Ehehe... Sziasztok...
Tudom, most így kicsit elsunyítottam a héten a részeket, de egyszerűen, se ihlet, se ötlet. Sokkal több (és szerintem jobb) ötletem van egy bizonyos műfajú fictionomhoz. (Fruzsi ne olvassa ezt a mondatot) Ez egy yaoi sztori, és BTS. Még nagyon készülőben van (mondjuk lassan másfél hónapos meló). Beterveztem még egy ficit ami nem yaoi, és nem is love story. Annak még csak a vázlatait készítem ezerrel, mivel még a suli kezdete (1 hét!) előtt kész szeretnék lenni az első résszel minimum. További fejleményekben, úgy terveztem, hogy suli mellett, minden hétvégén teszek fel részeket. Már most ráállok erre a rendszerre (és ezzel is előnyt adva magamnak a másik 2 ficihez) és ha jut időm (meg persze lesz erőm) átszerkesztem az oldalt, hogy ne csak ez a MFBTSFiction legyen, hanem több más is, köztük azok a kis One-shotok amiket fejben már megírtam és esetleg ha lesz olyan bátor valaki és ír velem közös vagy szerepes fictiont. Na jó, Kata ne pofázgass annyit, már unják a rizsát... Lusta vagy és kész ezen nincs mit szépíteni! Kezdj hozzá a részhez, mielőtt Fruzsi szétcincálna! Az alteregóm zaklat, megint, szóval jó olvasást! ^^
~Soo
Most ugye viccelsz?
~Meyu POV~
Yaay! Lassan jön a: gyerünk vissza Szöulba! Nem mintha nem szeretnék Magyarországon lenni, de nekem ez sok volt egyszerre... Hozzá vagyok szokva a nyüzsgéshez, meg a nagyvároshoz, de én akkor is Szöulban nőttem fel, azt már ismerem mint a tenyeremet. Budapest is szép hely, de nekem valami hiányzik belőle... Lehet, hogy a tisztelet? Nem is tudom... Na mindegy! Annak még jobban örülök, hogy ez lesz az utolsó hetem itt. Valami tanyáról beszélgettek Dóra néniék, de gőzöm sincs mit takar ez a kifejezés... Valamilyen szinten jó vagyok magyar nyelvből, de ezt nem tudtam megfejteni...A szótáramban próbáltam keresgélni amikor az ikrek szó szerint rám cseszték az ajtót.
- Idióták...- morogtam.
- ^Egészségedre... Lehetne a mi nyelvünkön?^ - gúnyolódott azt hiszem Dani... Vagy Tomi... Passzolom inkább, annyira egyformák.
- Nem...
- ^Azt hiszem ez egy nem volt...^
- ^Én is értettem...^
- ^Na jó, minek köszönhetem ezt a szívélyes látogatást?^ - tettem le a szótáramat.
- ^Ja igen... Csak szólni akartunk, hogy szedj össze egy heti ruhát és fehérneműt... - ezt a szót de kiemelte a kis perverze.- És aztán délután háromkor gyere a cuccaiddal a földszintre. Teszünk egy látogatást a régi birtokon!^
- ^Birtokon?^
- ^Ja... Tudod... Lovak, kutyák, birkák és egyéb állatok...^
Ezek most komolyan beszélnek vagy csak szívatnak?
Kitessékeltem őket mivel pakolni akartam, és nem akartam úgy járni mint az első napon, hogy a bugyimért kergettem őket.
Sóhajtottam egy nagyot és előszedtem a kisebbik utazótáskámat, és kidobáltam belőle a cuccokat. Előszedtem egy pár darab nadrágot, mivel csak farmerem volt így azt tettem be. A pólókat csak úgy beledobáltam és néhány pulcsit is. Közben a kezembe akadt egy számomra igen csak meglepő felső is, az egyik BTS fiú pulóvere. Történetesen JungKooké...
Hm, neki úgy is van belőle három, így nyugodt szívvel felvehetem... Úgy is olyan jó meleg...
- Zoknik...- méregettem a vastag és vékony zoknijaim. Random beledobtam 8 párt, hadd legyen egy pót is, ha netán beázna a cipőm.- Apropó cipő...-rádobtam az egyik tornacipőmet, benti cipőnek és mellé még egy bakancsot is odaraktam. Csak a biztonság kedvéért.
Na... Ruhák, megvannak. Hajvasaló... A hajamat mostanság copfban hordom így felesleges. Ugyan így a creppelő...
Külön kis neszesszer... Hm, tusfürdő, sampon, testápoló, arctisztító, majd mellé a sminkes táskám és a tisztasági csomagom. Szuper!
Telefon töltő, tab és a tartója...
- Azt hiszem kész vagyok...- mosolyodtam el.
Az órámra nézve még csak fél három volt.
Van még idő bőven...
Elő kaptam a telefonomat és csak úgy rajzolgatni kezdtem.
Egy napocska, néhány felhő, fű és egy nyuszi rajzolódott ki rajta. Én egy művész vagyok! Meg egoista...
- És skizofrén....- morogtam miközben elterültem az ágyon.
- MenYu! - hallottam Szilvit az ajtóm felől. Ahogy odafordultam az aranyos mosolyával és rikító, hajával találtam szembe magam.
- Hm?
- Lenne... ^Izé..^ Kedve? Uhm... Pakol táska, én?- motyogta erős akcentussal miközben mutogatott a szobája felé.
- Segíteni bepakolni?
- Igen! ^Bocsi, csak próbálkozok...^
- Jól teszed!
- ^Ezt nem értettem... Még csak most kezdtem, tudod...^
- ^Mindegy... Menjünk!^
Átmentünk a szobájába és már ki volt szedve néhány dolog a szekrényből.
- ^Ez mi?^- emeltem fel fintorogva egy eléggé csúnyán szabott nadrágot.
- ^Nem emlékszel? Régen neked is volt, lovaglónadrág. Most is kelleni fog, ha akarsz lovagolni. Vegyél fel alá egy harisnyát is majd, mert be fog fagyni a pille popsid...^
- Ezt meg se hallottam...- morogtam.
Elég gyorsan összepakoltunk és már hurcoltuk is le a holmijainkat. Már mindenki csak ránk várt, így két csapatra szakadtunk. Az ikrek mentek a bácsikámmal, én pedig Dóra nénivel és Szilvivel.
- ^Mi miért nem a fiúk után megyünk?^ - tettem fel a kérdést amikor az egyik kereszteződésben másfele fordultunk.
- ^Venni kell egy pár dolgot neked, mert a Szilvi ruhái nagyok lennének rád.^
- ^Mondtam, hogy neked is kell lovagló nadrág.^
- ^Oké...^
xxxxx
Nem sokáig cicóztunk egy sport üzletben, elém raktak néhány nadrágot, és fel kellett vennem, majd guggolni párat és fel emelni a lábamat ameddig csak lehetett. Három közül választhattam, ami kényelmes is volt és jól is nézett ki. Végül egy fehér mellett döntöttem. Leültettek egy székbe és körbemérték a lábamat is. Elém pakoltak néhány csizmát azzal a céllal, hogy próbáljam fel azokat. Volt egy amit három embernek kellett lehúznia rólam, annyira tapadt. Azok közül a választásom egy sötétbarna bőrjellegűre esett.
Végre mehettünk... Volna, ha Szilvinek nem jut eszébe, hogy kell nekem kesztyű is.
Abból szerencsére csak méret kellett és felpróbálni azt amelyik tetszik. Ebből egy rózsaszín-barna tetszett meg nagyon így azt vettem meg.
Hála a Jó Istennek, végre útnak indulhattunk. Elég sokáig kocsikáztunk, de én jól elvoltam. A zene és mellé a kocsi óvatos rázása miatt elaludtam.
Már csak az ikrek kiabálására és erőteljes ráncigálásra keltem fel.
Ahogy kinyitottam a szemem, a felettem gubbasztó, és idiótán vigyorgó Tomival találtam szembe magam.
- Nyomi...- toltam el magamtól.
Nehezen felültem és körbenéztem.
Néhány fa, vékony villanypásztor kerítés, egy terepjáró és mögötte egy szállító. Egy szép nagy, emeletes ház és szinte közvetlen mellette egy istálló, ahonnan néhány paci figyelt ki rám. Az istállótól nem messze egy srác beszélgetett Szilvivel miközben egy hatalmas barna lónak támaszkodott. Nem sokkal a távolban kisebb épületek, szint úgy villanypásztorral körbevéve, a háttérben pedig az enyhén sárguló félben levő kis mezőn egy kupac birka.
- ^MenYu, megnézed a malacokat?^- nyaggatak a fiúk.
- ^Ha békén hagytok, igen...^
- ^Akkor gyere már!^
- Megyek... Megyek...- hagytam magam a húzásnak.
Próbáltam magamhoz térni, amikor eléggé erős bűz csapta meg az orrom. Megdörzsöltem a szememet és ahogy a földre néztem egy hatalmas fekete tarka disznó feküdt közvetlen a lábam előtt. Nagyon meglepődtem, annyira hogy hátra léptem, de valami miatt seggre ültem. Egy malac visítva menekült előlem, míg egy másik felém közeledett, eléggé agresszívan tekintve.
Felsikítottam és felpattantam. Rohanni kezdtem, és átugrottam egy kis kerítésen is.
Dani meg Tomi csak röhögtek rajtam én pedig "menekültem" tovább.
Nem figyeltem hová futok, csak futottam. Valami nedves és hideg ért a talpamhoz ami miatt megtorpantam és lenéztem. Ott ácsorogtam a sárban fél pár cipőben, miközben egyre jobban süppedtem lefele. Hátranézve, ott árválkodott a bakancsom a sárba cuppanva.
- Most ugye viccelsz?!
xxxxx
Ahhoz képest, hogy amikor ideértem, majdnem megzabált egy malac és majdnem beleragadt véglegesen a cipőm a sárba, egész jó hely ez. A ház belülről egész szép elrendezésű. Én közös szobába jutottam ki Szilvivel. Muszáj volt ebédelni mert anélkül nem engedtek sehova. Megkaptam, hogy még az újszülött kismacska is többet eszik mint én, de nem vettem sértésnek. Egyszerűen csak nem voltam éhes.
Amíg a többiek "kipihenték" az evést, én addig körbejártam az istállót és a mögötte levő kis karámot.
Egy hatalmas fekete ló, majdnem lefejelt, így utána hanyagoltam az istállót. Mivel nem láttam senkit és semmit a karámban így vettem a bátorságot és bementem.
Beljebb haladva, egy nem túl magas és nem is túl alacsony lóval találtam szembe magam. A kötőféke, vagy mi is a neve, bele volt akadva egy kiálló ágba. Ahogy meglátott engem, erősen kezdte ráncigálni, amitől csak még jobban belevágott a bőrébe az egyik tartószíj.
- Nyugalom...- léptem felé párat amitől felkapta a füleimet és rámnézett.
Oké, Meyu, beszélj koreaiul, úgy se érti meg, és ha jön valaki, hülyének is néz.
Picit csitítgattam és végigsimítottam a nyakán. Megfogtam az egyik kapcsot a kötőféken és kikapcsoltam. Azonnal elrántotta a fejét és vágtatni kezdett. Olyan gyönyörű volt...
A képzelgésemből egy erős rántás és egy mérges pillantás húzott vissza.
- ^Te eszednél vagy? Ez egy ló, és nem egy plüssállat. Bármikor megtámadhat és akár meg is ölhet!^- szidott a bácsikám testvére.
- ^E-Elnézést, csak... Csak beragadt, és segítettem neki...^ - bagadoztam ijedten.
- ^ Máskor, kérj engedélyt a bejáráshoz, és kerüld a sárga kötőfékes lovakat. Ezzel jelöljük ha vadabb a természete.^
- ^Rendben...^
Azért elég lett volna szólni, evés közben is, hogy ne menjek az ilyenek közelébe...
Szerintem nem vad... Szépen tűrte, hogy kiszabadítsam... Érdekes.
Megindult a vissza a ház felé de valami puhába és ragacsosba léptem.
- Kérlek mondd, hogy nem... KUTYAGUMI!- kiabáltam el magam ahogy megnéztem a cipőm talpát.
Szuper! Ügyes vagy Meyu!
- Most ugye viccelsz?- vinnyogtam miközben egy faággal próbáltam levakarni a ragacsos anyagot.
-------------
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése