Karantén!!
~JungKook POV~
Fáj a fejem... Érdekes... Nem szokott fájni. Hm, lehet hogy nem kellett volna végignézni a maratont.
- Reggelt...- csoszogtam ki az ebédlőbe.
Leültem a szokásos helyemre és próbáltam nem kómásan nézni.
- Mi van Kook? Olyan vagy mint egy zombi...
- Dehogy... jól vagyok... Miért kérdezed?- kaptam a tekintetem a leaderünk felé.
- Tök sápadt vagy... És a szemed is karikás.- húzgálta meg az arcomat.
- Csak nem beteg vagy?- rohant ide hozzám Vicky.
- D-Dehogy... Csak megnézem azt a maratont...
- Végig? Ne már! Még én is bealudtam...- méregette az arcomat Vicky tovább.
- Ki a gyilkos? Még én se láttam a végét.- dobta le a bögréjét Mon.
- A csajszi volt pasija...- pislogtam nagyokat.
- Tudtam!- kiáltott fel Vicky.
- Ne már! Pedig tutira vettem hogy az exe új barátnője...
- Na ennek örömére keltsük fel a többi jómadarat...- túrt bele a hajamba a női 'leaderünk'.
- Jó ötlet...
- De ha vizezni akarsz, megkeresem a vízipisztolyt és azzal, mert nem akarok ágyat szárítani ilyen hidegben...
- Hidegben? - ásítottam.
- Ja... Esett az eső és mellé még nagyon párás, nyálas az idő.
- Szuper...- dörzsöltem meg a szemeimet.
- Szép jó reggelt emberek...- vánszorgott elő Hope V-vel a nyakában.
- Na ne...
- Semmi rosszra ne gondolj!- vágta le az egyik székbe a kómás fiút.- Csak nálam néztünk azt a sorozatot, és beszunyáltunk... Nem tudjátok ki volt a...
- Az ex...- szóltam bele.
- Hínnye' öcsém... De ritka szarul nézel ki!- hajolt a képembe.
- Ezt szeretem benned... A feltűnő őszinteséged...- vigyorogtam rá fáradtan.
- Mi lesz mára a program?- mordult fel V.
- Tánc próba... Délelőtt fél 12-ig, ott lesz egy szünetünk, és délután 2-től egészen 6-ig.
- Nem lesz egy kicsit sok?- hozta fel Vicky.
- Főzz jó sok kávét és nem...- rántotta meg a vállát Rapmon.
- Hé, Kookie jól vagy?- lóbálta meg a karját az arcom előtt Vicky.
- N-Nem...- ugrottam fel és ahogy megindultam beleütköztem Jinbe. Bocsánatot se tudtam kérni, mert éreztem, hogy gond van...
Hirtelen kirántottam a fürdőszoba ajtaját, és hatalmas lendülettel letámadtam a wc-t.
- Hé, Kook... Minden oké már?- simogatta meg a hátamat Vicky.
- A-Asszem'...- köhögtem egy kicsit.
- Itt se lesz egész nap táncpróba...- hallottam Jin hangját is.
Megszédültem és minden elsötétedett.
xxxxx
Mi ez a szag? Fertőtlenítő? De miért?
Próbáltam kinyitni a szememet de nem igazán akart menni. A kezemmel az arcomhoz kaptam. Megdörzsöltem őket, amire végre kinyíltak.
Nehézkesen körbe vizslattam. Minden fehér és néhány helyen kék vagy sárga foltok.
Pislogtam néhányat amire végre letisztult a látásom. Felültem és végre leesett, hogy én most hol is vagyok. Egy kórházi szobában. Egy kórházi betegszobában. Egy jellel ellátott kórházi betegszobában. Jellel?!
- M-Mi van?- tört fel belőlem.
- Úgy látom felébredt...- hallottam az egyik irányból egy idegen hangot.
Abba az irányba kaptam a fejemet ahonnan a hang jött és egy fehér köpenyes idős férfit láttam ahogy valamit magyaráz Vickynek és a leaderünknek.
- És meddig tartana a karantén?- kérdezte Vicky.
- K-Karantén??- ugrottam meg.
- Igen öcskös... Valami fertőző betegséget gyönyörűen benyaltál és most itt kell maradnod... Öh, meddig?- nézett az orvosra Rapmon.
- Maximum két napig. Ha minden oké lesz akkor holnap este már otthon töltheti az éjszakát. De akkor is csak ágyban.
- Mennyi idő lenne mire teljesen felépül?
- Talán egy hét. Utána már csinálhat bármit, és ehet is mindent. De addig csak diétásan ehet. Semmi zsíros vagy fűszeres.
- Uhm... Akkor, ha most pihenek vagy alszok akkor holnap már haza mehetek?- szóltam közbe.
- Talán igen.
- Oh, az jó!- vigyorogtam és visszafeküdtem.
Most végre pihenhetek egész nap és mellé, azt csinálok amit akarok, csak ágyban kell maradnom. Szuper! Majd jól elleszek a table... Temmel... Basszus!
- Ehehe... Nagy kérés lenne ha behoznátok a táblagépem?- ültem fel megint.
- Bocsi öcskös, de a többiek is most vannak kivizsgáláson, a házat pedig ki kell szellőztetni.
- Oh... Értem...- dőltem vissza megint.
- Kap majd egy kis infúziót, hogy ne száradjon ki.
- Infúzió?!- visítottam fel.
xxxxx
- Na látja? Nem is fájt annyira...- törölgette le a kezemet az ápoló nő.
- Nem...
Egy frászt nem! Vagy 8x szúrta meg újra és újra és mellékesen egyszer el is tört a tű.
- Meddig fog folyni?
- Úgy egy óráig... Aztán kap még egyet, az este, de azt másik karba. És ennyi... Ha nem lenne elég, akkor annyit hogy, elég legyen.
Öh kössz... Ha nem konyha nyelven mondod is megértem...
- Addig pihenjen csak... Nemsoká hozok néhány vitamint.
- Köszönöm...
Visszadőltem az ágyon és lehunytam a szememet. Végre kezdem szundikálni mire a nővérke rám cseszte az ajtót.
- Itt vannak a vitaminjai. Parancsoljon. És hoztam mellé altatót is, ha nem tudna aludni.
- Köszönöm...
Na hogy... Felébreszt, hogy vegyem be az altatót... Logikus...
Lekínlódtam a torkomon azt a marék bogyót amit abba a kis edénybe hozott az előbb és végre elaludtam.
Enyhe fájdalomra ébredtem ami a bal karomat ostromolja. A nővér már megint akupungtúrázik a kezemen.
- Elnézést... Nem az erősségem a véna eltalálása.
- Azt veszem észre...- morogtam.
- Azt veszem észre...- morogtam.
Mire végre elkészült, az egész karomat be kellett kötöznie, annyira összeszurkált.
Annyira nehezen telt el az a szerencsétlen éjszaka, és reggel az orvos is késett mert műtéte volt.
Engem nézett meg utoljára, de csak 2 méterről rám nézett és ennyi volt.
El is engedett. Persze kikötése lett, hogy semmiféleképpen nem menjek emberek közelébe, és szedjem az antibiotikumot. Ha ki is kelek az ágyból, akkor csak a szellőztetés idejéig vagy amíg a mosdóba megyek ki. De oda is maszkot kell felvennem... Hurrá!
Utálok beteg lenni...
------------
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése