My first BTS fanfiction 17.rész

Féltékenység

- Auu!- nyavalygott Jimin.
- Bocsánat...- ismételte el megint SooYu. (gyakornok)

- Várj segítek...- ugrott a fiú mellé Vicky.- Jimin... Ne mocorogj már... Így persze hogy húzza a hajad...
- Jól van na... Csak furcsa a keze... Nagyobb a megszokottnál...- gondolkodott hangosan.
- Ne haragudj...
- Ne törődj vele...Kicsit bunkó kedvében van...- húzott egy nagyobbat egy tincsen a lány.
- Auu!- vinnyogott tovább.

xxxxx

- Vicky, van kedved lekísérni? Nikotin hiányom van...- támaszkodott a lány vállára SooYu.
- Te cigizel? Amúgy igen. Lemegyek... HaNi! Léci vedd át az irányítást. Segíts Yinnek.- kalimpált a kezével az emlegetett gyakorlónak.

- Hova mész?- állította meg a vállánál fogva Jimin.

- Lekísérem tenyeres-talpas urat bagózni.- böködte meg a mellette álló vigyorgó fiút.

- Mehetek én is?

- Nem... Neked mindjárt ott kell lenned a fényképész előtt. Tudod, hogy pipa lesz ha nem végezhet időben.- simogatta meg az arcát.

Ennyivel ott is hagytak mindenkit. Viccelődtek egy kicsit aztán mire észbe kaptak a parkolóban ácsorogtak.

- MenHe...
- Mi a gond?

- Kérdezhetek valamit?
- Öhm... Persze. Mit szeretnél?

- Őszintén válaszolj... Ti együtt vagytok Jiminnel?

- H-honnan veszed?

- Csak válaszolj. Igen vagy nem?

- De ígérd meg hogy nem mondod el senkinek! Amúgy... Igen. Együtt vagyunk.

- Oh, értem. Igazából egy kicsit látszik Hisztis uraságon. Picit többet lógsz velem és már is látszik, hogy nagyon féltékeny. Pedig ha tudná...- merengett el a távolba.

- Mit tudna?

- Most te jössz egy nem mondom el senkinek ígérettel... Én...- nagyot sóhajtott.- A férfiakat szeretem.

- M-meleg vagy?- meredt rá Vicky.

- Ja.- szívott még egy slukkot a cigarettájából.

- Ez meglepett... Nem is látszik rajtad.

- Nem minden buzi néz ki úgy, mint akit lehányt a szivárvány...

- Én nem használtam volna ezt a kifejezést...

- És...

- És mi?

- Van esetleg... Párod?

- Nincs... Nincs szerencsém a többi fiúnál. Ha tudnák a szitut, tuti, hogy kilóméterekre elkerülnének.

- Ugyan. Biztos szerencséd lenne. Kedves vagy, jó a humorod és ha a kinézet is fontos, a tetejébe még egész helyes is vagy...

- Hagyd... Maradok csak szemlélő. A szüleim is amikor megtudták, elzavartak...

xxxxx

~Jimin POV~

 Hol vannak már? Ennyi idő alatt nem csak egy szál, hanem egy egész doboz cigit is el lehet szívni. Sőt, a csikkekből már egy figurát is fel lehetne építeni.

- Jimin... Ha nem mosolyogsz, nem haladunk előre.- kötekedett megint a fényképész srác.

Hogy ennek milyen nyálas hangja van...

Erre a gondolatomra elmosolyodtam.

- Na, látod! Ezt már szeretem...

Nehezen de elszabadultam, mivel annyira akart egy villantós épet rólam, de nekem nem volt hozzá kedvem... 

Leszedhettem magamról a fotózkodáshoz éppen aktuális nadrágot. Látszik, hogy ezt nem Vicky választotta. Ez szúr mint az állat. Ő mindig csak olyat választ ami kényelmes.

- Min filózol Minnie? - lökött meg HoSeok.

- Tudod kit lökdöss! Semmin...- vágtam rá flegmán.

- Nyugszik van kisegér...- kócolta össze a hajamat.

- Nem tudsz leszállni a bugyis dologról mi?- dünnyögtem halkan.

- Ugyan, Minnie... Ki felejtené el? Az pedig még jobb volt, amikor Vicky kezdett el üldözni téged a házban fehérneműben, miközben egy pólóval csapkodott.

- Az csak azért volt, mert bementem hozzá kopogás nélkül...

- Aha... Akkor azért visítozta azt, hogy perverz állat...- merengett el a fejem mellett.

- Meddig maradnak még?- kérdeztem hisztérikusan a lift felé nézelődve.

- Ohoh... Csak nem féltékeny vagy?

- És ha igen?- hunyorogtam rá.

Hirtelen kinyílt a lift ajtaja és az a kis csonti kukac jött elő, Vickyt karolva.

Na itt pattant el egy szál bennem... Hirtelen mozdulattal megindultam felé. Hatalmas léptekkel közeledtem és amint oda értem melléjük elkaptam SooYu ingének a gallérját. Teljes erőmmel a falhoz löktem, amitől enyhén felnyekkent. Kérdően nézett le rám.
Tökéletesen tojtam a köztünk lévő, majdnem másfél fej különbségre.

- Mit képzelsz te magadról?!- üvöltöttem a képébe. Nem érdekelt, hogy mindenki ránk figyelt.

- M-Mi a gond?

- Mit akarsz te a barátnőmmel? Hm?- szorítottam még erősebben.

- Mire célzol?

- Arról, hogy midig ott legyeskedsz körülötte! Tudod baszottul böki a csőrömet a dolog...- nyomódtam a nyaka felé.

- Levegőt hagyhatnál...- nyeferegte elhaló hangon.

- Jimin hagyd!- fogta meg a karomat Vicky.

A hangjától és az érintésétől egy pillanatra ellágyult a szorításom, de észbe kaptam.

- Te, is észrevehetted volna, hogy ez a nyomorék mennyire nyomul rád!

- E-eressz...- nyüsztetett a karom alatt.- É-én, me-meleg vagyok...

- Neked kuss! Nem kérdez-tem...- szaggattam el a végét. Ellazultak a karjaim így enyhén köhögve hajolt előre.- M-meleg?- pislogtam hatalmas szemekkel.

- Igen... Meleg...

xxxxx

- Park Jimin... Igazán szégyellhetnéd magad a mai miatt...- vizslatott körbe Vicky.

- Bocs... Elszállt az agyam...

- Nem csak amiatt haragszok. Most mindenki megtudta a titkunkat. Majdnem egy óráig magyaráztam az embereknek hogy ne mondjanak senkinek semmit.- leült mellém a kanapéra.

- Ne haragudj. Féltékeny voltam.

- Pont rá? Ahj Minnie...- túrt a hajamba.

- Ne kezd te is...

- Most miért ne? Annyira aranyos becenév.

- Ne, mert kénytelen leszek bírságolni, csúfolódásért.- hajoltam oda hozzá egy gyors csókért.

Kis köhintés szakította meg a romantikus pillanatunkat. A hang irányába fordulva a leaderünkkel találtuk magunkat szembe.

- Oké, hogy szeretitek egymást meg minden, de nem lehetne egymás száját a szobátokban felfedezni?

- Szabad?- csillant fel a szemem.

- Csak az összeköltözés. Ha valami komolyabbat akartok, akkor tessék elmagyarázni Kookienak is.

Gyors mozdulattal felkaptam Vickyt a karomba amire aranyosan felkacagott. Megindultam a szobám felé, de a szőnyeg egyik felhajtott részében megakadt a lábam és elestünk...

------------