2014. augusztus 14., csütörtök

My first BTS fanfiction 23.rész

Legszebb születésnap...



Egy kellemesen hűvös reggelen, kivételes módon nem Vicky volt az első aki felébredt. Jimin egy jó órával megelőzte és befoglalta a konyhát. Előszedte a kis receptes könyvet és böngészni kezdett benne.
- Nincs ebbe semmi jó...- csapta le a kezéből.- Mit kéne csinálni? Egyedül nem megyek sokra...
Hatalmas sóhaj társaságában az irányt a szobák felé vette. Megállt Jin ajtajánál és halkan kopogott.
- Igen..? - nyitott ki kómásan a szoba tulajdonosa.
- Segítenél? - illesztgette egymáshoz az ujjait Jimin.
- Mi a gond Törpe?
- Tudod... Ma van MenHe születésnapja és szeretném egy kicsit meglepni... Semmi ötletem sincs a reggelihez... Segítenél? Kérlek, SeokJin! Te sokkal jobb vagy a konyhában..
- Rendben van Rómeó... Menjünk...- borzolta össze a fiatalabbik haját.
- Köszönöm...- mosolyodott el aranyosan.
Jin előszedte az egyik serpenyőt és a fiatalabbik kezébe nyomta. Kipakolt az egyik szekrényből lisztet, cukrot, meg néhány kis dobozt. A hűtőből elővett néhány tojást, és tejet.
- Tedd a főzőlapot a legmagasabbik fokozatra. Rakd rá a serpenyőt és kend ki olajjal...
- Oké...
Előkapott egy edényt és beleszórt egy jó adag lisztet. Néhány kanál cukor és egy teáskanál sütőpor követte a sort. Beletört 3 tojást és egy fél doboz tejet is öntött rá. Jó alaposan elkeverte és lerakta Jimin mellé.
- Mit tervezel?- kutatott az olaj után Jimin.
- Palacsintát... Megsütni te fogod, én csak bekeverem. Jobb felső polc...
- Hehe köszi...- kapta ki az említett helyről a kis üveget.
- Csinálj egy adag kávét, és van tejszín a hűtőben... A többit meg tudod...
- Köszönöm...


xxxxx


~Vicky POV~

Ideje lenne felkelni... Már biztos van legalább fél hét... Úgy érzem Jin már felébredt... Valaminek nagyon finom az illata... Palacsinta?
Enyhén megtámaszkodtam, amire éreztem, hogy Jimin nincs mellettem.
- Hát ez meg hová lett?- morogtam miközben felültem.
Eltűnt a papucsa és itt a pizsamája... Biztos kint van valahol.
Ha Jin már fenn van, akkor nem kell sietnem... Megcsinálj ő a reggeli. Szundizhatok még egy keveset.
Visszaborultam az ágyon és a kispárnámat magamhoz ölelve pihentem tovább. Az illatok egyre erősebbel lettek és már a nyálelválasztásom is megindult.
Kinyílt az ajtó és az illat ismételten csak erősödött.
- Jimin?- támasztottam meg magam ahogy egy alak rajzolódott ki.
- Jó reggelt szívem...- suttogta miközben közelebb jött.
- Neked is... Hát ez?- csodálkoztam el ahogy letette elém a kis tálcát.
- Csak egy kis reggeli...- mosolygott aranyosan rám.- Jó étvágyat...
- Segíts egy kicsit... Annyi van hogy nem bírnék vele...- felvettem az evőeszközöket és felvágtam egy kicsit a palacsintát. Akkor vettem észre, hogy 'szív' alakja van. Legalább is gondolom az akart lenni...
Nehezen de elpusztítottuk a reggelit, a kávé tejszínjét pedig elbolondoztuk.
- A mai nap csak velem lehetsz...- adott egy pici puszit az orromra.
- Értettem, főnök úr...- kuncogtam miközben magamhoz öleltem.
- Majdnem elfelejtettem...- engedett el és a zsebébe nyúlt.
- Ne mond..!
- Pedig de... Boldog születésnapot!- nyújtott ide egy kis dobozt.
- Jimin, nem kellett volna...
- De igen... Nézd meg...- kacsintott rám.
Óvatosan felnyitottam a kis doboz tetejét és egy gyönyörű arany nyaklánc kukucskált vissza. A levegőmet is bennfelejtettem úgy néztem fel Jiminre.
- Ez... Ez... Ez gyönyörű!- ugrottam a nyakába.
- Örülök, ha tetszik... Segítsek feltenni?
- Persze!- elfordultam és felemeltem a hajamat.
Finom mozdulatokkal a nyakamba rakta. Hihetetlenül jól esik tőle.
- Na? Várj itt egy tükör...- felém fordította és most kivételes módon nem a kócos hajamra figyeltem fel először, hanem arra a gyönyörű vékony, csillogó láncra.
- Nagyon tetszik... Köszönöm!- borultam a nyakába. Mélyeket lélegeztem hogy ne sírjam el magam.- Finom az illatod....- kuncogtam.
- Igen? Átvettem a palacsintát?
- Kicsit...- picit felemelkedtem, hogy a szemébe tudjak nézni.
Elmosolyodtam és gyengéden megcsókoltam.
Miután felöltöztem és meg is mosakodtam, a nappaliba csak Jimin fogadott.
- A többiek?
- Sürgősen be kellett menniük a stúdióba...
- És akkor te?
- Én megmondtam, 'a mai napon csak velem lehetsz'.- indult el felém.
- Rendben van... És, mi a terv mára Minnie?
- Pihenés, összebújás, romantika és minden amit a könyvekben és filmekben csinálnak a szerelmespárok...- ölelt magához.
- Jól hangzik...


xxxxx


Jimin betartotta az ígéretét... Egész nap mást se csináltunk, csak egymással foglalkoztunk. Nem volt olyan perc amikor ne kaptam volna egy puszit vagy egy apróbb ölelést.
Már majdnem este hét órára járt az idő amikor NamJoon telefonált Jiminnek, hogy nekünk is be kéne mennünk, mert soha nem végeznek a melóval. Gyorsan átöltöztünk és az irányzatot a stúdió felé vettük. Nagyon jó volt a sötét utcán sétálni, kézen fogva Jiminnel teljesen szabadon, rejtőzködés nélkül.
Picit átfagyva, de odaértünk és gyorsan be is mentünk.
- Azt hiszem kutyagumiba léptem...- nézegette a cipőtalpát Jimin.- Menj előre, én addig levakarom...
- Oké... Fenn megtalálsz...
Megindultam a lift felé és ahogy benyomtam a gombját, feltűnt, túl nagy a csend...
Türelmesen beálltam és a harmadikra irányítottam a liftet.
Nagyon lassan, szinte csiga tempóban vánszorgott felfele.
- Ugye nem akadtál el?- nyomkodtam őrült módon tovább a felfele gombot.
Hál' Istennek haladt tovább és nehezen de kinyílt a célként kitűzött szintre.
Hatalmas sötétség fogadott, egyedül egy apró lámpa világított ami csak azt segítette elő, hogy ne essek hasra semmiben.
Valaki számolni kezdett...
- 2.3.4. MEGLEPETÉS!- kiabált egy csomó ember, és felkattantak a lámpák. Ott volt a tömegben mindenki. A fiúk, a stúdió minden embere, a menedzser és még néhány régebbi barátomat is megtaláltam.
- Ez hihetetlen...- vigyorogtam mint a hülye gyerek.- Mindenki itt van... Kivéve Meyu...
- Ezt meg ki mondta?!- hallottam a húgom sértődött hangját. Körbenéztem és megláttam a nagy TV-n a videóhívását.
- Meyu!- mosolyodtam el megint.
- Igen te vénasszony! Boldog születésnapot!
- Hé! Csak két évvel vagyok idősebb nálad, kislány!- nyújtottam rá a nyelvem.
- Kioszthatjuk az ajándékaink?- hozta fel JungKook.
Mindenki helyeselte és leültettek a kanapéra. Sorba jöttek a fiúk elsőnek. Miután ők ideadogatták, és néha majdnem összefejeltünk minden más ismerősöm és munkatársam is meglepett. A kanapé sajna betelt ezért állnom kellett. Az ajándékozás végeztével végre jött az egyik legjobb dolog a születésnapokban... A torta.
- Ne felejts el kívánni!- emlékeztetett V.
- Ugyan mit tudnék? Mindenem meg van... Család...- néztem végig a fiúkon.- Barátok... És... Szerelem...- mosolyogtam Jiminre.
Nagy levegőt véve fújtam el a gyertyákat. Ezt követően beindult a buli teljesen. Bekapcsolták a zenét, és felvágtuk a tortát.
Egyszerre leállt minden csak a csend maradt. A csapat kétfelé oszlott és Jiminnel találtam szembe magam. A háta mögött összekulcsolt kezekkel sétált elém.
- Choi MenHe... Tudom, csak két hónapja vagyunk hivatalosan is együtt, de én úgy érzem, már a debütálás előtt is egymásra találtunk. Reggel már kaptál tőlem egy kis ajándékot, de az nem a teljes volt.
Letérdelt elém, és a szemembe nézett.
Ugye nem..?
- Mivel a kezedet nem kérhetem meg... Ezért szeretném, ha a nyakláncodon hordanád...- elővett ismételten egy kis dobozt és ahogy kinyitotta egy gyűrűt mutatott felém.
A szám elé kaptam a kezemet és próbáltam nem sírni de nehezen ment. Néhány könnycsepp utat tört magának és ezt észre is vette. Felállt és felemelte a fejemet, hogy a szemembe tudjon nézni.
- Tudod... Ha válaszolhatnék... Igent mondnék...- suttogtam és erősen magamhoz öleltem.
- T-Tényleg?
- Igen...
- Igent mondana...-  nézett végig a többieken.- Igent mondna!- ismételte hangosabban.
Mindenki csak meghatottan mosolygott és néhány régi barátnőm a könnyeit törölgette.
- Akkor... Folytatódjon a buli!- töröltem meg a szemeimet.
A zene visszahangosodott és a tánc és a beszélgetés folytatódott.
Most már tudom... Ez volt életem legjobb, legromantikusabb és legszebb születésnapja!



------------

2014. augusztus 13., szerda

My first BTS fanfiction 22.rész

Ez egy ilyen nap...



V hörcsögmániája hamar elszállt, amikor ugyanis az alom takarítására került a sor. Undorodva, gumikesztyűben és zacskókkal megpakolva rakta a kávézóasztalra kis terráriumot.
- Na, nehogy már itt takarítsd ki!- visított fel JungKook.
- Már miért ne?
- Hát mert itt szoktunk pizzázni te dinka!
- És akkor mi van?
- Te most komolyan egy olyan asztalon akarsz ezután enni, ahol azelőtt hörcsögkaki volt?- vonta el a szemöldökét a maknae.
- Igaza van! Én sok mindent elviselek, de egyedül ezeket az egérféle szarokat nem...- kerülte ki nagy ívben a két fiút Rapmon.
- Csak nem félsz tőle?
- Dehogy... Aranyos meg minden, de szerintem undorító... Ott fetreng egész nap a saját ganajában, ott eszik és alszik is benne... Gusztustalan...
- Mikor lettél te ennyire tisztaság mániás?- ment oda hozzájuk Jimin is.
- Srááácok!!- rohant be hozzájuk Hope, hatalmas dübögéssel.
Futás közben az egyik lába elakadt a szőnyegben és végignyalt a nappali padlóján.
- Hehe... Béna...- kacagott Jimin.
- Ne röhögjé' Törpe!
- Mit akartál?- ült a kanapéra Rapmon.
- Nem toom'... Az eséstől kiment a fejemből...
- Abból a szellőző lyukból nem is csoda...- vihogott Jimin.
- Esnél pofára te is amikor valami fontosat akarsz mondni...- fogatta a szemeit Hope.
V folytatta az alom cserét, de most a fürdőszobában.
- Ebéd!- hangzott a konyhából amire az összes ajtó szinte egyszerre nyílt ki.
A kis 'hörcsöggondozó' is abbahagyta a dolgát és kézmosás után rohant az ebédlőbe. Pechjére, ő is megcsúszott a már-már 'halálos' szőnyegen és elesett.
 - Hopp egy TaeHyung...- nevetett fel Vicky miközben felsegítette a fiút.
- Ez mi?- piszkálta meg Jimin az ételt ami már ki volt szedve.
- Ugyebár én Magyarországról származom... Most én is Meyuval lennék, ha nem kéne felügyelni a gyakornokokat és titeket. Csak, hogy átérezzem én is, főzőcskéztem egy kicsit.
- Na jó, de mondd már mi ez!- türelmetlenkedett a maknae.
- Nyugodj már le... Ha jobban megnézed, láthatod, hogy valami káposztába csomagolt meglepi...
- Töltött káposztának hívják, és nagyon finom. Savanyított káposztába csomagolt hús és rizs. Egyszerűsítve...
- Ahhaa...- hangzott a fiúktól az egyhangú válasz.
- Akkor, kajára fel!- kapta fel a villáját V.

A ház megtelt a villák és kések koccanásával és néha egy-egy nevetéssel is.

Eközben Herkules, a hörcsög magán akcióba kezdett. A terráriumban felejtett kis lapátról egyszerűen kimászott és felfedezte a mosdókagyló rejtelmeit majd hirtelen lebukfencezett. Picike koppanással landolt a kuka alján.

- Ez baromi fincsa volt... Úgy ennék még, de tele vagyook!- pihegett JungKook.
- Egyet értek...- csuklott V.
- Nem vagyok oda az új ételekért, de ez kifejezetten tetszett...- kezdte el összeszedni a tányérokat Jin.
- Banyek, én meg ott hagytam Herkulest a fürdőszobában!- ugrott fel V és a fürdőszoba felé menekült.
- De könnyed mozdulattal meglógott...- hüledezett Vicky.
- Nee!- kiabált ki a fürdőszobából V.
- Oh, oh... Ebből gondok lesznek...- kapta fel a fejét Rapmon.
Mindenki odasietett és a fürdőszoba közepén kuporgó fiút nézték.
- Mi a baj TaeTae?- simogatta meg a fiú hátát Vicky.
- Herkules...- mutatott az üres terrárium felé.
- Kiszökött?
- Igen...- törölt le egy könnycseppet a szeméből.
- Ne már!- szólalt meg szokatlanul magas hangon Rapmon.
- Nyugodjatok le, és keressük meg, mielőtt valami gond lenne...- vetette fel Vicky miközben tovább vigasztalta V-t.
Mindenki a fejét vesztve rohangált a lakásban Herkules nevét kiabálva. Már a lakás összes zugát végignézték.
Rapmon egy véletlen ötlettől vezérelve a fürdőszoba szekrényeit végignézve belekukkantott pusztán poénból, hogy felvidítsa V-t, a kukába.
- Herkules!- kiáltott fel csillogó szemekkel a fiú.
- Hol?- vizslatott körbe a leader.
- A kukában te észlény!- nyúlt a kis tartóba V.
- Ja... Na, most hogy meg van, ideje visszatenni a helyére...- kocogtatta meg a kis terrárium oldalát.


xxxxx


- És most konkrétan a kukában volt?- csoszogott a nappali felé Jimin.
- Ja... Pont ott nem kerestem volna...- dobta le magát a kanapéra a többiek mellé V.
- Na jó én hulla vagyo..- próbálta nyeferegni Jimin, de ős is megismerkedett a padlóval, hála annak a szőnyegnek.
- Kicsi a rakás!- üvöltötte el magát Hope, és rávetődött Jiminre.
Követte a példáját JungKook és V is. A többiek csak röhögtek rajtuk, aztán Vicky is felugrott a kupac tetejére.


------------

2014. augusztus 12., kedd

My first BTS fanfiction 21.rész

Eltévedve





~Meyu POV~
Nincs is jobb, mint majdnem mínusz fokokban mászkálni a zsúfolt utcán a rokonommal...
Szilvinek támadt az a hülye ötlete, hogy menjünk fel a városba csavarogni... Ez k.b. úgy néz ki, hogy Szilvia rángat végig az utcán, miközben szlalomozunk az emberek között. Nem egyszer estem volna pofára, de a többi ember megtartott.
- ^ Sz-Szilvi! Minek kell ennyire rohanni?^
- ^ Nem rohanunk, csak sietünk, hogy még elérjük a buszt.^
Buszt? Ekkora tömegben? Ne már! Alapból utálom a tömegközlekedést, de ekkora tömegben rémálom az egész...
Pont felrántott a buszra és kutatott a pénztárcájában.
- ^ Mennyi a jegy ára? Kifizetem én a sajátomat...^- nyúltam volna a pénztárcámért de megfogta a kezemet.
- ^ Nem kell, már kész is vagyok. Gyere, hátul még van hely.^
 Reagálni sem volt időm, már oda is húzott és leültetett. Egy eléggé szagos, srác mellé kerültem. Na jó... Bűzlött mint a hűtőnk a romlott hal után...
Remélem ennyit még Szilvi is megért...
- Szilvi... Én meghalok...- motyogtam neki oda.
- ^ Már miért is?^- vonta fel a szemöldökét.
- Baromi büdös...- intettem fejemmel a srác felé.
- ^ Nem értem...^
- ^ Mindegy... Nem fontos.^
Zötykölődtünk egy kis ideig, aztán úgy 3 megálló után le is szálltunk. A sok ember miatt elvesztettem Szilvit, és egyedül maradtam, miközben lökdöstek minden felé.
- Szilvii!- üvöltöztem hangosan de választ nem kaptam csak néhány ember hablatyolt valamit. Gondolom rám szóltak, hogyne üvöltözzek.
Kisodródtam egy valamivel nyugisabb helyre, ahol fel bírtam mérni a helyzetet.
Konkrétan, itt vagyok Budapesten, egyedül, gyenge nyelvtudással és baromira nem tudom hol vagyok.
Van telefonom!
Végigtapogattam a zsebeimet és a farzsebemben megtaláltam. Ég áldja a technológiát!
Feloldottam a képernyőzárt és egy eléggé kellemetlen dolog fogadott.
Akkumulátor lemerült...
Fasza... Akkor most konkrétan mit fogok csinálni??
Ahj! Ilyenkor a hajamat tépném, ha nem lenne olyan szép...
Leültem egy padra és csak vártam. Anyu régen úgy tanította, hogyha eltévedünk és valaki keresni fog biztosan, akkor üljünk álljunk meg egy helyben és várjunk. Remélem ugyan úgy működik ülésben is...
Leült mellém egy nálam jó néhány évvel idősebb férfi és figyelni kezdett.
Eléggé irritált ezért inkább felálltam és elindultam. Ismételten emberek tömkelegével találtam szembe magamat és nehezen, de átvergődtem rajtuk. 
Abban a buszmegállóban kötöttem ki ahol elveszettem Szilvi nyomát.
Ezaz ez kell nekem! Van itt néhány utcazenész, megkérdezem látták e. Mondjuk, őt ki ne látná lilásan melírozott szőke hajával...
- ^ Sziasztok, bocsánat de nem láttatok erre egy szőke lányt melíros hajjal?^ - álltam oda az egyik fiatalabbik fiúhoz.
- ^ Pont egy koreai lányt keresett. Arra ment...^ - mutatott el az egyik irányba.
- ^ Köszönöm szépen!^ - hajoltam meg megszokásból.
Elindultam abba az irányba amerre elnavigált a srác. Még párszor eljátszottam ezt és végre egy helyen megláttam lefordulni Szilvit.
Azonnal rohanni kezdtem, de mire befordulhattam volna, sehol sem láttam. Végigfésültem néhány utcát amikor megláttam egy standnál beszélgetni egy lánnyal. Azonnal odarohantam és elkaptam a vállát.
- Végre megvagy!- lihegtem.
- ^ Meyuu!! Hát itt vagy! Azt hittem, hogy soha nem talállak meg!^  - ölelt magához szorosan.
Túl szorosan... Oké, már levegőm sincs...
- ^ Megfulladok...^ - vinnyogtam a szorításában.
- ^ Bocsánat...^ - elengedett.- ^ Na jó, most hogy megvagy, mit csináljunk?^
- ^ Fáj a lábam, menjünk haza...^ 
- ^ Jó ötlet...^ - most már sokkal lassabban indultunk vissza a buszmegállóba.
Most nem volt hely, de nem is bántam, így legalább nem kellett megfulladnom senki bűzétől.
Mire végre megérkeztünk a lakáshoz, én elterültem a kanapén és hiába nyaggattak az ikrek, én nem óhajtottam csak koreaiul válaszolni nekik.
Túl fáradt voltam a gondolkozáshoz.
~Meyu POV end~


-----------

2014. augusztus 11., hétfő

My first BTS fanfiction 20.rész

Kölcsön lakos



JungKook miután felgyógyult, minden visszatérhetett az eredeti kerékvágásba. Minden nap, látástól vakulásig tánc próbáztak, holott már tökéletesen ment az egész.
Este mikor hazaértek, általában vacsora után kidőltek. Ha pedig nem, szétterülve a kanapén vagy éppenséggel a szobájukban punnyadva interneteztek. Ugyan így volt egy novemberi napon is, amikor a  három legfiatalabb egy kiadós veszekedés után, leültek közösen játszani egy versenyzős játékkal.
- Ti belegondoltatok már, milyen lenne ha lenne egy kisállatunk?- nézett végig a másik két társán V.
- Itt van Jimin...- vihogott JungKook.
- Nem az én nevem jelenti azt hogy süti...- nyújtotta a fiatalabbra a nyelvét.
- De most komolyan...- dobta le a joystickot V.
- Amúgy nem... Mondjuk, régen volt egy macskánk de elszökött.
- Szerintetek lehetne kis kedvencünk?
- Passz... De ha nem kérdezzük meg, nem is tudjuk meg.- ugrott fel Jimin.
- Igazad van...



xxxxx


- Nem!- ült fel a leaderük a kanapén.
- De miért?- hisztizett V.
- Mert úgy se lenne időnk szerencsétlen állatra és nem is foglalkoznátok vele.
- Nem igazság...- huppant le durcásan a három fiú.
- Mi a baj?- cirógatta végig V és Jimin arcát Vicky.
- Engem kihagytál...- hajtotta hátra a fejét JungKook, hogy a lány szemébe tudjon nézni.
- Rapmon hyung nem engedi, hogy kisállatunk legyen...- dünnyögött V.
- Jajj fiúk... Egy kis kedvenc hatalmas felelősséggel jár, és sok időt igényel.
- De be jöhetne velünk a stúdióba, és mindig játszanánk vele... Talán még neki is lennének rajongói...
- NamJoon? - nézett Vicky is a leaderre.
- Szerencsétlen állat... Előre sajnálom...- dörzsölte meg a homlokát Rapmon.
- A szomszédban van egy kislány akinek van egy hörcsöge... Megkérdezhetnénk hogy vigyázhattok e rá egy hétig.
- Nem is rossz ötlet...
- Felhívjam az anyukáját?- kapta elő a telefonját Vicky.
- Igen!- pattant fel V csillogó szemekkel.



xxxxx


- Naa? Mit mondott?- pattogott V.
- A kislány egy feltétellel adja oda neked...- tette le az asztalra a telefont.
- Mi az? Mi az?
- Ha énekeltek neki...- húzta el a száját.
- Az a legkevesebb... Elég leszek én is nem?
- Nem hiszem... Az egész bandát akarja, és mellé pedig YoonGitól egy neki szóló rappet...
- Nem lesz hörcsög... Neee..!
- Nehogy már most add fel! Eddig mindig azt mesélted, hogy sose adod fel... Csak ráveszed valahogy őket...
- Igazad van! Megyek és megkérdezem őket!- húzta ki magát és berontott Suga szobájába.
Kis beszélgetés után vigyorogva ugrált ki a hálóból.
- Úgy látom benne van...- mosolygott Vicky.
- Aha! És furcsa, de nem is ellenkezett...
- Na, már csak a többieket kell meggyőznöd...
- Könnyű lesz... Csak főzz valami finomat.
- Nem tudom mit forgatsz a fejedben, de akkor valami különlegeset csinálok.
- Köszönöm!- ugrott a lány nyakába.
- Nyugi kis oroszlán... Még nem biztos, hogy mindenki benne lesz.



xxxxx


- És nekünk mi jó származik abból, ha lesz egy hörcsögünk? - tömte a szájába Hope a kaját.
- TaeTae megtanulna felelősség teljesen gondoskodni egy állatról, és talán kapnátok egy saját állatot.
- Én benne vagyok...- mosolygott Jin.
- Nekem mindegy...- rántott egyet a vállán Rapmon.
- Szerintem a kocka párosnak se lenne ellenére egy kis éneklés egy hörcsögért...- nézett Jiminre és JungKookra Vicky.
- Na ha már mindenki benne van, akkor én se különcködök...- csámcsogott tovább J-Hope.
- Akkor szólok a kislány anyukájának, hogy holnap estefele ráértek. Rendben?
- Én akár most szólóznék neki!- ugrott fel V.
- Pihenj most inkább...- húzta vissza a székére Vicky.- Hozzak még valamit?
- Nem köszönjük.- vágták rá egyszerre.
A vacsora végeztével csak Vicky Jin és Jimin maradtak kint. A többiek elmenekültek a mosogatás és a pakolás elől.
- Minnie... Ha folyamatosan lefogsz, soha nem végzek...- kacagott fel Vicky ahogy Jimin megint átölelte.
- Bocsi...- ült le a konyhapulthoz.
- Ha jól hallom szabad a fürdőszoba... Betámadhatom?- tette el az utolsó tányért is Jin.
- Ha akarod... Majd fürdök én utoljára...
- Nem... Most együtt fürdünk...- nézett fel rájuk Jimin.
- J-Jimin... Ezt szerintem te se akartad kimondani...- pirult el Vicky.
- De miért?
- Mert én... Túl szégyellős vagyok...- söpörte az arcába a haját a lány.
- Nem baj... Én is...- rántotta meg a vállát.
- Oldjátok meg... Én most mentem...- vihogott Jin miközben elindult a szobák felé.
- Miért nem akarsz velem fürdeni?- nézett szomorúan Jimin.
- Hidd el szeretnék, de nem szabad... Még nem...
- Ne már...
- De, ha szeretnéd, akkor átköltözök hozzád... Úgy is mindig ott alszok...
- Akkor pakolhatsz.- vigyorgott rá Jimin.
- Akkor te pedig befejezheted a pakolást.- nyomott egy puszit a fiú arcára és megindult ő is a hálók felé.


xxxxx


- Muszáj pont ma énekelnünk a kis csajnak? Hulla vagyok...- vinnyogott Hope miközben Vicky a nyakkendőjét igazgatta.
- Nyugi, csak egy kis ének, aztán gondolom egy-két kép, és kész is lesztek.
- Figyi, nem neked kell neki szóló hirtelen rappet nyomnod...- csapódott le a kanapéra Suga.
- Az se lesz több néhány mondatnál...
- Miért van az, ha valami negatívat mondunk, Vicky mindig mond rá valami pozitívumot?- tűnődött el Jin.
- Ejj' de szépen mondtad... Azért van mert én a jót is meglátom.- mosolygott rá Vicky.
- Ezért jött össze Jiminnel...- röhögött fel Hope.
- Ne röhögj, vagy ráhúzom a nyakadra ezt a szuttyot...
- Mikorra várnak minket?- nyomogatta a telefonját Rapmon.
- Ha jól tudom 7-re.
- És akkorra meg is lesz a hörcsög is?- csillant fel V szeme.
- Igen. Amint megkapta a kislány amit akart, ide is adja a hörcsögöt.
- Akkor mire várunk?! Énekeljünk be!- visított miközben a szájához emelte az egyik fésűt és dalolászni kezdett.
- Nagyon akarja azt a kis dögöt...- húzta fel az orrát Rapmon.
- Az nem kis dög, hanem egy cuki hörcsög...- nyújtotta rá a nyelvét JungKook.
- Mennyi az idő?
- Húsz perc múlva lesz 7.
- Ideje indulni, és akkor út közben dalolászhattok.
- Ennyire messze lenne?- tátotta el a száját Jimin.
- Nem, csak az utca végére megyünk, viszont mire oda terellek titeket...
- Jó értjük. Mehetünk.- tolta a többieket az ajtó felé V.
Igaza volt Vickynek. Mire oda értek a fiúkkal, már néhány perccel el is múlt 7 óra. Felálltak a megfelelő sorrendbe é bekopogtak. Amikor kinyitották az ajtót a szokásos üdvözlésükkel konferálták fel magukat.
- 2-3. Bangtan. Hello mi vagyunk a BTS.
Az ajtóban álló kislány sikítva rájuk csapta az ajtót amire a fiúk meglepetten összenéztek.
- Pedig jó helyre jöttünk...- motyogta Vicky.
Kis idő múlva egy fiatal nő, akit egy vigyorgó kislány ölelgetett. Ahogy a kislány meglátta, hogy egyáltalán nem álmodik, Suga nyakába ugrott.
- Yumi! Nem szabad!- cibálta le az őrültnek tűnő kislányt a nő.
- Gyertek be!- cibálta be a házba Sugat Yumi.
A többiek szó nélkül követték a társukat. Betérve, egy szépen előkészített nappaliban kötöttek ki. Vicky elvonult a kislány anyukájával, ezzel magukra hagyva a fiúkat és Yumit.
- Rajta, énekeljetek!- pattogott izgatottan a kanapén.- Aztán Suga Oppa rappeljen nekem!
A fiúk megint csak meglepetten összenézetek és eleinte félénken de utána egyre felszabadultabban daloltak.  Yumi sorban mondogatta a dalokat amiket akart hallani.
- Most jöhet a rapp! - nézett Sugara.
- Öh... Hány éves is vagy Yumi?
- Nyolc, miért?
- Csak kérdeztem...


xxxxx


A hazafele vezető úton, JungKook és Hope tovább dudorásztak, a többiek csendben mentek előre. V azt a szerencsétlen hörcsögöt molesztálta aki a terrárium túl oldalán próbált menekülni a simogatás és a puszik elől.
- Hagyd már szerencsétlent... Látszik, hogy fél tőled...- szekálta a fiút Jimin.
- Herkules, nem fél semmitől... Ezért lett ez a neve, gondolom... Majd megszokik... Igaz, picike?- birizgálta meg a remegő kis állatot.
A hazaérést követően, mindenki aló módba helyezte magát, kivéve V. Ő továbbra is az a szerencsétlen kis állatkát piszkálta.
Miután végre el tudták zavarni aludni, egy hatalmas kiáltás zavarta fel az éjszakai csendet.
- Kim TaeHyung! Takarítsd el innen ezt a dögöt vagy kilapítom!- üvöltött Rapmon a fürdőszoba felől.



------------

2014. augusztus 8., péntek

My first BTS fanfiction 19.rész

Karantén!!





~JungKook POV~
Fáj a fejem... Érdekes... Nem szokott fájni. Hm, lehet hogy nem kellett volna végignézni a maratont.
- Reggelt...- csoszogtam ki az ebédlőbe.
Leültem a szokásos helyemre és próbáltam nem kómásan nézni.
- Mi van Kook? Olyan vagy mint egy zombi...
- Dehogy... jól vagyok... Miért kérdezed?- kaptam a tekintetem a leaderünk felé.
- Tök sápadt vagy... És a szemed is karikás.- húzgálta meg az arcomat.
- Csak nem beteg vagy?- rohant ide hozzám Vicky.
- D-Dehogy... Csak megnézem azt a maratont...
- Végig? Ne már! Még én is bealudtam...- méregette az arcomat Vicky tovább.
- Ki a gyilkos? Még én se láttam a végét.- dobta le a bögréjét Mon.
- A csajszi volt pasija...- pislogtam nagyokat.
- Tudtam!- kiáltott fel Vicky.
- Ne már! Pedig tutira vettem hogy az exe új barátnője...
- Na ennek örömére keltsük fel a többi jómadarat...- túrt bele a hajamba a női 'leaderünk'.
- Jó ötlet...
- De ha vizezni akarsz, megkeresem a vízipisztolyt és azzal, mert nem akarok ágyat szárítani ilyen hidegben...
- Hidegben? - ásítottam.
- Ja... Esett az eső és mellé még nagyon párás, nyálas az idő.
- Szuper...- dörzsöltem meg a szemeimet.
- Szép jó reggelt emberek...- vánszorgott elő Hope V-vel a nyakában.
- Na ne...
- Semmi rosszra ne gondolj!- vágta le az egyik székbe a kómás fiút.- Csak nálam néztünk azt a sorozatot, és beszunyáltunk... Nem tudjátok ki volt a...
- Az ex...- szóltam bele.
- Hínnye' öcsém... De ritka szarul nézel ki!- hajolt a képembe.
- Ezt szeretem benned... A feltűnő őszinteséged...- vigyorogtam rá fáradtan.
- Mi lesz mára a program?- mordult fel V.
- Tánc próba... Délelőtt fél 12-ig, ott lesz egy szünetünk, és délután 2-től egészen 6-ig.
- Nem lesz egy kicsit sok?- hozta fel Vicky.
- Főzz jó sok kávét és nem...- rántotta meg a vállát Rapmon.
- Hé, Kookie jól vagy?- lóbálta meg a karját az arcom előtt Vicky.
- N-Nem...- ugrottam fel és ahogy megindultam beleütköztem Jinbe. Bocsánatot se tudtam kérni, mert éreztem, hogy gond van...
Hirtelen kirántottam a fürdőszoba ajtaját, és hatalmas lendülettel letámadtam a wc-t.
- Hé, Kook... Minden oké már?- simogatta meg a hátamat Vicky.
- A-Asszem'...- köhögtem egy kicsit.
- Itt se lesz egész nap táncpróba...- hallottam Jin hangját is.
Megszédültem és minden elsötétedett.


xxxxx


Mi ez a szag? Fertőtlenítő? De miért?
Próbáltam kinyitni a szememet de nem igazán akart menni. A kezemmel az arcomhoz kaptam. Megdörzsöltem őket, amire végre kinyíltak.
Nehézkesen körbe vizslattam. Minden fehér és néhány helyen kék vagy sárga foltok.
Pislogtam néhányat amire végre letisztult a látásom. Felültem és végre leesett, hogy én most hol is vagyok. Egy kórházi szobában. Egy kórházi betegszobában. Egy jellel ellátott kórházi betegszobában. Jellel?!
- M-Mi van?- tört fel belőlem.
- Úgy látom felébredt...- hallottam az egyik irányból egy idegen hangot.
Abba az irányba kaptam a fejemet ahonnan a hang jött és egy fehér köpenyes idős férfit láttam ahogy valamit magyaráz Vickynek és a leaderünknek.
- És meddig tartana a karantén?- kérdezte Vicky.
- K-Karantén??- ugrottam meg.
- Igen öcskös... Valami fertőző betegséget gyönyörűen benyaltál és most itt kell maradnod... Öh, meddig?- nézett az orvosra Rapmon.
- Maximum két napig. Ha minden oké lesz akkor holnap este már otthon töltheti az éjszakát. De akkor is csak ágyban.
- Mennyi idő lenne mire teljesen felépül?
- Talán egy hét. Utána már csinálhat bármit, és ehet is mindent. De addig csak diétásan ehet. Semmi zsíros vagy fűszeres.
- Uhm... Akkor, ha most pihenek vagy alszok akkor holnap már haza mehetek?- szóltam közbe.
- Talán igen.
- Oh, az jó!- vigyorogtam és visszafeküdtem.
Most végre pihenhetek egész nap és mellé, azt csinálok amit akarok, csak ágyban kell maradnom. Szuper! Majd jól elleszek a table... Temmel... Basszus!
- Ehehe... Nagy kérés lenne ha behoznátok a táblagépem?- ültem fel megint.
- Bocsi öcskös, de a többiek is most vannak kivizsgáláson, a házat pedig ki kell szellőztetni.
- Oh... Értem...- dőltem vissza megint.
- Kap majd egy kis infúziót, hogy ne száradjon ki.
- Infúzió?!- visítottam fel.



xxxxx


- Na látja? Nem is fájt annyira...- törölgette le a kezemet az ápoló nő.
- Nem...
Egy frászt nem! Vagy 8x szúrta meg újra és újra és mellékesen egyszer el is tört a tű.
- Meddig fog folyni?
- Úgy egy óráig... Aztán kap még egyet, az este, de azt másik karba. És ennyi... Ha nem lenne elég, akkor annyit hogy, elég legyen.
Öh kössz... Ha nem konyha nyelven mondod is megértem...
- Addig pihenjen csak... Nemsoká hozok néhány vitamint.
- Köszönöm...
Visszadőltem az ágyon és lehunytam a szememet. Végre kezdem szundikálni mire a nővérke rám cseszte az ajtót.
- Itt vannak a vitaminjai. Parancsoljon. És hoztam mellé altatót is, ha nem tudna aludni.
- Köszönöm...
Na hogy... Felébreszt, hogy vegyem be az altatót... Logikus...
Lekínlódtam a torkomon azt a marék bogyót amit abba a kis edénybe hozott az előbb és végre elaludtam.
Enyhe fájdalomra ébredtem ami a bal karomat ostromolja. A nővér már megint akupungtúrázik a kezemen.
- Elnézést... Nem az erősségem a véna eltalálása.
- Azt veszem észre...- morogtam.
Mire végre elkészült, az egész karomat be kellett kötöznie, annyira összeszurkált.
Annyira nehezen telt el az a szerencsétlen éjszaka, és reggel az orvos is késett mert műtéte volt.
Engem nézett meg utoljára, de csak 2 méterről rám nézett és ennyi volt.
El is engedett. Persze kikötése lett, hogy semmiféleképpen nem menjek emberek közelébe, és szedjem az antibiotikumot. Ha ki is kelek az ágyból, akkor csak a szellőztetés idejéig vagy amíg a mosdóba megyek ki. De oda is maszkot kell felvennem... Hurrá!
Utálok beteg lenni...


------------

2014. augusztus 7., csütörtök

My first BTS fanfiction 18.rész

Röhögőgörcs




- Te még fenn vagy?- könyökölt a fejére Rapmonnak Vicky.
- Nem csak ő...- bukkant elő a konyhából Suga egy tányérral a kezében.
- És nem csak ti.- vigyorgott V miközben JungKook elől menekült.
- Akkor Jiminen kívül mindenki...- rántotta meg a vállát V.
- SeokJin?
- Sikálja a képét...- mutatott a fürdőszoba felé Hope.
- Mit kentél megint rá?- húzta össze a szemöldökét Mon.
- Lehet hogy kapott egy bajuszt és egy összenőtt szemöldököt.- kuncogott J-Hope.
- Filccel vagy tollal?
- Mázlijára nem találtam meg a Törpe filcét.
- Ezért még számolunk HoSeok...- csoszogott elő Jin egy törülközővel a fején.
- Hé, ez most tök olyan mint régebben...- vetődött a leader mellé Hope.
- Mikor, miért?- csapódott melléjük Suga és V is.
- Amikor debüt után egy kicsivel, elmehettünk fényképezni...
- Amikor azon vitáztunk hogy..?
- Ja.- fejezte be Rapmonster mondatát Suga.
- Miről van szó?- vágott értetlen fejet Vicky.
- Áh, csak a menedzser régebben tudod leküldött minket a tengerpartra fotózkodni.- rántotta meg a vállát V.
- Igen?
- Ezt de ciki kimondani...- nyúlt el a többieken.
- Azt hittük a Törpéről hogy buzi... Na... Mi volt olyan nehéz ezen?- lökte le az öléből V lábát Hope.
- Hogy, Jimin? Meleg?- Vicky elkezdett röhögni és leült a kanapé karfájára.- Mindent tudni akarok!
- Az egész asszem' egy fellépés utáni afterpartyn kezdődött a régi lakásunkon...


xxxxx


- Gyere Jimin! Igyál te is!- nyomta volna a kisebbik kezébe a poharat Suga.
- Nem, köszi... Inkább megyek és alszok... Jó éjt.- indult meg a hálószoba felé Jimin.
- Ez mekkora antiszoci...- nézett utána Suga.
- Hagyd már. Csak elfáradt...
- De Kook nem akart aludni. Pedig ő a fiatalabb. Viszont őt elzavartuk...
- De ti nem találjátok furának?- húzott le egy pohár üdítőt Hope.
- Már mit?- rántotta meg a vállát Rapmon.
- Én úgy tudom, hogy akkor húzódik vissza egy fiatal fiú vagy férfi ha meleg.  Azért, hogy ne zavarja a többi társát ha elvesztené a fejét.
- De tudod TaeTae.- csapkodta meg egy párnával Jin.
- Lehet benne valami... Nem szokta megnézni a lányokat magának. Sőt! Még csak nem is törődik velük...- húzta fel a szemöldökeit J-Hope.
- Most komolyan ez lesz a téma?- sóhajtott fel a leader.
- Én azt olvastam hogy a melegeknek sokkal kisebb az átlagnál a... Köhm... Na... Tudjátok a... A legnemesebb része...- hajtotta le a fejét Jin.
- Te meg olyanokat olvasol...- grimaszolt V.
- na jó... Nem hittem volna, de... Én kíváncsi lettem...
- Ne hogy már te is átmész buziba!- vágott hozzá Sugához egy macis párnát Hope.
- De nem csak őt foglalkoztatja...- köhintett fel V.
- Akkor már hárman vagyunk...- ugrott fel Jin.
Hirtelen becsukódott a fürdőszoba ajtaja. A fiúk összenéztek és odarohantak, majd hallgatóztak.
- Ez a Törpe...- mondta Hope.
- Honnan tudod?
- Csak ő nem szokta azonnal megnyitni a vizet...
- Na jó... Ki nézi meg?- vetette fel Suga.
Azonnal mindenki elhátrált egedül Rapmon bambult a többiekre értetlenül.
- Mi van? Hö?! Én aztán nem!
- Egyedül te maradtál ott szóval te, akaratodon kívül is, de felvállaltad.- okoskodott Hope.
- Na nehogy már!
- De igen!- lökdösték a többiek.
Erőszakosan lefogták, és kinyitották a fürdő ajtaját, majd belökték rajta a leaderüket.
Jimin pont a zuhany alatt állt, a haját mosta így szabad kilátást nyújtva.
- Wáááá!- üvöltött fel Rapmon ahogy meglátta Jimin anyaszült meztelenül. A fiú reakciója sem volt másabb csak ő éppenséggel 3 oktávval feljebb visított.
A leader egy elhalt bocsánattal együtt tépte fel az ajtót és rohant ki, meg se állva az utcáig.
A többiek kuncogva követték.
- Na? Mi a szitu?- vágta hátba Hope a padkán kucorgó leadert.
- No comment...
- Ez sokkot kapott...- támaszkodott a fejére V.
- Ha annyira tudni akarjátok... Szerintem nagyobb mint az enyém...- nézett fel hunyorogva a többiekre.
- Öh... Akkor nem akarjuk tudni...- hátráltak egy lépést tőle.


xxxxx


Vicky egy darabig csak meredt maga elé, aztán gonoszul elvigyorodott és egyre csak vörösödött a feje.
- Szerintetek jól van?- nézte aggódóan Jin.
Hirtelen lefordult a karfáról és hihetetlen röhögésben tört ki. Egyre csak jobban és jobban kacagott és vörösödött.
- Ne locsoljuk fel? Nem lesz oxigén hiánya?- pislogott nagyokat V.
Még nézték egy darabig az értelmetlenül vergődő lányt és lassanként elszállingóztak a szobáikba aludni. Vicky majdnem egy órán keresztül vergődött mint egy retardált fóka, mire le tudott nyugodni.


------------

2014. augusztus 6., szerda

My first BTS fanfiction 17.rész

Féltékenység




- Auu!- nyavalygott Jimin.
- Bocsánat...- ismételte el megint SooYu. (gyakornok)
- Várj segítek...- ugrott a fiú mellé Vicky.- Jimin... Ne mocorogj már... Így persze hogy húzza a hajad...
- Jól van na... Csak furcsa a keze... Nagyobb a megszokottnál...- gondolkodott hangosan.
- Ne haragudj...
- Ne törődj vele...Kicsit bunkó kedvében van...- húzott egy nagyobbat egy tincsen a lány.
- Auu!- vinnyogott tovább.


xxxxx


- Vicky, van kedved lekísérni? Nikotin hiányom van...- támaszkodott a lány vállára SooYu.
- Te cigizel? Amúgy igen. Lemegyek... HaNi! Léci vedd át az irányítást. Segíts Yinnek.- kalimpált a kezével az emlegetett gyakorlónak.
- Hova mész?- állította meg a vállánál fogva Jimin.
- Lekísérem tenyeres-talpas urat bagózni.- böködte meg a mellette álló vigyorgó fiút.
- Mehetek én is?
- Nem... Neked mindjárt ott kell lenned a fényképész előtt. Tudod, hogy pipa lesz ha nem végezhet időben.- simogatta meg az arcát.
Ennyivel ott is hagytak mindenkit. Viccelődtek egy kicsit aztán mire észbe kaptak a parkolóban ácsorogtak.
- MenHe...
- Mi a gond?
- Kérdezhetek valamit?
- Öhm... Persze. Mit szeretnél?
- Őszintén válaszolj... Ti együtt vagytok Jiminnel?
- H-honnan veszed?
- Csak válaszolj. Igen vagy nem?
- De ígérd meg hogy nem mondod el senkinek! Amúgy... Igen. Együtt vagyunk.
- Oh, értem. Igazából egy kicsit látszik Hisztis uraságon. Picit többet lógsz velem és már is látszik, hogy nagyon féltékeny. Pedig ha tudná...- merengett el a távolba.
- Mit tudna?
- Most te jössz egy nem mondom el senkinek ígérettel... Én...- nagyot sóhajtott.- A férfiakat szeretem.
- M-meleg vagy?- meredt rá Vicky.
- Ja.- szívott még egy slukkot a cigarettájából.
- Ez meglepett... Nem is látszik rajtad.
- Nem minden buzi néz ki úgy, mint akit lehányt a szivárvány...
- Én nem használtam volna ezt a kifejezést...
- És...
- És mi?
- Van esetleg... Párod?
- Nincs... Nincs szerencsém a többi fiúnál. Ha tudnák a szitut, tuti, hogy kilóméterekre elkerülnének.
- Ugyan. Biztos szerencséd lenne. Kedves vagy, jó a humorod és ha a kinézet is fontos, a tetejébe még egész helyes is vagy...
- Hagyd... Maradok csak szemlélő. A szüleim is amikor megtudták, elzavartak...


xxxxx


~Jimin POV~
 Hol vannak már? Ennyi idő alatt nem csak egy szál, hanem egy egész doboz cigit is el lehet szívni. Sőt, a csikkekből már egy figurát is fel lehetne építeni.
- Jimin... Ha nem mosolyogsz, nem haladunk előre.- kötekedett megint a fényképész srác.
Hogy ennek milyen nyálas hangja van...
Erre a gondolatomra elmosolyodtam.
- Na, látod! Ezt már szeretem...
Nehezen de elszabadultam, mivel annyira akart egy villantós épet rólam, de nekem nem volt hozzá kedvem... 
Leszedhettem magamról a fotózkodáshoz éppen aktuális nadrágot. Látszik, hogy ezt nem Vicky választotta. Ez szúr mint az állat. Ő mindig csak olyat választ ami kényelmes.
- Min filózol Minnie? - lökött meg HoSeok.
- Tudod kit lökdöss! Semmin...- vágtam rá flegmán.
- Nyugszik van kisegér...- kócolta össze a hajamat.
- Nem tudsz leszállni a bugyis dologról mi?- dünnyögtem halkan.
- Ugyan, Minnie... Ki felejtené el? Az pedig még jobb volt, amikor Vicky kezdett el üldözni téged a házban fehérneműben, miközben egy pólóval csapkodott.
- Az csak azért volt, mert bementem hozzá kopogás nélkül...
- Aha... Akkor azért visítozta azt, hogy perverz állat...- merengett el a fejem mellett.
- Meddig maradnak még?- kérdeztem hisztérikusan a lift felé nézelődve.
- Ohoh... Csak nem féltékeny vagy?
- És ha igen?- hunyorogtam rá.
Hirtelen kinyílt a lift ajtaja és az a kis csonti kukac jött elő, Vickyt karolva.
Na itt pattant el egy szál bennem... Hirtelen mozdulattal megindultam felé. Hatalmas léptekkel közeledtem és amint oda értem melléjük elkaptam SooYu ingének a gallérját. Teljes erőmmel a falhoz löktem, amitől enyhén felnyekkent. Kérdően nézett le rám.
Tökéletesen tojtam a köztünk lévő, majdnem másfél fej különbségre.
- Mit képzelsz te magadról?!- üvöltöttem a képébe. Nem érdekelt, hogy mindenki ránk figyelt.
- M-Mi a gond?
- Mit akarsz te a barátnőmmel? Hm?- szorítottam még erősebben.
- Mire célzol?
- Arról, hogy midig ott legyeskedsz körülötte! Tudod baszottul böki a csőrömet a dolog...- nyomódtam a nyaka felé.
- Levegőt hagyhatnál...- nyeferegte elhaló hangon.
- Jimin hagyd!- fogta meg a karomat Vicky.
A hangjától és az érintésétől egy pillanatra ellágyult a szorításom, de észbe kaptam.
- Te, is észrevehetted volna, hogy ez a nyomorék mennyire nyomul rád!
- E-eressz...- nyüsztetett a karom alatt.- É-én, me-meleg vagyok...
- Neked kuss! Nem kérdez-tem...- szaggattam el a végét. Ellazultak a karjaim így enyhén köhögve hajolt előre.- M-meleg?- pislogtam hatalmas szemekkel.
- Igen... Meleg...


xxxxx


- Park Jimin... Igazán szégyellhetnéd magad a mai miatt...- vizslatott körbe Vicky.
- Bocs... Elszállt az agyam...
- Nem csak amiatt haragszok. Most mindenki megtudta a titkunkat. Majdnem egy óráig magyaráztam az embereknek hogy ne mondjanak senkinek semmit.- leült mellém a kanapéra.
- Ne haragudj. Féltékeny voltam.
- Pont rá? Ahj Minnie...- túrt a hajamba.
- Ne kezd te is...
- Most miért ne? Annyira aranyos becenév.
- Ne, mert kénytelen leszek bírságolni, csúfolódásért.- hajoltam oda hozzá egy gyors csókért.
Kis köhintés szakította meg a romantikus pillanatunkat. A hang irányába fordulva a leaderünkkel találtuk magunkat szembe.
- Oké, hogy szeretitek egymást meg minden, de nem lehetne egymás száját a szobátokban felfedezni?
- Szabad?- csillant fel a szemem.
- Csak az összeköltözés. Ha valami komolyabbat akartok, akkor tessék elmagyarázni Kookienak is.
Gyors mozdulattal felkaptam Vickyt a karomba amire aranyosan felkacagott. Megindultam a szobám felé, de a szőnyeg egyik felhajtott részében megakadt a lábam és elestünk...


------------

2014. augusztus 5., kedd

My first BTS fanfiction 16.rész

'Kellemes' utazás



~Meyu POV~
Hihetetlen... Ez lesz az első alkalom, hogy végre egyedül utazhatok. Hihetetlenül izgulok, de nem félek. Tudom, hogy ugyan olyan lesz, mint amikor Vickyvel ülünk repülőre, de mégis... Valahogy másabb. Lehet hogy annyiban lesz különb, hogy egyedül kell átgyakorolnom a szavakat, kifejezéseket.
A kis búcsúnk után a nővéremmel, kettészakadt a csapatunk. Én azonnal rohantam leadni a csomagjaimat és felszállni a gépre. Természetesen utolsók közt szálltam fel, de így legalább könnyebben megtaláltam a helyemet. Egy egész aranyos srác mellé sikeredett ülnöm. Helyes meg minden de nem az esetem. Ahogy előkotortam a szótáraimat és a jegyzetfüzeteimet megszólított.
-^Te is beszélsz magyarul?^- bökött a szótáramra.
-^Igen... Nehéz de próbálgatom rendesen.^- húzgáltam a számat.
Kuncogni kezdett de nem tudtam hogy mi a baja.
-Hé... Mi olyan vicces?
-^Egészségedre... Lehet hogy Szöulból tartok Magyarországra de attól még nem tudok koreaiul.^- vigyorgott rám.

Értelmes gyerek az biztos... De, legalább tudok gyakorolni.
-^Azt kérdeztem mi olyan vicces?^ -^Ja... Az akcentusod... Aranyos.^- megcsípte az arcomat.
-Hé!- ellöktem a kezét.- ^Nem is ismerlek...^
-^Oh, bocsi... A nevem Olivér.^- felém nyújtotta a kezét.
-^Az én nevem Meyu.^
-^Te miért mész Magyarországra?^
-^Meglátogatom a rokonaimat. Ahogy látom, te onnan származol.^
-^Ennyire látszik?^- idegesítően vigyorgott az arcomba.
-^Bocsánat, de gyakorolnom kellene...^- hátrébb toltam, hogy legalább ne az arcomba legyen.

Aranyos meg minden, de nem szeretem amikor az emberek a magánszférámban mászkálnak. nekem túl rámenős.
Egész úton próbáltam felvételeket hallgatni és olvasni, néhány szót ami mindig nehezen ment, halkan kimondtam. A srác már kezdett nagyon idegesíteni, hogy folyton beleszólt a dolgomba. Az eső két óra után alvást színleltem.
Eléggé kényelmetlen volt, mivel éreztem ahogy épp hogy nem átlyukaszt a nézésével.
-Ne nézzél vagy nem lesz mivel...- morogtam halkan.
Nem válaszolt, gondolom azt hihette hogy álmomban motyogok.
Hallottam ahogy a dzsekije súrlódik halkan és halvány fuvallatot éreztem az arcomon.
Azonnal kipattant a szemem. Az arcával találtam szembe magam ahogy csücsörítve közelít felém.
Felsikítva csaptam pofán, és vágódtam tőle az ellenkező irányba. Olyan jól sikerült az egész, hogy a stewardess csajszit is letaroltam vele.
-Szállj már le rólam te perverz állat!- visítottam a legmagasabb hangomon.
-Mi a gond kisasszony?- fordult felém egy alacsony, de annál izmosabb férfi.
-Ez a srác nem hagy békén...- mutogattam rá.
Ő csak az arcát fogva pislogott meglepetten rám.
-Hátul van egy szabad hely, ott a hölgy mellett. Ha gondolja üljön át.- mosolygott a stewardess.
-Rendben, élek a lehetőséggel.- azonnal fel is ugrottam és hátramentem egy kedves idősödő hölgyhöz.
Ő nagyban szunyált, szóval könnyedén gyakorolhattam.
 Rossz szokásomhoz híven egy pillanatnyit sem aludtam így mozgó kómagépként kászálódtam le. A csomagjaim felvétele után indulhattam a rokonaim felé. Körübelül ötpercnyi furakodás és lökdösődés után megpillantottam Szilvike feltűnően melíros haját.
Átváltottam vakond üzemmódba, és úgy fúrtam az utat magamnak. Ahogy megláttak engem kalimpálni kezdtek, hogy arra.
-^Végre itt vagy!^- ölelt magához a nénikém.
Persze ahogy eléggé kiszorította belőlem a levegőt, utána Szilvi is megtette. Faggattak mindenről, de annyira kómás voltam már, hogy a kocsiban félig elszundítottam. Mire végre odaértünk a házukhoz, úgy kellett kirángatni az ülésből.
Odabent a nagybátyám és az ikrek is körberajongtak. Folyamatosan kérdezgettek és zaklattak, hogy mondjak nekik valamit koreaiul.
Kiharcoltam, hogy most kivételesen hadd menjek el evés nélkül aludni. Az időeltolódás miatt beállítottam a telefonomat, hogy ne legyek bagoly. Gyors zuhany után, azonnal eldőltem az ágyamon és nem is kellett sok, elaludtam.


------------

2014. augusztus 4., hétfő

My first BTS fanfiction 15.rész

Fogadás




Már lassan egy hete van, hogy a Bangtan fiúk odaköltöztek a Choi testvérpárhoz. Végre kezdik egymást megszokni, de még mindig fedeznek fel új dolgokat.
Egy eléggé hűvös szerda reggelen Vicky pont mosás napot tartott, de a kinti hőmérséklet miatt a házban kellett teregetnie. A ruhák kiterítése után a mindennapi rutin, a főzés következett. Hogy jobban haladjanak, Jin is besegített neki.
A ház eddigi csendjét hatalmas röhögés zavarta fel. Ez persze nem kerülte el a főzők és a szobáikban pihenők figyelmét sem.
-Minek örülsz ennyire kicsi Jimin?- támaszkodott az ajtófélfának Rapmon.
-Se-Se-semmit!- pukkadozott tovább a szárítónak támaszkodva.
-Na, jó! Engem nem cseszel át! Hadd nézzem!- lökdöste arrébb V.- Azt a rohadt!- kacagott fel ő is.
Persze nem kellett sok már mindenki szakadt a nevetéstől egyedül Vicky állt értetlen fejjel a nappali közepén.
-Öhm... Most komolyan? Mi olyan vicces?
-Ez!- lóbált meg J-Hope egy halványkék Minnie egeres bugyit.- Ez melyikőtöké?
Vicky halál vörös arccal lehajtotta a fejét.
-Az... Az az enyém...
A fiúk még nagyobb röhögésben törtek ki, Vicky pedig szégyellősen visszaállt a konyhába.
-Nem akarod megmutatni magadon?- támaszkodott a pultra Jimin.
-Majd ha el tudsz menni feltűnés nélkül a repülőtérre.- nyújtotta rá a nyelvét.
-Fogadni mernék, hogy menne.
-Jól hallottam hogy valaki fogadást mondott?- lökte el a helyéről Hope a fiút.- Mi a tét?
-Nincs semmilyen foga...
-De van!- vágta rá Jimin.- Ha el tudok menni feltűnés nélkül a reptérre akkor Vicky megmutatja magán azt a cuki bugyit.
-És, ha nem jönne össze?- támaszkodott rá Jiminre Rapmon.
-Öhm... Passz... Vicky?
-Rám ne nézz... Nem szoktam fogadni.
-Hehe... Nekem van egy jó ötletem!- húzta gonosz vigyorra a száját J-Hope.
-Abból semmi jó nem sülne ki de, hadd halljuk.
-Ugye ha a Törpe elhalad feltűnés nélkül a repülőtéren akkor Vicky lejt neki egy fehérnemű showt...
-Nem lehetett volna máshogy kifejezni... Így is ciki.- gubózott még jobban össze a lány.
-De ha nem sikerül, akkor ő neki kell megtennie ugyan ezt.
-Emeljünk rajta!- vágódott oda Suga is.- Ugyan abban amiken Vickynek kéne!
-És hogy még jobban szívjon, nem vehet fel se napszemüveget, se maszkot a repülőtérre.- szólt oda V is.
-N-Nem lesz ez egy kicsit sok?- pislogott nagyokat Jimin.
-És ha hagynánk a francba az egészet?- csatlakozott hozzá Vicky.
-Hadd szívassuk már egy kicsit Jimint!
-És ha sikerül neki?- vetette fel JungKook.
-Akkor kicsit csorgatjuk a nyálunkat.- rántotta meg a vállát Hope.
-Hé, arról nem volt szó, hogy előttetek is!
-Ha már a Törpének kijut akkor nekünk is...
-Mi ez a nagy hangzavar..?- csoszogott elő a szobájából kómás fejjel Meyu.
-Jesszusom!- ugrott Monster nyakába V.- Egy ősember!
-Köszi TaeHyung... Ez jól esett. Én is téged!- lapította le a kócos haját a lány.- Na? Miről folyik a tanács?
-Vicky és Jimin fogadtak.
-Miről?
-Ha, Jimin végig tud menni feltűnés nélkül a repülőtéren, mindenféle takarás nélkül, akkor a nővéred lejt neki, és persze nekünk egy fehérneműs táncot.
-Hé! Eddig csak az volt, hogy megmutatom!
-Viszont! Ha nem jön össze neki, akkor neki kell Vicky bugyiját felvennie.
-Hehe... Ezt megszívtátok... De... Mikor is tervezitek ezt az egészet?
-Holnap mész az óhazába te dinka...- pöckölte meg a húga homlokát.
-Ja, tényleg... Banyek...
-Mi a baj?
-Nem láthatom ki szívja meg...
Erre a mondatára Vicky az arcába seperte az elkínlódott tincseket.
xxxxx
-MenYu! Van kőkeményen 20 perced és indul a géped!- kiabált idegesen Vicky.
-Jövök!- nagy csörgéssel és négy hatalmas bőrönddel futott (már amennyire tudott) a szobából.
-Semmi napszemüveg!- kapta le Jiminről a napszemüveget Suga.
-De így semmi esélyem...
-Így jártál! Minek mentél bele ilyen hülyeségbe?
-Mert valakik belerángattak...- vetett szúrós pillantásokat Hope felé.
-Ne hisztizz! Még lehet esélyed... És az nekünk is jó.- vigyorgott miközben méregette Vickyt.
-Szállj le a barátnőmről oké?- ragadta meg a pulóverének a nyakát Jimin.
-Nyugi. Inkább fogd meg Meyu egyik bőröndjét és segíts nekünk.- nyomta oda az egyik húzós csomagot a kezébe.
Lassan, de biztosan haladtak az úton, néha meginogva a súlyos bőröndöktől. Mikorra odaértek a lányoknak csak egy gyors ölelkezésre jutott idejük mivel a gép 5 perc múlva indult.
-Vigyázz magadra, és olvasgasd az úton a szótárt. Amint odaérsz hívj fel, időtől függetlenül. Érezd jól magad és pihenj sokat.
-Oké, meglesz de most már engedj mert tényleg elkések.- tolta el a nővérét és hátraintve neki elindult.
Vicky még egy kicsit nézett utána aztán Jimin felé fordult és megölelte.
-Olyan kislány még... És egyedül repülőzik...
-Kislány? Pont Meyu? Gondolom nem felejtetted el milyen szóharcot levert YoonGival... Nem csak jól énekel, de még kezdő szinten rappel is.
-Tudom, de akkor is... Ő a húgom. Anya halála után ez az első, hogy külön leszünk.
-Megszokod... Hehe...
-Mi olyan muris?
-Még senkinek sem tűntem fel...- húzgálta a szemöldökét.
-Perverz...
-Csak, hogy megnyugtassalak, a többiek is minimum ennyire ilyenek. Ha nem jobban.
Kézen fogva elindultak kifele. Már majdnem ott voltak a kijáratnál amikor hatalmas visítozás törte meg a megszokott morajlást.
-JIMIN!- visított egy, a harmincas éveiben járható hölgy.
Őt egy csomó fiatalabb lány követte.
Amint ezt Jimin és Vicky észrevette, azonnal futásnak eredtek mint aznap amikor összejöttek. Már épp hogy nem a megszokott útvonalukon loholtak, amikor egy csapat lány eléjük vágott. Útvonal frissítésként, nem a város másik felét vették célba hanem a lakhelyüket. Össze-vissza cikáztak a kisebb nagyobb utcákban így összezavarva a lánysereget. Nem kellett sok, a csapat elvesztette teljesen a pár nyomát.
Vicky és Jimin eközben a házban lihegett. A fiú a fal mentén lecsúszott a földre és kuncogni kezdett.
-Ho-hogy is gondolhattam hogy... Sikerülhet...
-Na mi van emberek?- vigyorgott gonoszul Hope.- Csak nem megkergettek titeket?
-Bekaphatod...- tápászkodott fel a padlóról.
-Igaza van... Most az egyszer én is azt mondom, hogy jobban teszed ha befogod.- sóhajtott fel Vicky is.
-Jé hazaestetek ti is! Hú de meggyötörtek titeket...- fintorgott Rapmon is.
-Most asszem' összeomlok...- suttogta Jimin miközben újra felfedezte a bejáratnál található aprócska szőnyeget.
 xxxxx
-Gyere már ki!- dörömbölt a szobaajtón Suga.
-Egy frászt! Én ebben nem mutatkozok!
-Örülj már, hogy nem tanga! Különben is fogadtatok! Na, gyere elő vagy rád török!
-De ha kiröhögsz én kinyírlak...- fordította el a zárban a kulcsot Jimin.
Suga 'segítséget' nyújtva nyitotta ki az ajtót. A röhögést visszafogva mérte végig Jimint.
-Kurvára nem vicces...- takargatta magát a szűkebb részeken.
Csapattársa fapofát felvéve ragadta meg az előtte ácsorgó fiút, (akin történetesen csak egy szál bugyi volt) majd vonszolta a nappali felé. A többiek ahogy meglátták hihetetlen röhögésben törtek ki. Suga odalökte eléjük amire felszisszent.
-Ne lökdöss! Így is, kicsi.
-Ny-Nyomj már valami nagyon durván szexi táncot léci!- törölgette a könnyeit V.
-Mindjárt az öklöm lesz nagyon szexi az arcodban.- emelte fel a karját Jimin.- Öhm... Hol van Vicky?
-Azt mondta, hogy ő nem fog részt venni ilyen hülyeségekben, és elment átöltözni.
Jimin sejtelmesen elmosolyodott és az irányt Vicky szobája felé vette. Kopogás nélkül, csendesen benyitott. A szeme elé táruló látvány számára a világ összes kincsével nem ért volna fel.


------------

2014. augusztus 1., péntek

My first BTS fanfiction 14.rész

Miért keveredünk mindenbe bele?



A Bangtan ház éjszakai csendjét, Kim NamJoon telefonjának a csörgése zavarta meg. Hatalmas koppanással landolt a kis készülék a szoba másik végében. Miután elhallgatott, már azt hitte mindenki az álmok végre folytatódhatnak, viszont a hívó nem óhajtotta feladni. Akaratosan zenélt, visító hangján tovább. A BTS leadere enyhén szitkozódva, de felkutatta a szekrény mögött landolt telefont és agresszívan fel vette.
-Mi van?!- morogta elégedetlenül.
-Neked is szia NamJoon...-lepődött meg a menedzser a vonal másik végén.
-Hyung? Mi a gond?- ásított egyet Rapmon.
-Nekem is csak most szóltak, hogy fel kéne lépni egy kis partin... Nyugi, nem nagy dolog. Két számotok lesz és kész.
-Mikor?
-Holnap késődélután...
-Oké... Mi van? Holnap?
-Igen. Jól halottad. Hatra megyek értetek.
-Tudod a címet?
-Persze. Én tudok mindent. Bocsánat ha felébresztettelek. További jó éjt!
Megszakították a vonalat.
-Szuper... A többiek ki lesznek akadva...- bújt vissza az ágyába Rapmonster.


xxxxx


-Reggelt!- vánszorgott ki kócos fejjel Jimin a szobájából.
-Jó reggelt. Gyere, már csak te hiányzol.- mosolygott kedvesen rá Vicky.
-Na, ha már mindenki itt van, el kell mondanom egy kis hírt.- tette le az evőeszközeit Monster.
-Mit?- csodálkozott mindenki.
-Este ugyebár majdnem összetörtem a telefonomat... A menedzser szólt, hogy jelenésünk lesz...
-Mikor?
-De jól kifejezitek magatokat... Ma késődélután.
-Na ne már!- tört fel az összes fiúból.
-De nyugi! Nem nagy cucc! A lányoknak köszönhetően itt vannak nálunk a ruháink, és a sminkeseink. Nem lesz nagy durranás, csak megyünk és jövünk. Két számunk lesz, azt nem tudom melyikek.
-Ennyiért elrángatnak minket?- fintorgott V.
-Ha menni kell hát menni kell...- rántotta meg a vállát Hope.- Igaz kicsi Jimin?- meglökte a székre odaszundikált fiút aki egy hangos felhorkanással sikeresen megállította magát az esés előtt.
-Mi?- nézett nagyon értelmes arcot vágva.
-Délután megyünk fellépni.
-Nemár'!
-Nyugi, nem lesz nagy dolog. Állítólag...


xxxxx


-Nem kéne már itt lennie menedzser hyungnak?- bámult ki az ablakon JungKook.
-De. Pedig nem szokott késni...
-Nem látott valaki egy kis fekete táskát?- rohant oda Meyu.
-Asszem' a fürdőszobában van. Miért?- húzta fel az egyik szemöldökét V.
-Abban vannak a sebtapaszok...
-Mi történt?
-Vicky megégette magát a hajvasalóval... Nem is a nővérem lenne...
-Tippelhetek kinek a haját csinálta?
-Ha akarsz... Na kiét?
-Jiminét! Vele szokott bénázni... Valamikor belevág az ujjába, máskor megégeti magát.
-Van benne valami...- kuncogott Meyu.
-Ezazz! Meg jött hyung!- cuppant az üvegre Hope.
-Végre!- ujjongtak a többiek is.


xxxxx


-10 perc és mi jövünk...- nézegette a fellépők sorát Suga.
-Aha... Hé, nem láttátok a törpét?
-Most hogy mondod, Vickyt se láttam már eléggé régóta...
-De ha valami hülyeséget csinál Jimin, én megfojtom...
-Vicky se éri meg a holnapot...- vágott gonosz arckifejezésre Meyu.
-Hé, megvagytok? Hol van Jimin?- számolta át a csapatát Rapmon.
-Nem tudjuk... Ezt kérdeztük mi is...
-Megyek és megkeresem. Ti maradjatok itt.- intett a menedzser.

-Jimin... Nem szabad... Itt bárki megtalálhat!- tolta le magáról a fiút Vicky.
-Most miért? Egész romantikus a takarítószerek raktára.- kuncogott halkan Jimin.
-Ha a menedzseretek rájön, nekünk annyi...- támaszkodott a rozoga ajtónak.
-Halálon... Túl... Is... Szeretni... Foglak...- mondta szaggatottan apró puszik között miközben neki dőlt a lánynak.
Hirtelen reccsenéssel az ajtó kiugrott a helyéről a párocska pedig azzal együtt zuhant hátra. Vicky a falapon landolt, Jimin pedig egyenesen rá.
-Mi a frász?!- ugrott hátra a menedzser.
-Öh... Hyung? Hehe... Ez de kínos...- hajtotta le a fejét Jimin.
-Tudtam, hogy előbb-utóbb ez lesz.- túrt idegesen a hajába.- Jimin, tipli a többiekhez, kislány, a húgodhoz! Később mindent megbeszélünk.
-Igenis!- ugrottak fel hirtelen és megindultak.
-Miért keveredünk mi mindenbe bele?- kuncogott kínosan Vicky.
-Nem tudom, de vonzzuk a bajt.
-Igaz.
-Jimin! 2 perc és kezdünk! Húzd ide a hátsódat!- kalimpált V a fiúnak.
-Kitartás.- adott egy puszit Jimin arcára Vicky és gyengéden meglökte a többiek felé.


------------