My first BTS fanfiction 26.rész

Megjöttem!

~Meyu POV~

 

Eldöntöttem... Utálok egyedül repülőre ülni!

Most is itt nyomorgok egy kövér bácsika mellett... MenHevel nem volt ilyen sose...

Nem baj... Már csak... Öhm, mennyi idő van hátra?

- Nyolc óra...- sóhajtottam fel kínlódva.

Előszedtem a telefonomat és valami nagyon gagyi játékkal kezdtem el játszani.

- Ugorj már te nyomoronc..!- nyomkodtam erősen a kijelzőt.

Mivel elvesztettem az utolsó életet is, meguntam és inkább zenét kapcsoltam.

Dudorásztam a zenét és néha egy picit táncoltam is rá, ezzel visszalökve Husikát (így neveztem el az öreget) a helyére. Mindig átfolyt az én részemre.

Valami fertelmes bűz csapta meg az orromat. Kikaptam a fülemből a fülhallgatómat és meg is hallottam miért. Husika, gyönyörű szépen, vadász kürtöket megszégyenítő módon eresztett le.

Fulladozva csatoltam ki magamat és rohantam a mosdó felé.

Az ajtónak támaszkodva próbáltam kiszuszogni azt a szagot az orr üregemből.

Megnéztem a fejemet a tükörbe, és mivel eléggé nyúzott volt a képem inkább el is fordultam, mielőtt összetört volna.

Vissza szambáztam a helyemre és lehuppantam ismételten Husika mellé, aki észrevette magát és az újságát kezdte olvasni.

Félszemmel rám nézett, de pont tett rá magasról mit csinálok.

A szag végre elszállt így nyugodtan kényelembe helyezkedhettem.

Már amennyire lehetett...

Az a hét amit a tanyán töltöttünk, nem csak, hogy borzalmas volt, még minden második pillanatban seggre ültem, vagy pofára estem... Ráadásul a nyereg is feltörte a popsimat.

Úgy emlékeztem nem nehéz a lovaglás és olyan mint a biciklizés vagy az úszás, hogy nem lehet elfelejteni...

Baromira nem! Mindent elfelejtettem hogyan kell, és még a nekem kiadott ló is utált engem.

Mindig elfutott előlem amikor ki akartam hozni, nem engedte, hogy letakarítsam és még a nyereg alól is kifordult. Egyem a szíve csücskét...

Megtanultam valami nagyon cifra szójárást is. Eléggé hülyén hangzik az egész, de minden munkás meg istállós ember ezt a, már-már nyelvet, használta.

Visszagondolva nem igazán tetszett az idei kis "telelésem". A hó is a nyakamba szakadt, és majdnem megfagytam. Mindenki arra fogta, hogy túl sovány vagyok, és tömni akartak zsíros kajákkal. Én csak belebújtam JungKook pulcsijába és összegubóztam a kanapén. Már amikor nem ráncigáltak ki kecskét terelni, vagy éppen malacot etetni.

Hirtelen Husi felhorkant és "pattogni" kezdett. Valami nagyon elfuserált röhögés féle szakadt fel belőle.

Fintorogva néztem, ahogy a hurkái mindjárt kicsapják a szememet.

Jó, tudom, nem biztos, hogy az ő hibája a súlya, de én nem vagyok ehhez szokva... Nekem csak egy vékony nővérem van már eléggé régóta. Meg persze hét idol nem túl sok ideje...

Kíváncsi vagyok Vicky hogy boldogul velük...

Höhö...

Nem, Meyu! Ne legyenek perverz képzelgéseid! A nővéred tök normális, nem csinálna olyat, főleg nem hét pasival! Maximum Jiminnel... De vele is "jegyesek", szóval megérteném...

Ahajj... Biztos jó lehet, ha van az embernek párja...

Lehet, hogy rá kéne szállni valamelyik fiúra...

Jó, Meyu! Most állj le az idiótaságaiddal!

- Unatkozok...- dünnyögtem miközben az arcomat gyűrkészeltem.

Felsóhajtottam és hátradőltem. Lehunytam a szememet és próbáltam elaludni.

 

 

 

xxxxx

- Megjöttem!- nyitottam be az ajtón.

Senki nem válaszolt, sőt, egy kicsi hangot se hallottam.

- Hahó! Valaki!- csoszogtam beljebb miközben ledobáltam a bőröndjeim.- Pedig az ajtó nem volt bezárva...

Nagyon halk kuncogást hallottam a szobák felől.

Nagyon értelmes arcot vágva indultam meg a hang irányába.

- Ne csináld már...- vihogott Vicky.

- Most miért ne? - kacagott fel Jimin.

Néhány talp csapódása a padlón és az egyik ágy recsegése.

- Elpattan egy ered, ha ennyire feszengsz...

Felvettem az egyik legsunyibb vigyorom és kikerestem melyik szobában vannak.

Megálltam Jimin hálója előtt és ráfogtam a kilincsre. Vellem egy mély levegőt és halkan lenyomtam a kilinycset. Kitártam hirtelen mozdulattal az ajtót és elkiáltottam magamat.

- Megjöttem!!- vigyorogtam.

Vicky eszeveszett sikításban tört ki, miközben lefordult az ágyról.

Jimin csak nézett rám és az ágytakarót húzgálta maga felé, hogy eltakarja magát, ugyan is egy szál alsóban szobrozott az ágy előtt.

- Sz-Szia hugi...- vigyorgott félénken Vicky.

- Valamit megzavartam..?- támaszkodtam az ajtófélfának.

- Nem, semmit, csak fürdeni készültünk.- vigyorgott Jimin.

- Készültünk..? És délbe fürdeni?- vontam fel a fél szemöldököm.

- Ehehehe...- vihogott a nővérem idegesen.

- Hosszú sztori...- sóhajtott Jimin miközben felhúzta a földről Vickyt.

- Most értem haza, szóval van időm..!- vigyorogtam rájuk.

- És még én vagyok a perverz...- méltatlankodott Jimin.

- Öhm... MenYu... Pakolj ki, aztán elmeséled milyen volt... O-Oké?- hárított Vicky.

- Ha gondoljátok...- behúztam az ajtót és félhangosan nevetve mentem vissza a holmijaimért.

------------

My first BTS fanfiction 25.rész

Ehehe... Sziasztok...

Tudom, most így kicsit elsunyítottam a héten a részeket, de egyszerűen, se ihlet, se ötlet. Sokkal több (és szerintem jobb) ötletem van egy bizonyos műfajú fictionomhoz. (Fruzsi ne olvassa ezt a mondatot) Ez egy yaoi sztori, és BTS. Még nagyon készülőben van (mondjuk lassan másfél hónapos meló). Beterveztem még egy ficit ami nem yaoi, és nem is love story. Annak még csak a vázlatait készítem ezerrel, mivel még a suli kezdete (1 hét!) előtt kész szeretnék lenni az első résszel minimum. További fejleményekben, úgy terveztem, hogy suli mellett, minden hétvégén teszek fel részeket. Már most ráállok erre a rendszerre (és ezzel is előnyt adva magamnak a másik 2 ficihez) és ha jut időm (meg persze lesz erőm) átszerkesztem az oldalt, hogy ne csak ez a MFBTSFiction legyen, hanem több más is, köztük azok a kis One-shotok amiket fejben már megírtam és esetleg ha lesz olyan bátor valaki és ír velem közös vagy szerepes fictiont. Na jó, Kata ne pofázgass annyit, már unják a rizsát... Lusta vagy és kész ezen nincs mit szépíteni! Kezdj hozzá a részhez, mielőtt Fruzsi szétcincálna! Az alteregóm zaklat, megint, szóval jó olvasást! ^^

~Soo

Most ugye viccelsz?

~Meyu POV~

Yaay! Lassan jön a: gyerünk vissza Szöulba! Nem mintha nem szeretnék Magyarországon lenni, de nekem ez sok volt egyszerre... Hozzá vagyok szokva a nyüzsgéshez, meg a nagyvároshoz, de én akkor is Szöulban nőttem fel, azt már ismerem mint a tenyeremet. Budapest is szép hely, de nekem valami hiányzik belőle... Lehet, hogy a tisztelet? Nem is tudom... Na mindegy! Annak még jobban örülök, hogy ez lesz az utolsó hetem itt. Valami tanyáról beszélgettek Dóra néniék, de gőzöm sincs mit takar ez a kifejezés... Valamilyen szinten jó vagyok magyar nyelvből, de ezt nem tudtam megfejteni...
A szótáramban próbáltam keresgélni amikor az ikrek szó szerint rám cseszték az ajtót.
- Idióták...- morogtam.
- ^Egészségedre... Lehetne a mi nyelvünkön?^ - gúnyolódott azt hiszem Dani... Vagy Tomi... Passzolom inkább, annyira egyformák.
- Nem...
- ^Azt hiszem ez egy nem volt...^
- ^Én is értettem...^
- ^Na jó, minek köszönhetem ezt a szívélyes látogatást?^ - tettem le a szótáramat.
- ^Ja igen... Csak szólni akartunk, hogy szedj össze egy heti ruhát és fehérneműt... - ezt a szót de kiemelte a kis perverze.- És aztán délután háromkor gyere a cuccaiddal a földszintre. Teszünk egy látogatást a régi birtokon!^
- ^Birtokon?^
- ^Ja... Tudod... Lovak, kutyák, birkák és egyéb állatok...^
Ezek most komolyan beszélnek vagy csak szívatnak?
Kitessékeltem őket mivel pakolni akartam, és nem akartam úgy járni mint az első napon, hogy a bugyimért kergettem őket.
Sóhajtottam egy nagyot és előszedtem a kisebbik utazótáskámat, és kidobáltam belőle a cuccokat. Előszedtem egy pár darab nadrágot, mivel csak farmerem volt így azt tettem be. A pólókat csak úgy beledobáltam és néhány pulcsit is. Közben a kezembe akadt egy számomra igen csak meglepő felső is, az egyik BTS fiú pulóvere. Történetesen JungKooké...
Hm, neki úgy is van belőle három, így nyugodt szívvel felvehetem... Úgy is olyan jó meleg...
- Zoknik...- méregettem a vastag és vékony zoknijaim. Random beledobtam 8 párt, hadd legyen egy pót is, ha netán beázna a cipőm.- Apropó cipő...-rádobtam az egyik tornacipőmet, benti cipőnek és mellé még egy bakancsot is odaraktam. Csak a biztonság kedvéért.
Na... Ruhák, megvannak. Hajvasaló... A hajamat mostanság copfban hordom így felesleges. Ugyan így a creppelő...
Külön kis neszesszer... Hm, tusfürdő, sampon, testápoló, arctisztító, majd mellé a sminkes táskám és a tisztasági csomagom. Szuper!
Telefon töltő, tab és a tartója...
- Azt hiszem kész vagyok...- mosolyodtam el.
Az órámra nézve még csak fél három volt.
Van még idő bőven...
Elő kaptam a telefonomat és csak úgy rajzolgatni kezdtem.
Egy napocska, néhány felhő, fű és egy nyuszi rajzolódott ki rajta. Én egy művész vagyok! Meg egoista...
- És skizofrén....- morogtam miközben elterültem az ágyon.
- MenYu! - hallottam Szilvit az ajtóm felől. Ahogy odafordultam az aranyos mosolyával és rikító, hajával találtam szembe magam.
- Hm?
- Lenne... ^Izé..^ Kedve? Uhm... Pakol táska, én?- motyogta erős akcentussal miközben mutogatott a szobája felé.
- Segíteni bepakolni?
- Igen! ^Bocsi, csak próbálkozok...^
- Jól teszed!
- ^Ezt nem értettem... Még csak most kezdtem, tudod...^
- ^Mindegy... Menjünk!^
Átmentünk a szobájába és már ki volt szedve néhány dolog a szekrényből.
- ^Ez mi?^- emeltem fel fintorogva egy eléggé csúnyán szabott nadrágot.
- ^Nem emlékszel? Régen neked is volt, lovaglónadrág. Most is kelleni fog, ha akarsz lovagolni. Vegyél fel alá egy harisnyát is majd, mert be fog fagyni a pille popsid...^
- Ezt meg se hallottam...- morogtam.
Elég gyorsan összepakoltunk és már hurcoltuk is le a holmijainkat. Már mindenki csak ránk várt, így két csapatra szakadtunk. Az ikrek mentek a bácsikámmal, én pedig Dóra nénivel és Szilvivel.
- ^Mi miért nem a fiúk után megyünk?^ - tettem fel a kérdést amikor az egyik kereszteződésben másfele fordultunk.
- ^Venni kell egy pár dolgot neked, mert a Szilvi ruhái nagyok lennének rád.^
- ^Mondtam, hogy neked is kell lovagló nadrág.^
- ^Oké...^

xxxxx

Nem sokáig cicóztunk egy sport üzletben, elém raktak néhány nadrágot, és fel kellett vennem, majd guggolni párat és fel emelni a lábamat ameddig csak lehetett. Három közül választhattam, ami kényelmes is volt és jól is nézett ki. Végül egy fehér mellett döntöttem. Leültettek egy székbe és körbemérték a lábamat is. Elém pakoltak néhány csizmát azzal a céllal, hogy próbáljam fel azokat. Volt egy amit három embernek kellett lehúznia rólam, annyira tapadt. Azok közül a választásom egy sötétbarna bőrjellegűre esett.

Végre mehettünk... Volna, ha Szilvinek nem jut eszébe, hogy kell nekem kesztyű is.

Abból szerencsére csak méret kellett és felpróbálni azt amelyik tetszik. Ebből egy rózsaszín-barna tetszett meg nagyon így azt vettem meg.

Hála a Jó Istennek, végre útnak indulhattunk. Elég sokáig kocsikáztunk, de én jól elvoltam. A zene és mellé a kocsi óvatos rázása miatt elaludtam.

Már csak az ikrek kiabálására és erőteljes ráncigálásra keltem fel.

Ahogy kinyitottam a szemem, a felettem gubbasztó, és idiótán vigyorgó Tomival találtam szembe magam.

- Nyomi...- toltam el magamtól.

Nehezen felültem és körbenéztem.

Néhány fa, vékony villanypásztor kerítés, egy terepjáró és mögötte egy szállító. Egy szép nagy, emeletes ház és szinte közvetlen mellette egy istálló, ahonnan néhány paci figyelt ki rám. Az istállótól nem messze egy srác beszélgetett Szilvivel miközben egy hatalmas barna lónak támaszkodott. Nem sokkal a távolban kisebb épületek, szint úgy villanypásztorral körbevéve, a háttérben pedig az enyhén sárguló félben levő kis mezőn egy kupac birka.

- ^MenYu, megnézed a malacokat?^- nyaggatak a fiúk.

- ^Ha békén hagytok, igen...^

- ^Akkor gyere már!^

- Megyek... Megyek...- hagytam magam a húzásnak.

Próbáltam magamhoz térni, amikor eléggé erős bűz csapta meg az orrom. Megdörzsöltem a szememet és ahogy a földre néztem egy hatalmas fekete tarka disznó feküdt közvetlen a lábam előtt. Nagyon meglepődtem, annyira hogy hátra léptem, de valami miatt seggre ültem. Egy malac visítva menekült előlem, míg egy másik felém közeledett, eléggé agresszívan tekintve.

Felsikítottam és felpattantam. Rohanni kezdtem, és átugrottam egy kis kerítésen is.

Dani meg Tomi csak röhögtek rajtam én pedig "menekültem" tovább.

Nem figyeltem hová futok, csak futottam. Valami nedves és hideg ért a talpamhoz ami miatt megtorpantam és lenéztem. Ott ácsorogtam a sárban fél pár cipőben, miközben egyre jobban süppedtem lefele. Hátranézve, ott árválkodott a bakancsom a sárba cuppanva.

- Most ugye viccelsz?!

xxxxx

Ahhoz képest, hogy amikor ideértem, majdnem megzabált egy malac és majdnem beleragadt véglegesen a cipőm a sárba, egész jó hely ez. A ház belülről egész szép elrendezésű. Én közös szobába jutottam ki Szilvivel. Muszáj volt ebédelni mert anélkül nem engedtek sehova. Megkaptam, hogy még az újszülött kismacska is többet eszik mint én, de nem vettem sértésnek. Egyszerűen csak nem voltam éhes.

Amíg a többiek "kipihenték" az evést, én addig körbejártam az istállót és a mögötte levő kis karámot.

Egy hatalmas fekete ló, majdnem lefejelt, így utána hanyagoltam az istállót. Mivel nem láttam senkit és semmit a karámban így vettem a bátorságot és bementem.

Beljebb haladva, egy nem túl magas és nem is túl alacsony lóval találtam szembe magam. A kötőféke, vagy mi is a neve, bele volt akadva egy kiálló ágba. Ahogy meglátott engem, erősen kezdte ráncigálni, amitől csak még jobban belevágott a bőrébe az egyik tartószíj.

- Nyugalom...- léptem felé párat amitől felkapta a füleimet és rámnézett.

Oké, Meyu, beszélj koreaiul, úgy se érti meg, és ha jön valaki, hülyének is néz.

Picit csitítgattam és végigsimítottam a nyakán. Megfogtam az egyik kapcsot a kötőféken és kikapcsoltam. Azonnal elrántotta a fejét és vágtatni kezdett. Olyan gyönyörű volt...

A képzelgésemből egy erős rántás és egy mérges pillantás húzott vissza.

- ^Te eszednél vagy? Ez egy ló, és nem egy plüssállat. Bármikor megtámadhat és akár meg is ölhet!^- szidott a bácsikám testvére.

- ^E-Elnézést, csak... Csak beragadt, és segítettem neki...^ - bagadoztam ijedten.

- ^ Máskor, kérj engedélyt a bejáráshoz, és kerüld a sárga kötőfékes lovakat. Ezzel jelöljük ha vadabb a természete.^

- ^Rendben...^

Azért elég lett volna szólni, evés közben is, hogy ne menjek az ilyenek közelébe...

Szerintem nem vad... Szépen tűrte, hogy kiszabadítsam... Érdekes.

Megindult a vissza a ház felé de valami puhába és ragacsosba léptem.

- Kérlek mondd, hogy nem... KUTYAGUMI!- kiabáltam el magam ahogy megnéztem a cipőm talpát.

Szuper! Ügyes vagy Meyu!

- Most ugye viccelsz?- vinnyogtam miközben egy faággal próbáltam levakarni a ragacsos anyagot.

-------------

My first BTS fanfiction 24.rész

Másnaposan...

Elnézést ha pénteken nem tudtam részt feltenni, de eléggé sokáig nővéreméknél voltam, a keresztfiamra vigyáztam. Szombaton akartam bepótolni, viszont akkor még ott is aludtam. Vigasztalásként a mai rész (vagyis a pénteki volna) amennyire telik viccesebb lenne a szokásosnál. Mint mindenkinek, lassan nekem is itt az iskola, ami eléggé nagy bekorlátozást jelent. Még nem tudom hogyan de próbálok valami rendszert teremteni a részek felrakásában. Remélem nem haragszotok rám nagyon, és elnyeri tetszéseteket ez a rész! Jó olvasást!

Kata~

Az alkohol szaga még mindig érezhető volt a Bangtan ház légterében. Hirtelen erőteljes ordítás zavarta fel a nyugodt, csendes folyosót. Rapmonster szobájában a háló tulajdonosa az ágyon magzatpózban gurulva, míg a "szomszédja" J-Hope a szoba túl oldalában egy párnát szorongatva "bújt el".

- Jesszusom! Nem hiszem el... Nem hiszem el! Ilyen nincs!- vinnyogott Rapmon miközben lefordult az ágyról.

- D-De... Ugye mi nem..?- reszketett Hope miközben kicsit kibújt a rejteke mögül.

- Kérlek, Jó Édes Istenem..! Tudom, sose voltam a legjobb gyerek, de most szánj meg és hadd derüljön az ki, hogy nem voltam együtt ezzel az észlénnyel...- könyökölt imádkozó pózban az ágyára.

~Vicky POV~

Eléggé nehézkesen nyitottam ki a szemeimet, a pilláimat mázsa súlyoknak éreztem. Próbáltam felülni, de két dolog miatt nem ment. 1, baromira nehéznek éreztem magam, 2, valami/valaki lefogott. Jobban megfigyelve két kar szorított.
Próbáltam mocorogni, amire alattam a két kar tulajdonosa is felébredhetett mert kicsit megszorított és elengedett. A párnámnak használt személy felé fordultam és egy izmos mell hassal találtam magamat szembe. Meglepetten hőköltem hátra, viszont ezzel a mozdulatommal azonnal a padlón koppantam. Csak ekkor esett le, csak egyetlen egy szál bugyi van rajtam, más nem. Se felülről, se alulról. Idegesen kapkodtam a fejemet jobbra-balra és kiszúrtam egy párnahuzatot. Akár csak egy veszett kutya, úgy kaptam érte és takartam el magamat.
- Hí... Bassza meg...- morgott a "kispárnám" miközben a takarót húzta le a fejéről.
Csak ekkor vettem észre, a szinte meztelen párnám Jimin. Valamilyen szinten fellélegeztem, de még mindig nyugtalanít valami... Mi a jó pillefrancért voltam én is szinte pucér??

~Vicky POV end~

A házban körbenézve, tökéletesen látszottak a múlt éjszakai/hajnali parti nyomai. Mindenhol szemét, lufik, és néhány helyen üvegek hevertek. Az ebédlőben Suga fetrengett az asztalon. A konyhába betekintve, az edényes szekrényben V szundikált egy fazékkal a fején, a padlón szétterülve JungKook húzta a lóbőrt.
Jobban szétnézve a nappaliban a kanapéból kilógott Jin keze, amiből ki lehetett következtetni, a kanapéba volt belehajtogatva.
Amikor elhangzott az üvöltés, Suga lefordult az asztalról, V ráesett JungKookra és Vicky is megijedt, annyira, hogy elejtette a takarását ezzel mindent, de tényleg mindent megmutatva Jiminnek.
Miután az egész bagázs összeszedte magát, kis kupaktanács gyűlt össze a nappaliban.
- Mi a jó fészkes fene történt az este?- kucorgott Jimint karolva Vicky a kanapén.
- Azt jó lenne tudni... Nekem addig rémlik minden, hogy hazajöttünk és folytattuk a bulit...- vakarta meg a tarkóját Rapmon.
- Nekem az is meg van, hogy üvegeztünk... Ivós próbákkal... És, hogy JungKook is ivott...- vergődött a szőnyegen Suga.
- JungKook ivott?!- meredt rá a fiúra Vicky.- De hát még kiskorú!
- Öhm... Várjatok csak...- legyezett a kezével a szidalmazott fél.
- Ne tereld a témát!- förmedtek rá a többiek.
- De most komolyan... Hol van Jin hyung?
- Tényleg...- emelte le a jeget a fejéről V.
- Itt vagyok...- hallották a legidősebb elnyomott hangját a kanapéból.
- Némmá'... Beszél a kanapé...- ült fel Suga.
- Szedjetek ki léci...- kalimpált a kilógó kezével Jin.
Leugrottak a kanapéról és amíg a többiek röhögtek, addig Vicky szétnyitotta az ülőalkalmatosságot.
- Köszönöm... Baromira nincs levegő odabent...- támaszkodott a "megmentőjére".
- SeokJin, neked rémlik valami az éjszakáról?- nézett rá reménykedve Vicky.
- Őszintén? Szinte semmi...
- Akkor csak annyi infónk van, hogy hazajöttünk, tovább buliztunk. Üvegeztünk, ittunk, ahogy elnézem eléggé sokat... Aztán reggel, én HoSeok mellett ébredtem, Vicky szinte meztelenül a Törpével, TaeTae a szekrényben, Kookie a padlón és Jin pedig a kanapéban...- gyűjtötte össze az infókat a kezén számolva Rapmon.
- És ne felejtsd el, mindenki baromi másnapos...- tette hozzá V.
- Akkor ez örökre rejtély marad...- gondolkozott el Vicky.


#Flash back#

Miután hazaértek letámadták a hifit. Ahogy felhangzott a zene, egyre magasabbra tekerték a hangerőt. Előkerültek az első üveg italok. Mivel első kör, üdítő, sör és némi kicsit gyengébb fajta tömény került terítékre. A hangulat ezzel már lassan a tetőfokot súrolta.
- Srácok mi lenne ha üvegeznénk?- kiabálta túl a zenét Vicky miközben meglóbált egy sörösüveget.
Mindenki belement, így lehalkították a zenét és körbeültek.
- Ivós vagy vetkőzős?- tette fel a kérdés Rapmon.
- Is-is!- vágta rá J-Hope.
Első körben Suga pörgetett és az üveg szája Vickyn állt meg. Félmosolyra húzta a száját és kicsit gondolkozott a feladaton. J-Hope odasúgott az idősebbiknek valamit és jót röhögtek.
- Felelsz vagy mersz?- tette fel a lánynak mézes-mázos hangon a kérdést.
- Felelek!- vágta rá gyorsan.
- Kivel és mikor volt az első?
- Első mi?- vonta fel a szemöldökét a lány.
Suga csak a kezeivel mutogatott. Az ujjaival egy kört formázott míg a másik mutató ujjára ráfűzte.
- Mikor dugtál először na!- lökte oda J-Hope amire egy papucs landolt az arcában.
- Még nem...- kezdett bele halkan és picit elpirulva.
- Na hogy rohaggyá' meg Jimin! Szűz csajt fogtál ki!- utalta vissza a papucsot a tulajdonosának J-Hope. Ugyan azzal a lendülettel kapta vissza és ez most még a szájába is maradt.
- Pörgess...- mutogatott Suga az üvegre.
Mivel megint rajta állt meg, ezért teljesen újrapörgetés volt. Most Rapmon szédítette el a sörösüveget. Jiminen állt meg.
- Felelsz vagy mersz Törpe?
- Nem vagyok kis pöcs, szal' merek.
- ÚÚ~!- csendült fel mindenkiben és azonnal Vickyre meredtek.
- Nyelvest!- szugerálta az egymás mellett ülő párocskát.
Ők csak meglepetten néztek egymásra. majd a többiekre.
- Nyelvest, vagy le a felsőt!
Jimin nyelt egy nagyot és felhúzta álló helyzetbe Vickyt. Fél kézzel magához húzta, a másikkal megfogta az arcát. Picit erősebben kezdett hozzá mint szokott ezzel meg is lepte Vickyt főleg amikor a nyelvét is átvezette szerelme szájába.
A többiek csak cukkolták őket, bizonyára az alkohol és az adrenalin miatt.
Még órákon keresztül kínozták egymást, több üveget elfogyasztva, és már Jimin, Rapmon és Hope egy szál alsóban, Vicky pedig póló nélkül.
Eléggé rendesen lerészegedett a társaság így mindenki elindult aludni. Jin levetődött a szétnyitott kanapéra. Suga felfeküdt az asztalra, V bebújt a konyhaszekrénybe, JungKook pedig elterült a konyhapadlón.
Mivel Rapmon eléggé rossz állapotban volt ezért Hope segítette be a szobájába. Amilyen balfék volt és túl részeg ahhoz, hogy felfogja mit is tesz, befeküdt a leader mellé.
Vicky elindult fürdeni, még a szobában levette a feleslegesnek vélt ruháit, de fél úton elakadt és odabújt Jiminhez.
Jin ahogy elaludt, vetődött egy nagyobbat, és a kanapé egy kis kattanással jelezve nemtetszését, összecsukódott.
 Csend telepedett a házra, és csak a felbontva hagyott üvegek szaga terjengett a levegőben.

#Flash back end#

------------

My first BTS fanfiction 23.rész

Legszebb születésnap...

Egy kellemesen hűvös reggelen, kivételes módon nem Vicky volt az első aki felébredt. Jimin egy jó órával megelőzte és befoglalta a konyhát. Előszedte a kis receptes könyvet és böngészni kezdett benne.

- Nincs ebbe semmi jó...- csapta le a kezéből.- Mit kéne csinálni? Egyedül nem megyek sokra...

Hatalmas sóhaj társaságában az irányt a szobák felé vette. Megállt Jin ajtajánál és halkan kopogott.

- Igen..? - nyitott ki kómásan a szoba tulajdonosa.

- Segítenél? - illesztgette egymáshoz az ujjait Jimin.

- Mi a gond Törpe?

- Tudod... Ma van MenHe születésnapja és szeretném egy kicsit meglepni... Semmi ötletem sincs a reggelihez... Segítenél? Kérlek, SeokJin! Te sokkal jobb vagy a konyhában..

- Rendben van Rómeó... Menjünk...- borzolta össze a fiatalabbik haját.

- Köszönöm...- mosolyodott el aranyosan.

Jin előszedte az egyik serpenyőt és a fiatalabbik kezébe nyomta. Kipakolt az egyik szekrényből lisztet, cukrot, meg néhány kis dobozt. A hűtőből elővett néhány tojást, és tejet.

- Tedd a főzőlapot a legmagasabbik fokozatra. Rakd rá a serpenyőt és kend ki olajjal...

- Oké...

Előkapott egy edényt és beleszórt egy jó adag lisztet. Néhány kanál cukor és egy teáskanál sütőpor követte a sort. Beletört 3 tojást és egy fél doboz tejet is öntött rá. Jó alaposan elkeverte és lerakta Jimin mellé.

- Mit tervezel?- kutatott az olaj után Jimin.

- Palacsintát... Megsütni te fogod, én csak bekeverem. Jobb felső polc...

- Hehe köszi...- kapta ki az említett helyről a kis üveget.

- Csinálj egy adag kávét, és van tejszín a hűtőben... A többit meg tudod...

- Köszönöm...

xxxxx

~Vicky POV~

Ideje lenne felkelni... Már biztos van legalább fél hét... Úgy érzem Jin már felébredt... Valaminek nagyon finom az illata... Palacsinta?

Enyhén megtámaszkodtam, amire éreztem, hogy Jimin nincs mellettem.

- Hát ez meg hová lett?- morogtam miközben felültem.

Eltűnt a papucsa és itt a pizsamája... Biztos kint van valahol.

Ha Jin már fenn van, akkor nem kell sietnem... Megcsinálj ő a reggeli. Szundizhatok még egy keveset.

Visszaborultam az ágyon és a kispárnámat magamhoz ölelve pihentem tovább. Az illatok egyre erősebbel lettek és már a nyálelválasztásom is megindult.

Kinyílt az ajtó és az illat ismételten csak erősödött.

- Jimin?- támasztottam meg magam ahogy egy alak rajzolódott ki.

- Jó reggelt szívem...- suttogta miközben közelebb jött.

- Neked is... Hát ez?- csodálkoztam el ahogy letette elém a kis tálcát.

- Csak egy kis reggeli...- mosolygott aranyosan rám.- Jó étvágyat...

- Segíts egy kicsit... Annyi van hogy nem bírnék vele...- felvettem az evőeszközöket és felvágtam egy kicsit a palacsintát. Akkor vettem észre, hogy 'szív' alakja van. Legalább is gondolom az akart lenni...

Nehezen de elpusztítottuk a reggelit, a kávé tejszínjét pedig elbolondoztuk.

- A mai nap csak velem lehetsz...- adott egy pici puszit az orromra.

- Értettem, főnök úr...- kuncogtam miközben magamhoz öleltem.

- Majdnem elfelejtettem...- engedett el és a zsebébe nyúlt.

- Ne mond..!

- Pedig de... Boldog születésnapot!- nyújtott ide egy kis dobozt.

- Jimin, nem kellett volna...

- De igen... Nézd meg...- kacsintott rám.

Óvatosan felnyitottam a kis doboz tetejét és egy gyönyörű arany nyaklánc kukucskált vissza. A levegőmet is bennfelejtettem úgy néztem fel Jiminre.

- Ez... Ez... Ez gyönyörű!- ugrottam a nyakába.

- Örülök, ha tetszik... Segítsek feltenni?

- Persze!- elfordultam és felemeltem a hajamat.

Finom mozdulatokkal a nyakamba rakta. Hihetetlenül jól esik tőle.

- Na? Várj itt egy tükör...- felém fordította és most kivételes módon nem a kócos hajamra figyeltem fel először, hanem arra a gyönyörű vékony, csillogó láncra.

- Nagyon tetszik... Köszönöm!- borultam a nyakába. Mélyeket lélegeztem hogy ne sírjam el magam.- Finom az illatod....- kuncogtam.

- Igen? Átvettem a palacsintát?

- Kicsit...- picit felemelkedtem, hogy a szemébe tudjak nézni.

Elmosolyodtam és gyengéden megcsókoltam.

Miután felöltöztem és meg is mosakodtam, a nappaliba csak Jimin fogadott.

- A többiek?

- Sürgősen be kellett menniük a stúdióba...

- És akkor te?

- Én megmondtam, 'a mai napon csak velem lehetsz'.- indult el felém.

- Rendben van... És, mi a terv mára Minnie?

- Pihenés, összebújás, romantika és minden amit a könyvekben és filmekben csinálnak a szerelmespárok...- ölelt magához.

- Jól hangzik...

xxxxx

Jimin betartotta az ígéretét... Egész nap mást se csináltunk, csak egymással foglalkoztunk. Nem volt olyan perc amikor ne kaptam volna egy puszit vagy egy apróbb ölelést.

Már majdnem este hét órára járt az idő amikor NamJoon telefonált Jiminnek, hogy nekünk is be kéne mennünk, mert soha nem végeznek a melóval. Gyorsan átöltöztünk és az irányzatot a stúdió felé vettük. Nagyon jó volt a sötét utcán sétálni, kézen fogva Jiminnel teljesen szabadon, rejtőzködés nélkül.

Picit átfagyva, de odaértünk és gyorsan be is mentünk.

- Azt hiszem kutyagumiba léptem...- nézegette a cipőtalpát Jimin.- Menj előre, én addig levakarom...

- Oké... Fenn megtalálsz...

Megindultam a lift felé és ahogy benyomtam a gombját, feltűnt, túl nagy a csend...

Türelmesen beálltam és a harmadikra irányítottam a liftet.

Nagyon lassan, szinte csiga tempóban vánszorgott felfele.

- Ugye nem akadtál el?- nyomkodtam őrült módon tovább a felfele gombot.

Hál' Istennek haladt tovább és nehezen de kinyílt a célként kitűzött szintre.

Hatalmas sötétség fogadott, egyedül egy apró lámpa világított ami csak azt segítette elő, hogy ne essek hasra semmiben.

Valaki számolni kezdett...

- 2.3.4. MEGLEPETÉS!- kiabált egy csomó ember, és felkattantak a lámpák. Ott volt a tömegben mindenki. A fiúk, a stúdió minden embere, a menedzser és még néhány régebbi barátomat is megtaláltam.

- Ez hihetetlen...- vigyorogtam mint a hülye gyerek.- Mindenki itt van... Kivéve Meyu...

- Ezt meg ki mondta?!- hallottam a húgom sértődött hangját. Körbenéztem és megláttam a nagy TV-n a videóhívását.

- Meyu!- mosolyodtam el megint.

- Igen te vénasszony! Boldog születésnapot!

- Hé! Csak két évvel vagyok idősebb nálad, kislány!- nyújtottam rá a nyelvem.

- Kioszthatjuk az ajándékaink?- hozta fel JungKook.

Mindenki helyeselte és leültettek a kanapéra. Sorba jöttek a fiúk elsőnek. Miután ők ideadogatták, és néha majdnem összefejeltünk minden más ismerősöm és munkatársam is meglepett. A kanapé sajna betelt ezért állnom kellett. Az ajándékozás végeztével végre jött az egyik legjobb dolog a születésnapokban... A torta.

- Ne felejts el kívánni!- emlékeztetett V.

- Ugyan mit tudnék? Mindenem meg van... Család...- néztem végig a fiúkon.- Barátok... És... Szerelem...- mosolyogtam Jiminre.

Nagy levegőt véve fújtam el a gyertyákat. Ezt követően beindult a buli teljesen. Bekapcsolták a zenét, és felvágtuk a tortát.

Egyszerre leállt minden csak a csend maradt. A csapat kétfelé oszlott és Jiminnel találtam szembe magam. A háta mögött összekulcsolt kezekkel sétált elém.

- Choi MenHe... Tudom, csak két hónapja vagyunk hivatalosan is együtt, de én úgy érzem, már a debütálás előtt is egymásra találtunk. Reggel már kaptál tőlem egy kis ajándékot, de az nem a teljes volt.

Letérdelt elém, és a szemembe nézett.

Ugye nem..?

- Mivel a kezedet nem kérhetem meg... Ezért szeretném, ha a nyakláncodon hordanád...- elővett ismételten egy kis dobozt és ahogy kinyitotta egy gyűrűt mutatott felém.

A szám elé kaptam a kezemet és próbáltam nem sírni de nehezen ment. Néhány könnycsepp utat tört magának és ezt észre is vette. Felállt és felemelte a fejemet, hogy a szemembe tudjon nézni.

- Tudod... Ha válaszolhatnék... Igent mondnék...- suttogtam és erősen magamhoz öleltem.

- T-Tényleg?

- Igen...

- Igent mondana...-  nézett végig a többieken.- Igent mondna!- ismételte hangosabban.

Mindenki csak meghatottan mosolygott és néhány régi barátnőm a könnyeit törölgette.

- Akkor... Folytatódjon a buli!- töröltem meg a szemeimet.

A zene visszahangosodott és a tánc és a beszélgetés folytatódott.

Most már tudom... Ez volt életem legjobb, legromantikusabb és legszebb születésnapja!

------------

My first BTS fanfiction 22.rész

Ez egy ilyen nap...

V hörcsögmániája hamar elszállt, amikor ugyanis az alom takarítására került a sor. Undorodva, gumikesztyűben és zacskókkal megpakolva rakta a kávézóasztalra kis terráriumot.

- Na, nehogy már itt takarítsd ki!- visított fel JungKook.

- Már miért ne?

- Hát mert itt szoktunk pizzázni te dinka!

- És akkor mi van?

- Te most komolyan egy olyan asztalon akarsz ezután enni, ahol azelőtt hörcsögkaki volt?- vonta el a szemöldökét a maknae.

- Igaza van! Én sok mindent elviselek, de egyedül ezeket az egérféle szarokat nem...- kerülte ki nagy ívben a két fiút Rapmon.

- Csak nem félsz tőle?

- Dehogy... Aranyos meg minden, de szerintem undorító... Ott fetreng egész nap a saját ganajában, ott eszik és alszik is benne... Gusztustalan...

- Mikor lettél te ennyire tisztaság mániás?- ment oda hozzájuk Jimin is.

- Srááácok!!- rohant be hozzájuk Hope, hatalmas dübögéssel.

Futás közben az egyik lába elakadt a szőnyegben és végignyalt a nappali padlóján.

- Hehe... Béna...- kacagott Jimin.

- Ne röhögjé' Törpe!

- Mit akartál?- ült a kanapéra Rapmon.

- Nem toom'... Az eséstől kiment a fejemből...
- Abból a szellőző lyukból nem is csoda...- vihogott Jimin.
- Esnél pofára te is amikor valami fontosat akarsz mondni...- fogatta a szemeit Hope.
V folytatta az alom cserét, de most a fürdőszobában.
- Ebéd!- hangzott a konyhából amire az összes ajtó szinte egyszerre nyílt ki.
A kis 'hörcsöggondozó' is abbahagyta a dolgát és kézmosás után rohant az ebédlőbe. Pechjére, ő is megcsúszott a már-már 'halálos' szőnyegen és elesett.
 - Hopp egy TaeHyung...- nevetett fel Vicky miközben felsegítette a fiút.
- Ez mi?- piszkálta meg Jimin az ételt ami már ki volt szedve.
- Ugyebár én Magyarországról származom... Most én is Meyuval lennék, ha nem kéne felügyelni a gyakornokokat és titeket. Csak, hogy átérezzem én is, főzőcskéztem egy kicsit.
- Na jó, de mondd már mi ez!- türelmetlenkedett a maknae.
- Nyugodj már le... Ha jobban megnézed, láthatod, hogy valami káposztába csomagolt meglepi...
- Töltött káposztának hívják, és nagyon finom. Savanyított káposztába csomagolt hús és rizs. Egyszerűsítve...
- Ahhaa...- hangzott a fiúktól az egyhangú válasz.
- Akkor, kajára fel!- kapta fel a villáját V.

A ház megtelt a villák és kések koccanásával és néha egy-egy nevetéssel is.

Eközben Herkules, a hörcsög magán akcióba kezdett. A terráriumban felejtett kis lapátról egyszerűen kimászott és felfedezte a mosdókagyló rejtelmeit majd hirtelen lebukfencezett. Picike koppanással landolt a kuka alján.

- Ez baromi fincsa volt... Úgy ennék még, de tele vagyook!- pihegett JungKook.
- Egyet értek...- csuklott V.
- Nem vagyok oda az új ételekért, de ez kifejezetten tetszett...- kezdte el összeszedni a tányérokat Jin.
- Banyek, én meg ott hagytam Herkulest a fürdőszobában!- ugrott fel V és a fürdőszoba felé menekült.
- De könnyed mozdulattal meglógott...- hüledezett Vicky.
- Nee!- kiabált ki a fürdőszobából V.
- Oh, oh... Ebből gondok lesznek...- kapta fel a fejét Rapmon.
Mindenki odasietett és a fürdőszoba közepén kuporgó fiút nézték.
- Mi a baj TaeTae?- simogatta meg a fiú hátát Vicky.
- Herkules...- mutatott az üres terrárium felé.
- Kiszökött?
- Igen...- törölt le egy könnycseppet a szeméből.
- Ne már!- szólalt meg szokatlanul magas hangon Rapmon.
- Nyugodjatok le, és keressük meg, mielőtt valami gond lenne...- vetette fel Vicky miközben tovább vigasztalta V-t.
Mindenki a fejét vesztve rohangált a lakásban Herkules nevét kiabálva. Már a lakás összes zugát végignézték.
Rapmon egy véletlen ötlettől vezérelve a fürdőszoba szekrényeit végignézve belekukkantott pusztán poénból, hogy felvidítsa V-t, a kukába.
- Herkules!- kiáltott fel csillogó szemekkel a fiú.
- Hol?- vizslatott körbe a leader.
- A kukában te észlény!- nyúlt a kis tartóba V.
- Ja... Na, most hogy meg van, ideje visszatenni a helyére...- kocogtatta meg a kis terrárium oldalát.

xxxxx

- És most konkrétan a kukában volt?- csoszogott a nappali felé Jimin.

- Ja... Pont ott nem kerestem volna...- dobta le magát a kanapéra a többiek mellé V.

- Na jó én hulla vagyo..- próbálta nyeferegni Jimin, de ős is megismerkedett a padlóval, hála annak a szőnyegnek.

- Kicsi a rakás!- üvöltötte el magát Hope, és rávetődött Jiminre.

Követte a példáját JungKook és V is. A többiek csak röhögtek rajtuk, aztán Vicky is felugrott a kupac tetejére.

------------

My first BTS fanfiction 21.rész

Eltévedve

~Meyu POV~

Nincs is jobb, mint majdnem mínusz fokokban mászkálni a zsúfolt utcán a rokonommal...

Szilvinek támadt az a hülye ötlete, hogy menjünk fel a városba csavarogni... Ez k.b. úgy néz ki, hogy Szilvia rángat végig az utcán, miközben szlalomozunk az emberek között. Nem egyszer estem volna pofára, de a többi ember megtartott.

- ^ Sz-Szilvi! Minek kell ennyire rohanni?^

- ^ Nem rohanunk, csak sietünk, hogy még elérjük a buszt.^

Buszt? Ekkora tömegben? Ne már! Alapból utálom a tömegközlekedést, de ekkora tömegben rémálom az egész...

Pont felrántott a buszra és kutatott a pénztárcájában.

- ^ Mennyi a jegy ára? Kifizetem én a sajátomat...^- nyúltam volna a pénztárcámért de megfogta a kezemet.

- ^ Nem kell, már kész is vagyok. Gyere, hátul még van hely.^

 Reagálni sem volt időm, már oda is húzott és leültetett. Egy eléggé szagos, srác mellé kerültem. Na jó... Bűzlött mint a hűtőnk a romlott hal után...

Remélem ennyit még Szilvi is megért...

- Szilvi... Én meghalok...- motyogtam neki oda.

- ^ Már miért is?^- vonta fel a szemöldökét.

- Baromi büdös...- intettem fejemmel a srác felé.

- ^ Nem értem...^

- ^ Mindegy... Nem fontos.^

Zötykölődtünk egy kis ideig, aztán úgy 3 megálló után le is szálltunk. A sok ember miatt elvesztettem Szilvit, és egyedül maradtam, miközben lökdöstek minden felé.

- Szilvii!- üvöltöztem hangosan de választ nem kaptam csak néhány ember hablatyolt valamit. Gondolom rám szóltak, hogyne üvöltözzek.

Kisodródtam egy valamivel nyugisabb helyre, ahol fel bírtam mérni a helyzetet.

Konkrétan, itt vagyok Budapesten, egyedül, gyenge nyelvtudással és baromira nem tudom hol vagyok.

Van telefonom!

Végigtapogattam a zsebeimet és a farzsebemben megtaláltam. Ég áldja a technológiát!

Feloldottam a képernyőzárt és egy eléggé kellemetlen dolog fogadott.

Akkumulátor lemerült...

Fasza... Akkor most konkrétan mit fogok csinálni??

Ahj! Ilyenkor a hajamat tépném, ha nem lenne olyan szép...

Leültem egy padra és csak vártam. Anyu régen úgy tanította, hogyha eltévedünk és valaki keresni fog biztosan, akkor üljünk álljunk meg egy helyben és várjunk. Remélem ugyan úgy működik ülésben is...

Leült mellém egy nálam jó néhány évvel idősebb férfi és figyelni kezdett.

Eléggé irritált ezért inkább felálltam és elindultam. Ismételten emberek tömkelegével találtam szembe magamat és nehezen, de átvergődtem rajtuk. 

Abban a buszmegállóban kötöttem ki ahol elveszettem Szilvi nyomát.

Ezaz ez kell nekem! Van itt néhány utcazenész, megkérdezem látták e. Mondjuk, őt ki ne látná lilásan melírozott szőke hajával...

- ^ Sziasztok, bocsánat de nem láttatok erre egy szőke lányt melíros hajjal?^ - álltam oda az egyik fiatalabbik fiúhoz.

- ^ Pont egy koreai lányt keresett. Arra ment...^ - mutatott el az egyik irányba.

- ^ Köszönöm szépen!^ - hajoltam meg megszokásból.

Elindultam abba az irányba amerre elnavigált a srác. Még párszor eljátszottam ezt és végre egy helyen megláttam lefordulni Szilvit.

Azonnal rohanni kezdtem, de mire befordulhattam volna, sehol sem láttam. Végigfésültem néhány utcát amikor megláttam egy standnál beszélgetni egy lánnyal. Azonnal odarohantam és elkaptam a vállát.

- Végre megvagy!- lihegtem.

- ^ Meyuu!! Hát itt vagy! Azt hittem, hogy soha nem talállak meg!^  - ölelt magához szorosan.

Túl szorosan... Oké, már levegőm sincs...

- ^ Megfulladok...^ - vinnyogtam a szorításában.

- ^ Bocsánat...^ - elengedett.- ^ Na jó, most hogy megvagy, mit csináljunk?^

- ^ Fáj a lábam, menjünk haza...^ 

- ^ Jó ötlet...^ - most már sokkal lassabban indultunk vissza a buszmegállóba.

Most nem volt hely, de nem is bántam, így legalább nem kellett megfulladnom senki bűzétől.

Mire végre megérkeztünk a lakáshoz, én elterültem a kanapén és hiába nyaggattak az ikrek, én nem óhajtottam csak koreaiul válaszolni nekik.

Túl fáradt voltam a gondolkozáshoz.

~Meyu POV end~

-----------

My first BTS fanfiction 20.rész

Kölcsön lakos

JungKook miután felgyógyult, minden visszatérhetett az eredeti kerékvágásba. Minden nap, látástól vakulásig tánc próbáztak, holott már tökéletesen ment az egész.

Este mikor hazaértek, általában vacsora után kidőltek. Ha pedig nem, szétterülve a kanapén vagy éppenséggel a szobájukban punnyadva interneteztek. Ugyan így volt egy novemberi napon is, amikor a  három legfiatalabb egy kiadós veszekedés után, leültek közösen játszani egy versenyzős játékkal.

- Ti belegondoltatok már, milyen lenne ha lenne egy kisállatunk?- nézett végig a másik két társán V.

- Itt van Jimin...- vihogott JungKook.

- Nem az én nevem jelenti azt hogy süti...- nyújtotta a fiatalabbra a nyelvét.

- De most komolyan...- dobta le a joystickot V.

- Amúgy nem... Mondjuk, régen volt egy macskánk de elszökött.

- Szerintetek lehetne kis kedvencünk?

- Passz... De ha nem kérdezzük meg, nem is tudjuk meg.- ugrott fel Jimin.

- Igazad van...

xxxxx

- Nem!- ült fel a leaderük a kanapén.

- De miért?- hisztizett V.

- Mert úgy se lenne időnk szerencsétlen állatra és nem is foglalkoznátok vele.

- Nem igazság...- huppant le durcásan a három fiú.

- Mi a baj?- cirógatta végig V és Jimin arcát Vicky.

- Engem kihagytál...- hajtotta hátra a fejét JungKook, hogy a lány szemébe tudjon nézni.

- Rapmon hyung nem engedi, hogy kisállatunk legyen...- dünnyögött V.

- Jajj fiúk... Egy kis kedvenc hatalmas felelősséggel jár, és sok időt igényel.

- De be jöhetne velünk a stúdióba, és mindig játszanánk vele... Talán még neki is lennének rajongói...

- NamJoon? - nézett Vicky is a leaderre.

- Szerencsétlen állat... Előre sajnálom...- dörzsölte meg a homlokát Rapmon.

- A szomszédban van egy kislány akinek van egy hörcsöge... Megkérdezhetnénk hogy vigyázhattok e rá egy hétig.

- Nem is rossz ötlet...

- Felhívjam az anyukáját?- kapta elő a telefonját Vicky.

- Igen!- pattant fel V csillogó szemekkel.

xxxxx

- Naa? Mit mondott?- pattogott V.

- A kislány egy feltétellel adja oda neked...- tette le az asztalra a telefont.

- Mi az? Mi az?

- Ha énekeltek neki...- húzta el a száját.

- Az a legkevesebb... Elég leszek én is nem?

- Nem hiszem... Az egész bandát akarja, és mellé pedig YoonGitól egy neki szóló rappet...

- Nem lesz hörcsög... Neee..!

- Nehogy már most add fel! Eddig mindig azt mesélted, hogy sose adod fel... Csak ráveszed valahogy őket...

- Igazad van! Megyek és megkérdezem őket!- húzta ki magát és berontott Suga szobájába.

Kis beszélgetés után vigyorogva ugrált ki a hálóból.

- Úgy látom benne van...- mosolygott Vicky.

- Aha! És furcsa, de nem is ellenkezett...

- Na, már csak a többieket kell meggyőznöd...

- Könnyű lesz... Csak főzz valami finomat.

- Nem tudom mit forgatsz a fejedben, de akkor valami különlegeset csinálok.

- Köszönöm!- ugrott a lány nyakába.

- Nyugi kis oroszlán... Még nem biztos, hogy mindenki benne lesz.

xxxxx

- És nekünk mi jó származik abból, ha lesz egy hörcsögünk? - tömte a szájába Hope a kaját.

- TaeTae megtanulna felelősség teljesen gondoskodni egy állatról, és talán kapnátok egy saját állatot.

- Én benne vagyok...- mosolygott Jin.

- Nekem mindegy...- rántott egyet a vállán Rapmon.

- Szerintem a kocka párosnak se lenne ellenére egy kis éneklés egy hörcsögért...- nézett Jiminre és JungKookra Vicky.

- Na ha már mindenki benne van, akkor én se különcködök...- csámcsogott tovább J-Hope.

- Akkor szólok a kislány anyukájának, hogy holnap estefele ráértek. Rendben?

- Én akár most szólóznék neki!- ugrott fel V.

- Pihenj most inkább...- húzta vissza a székére Vicky.- Hozzak még valamit?

- Nem köszönjük.- vágták rá egyszerre.

A vacsora végeztével csak Vicky Jin és Jimin maradtak kint. A többiek elmenekültek a mosogatás és a pakolás elől.

- Minnie... Ha folyamatosan lefogsz, soha nem végzek...- kacagott fel Vicky ahogy Jimin megint átölelte.

- Bocsi...- ült le a konyhapulthoz.

- Ha jól hallom szabad a fürdőszoba... Betámadhatom?- tette el az utolsó tányért is Jin.

- Ha akarod... Majd fürdök én utoljára...

- Nem... Most együtt fürdünk...- nézett fel rájuk Jimin.

- J-Jimin... Ezt szerintem te se akartad kimondani...- pirult el Vicky.

- De miért?

- Mert én... Túl szégyellős vagyok...- söpörte az arcába a haját a lány.

- Nem baj... Én is...- rántotta meg a vállát.

- Oldjátok meg... Én most mentem...- vihogott Jin miközben elindult a szobák felé.

- Miért nem akarsz velem fürdeni?- nézett szomorúan Jimin.

- Hidd el szeretnék, de nem szabad... Még nem...

- Ne már...

- De, ha szeretnéd, akkor átköltözök hozzád... Úgy is mindig ott alszok...

- Akkor pakolhatsz.- vigyorgott rá Jimin.

- Akkor te pedig befejezheted a pakolást.- nyomott egy puszit a fiú arcára és megindult ő is a hálók felé.

xxxxx

- Muszáj pont ma énekelnünk a kis csajnak? Hulla vagyok...- vinnyogott Hope miközben Vicky a nyakkendőjét igazgatta.

- Nyugi, csak egy kis ének, aztán gondolom egy-két kép, és kész is lesztek.

- Figyi, nem neked kell neki szóló hirtelen rappet nyomnod...- csapódott le a kanapéra Suga.

- Az se lesz több néhány mondatnál...

- Miért van az, ha valami negatívat mondunk, Vicky mindig mond rá valami pozitívumot?- tűnődött el Jin.

- Ejj' de szépen mondtad... Azért van mert én a jót is meglátom.- mosolygott rá Vicky.

- Ezért jött össze Jiminnel...- röhögött fel Hope.

- Ne röhögj, vagy ráhúzom a nyakadra ezt a szuttyot...

- Mikorra várnak minket?- nyomogatta a telefonját Rapmon.

- Ha jól tudom 7-re.

- És akkorra meg is lesz a hörcsög is?- csillant fel V szeme.

- Igen. Amint megkapta a kislány amit akart, ide is adja a hörcsögöt.

- Akkor mire várunk?! Énekeljünk be!- visított miközben a szájához emelte az egyik fésűt és dalolászni kezdett.

- Nagyon akarja azt a kis dögöt...- húzta fel az orrát Rapmon.

- Az nem kis dög, hanem egy cuki hörcsög...- nyújtotta rá a nyelvét JungKook.

- Mennyi az idő?

- Húsz perc múlva lesz 7.

- Ideje indulni, és akkor út közben dalolászhattok.

- Ennyire messze lenne?- tátotta el a száját Jimin.

- Nem, csak az utca végére megyünk, viszont mire oda terellek titeket...

- Jó értjük. Mehetünk.- tolta a többieket az ajtó felé V.

Igaza volt Vickynek. Mire oda értek a fiúkkal, már néhány perccel el is múlt 7 óra. Felálltak a megfelelő sorrendbe é bekopogtak. Amikor kinyitották az ajtót a szokásos üdvözlésükkel konferálták fel magukat.

- 2-3. Bangtan. Hello mi vagyunk a BTS.

Az ajtóban álló kislány sikítva rájuk csapta az ajtót amire a fiúk meglepetten összenéztek.

- Pedig jó helyre jöttünk...- motyogta Vicky.

Kis idő múlva egy fiatal nő, akit egy vigyorgó kislány ölelgetett. Ahogy a kislány meglátta, hogy egyáltalán nem álmodik, Suga nyakába ugrott.

- Yumi! Nem szabad!- cibálta le az őrültnek tűnő kislányt a nő.

- Gyertek be!- cibálta be a házba Sugat Yumi.

A többiek szó nélkül követték a társukat. Betérve, egy szépen előkészített nappaliban kötöttek ki. Vicky elvonult a kislány anyukájával, ezzel magukra hagyva a fiúkat és Yumit.

- Rajta, énekeljetek!- pattogott izgatottan a kanapén.- Aztán Suga Oppa rappeljen nekem!

A fiúk megint csak meglepetten összenézetek és eleinte félénken de utána egyre felszabadultabban daloltak.  Yumi sorban mondogatta a dalokat amiket akart hallani.

- Most jöhet a rapp! - nézett Sugara.

- Öh... Hány éves is vagy Yumi?

- Nyolc, miért?

- Csak kérdeztem...

xxxxx

A hazafele vezető úton, JungKook és Hope tovább dudorásztak, a többiek csendben mentek előre. V azt a szerencsétlen hörcsögöt molesztálta aki a terrárium túl oldalán próbált menekülni a simogatás és a puszik elől.

- Hagyd már szerencsétlent... Látszik, hogy fél tőled...- szekálta a fiút Jimin.

- Herkules, nem fél semmitől... Ezért lett ez a neve, gondolom... Majd megszokik... Igaz, picike?- birizgálta meg a remegő kis állatot.

A hazaérést követően, mindenki aló módba helyezte magát, kivéve V. Ő továbbra is az a szerencsétlen kis állatkát piszkálta.

Miután végre el tudták zavarni aludni, egy hatalmas kiáltás zavarta fel az éjszakai csendet.

- Kim TaeHyung! Takarítsd el innen ezt a dögöt vagy kilapítom!- üvöltött Rapmon a fürdőszoba felől.

------------

My first BTS fanfiction 19.rész

Karantén!!

~JungKook POV~

Fáj a fejem... Érdekes... Nem szokott fájni. Hm, lehet hogy nem kellett volna végignézni a maratont.

- Reggelt...- csoszogtam ki az ebédlőbe.

Leültem a szokásos helyemre és próbáltam nem kómásan nézni.

- Mi van Kook? Olyan vagy mint egy zombi...

- Dehogy... jól vagyok... Miért kérdezed?- kaptam a tekintetem a leaderünk felé.

- Tök sápadt vagy... És a szemed is karikás.- húzgálta meg az arcomat.

- Csak nem beteg vagy?- rohant ide hozzám Vicky.

- D-Dehogy... Csak megnézem azt a maratont...

- Végig? Ne már! Még én is bealudtam...- méregette az arcomat Vicky tovább.

- Ki a gyilkos? Még én se láttam a végét.- dobta le a bögréjét Mon.

- A csajszi volt pasija...- pislogtam nagyokat.

- Tudtam!- kiáltott fel Vicky.

- Ne már! Pedig tutira vettem hogy az exe új barátnője...

- Na ennek örömére keltsük fel a többi jómadarat...- túrt bele a hajamba a női 'leaderünk'.

- Jó ötlet...

- De ha vizezni akarsz, megkeresem a vízipisztolyt és azzal, mert nem akarok ágyat szárítani ilyen hidegben...

- Hidegben? - ásítottam.

- Ja... Esett az eső és mellé még nagyon párás, nyálas az idő.

- Szuper...- dörzsöltem meg a szemeimet.

- Szép jó reggelt emberek...- vánszorgott elő Hope V-vel a nyakában.

- Na ne...

- Semmi rosszra ne gondolj!- vágta le az egyik székbe a kómás fiút.- Csak nálam néztünk azt a sorozatot, és beszunyáltunk... Nem tudjátok ki volt a...

- Az ex...- szóltam bele.

- Hínnye' öcsém... De ritka szarul nézel ki!- hajolt a képembe.

- Ezt szeretem benned... A feltűnő őszinteséged...- vigyorogtam rá fáradtan.

- Mi lesz mára a program?- mordult fel V.

- Tánc próba... Délelőtt fél 12-ig, ott lesz egy szünetünk, és délután 2-től egészen 6-ig.

- Nem lesz egy kicsit sok?- hozta fel Vicky.

- Főzz jó sok kávét és nem...- rántotta meg a vállát Rapmon.

- Hé, Kookie jól vagy?- lóbálta meg a karját az arcom előtt Vicky.

- N-Nem...- ugrottam fel és ahogy megindultam beleütköztem Jinbe. Bocsánatot se tudtam kérni, mert éreztem, hogy gond van...

Hirtelen kirántottam a fürdőszoba ajtaját, és hatalmas lendülettel letámadtam a wc-t.

- Hé, Kook... Minden oké már?- simogatta meg a hátamat Vicky.

- A-Asszem'...- köhögtem egy kicsit.

- Itt se lesz egész nap táncpróba...- hallottam Jin hangját is.

Megszédültem és minden elsötétedett.

xxxxx

Mi ez a szag? Fertőtlenítő? De miért?

Próbáltam kinyitni a szememet de nem igazán akart menni. A kezemmel az arcomhoz kaptam. Megdörzsöltem őket, amire végre kinyíltak.

Nehézkesen körbe vizslattam. Minden fehér és néhány helyen kék vagy sárga foltok.

Pislogtam néhányat amire végre letisztult a látásom. Felültem és végre leesett, hogy én most hol is vagyok. Egy kórházi szobában. Egy kórházi betegszobában. Egy jellel ellátott kórházi betegszobában. Jellel?!

- M-Mi van?- tört fel belőlem.

- Úgy látom felébredt...- hallottam az egyik irányból egy idegen hangot.

Abba az irányba kaptam a fejemet ahonnan a hang jött és egy fehér köpenyes idős férfit láttam ahogy valamit magyaráz Vickynek és a leaderünknek.

- És meddig tartana a karantén?- kérdezte Vicky.

- K-Karantén??- ugrottam meg.

- Igen öcskös... Valami fertőző betegséget gyönyörűen benyaltál és most itt kell maradnod... Öh, meddig?- nézett az orvosra Rapmon.

- Maximum két napig. Ha minden oké lesz akkor holnap este már otthon töltheti az éjszakát. De akkor is csak ágyban.

- Mennyi idő lenne mire teljesen felépül?

- Talán egy hét. Utána már csinálhat bármit, és ehet is mindent. De addig csak diétásan ehet. Semmi zsíros vagy fűszeres.

- Uhm... Akkor, ha most pihenek vagy alszok akkor holnap már haza mehetek?- szóltam közbe.

- Talán igen.

- Oh, az jó!- vigyorogtam és visszafeküdtem.

Most végre pihenhetek egész nap és mellé, azt csinálok amit akarok, csak ágyban kell maradnom. Szuper! Majd jól elleszek a table... Temmel... Basszus!

- Ehehe... Nagy kérés lenne ha behoznátok a táblagépem?- ültem fel megint.

- Bocsi öcskös, de a többiek is most vannak kivizsgáláson, a házat pedig ki kell szellőztetni.

- Oh... Értem...- dőltem vissza megint.

- Kap majd egy kis infúziót, hogy ne száradjon ki.

- Infúzió?!- visítottam fel.

xxxxx

- Na látja? Nem is fájt annyira...- törölgette le a kezemet az ápoló nő.

- Nem...

Egy frászt nem! Vagy 8x szúrta meg újra és újra és mellékesen egyszer el is tört a tű.

- Meddig fog folyni?

- Úgy egy óráig... Aztán kap még egyet, az este, de azt másik karba. És ennyi... Ha nem lenne elég, akkor annyit hogy, elég legyen.

Öh kössz... Ha nem konyha nyelven mondod is megértem...

- Addig pihenjen csak... Nemsoká hozok néhány vitamint.

- Köszönöm...

Visszadőltem az ágyon és lehunytam a szememet. Végre kezdem szundikálni mire a nővérke rám cseszte az ajtót.

- Itt vannak a vitaminjai. Parancsoljon. És hoztam mellé altatót is, ha nem tudna aludni.

- Köszönöm...

Na hogy... Felébreszt, hogy vegyem be az altatót... Logikus...

Lekínlódtam a torkomon azt a marék bogyót amit abba a kis edénybe hozott az előbb és végre elaludtam.

Enyhe fájdalomra ébredtem ami a bal karomat ostromolja. A nővér már megint akupungtúrázik a kezemen.

- Elnézést... Nem az erősségem a véna eltalálása.
- Azt veszem észre...- morogtam.

Mire végre elkészült, az egész karomat be kellett kötöznie, annyira összeszurkált.

Annyira nehezen telt el az a szerencsétlen éjszaka, és reggel az orvos is késett mert műtéte volt.

Engem nézett meg utoljára, de csak 2 méterről rám nézett és ennyi volt.

El is engedett. Persze kikötése lett, hogy semmiféleképpen nem menjek emberek közelébe, és szedjem az antibiotikumot. Ha ki is kelek az ágyból, akkor csak a szellőztetés idejéig vagy amíg a mosdóba megyek ki. De oda is maszkot kell felvennem... Hurrá!

Utálok beteg lenni...

------------

My first BTS fanfiction 18.rész

Röhögőgörcs

- Te még fenn vagy?- könyökölt a fejére Rapmonnak Vicky.
- Nem csak ő...- bukkant elő a konyhából Suga egy tányérral a kezében.
- És nem csak ti.- vigyorgott V miközben JungKook elől menekült.
- Akkor Jiminen kívül mindenki...- rántotta meg a vállát V.
- SeokJin?
- Sikálja a képét...- mutatott a fürdőszoba felé Hope.
- Mit kentél megint rá?- húzta össze a szemöldökét Mon.
- Lehet hogy kapott egy bajuszt és egy összenőtt szemöldököt.- kuncogott J-Hope.
- Filccel vagy tollal?
- Mázlijára nem találtam meg a Törpe filcét.
- Ezért még számolunk HoSeok...- csoszogott elő Jin egy törülközővel a fején.
- Hé, ez most tök olyan mint régebben...- vetődött a leader mellé Hope.
- Mikor, miért?- csapódott melléjük Suga és V is.
- Amikor debüt után egy kicsivel, elmehettünk fényképezni...
- Amikor azon vitáztunk hogy..?
- Ja.- fejezte be Rapmonster mondatát Suga.
- Miről van szó?- vágott értetlen fejet Vicky.
- Áh, csak a menedzser régebben tudod leküldött minket a tengerpartra fotózkodni.- rántotta meg a vállát V.
- Igen?
- Ezt de ciki kimondani...- nyúlt el a többieken.
- Azt hittük a Törpéről hogy buzi... Na... Mi volt olyan nehéz ezen?- lökte le az öléből V lábát Hope.
- Hogy, Jimin? Meleg?- Vicky elkezdett röhögni és leült a kanapé karfájára.- Mindent tudni akarok!
- Az egész asszem' egy fellépés utáni afterpartyn kezdődött a régi lakásunkon...

xxxxx

- Gyere Jimin! Igyál te is!- nyomta volna a kisebbik kezébe a poharat Suga.

- Nem, köszi... Inkább megyek és alszok... Jó éjt.- indult meg a hálószoba felé Jimin.

- Ez mekkora antiszoci...- nézett utána Suga.

- Hagyd már. Csak elfáradt...

- De Kook nem akart aludni. Pedig ő a fiatalabb. Viszont őt elzavartuk...

- De ti nem találjátok furának?- húzott le egy pohár üdítőt Hope.
- Már mit?- rántotta meg a vállát Rapmon.

- Én úgy tudom, hogy akkor húzódik vissza egy fiatal fiú vagy férfi ha meleg.  Azért, hogy ne zavarja a többi társát ha elvesztené a fejét.

- De tudod TaeTae.- csapkodta meg egy párnával Jin.

- Lehet benne valami... Nem szokta megnézni a lányokat magának. Sőt! Még csak nem is törődik velük...- húzta fel a szemöldökeit J-Hope.

- Most komolyan ez lesz a téma?- sóhajtott fel a leader.

- Én azt olvastam hogy a melegeknek sokkal kisebb az átlagnál a... Köhm... Na... Tudjátok a... A legnemesebb része...- hajtotta le a fejét Jin.
- Te meg olyanokat olvasol...- grimaszolt V.

- na jó... Nem hittem volna, de... Én kíváncsi lettem...

- Ne hogy már te is átmész buziba!- vágott hozzá Sugához egy macis párnát Hope.

- De nem csak őt foglalkoztatja...- köhintett fel V.

- Akkor már hárman vagyunk...- ugrott fel Jin.

Hirtelen becsukódott a fürdőszoba ajtaja. A fiúk összenéztek és odarohantak, majd hallgatóztak.

- Ez a Törpe...- mondta Hope.

- Honnan tudod?

- Csak ő nem szokta azonnal megnyitni a vizet...

- Na jó... Ki nézi meg?- vetette fel Suga.

Azonnal mindenki elhátrált egedül Rapmon bambult a többiekre értetlenül.

- Mi van? Hö?! Én aztán nem!

- Egyedül te maradtál ott szóval te, akaratodon kívül is, de felvállaltad.- okoskodott Hope.

- Na nehogy már!

- De igen!- lökdösték a többiek.
Erőszakosan lefogták, és kinyitották a fürdő ajtaját, majd belökték rajta a leaderüket.
Jimin pont a zuhany alatt állt, a haját mosta így szabad kilátást nyújtva.
- Wáááá!- üvöltött fel Rapmon ahogy meglátta Jimin anyaszült meztelenül. A fiú reakciója sem volt másabb csak ő éppenséggel 3 oktávval feljebb visított.
A leader egy elhalt bocsánattal együtt tépte fel az ajtót és rohant ki, meg se állva az utcáig.
A többiek kuncogva követték.
- Na? Mi a szitu?- vágta hátba Hope a padkán kucorgó leadert.
- No comment...
- Ez sokkot kapott...- támaszkodott a fejére V.
- Ha annyira tudni akarjátok... Szerintem nagyobb mint az enyém...- nézett fel hunyorogva a többiekre.
- Öh... Akkor nem akarjuk tudni...- hátráltak egy lépést tőle.

xxxxx

Vicky egy darabig csak meredt maga elé, aztán gonoszul elvigyorodott és egyre csak vörösödött a feje.

- Szerintetek jól van?- nézte aggódóan Jin.

Hirtelen lefordult a karfáról és hihetetlen röhögésben tört ki. Egyre csak jobban és jobban kacagott és vörösödött.

- Ne locsoljuk fel? Nem lesz oxigén hiánya?- pislogott nagyokat V.

Még nézték egy darabig az értelmetlenül vergődő lányt és lassanként elszállingóztak a szobáikba aludni. Vicky majdnem egy órán keresztül vergődött mint egy retardált fóka, mire le tudott nyugodni.

------------

My first BTS fanfiction 17.rész

Féltékenység

- Auu!- nyavalygott Jimin.
- Bocsánat...- ismételte el megint SooYu. (gyakornok)

- Várj segítek...- ugrott a fiú mellé Vicky.- Jimin... Ne mocorogj már... Így persze hogy húzza a hajad...
- Jól van na... Csak furcsa a keze... Nagyobb a megszokottnál...- gondolkodott hangosan.
- Ne haragudj...
- Ne törődj vele...Kicsit bunkó kedvében van...- húzott egy nagyobbat egy tincsen a lány.
- Auu!- vinnyogott tovább.

xxxxx

- Vicky, van kedved lekísérni? Nikotin hiányom van...- támaszkodott a lány vállára SooYu.
- Te cigizel? Amúgy igen. Lemegyek... HaNi! Léci vedd át az irányítást. Segíts Yinnek.- kalimpált a kezével az emlegetett gyakorlónak.

- Hova mész?- állította meg a vállánál fogva Jimin.

- Lekísérem tenyeres-talpas urat bagózni.- böködte meg a mellette álló vigyorgó fiút.

- Mehetek én is?

- Nem... Neked mindjárt ott kell lenned a fényképész előtt. Tudod, hogy pipa lesz ha nem végezhet időben.- simogatta meg az arcát.

Ennyivel ott is hagytak mindenkit. Viccelődtek egy kicsit aztán mire észbe kaptak a parkolóban ácsorogtak.

- MenHe...
- Mi a gond?

- Kérdezhetek valamit?
- Öhm... Persze. Mit szeretnél?

- Őszintén válaszolj... Ti együtt vagytok Jiminnel?

- H-honnan veszed?

- Csak válaszolj. Igen vagy nem?

- De ígérd meg hogy nem mondod el senkinek! Amúgy... Igen. Együtt vagyunk.

- Oh, értem. Igazából egy kicsit látszik Hisztis uraságon. Picit többet lógsz velem és már is látszik, hogy nagyon féltékeny. Pedig ha tudná...- merengett el a távolba.

- Mit tudna?

- Most te jössz egy nem mondom el senkinek ígérettel... Én...- nagyot sóhajtott.- A férfiakat szeretem.

- M-meleg vagy?- meredt rá Vicky.

- Ja.- szívott még egy slukkot a cigarettájából.

- Ez meglepett... Nem is látszik rajtad.

- Nem minden buzi néz ki úgy, mint akit lehányt a szivárvány...

- Én nem használtam volna ezt a kifejezést...

- És...

- És mi?

- Van esetleg... Párod?

- Nincs... Nincs szerencsém a többi fiúnál. Ha tudnák a szitut, tuti, hogy kilóméterekre elkerülnének.

- Ugyan. Biztos szerencséd lenne. Kedves vagy, jó a humorod és ha a kinézet is fontos, a tetejébe még egész helyes is vagy...

- Hagyd... Maradok csak szemlélő. A szüleim is amikor megtudták, elzavartak...

xxxxx

~Jimin POV~

 Hol vannak már? Ennyi idő alatt nem csak egy szál, hanem egy egész doboz cigit is el lehet szívni. Sőt, a csikkekből már egy figurát is fel lehetne építeni.

- Jimin... Ha nem mosolyogsz, nem haladunk előre.- kötekedett megint a fényképész srác.

Hogy ennek milyen nyálas hangja van...

Erre a gondolatomra elmosolyodtam.

- Na, látod! Ezt már szeretem...

Nehezen de elszabadultam, mivel annyira akart egy villantós épet rólam, de nekem nem volt hozzá kedvem... 

Leszedhettem magamról a fotózkodáshoz éppen aktuális nadrágot. Látszik, hogy ezt nem Vicky választotta. Ez szúr mint az állat. Ő mindig csak olyat választ ami kényelmes.

- Min filózol Minnie? - lökött meg HoSeok.

- Tudod kit lökdöss! Semmin...- vágtam rá flegmán.

- Nyugszik van kisegér...- kócolta össze a hajamat.

- Nem tudsz leszállni a bugyis dologról mi?- dünnyögtem halkan.

- Ugyan, Minnie... Ki felejtené el? Az pedig még jobb volt, amikor Vicky kezdett el üldözni téged a házban fehérneműben, miközben egy pólóval csapkodott.

- Az csak azért volt, mert bementem hozzá kopogás nélkül...

- Aha... Akkor azért visítozta azt, hogy perverz állat...- merengett el a fejem mellett.

- Meddig maradnak még?- kérdeztem hisztérikusan a lift felé nézelődve.

- Ohoh... Csak nem féltékeny vagy?

- És ha igen?- hunyorogtam rá.

Hirtelen kinyílt a lift ajtaja és az a kis csonti kukac jött elő, Vickyt karolva.

Na itt pattant el egy szál bennem... Hirtelen mozdulattal megindultam felé. Hatalmas léptekkel közeledtem és amint oda értem melléjük elkaptam SooYu ingének a gallérját. Teljes erőmmel a falhoz löktem, amitől enyhén felnyekkent. Kérdően nézett le rám.
Tökéletesen tojtam a köztünk lévő, majdnem másfél fej különbségre.

- Mit képzelsz te magadról?!- üvöltöttem a képébe. Nem érdekelt, hogy mindenki ránk figyelt.

- M-Mi a gond?

- Mit akarsz te a barátnőmmel? Hm?- szorítottam még erősebben.

- Mire célzol?

- Arról, hogy midig ott legyeskedsz körülötte! Tudod baszottul böki a csőrömet a dolog...- nyomódtam a nyaka felé.

- Levegőt hagyhatnál...- nyeferegte elhaló hangon.

- Jimin hagyd!- fogta meg a karomat Vicky.

A hangjától és az érintésétől egy pillanatra ellágyult a szorításom, de észbe kaptam.

- Te, is észrevehetted volna, hogy ez a nyomorék mennyire nyomul rád!

- E-eressz...- nyüsztetett a karom alatt.- É-én, me-meleg vagyok...

- Neked kuss! Nem kérdez-tem...- szaggattam el a végét. Ellazultak a karjaim így enyhén köhögve hajolt előre.- M-meleg?- pislogtam hatalmas szemekkel.

- Igen... Meleg...

xxxxx

- Park Jimin... Igazán szégyellhetnéd magad a mai miatt...- vizslatott körbe Vicky.

- Bocs... Elszállt az agyam...

- Nem csak amiatt haragszok. Most mindenki megtudta a titkunkat. Majdnem egy óráig magyaráztam az embereknek hogy ne mondjanak senkinek semmit.- leült mellém a kanapéra.

- Ne haragudj. Féltékeny voltam.

- Pont rá? Ahj Minnie...- túrt a hajamba.

- Ne kezd te is...

- Most miért ne? Annyira aranyos becenév.

- Ne, mert kénytelen leszek bírságolni, csúfolódásért.- hajoltam oda hozzá egy gyors csókért.

Kis köhintés szakította meg a romantikus pillanatunkat. A hang irányába fordulva a leaderünkkel találtuk magunkat szembe.

- Oké, hogy szeretitek egymást meg minden, de nem lehetne egymás száját a szobátokban felfedezni?

- Szabad?- csillant fel a szemem.

- Csak az összeköltözés. Ha valami komolyabbat akartok, akkor tessék elmagyarázni Kookienak is.

Gyors mozdulattal felkaptam Vickyt a karomba amire aranyosan felkacagott. Megindultam a szobám felé, de a szőnyeg egyik felhajtott részében megakadt a lábam és elestünk...

------------

My first BTS fanfiction 16.rész

'Kellemes' utazás

~Meyu POV~
Hihetetlen... Ez lesz az első alkalom, hogy végre egyedül utazhatok. Hihetetlenül izgulok, de nem félek. Tudom, hogy ugyan olyan lesz, mint amikor Vickyvel ülünk repülőre, de mégis... Valahogy másabb. Lehet hogy annyiban lesz különb, hogy egyedül kell átgyakorolnom a szavakat, kifejezéseket.
A kis búcsúnk után a nővéremmel, kettészakadt a csapatunk. Én azonnal rohantam leadni a csomagjaimat és felszállni a gépre. Természetesen utolsók közt szálltam fel, de így legalább könnyebben megtaláltam a helyemet. Egy egész aranyos srác mellé sikeredett ülnöm. Helyes meg minden de nem az esetem. Ahogy előkotortam a szótáraimat és a jegyzetfüzeteimet megszólított.
-^Te is beszélsz magyarul?^- bökött a szótáramra.
-^Igen... Nehéz de próbálgatom rendesen.^- húzgáltam a számat.
Kuncogni kezdett de nem tudtam hogy mi a baja.
-Hé... Mi olyan vicces?
-^Egészségedre... Lehet hogy Szöulból tartok Magyarországra de attól még nem tudok koreaiul.^- vigyorgott rám.
Értelmes gyerek az biztos... De, legalább tudok gyakorolni.
-^Azt kérdeztem mi olyan vicces?^ -^Ja... Az akcentusod... Aranyos.^- megcsípte az arcomat.
-Hé!- ellöktem a kezét.- ^Nem is ismerlek...^
-^Oh, bocsi... A nevem Olivér.^- felém nyújtotta a kezét.
-^Az én nevem Meyu.^
-^Te miért mész Magyarországra?^
-^Meglátogatom a rokonaimat. Ahogy látom, te onnan származol.^
-^Ennyire látszik?^- idegesítően vigyorgott az arcomba.
-^Bocsánat, de gyakorolnom kellene...^- hátrébb toltam, hogy legalább ne az arcomba legyen.
Aranyos meg minden, de nem szeretem amikor az emberek a magánszférámban mászkálnak. nekem túl rámenős.
Egész úton próbáltam felvételeket hallgatni és olvasni, néhány szót ami mindig nehezen ment, halkan kimondtam. A srác már kezdett nagyon idegesíteni, hogy folyton beleszólt a dolgomba. Az eső két óra után alvást színleltem.
Eléggé kényelmetlen volt, mivel éreztem ahogy épp hogy nem átlyukaszt a nézésével.
-Ne nézzél vagy nem lesz mivel...- morogtam halkan.
Nem válaszolt, gondolom azt hihette hogy álmomban motyogok.
Hallottam ahogy a dzsekije súrlódik halkan és halvány fuvallatot éreztem az arcomon.
Azonnal kipattant a szemem. Az arcával találtam szembe magam ahogy csücsörítve közelít felém.
Felsikítva csaptam pofán, és vágódtam tőle az ellenkező irányba. Olyan jól sikerült az egész, hogy a stewardess csajszit is letaroltam vele.
-Szállj már le rólam te perverz állat!- visítottam a legmagasabb hangomon.
-Mi a gond kisasszony?- fordult felém egy alacsony, de annál izmosabb férfi.
-Ez a srác nem hagy békén...- mutogattam rá.
Ő csak az arcát fogva pislogott meglepetten rám.
-Hátul van egy szabad hely, ott a hölgy mellett. Ha gondolja üljön át.- mosolygott a stewardess.
-Rendben, élek a lehetőséggel.- azonnal fel is ugrottam és hátramentem egy kedves idősödő hölgyhöz.
Ő nagyban szunyált, szóval könnyedén gyakorolhattam.
 Rossz szokásomhoz híven egy pillanatnyit sem aludtam így mozgó kómagépként kászálódtam le. A csomagjaim felvétele után indulhattam a rokonaim felé. Körübelül ötpercnyi furakodás és lökdösődés után megpillantottam Szilvike feltűnően melíros haját.
Átváltottam vakond üzemmódba, és úgy fúrtam az utat magamnak. Ahogy megláttak engem kalimpálni kezdtek, hogy arra.
-^Végre itt vagy!^- ölelt magához a nénikém.
Persze ahogy eléggé kiszorította belőlem a levegőt, utána Szilvi is megtette. Faggattak mindenről, de annyira kómás voltam már, hogy a kocsiban félig elszundítottam. Mire végre odaértünk a házukhoz, úgy kellett kirángatni az ülésből.
Odabent a nagybátyám és az ikrek is körberajongtak. Folyamatosan kérdezgettek és zaklattak, hogy mondjak nekik valamit koreaiul.
Kiharcoltam, hogy most kivételesen hadd menjek el evés nélkül aludni. Az időeltolódás miatt beállítottam a telefonomat, hogy ne legyek bagoly. Gyors zuhany után, azonnal eldőltem az ágyamon és nem is kellett sok, elaludtam.

------------