Legszebb születésnap...
Egy kellemesen hűvös reggelen, kivételes módon nem Vicky volt az első aki felébredt. Jimin egy jó órával megelőzte és befoglalta a konyhát. Előszedte a kis receptes könyvet és böngészni kezdett benne.
- Nincs ebbe semmi jó...- csapta le a kezéből.- Mit kéne csinálni? Egyedül nem megyek sokra...
Hatalmas sóhaj társaságában az irányt a szobák felé vette. Megállt Jin ajtajánál és halkan kopogott.
- Igen..? - nyitott ki kómásan a szoba tulajdonosa.
- Segítenél? - illesztgette egymáshoz az ujjait Jimin.
- Mi a gond Törpe?
- Tudod... Ma van MenHe születésnapja és szeretném egy kicsit meglepni... Semmi ötletem sincs a reggelihez... Segítenél? Kérlek, SeokJin! Te sokkal jobb vagy a konyhában..
- Rendben van Rómeó... Menjünk...- borzolta össze a fiatalabbik haját.
- Köszönöm...- mosolyodott el aranyosan.
Jin előszedte az egyik serpenyőt és a fiatalabbik kezébe nyomta. Kipakolt az egyik szekrényből lisztet, cukrot, meg néhány kis dobozt. A hűtőből elővett néhány tojást, és tejet.
- Tedd a főzőlapot a legmagasabbik fokozatra. Rakd rá a serpenyőt és kend ki olajjal...
- Oké...
Előkapott egy edényt és beleszórt egy jó adag lisztet. Néhány kanál cukor és egy teáskanál sütőpor követte a sort. Beletört 3 tojást és egy fél doboz tejet is öntött rá. Jó alaposan elkeverte és lerakta Jimin mellé.
- Mit tervezel?- kutatott az olaj után Jimin.
- Palacsintát... Megsütni te fogod, én csak bekeverem. Jobb felső polc...
- Hehe köszi...- kapta ki az említett helyről a kis üveget.
- Csinálj egy adag kávét, és van tejszín a hűtőben... A többit meg tudod...
- Köszönöm...
xxxxx
~Vicky POV~
Ideje lenne felkelni... Már biztos van legalább fél hét... Úgy érzem Jin már felébredt... Valaminek nagyon finom az illata... Palacsinta?
Enyhén megtámaszkodtam, amire éreztem, hogy Jimin nincs mellettem.
- Hát ez meg hová lett?- morogtam miközben felültem.
Eltűnt a papucsa és itt a pizsamája... Biztos kint van valahol.
Ha Jin már fenn van, akkor nem kell sietnem... Megcsinálj ő a reggeli. Szundizhatok még egy keveset.
Visszaborultam az ágyon és a kispárnámat magamhoz ölelve pihentem tovább. Az illatok egyre erősebbel lettek és már a nyálelválasztásom is megindult.
Kinyílt az ajtó és az illat ismételten csak erősödött.
- Jimin?- támasztottam meg magam ahogy egy alak rajzolódott ki.
- Jó reggelt szívem...- suttogta miközben közelebb jött.
- Neked is... Hát ez?- csodálkoztam el ahogy letette elém a kis tálcát.
- Csak egy kis reggeli...- mosolygott aranyosan rám.- Jó étvágyat...
- Segíts egy kicsit... Annyi van hogy nem bírnék vele...- felvettem az evőeszközöket és felvágtam egy kicsit a palacsintát. Akkor vettem észre, hogy 'szív' alakja van. Legalább is gondolom az akart lenni...
Nehezen de elpusztítottuk a reggelit, a kávé tejszínjét pedig elbolondoztuk.
- A mai nap csak velem lehetsz...- adott egy pici puszit az orromra.
- Értettem, főnök úr...- kuncogtam miközben magamhoz öleltem.
- Majdnem elfelejtettem...- engedett el és a zsebébe nyúlt.
- Ne mond..!
- Pedig de... Boldog születésnapot!- nyújtott ide egy kis dobozt.
- Jimin, nem kellett volna...
- De igen... Nézd meg...- kacsintott rám.
Óvatosan felnyitottam a kis doboz tetejét és egy gyönyörű arany nyaklánc kukucskált vissza. A levegőmet is bennfelejtettem úgy néztem fel Jiminre.
- Ez... Ez... Ez gyönyörű!- ugrottam a nyakába.
- Örülök, ha tetszik... Segítsek feltenni?
- Persze!- elfordultam és felemeltem a hajamat.
Finom mozdulatokkal a nyakamba rakta. Hihetetlenül jól esik tőle.
- Na? Várj itt egy tükör...- felém fordította és most kivételes módon nem a kócos hajamra figyeltem fel először, hanem arra a gyönyörű vékony, csillogó láncra.
- Nagyon tetszik... Köszönöm!- borultam a nyakába. Mélyeket lélegeztem hogy ne sírjam el magam.- Finom az illatod....- kuncogtam.
- Igen? Átvettem a palacsintát?
- Kicsit...- picit felemelkedtem, hogy a szemébe tudjak nézni.
Elmosolyodtam és gyengéden megcsókoltam.
Miután felöltöztem és meg is mosakodtam, a nappaliba csak Jimin fogadott.
- A többiek?
- Sürgősen be kellett menniük a stúdióba...
- És akkor te?
- Én megmondtam, 'a mai napon csak velem lehetsz'.- indult el felém.
- Rendben van... És, mi a terv mára Minnie?
- Pihenés, összebújás, romantika és minden amit a könyvekben és filmekben csinálnak a szerelmespárok...- ölelt magához.
- Jól hangzik...
xxxxx
Jimin betartotta az ígéretét... Egész nap mást se csináltunk, csak egymással foglalkoztunk. Nem volt olyan perc amikor ne kaptam volna egy puszit vagy egy apróbb ölelést.
Már majdnem este hét órára járt az idő amikor NamJoon telefonált Jiminnek, hogy nekünk is be kéne mennünk, mert soha nem végeznek a melóval. Gyorsan átöltöztünk és az irányzatot a stúdió felé vettük. Nagyon jó volt a sötét utcán sétálni, kézen fogva Jiminnel teljesen szabadon, rejtőzködés nélkül.
Picit átfagyva, de odaértünk és gyorsan be is mentünk.
- Azt hiszem kutyagumiba léptem...- nézegette a cipőtalpát Jimin.- Menj előre, én addig levakarom...
- Oké... Fenn megtalálsz...
Megindultam a lift felé és ahogy benyomtam a gombját, feltűnt, túl nagy a csend...
Türelmesen beálltam és a harmadikra irányítottam a liftet.
Nagyon lassan, szinte csiga tempóban vánszorgott felfele.
- Ugye nem akadtál el?- nyomkodtam őrült módon tovább a felfele gombot.
Hál' Istennek haladt tovább és nehezen de kinyílt a célként kitűzött szintre.
Hatalmas sötétség fogadott, egyedül egy apró lámpa világított ami csak azt segítette elő, hogy ne essek hasra semmiben.
Valaki számolni kezdett...
- 2.3.4. MEGLEPETÉS!- kiabált egy csomó ember, és felkattantak a lámpák. Ott volt a tömegben mindenki. A fiúk, a stúdió minden embere, a menedzser és még néhány régebbi barátomat is megtaláltam.
- Ez hihetetlen...- vigyorogtam mint a hülye gyerek.- Mindenki itt van... Kivéve Meyu...
- Ezt meg ki mondta?!- hallottam a húgom sértődött hangját. Körbenéztem és megláttam a nagy TV-n a videóhívását.
- Meyu!- mosolyodtam el megint.
- Igen te vénasszony! Boldog születésnapot!
- Hé! Csak két évvel vagyok idősebb nálad, kislány!- nyújtottam rá a nyelvem.
- Kioszthatjuk az ajándékaink?- hozta fel JungKook.
Mindenki helyeselte és leültettek a kanapéra. Sorba jöttek a fiúk elsőnek. Miután ők ideadogatták, és néha majdnem összefejeltünk minden más ismerősöm és munkatársam is meglepett. A kanapé sajna betelt ezért állnom kellett. Az ajándékozás végeztével végre jött az egyik legjobb dolog a születésnapokban... A torta.
- Ne felejts el kívánni!- emlékeztetett V.
- Ugyan mit tudnék? Mindenem meg van... Család...- néztem végig a fiúkon.- Barátok... És... Szerelem...- mosolyogtam Jiminre.
Nagy levegőt véve fújtam el a gyertyákat. Ezt követően beindult a buli teljesen. Bekapcsolták a zenét, és felvágtuk a tortát.
Egyszerre leállt minden csak a csend maradt. A csapat kétfelé oszlott és Jiminnel találtam szembe magam. A háta mögött összekulcsolt kezekkel sétált elém.
- Choi MenHe... Tudom, csak két hónapja vagyunk hivatalosan is együtt, de én úgy érzem, már a debütálás előtt is egymásra találtunk. Reggel már kaptál tőlem egy kis ajándékot, de az nem a teljes volt.
Letérdelt elém, és a szemembe nézett.
Ugye nem..?
- Mivel a kezedet nem kérhetem meg... Ezért szeretném, ha a nyakláncodon hordanád...- elővett ismételten egy kis dobozt és ahogy kinyitotta egy gyűrűt mutatott felém.
A szám elé kaptam a kezemet és próbáltam nem sírni de nehezen ment. Néhány könnycsepp utat tört magának és ezt észre is vette. Felállt és felemelte a fejemet, hogy a szemembe tudjon nézni.
- Tudod... Ha válaszolhatnék... Igent mondnék...- suttogtam és erősen magamhoz öleltem.
- T-Tényleg?
- Igen...
- Igent mondana...- nézett végig a többieken.- Igent mondna!- ismételte hangosabban.
Mindenki csak meghatottan mosolygott és néhány régi barátnőm a könnyeit törölgette.
- Akkor... Folytatódjon a buli!- töröltem meg a szemeimet.
A zene visszahangosodott és a tánc és a beszélgetés folytatódott.
Most már tudom... Ez volt életem legjobb, legromantikusabb és legszebb születésnapja!
------------
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése