Eltévedve
~Meyu POV~
Nincs is jobb, mint majdnem mínusz fokokban mászkálni a zsúfolt utcán a rokonommal...
Szilvinek támadt az a hülye ötlete, hogy menjünk fel a városba csavarogni... Ez k.b. úgy néz ki, hogy Szilvia rángat végig az utcán, miközben szlalomozunk az emberek között. Nem egyszer estem volna pofára, de a többi ember megtartott.
- ^ Sz-Szilvi! Minek kell ennyire rohanni?^
- ^ Nem rohanunk, csak sietünk, hogy még elérjük a buszt.^
Buszt? Ekkora tömegben? Ne már! Alapból utálom a tömegközlekedést, de ekkora tömegben rémálom az egész...
Pont felrántott a buszra és kutatott a pénztárcájában.
- ^ Mennyi a jegy ára? Kifizetem én a sajátomat...^- nyúltam volna a pénztárcámért de megfogta a kezemet.
- ^ Nem kell, már kész is vagyok. Gyere, hátul még van hely.^
Reagálni sem volt időm, már oda is húzott és leültetett. Egy eléggé szagos, srác mellé kerültem. Na jó... Bűzlött mint a hűtőnk a romlott hal után...
Remélem ennyit még Szilvi is megért...
- Szilvi... Én meghalok...- motyogtam neki oda.
- ^ Már miért is?^- vonta fel a szemöldökét.
- Baromi büdös...- intettem fejemmel a srác felé.
- ^ Nem értem...^
- ^ Mindegy... Nem fontos.^
Zötykölődtünk egy kis ideig, aztán úgy 3 megálló után le is szálltunk. A sok ember miatt elvesztettem Szilvit, és egyedül maradtam, miközben lökdöstek minden felé.
- Szilvii!- üvöltöztem hangosan de választ nem kaptam csak néhány ember hablatyolt valamit. Gondolom rám szóltak, hogyne üvöltözzek.
Kisodródtam egy valamivel nyugisabb helyre, ahol fel bírtam mérni a helyzetet.
Konkrétan, itt vagyok Budapesten, egyedül, gyenge nyelvtudással és baromira nem tudom hol vagyok.
Van telefonom!
Végigtapogattam a zsebeimet és a farzsebemben megtaláltam. Ég áldja a technológiát!
Feloldottam a képernyőzárt és egy eléggé kellemetlen dolog fogadott.
Akkumulátor lemerült...
Fasza... Akkor most konkrétan mit fogok csinálni??
Ahj! Ilyenkor a hajamat tépném, ha nem lenne olyan szép...
Leültem egy padra és csak vártam. Anyu régen úgy tanította, hogyha eltévedünk és valaki keresni fog biztosan, akkor üljünk álljunk meg egy helyben és várjunk. Remélem ugyan úgy működik ülésben is...
Leült mellém egy nálam jó néhány évvel idősebb férfi és figyelni kezdett.
Eléggé irritált ezért inkább felálltam és elindultam. Ismételten emberek tömkelegével találtam szembe magamat és nehezen, de átvergődtem rajtuk.
Abban a buszmegállóban kötöttem ki ahol elveszettem Szilvi nyomát.
Ezaz ez kell nekem! Van itt néhány utcazenész, megkérdezem látták e. Mondjuk, őt ki ne látná lilásan melírozott szőke hajával...
- ^ Sziasztok, bocsánat de nem láttatok erre egy szőke lányt melíros hajjal?^ - álltam oda az egyik fiatalabbik fiúhoz.
- ^ Pont egy koreai lányt keresett. Arra ment...^ - mutatott el az egyik irányba.
- ^ Köszönöm szépen!^ - hajoltam meg megszokásból.
Elindultam abba az irányba amerre elnavigált a srác. Még párszor eljátszottam ezt és végre egy helyen megláttam lefordulni Szilvit.
Azonnal rohanni kezdtem, de mire befordulhattam volna, sehol sem láttam. Végigfésültem néhány utcát amikor megláttam egy standnál beszélgetni egy lánnyal. Azonnal odarohantam és elkaptam a vállát.
- Végre megvagy!- lihegtem.
- ^ Meyuu!! Hát itt vagy! Azt hittem, hogy soha nem talállak meg!^ - ölelt magához szorosan.
Túl szorosan... Oké, már levegőm sincs...
- ^ Megfulladok...^ - vinnyogtam a szorításában.
- ^ Bocsánat...^ - elengedett.- ^ Na jó, most hogy megvagy, mit csináljunk?^
- ^ Fáj a lábam, menjünk haza...^
- ^ Jó ötlet...^ - most már sokkal lassabban indultunk vissza a buszmegállóba.
Most nem volt hely, de nem is bántam, így legalább nem kellett megfulladnom senki bűzétől.
Mire végre megérkeztünk a lakáshoz, én elterültem a kanapén és hiába nyaggattak az ikrek, én nem óhajtottam csak koreaiul válaszolni nekik.
Túl fáradt voltam a gondolkozáshoz.
~Meyu POV end~
-----------
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése