel a padlóról.

-Igaza van... Most az egyszer én is azt mondom, hogy jobban teszed ha befogod.- sóhajtott fel Vicky is.

-Jé hazaestetek ti is! Hú de meggyötörtek titeket...- fintorgott Rapmon is.
-Most asszem' összeomlok...- suttogta Jimin miközben újra felfedezte a bejáratnál található aprócska szőnyeget.

 xxxxx

-Gyere már ki!- dörömbölt a szobaajtón Suga.

-Egy frászt! Én ebben nem mutatkozok!

-Örülj már, hogy nem tanga! Különben is fogadtatok! Na, gyere elő vagy rád török!

-De ha kiröhögsz én kinyírlak...- fordította el a zárban a kulcsot Jimin.
Suga 'segítséget' nyújtva nyitotta ki az ajtót. A röhögést visszafogva mérte végig Jimint.
-Kurvára nem vicces...- takargatta magát a szűkebb részeken.

Csapattársa fapofát felvéve ragadta meg az előtte ácsorgó fiút, (akin történetesen csak egy szál bugyi volt) majd vonszolta a nappali felé. A többiek ahogy meglátták hihetetlen röhögésben törtek ki. Suga odalökte eléjük amire felszisszent.

-Ne lökdöss! Így is, kicsi.

-Ny-Nyomj már valami nagyon durván szexi táncot léci!- törölgette a könnyeit V.

-Mindjárt az öklöm lesz nagyon szexi az arcodban.- emelte fel a karját Jimin.- Öhm... Hol van Vicky?

-Azt mondta, hogy ő nem fog részt venni ilyen hülyeségekben, és elment átöltözni.

Jimin sejtelmesen elmosolyodott és az irányt Vicky szobája felé vette. Kopogás nélkül, csendesen benyitott. A szeme elé táruló látvány számára a világ összes kincsével nem ért volna fel.

------------