2014. augusztus 11., hétfő

My first BTS fanfiction 20.rész

Kölcsön lakos



JungKook miután felgyógyult, minden visszatérhetett az eredeti kerékvágásba. Minden nap, látástól vakulásig tánc próbáztak, holott már tökéletesen ment az egész.
Este mikor hazaértek, általában vacsora után kidőltek. Ha pedig nem, szétterülve a kanapén vagy éppenséggel a szobájukban punnyadva interneteztek. Ugyan így volt egy novemberi napon is, amikor a  három legfiatalabb egy kiadós veszekedés után, leültek közösen játszani egy versenyzős játékkal.
- Ti belegondoltatok már, milyen lenne ha lenne egy kisállatunk?- nézett végig a másik két társán V.
- Itt van Jimin...- vihogott JungKook.
- Nem az én nevem jelenti azt hogy süti...- nyújtotta a fiatalabbra a nyelvét.
- De most komolyan...- dobta le a joystickot V.
- Amúgy nem... Mondjuk, régen volt egy macskánk de elszökött.
- Szerintetek lehetne kis kedvencünk?
- Passz... De ha nem kérdezzük meg, nem is tudjuk meg.- ugrott fel Jimin.
- Igazad van...



xxxxx


- Nem!- ült fel a leaderük a kanapén.
- De miért?- hisztizett V.
- Mert úgy se lenne időnk szerencsétlen állatra és nem is foglalkoznátok vele.
- Nem igazság...- huppant le durcásan a három fiú.
- Mi a baj?- cirógatta végig V és Jimin arcát Vicky.
- Engem kihagytál...- hajtotta hátra a fejét JungKook, hogy a lány szemébe tudjon nézni.
- Rapmon hyung nem engedi, hogy kisállatunk legyen...- dünnyögött V.
- Jajj fiúk... Egy kis kedvenc hatalmas felelősséggel jár, és sok időt igényel.
- De be jöhetne velünk a stúdióba, és mindig játszanánk vele... Talán még neki is lennének rajongói...
- NamJoon? - nézett Vicky is a leaderre.
- Szerencsétlen állat... Előre sajnálom...- dörzsölte meg a homlokát Rapmon.
- A szomszédban van egy kislány akinek van egy hörcsöge... Megkérdezhetnénk hogy vigyázhattok e rá egy hétig.
- Nem is rossz ötlet...
- Felhívjam az anyukáját?- kapta elő a telefonját Vicky.
- Igen!- pattant fel V csillogó szemekkel.



xxxxx


- Naa? Mit mondott?- pattogott V.
- A kislány egy feltétellel adja oda neked...- tette le az asztalra a telefont.
- Mi az? Mi az?
- Ha énekeltek neki...- húzta el a száját.
- Az a legkevesebb... Elég leszek én is nem?
- Nem hiszem... Az egész bandát akarja, és mellé pedig YoonGitól egy neki szóló rappet...
- Nem lesz hörcsög... Neee..!
- Nehogy már most add fel! Eddig mindig azt mesélted, hogy sose adod fel... Csak ráveszed valahogy őket...
- Igazad van! Megyek és megkérdezem őket!- húzta ki magát és berontott Suga szobájába.
Kis beszélgetés után vigyorogva ugrált ki a hálóból.
- Úgy látom benne van...- mosolygott Vicky.
- Aha! És furcsa, de nem is ellenkezett...
- Na, már csak a többieket kell meggyőznöd...
- Könnyű lesz... Csak főzz valami finomat.
- Nem tudom mit forgatsz a fejedben, de akkor valami különlegeset csinálok.
- Köszönöm!- ugrott a lány nyakába.
- Nyugi kis oroszlán... Még nem biztos, hogy mindenki benne lesz.



xxxxx


- És nekünk mi jó származik abból, ha lesz egy hörcsögünk? - tömte a szájába Hope a kaját.
- TaeTae megtanulna felelősség teljesen gondoskodni egy állatról, és talán kapnátok egy saját állatot.
- Én benne vagyok...- mosolygott Jin.
- Nekem mindegy...- rántott egyet a vállán Rapmon.
- Szerintem a kocka párosnak se lenne ellenére egy kis éneklés egy hörcsögért...- nézett Jiminre és JungKookra Vicky.
- Na ha már mindenki benne van, akkor én se különcködök...- csámcsogott tovább J-Hope.
- Akkor szólok a kislány anyukájának, hogy holnap estefele ráértek. Rendben?
- Én akár most szólóznék neki!- ugrott fel V.
- Pihenj most inkább...- húzta vissza a székére Vicky.- Hozzak még valamit?
- Nem köszönjük.- vágták rá egyszerre.
A vacsora végeztével csak Vicky Jin és Jimin maradtak kint. A többiek elmenekültek a mosogatás és a pakolás elől.
- Minnie... Ha folyamatosan lefogsz, soha nem végzek...- kacagott fel Vicky ahogy Jimin megint átölelte.
- Bocsi...- ült le a konyhapulthoz.
- Ha jól hallom szabad a fürdőszoba... Betámadhatom?- tette el az utolsó tányért is Jin.
- Ha akarod... Majd fürdök én utoljára...
- Nem... Most együtt fürdünk...- nézett fel rájuk Jimin.
- J-Jimin... Ezt szerintem te se akartad kimondani...- pirult el Vicky.
- De miért?
- Mert én... Túl szégyellős vagyok...- söpörte az arcába a haját a lány.
- Nem baj... Én is...- rántotta meg a vállát.
- Oldjátok meg... Én most mentem...- vihogott Jin miközben elindult a szobák felé.
- Miért nem akarsz velem fürdeni?- nézett szomorúan Jimin.
- Hidd el szeretnék, de nem szabad... Még nem...
- Ne már...
- De, ha szeretnéd, akkor átköltözök hozzád... Úgy is mindig ott alszok...
- Akkor pakolhatsz.- vigyorgott rá Jimin.
- Akkor te pedig befejezheted a pakolást.- nyomott egy puszit a fiú arcára és megindult ő is a hálók felé.


xxxxx


- Muszáj pont ma énekelnünk a kis csajnak? Hulla vagyok...- vinnyogott Hope miközben Vicky a nyakkendőjét igazgatta.
- Nyugi, csak egy kis ének, aztán gondolom egy-két kép, és kész is lesztek.
- Figyi, nem neked kell neki szóló hirtelen rappet nyomnod...- csapódott le a kanapéra Suga.
- Az se lesz több néhány mondatnál...
- Miért van az, ha valami negatívat mondunk, Vicky mindig mond rá valami pozitívumot?- tűnődött el Jin.
- Ejj' de szépen mondtad... Azért van mert én a jót is meglátom.- mosolygott rá Vicky.
- Ezért jött össze Jiminnel...- röhögött fel Hope.
- Ne röhögj, vagy ráhúzom a nyakadra ezt a szuttyot...
- Mikorra várnak minket?- nyomogatta a telefonját Rapmon.
- Ha jól tudom 7-re.
- És akkorra meg is lesz a hörcsög is?- csillant fel V szeme.
- Igen. Amint megkapta a kislány amit akart, ide is adja a hörcsögöt.
- Akkor mire várunk?! Énekeljünk be!- visított miközben a szájához emelte az egyik fésűt és dalolászni kezdett.
- Nagyon akarja azt a kis dögöt...- húzta fel az orrát Rapmon.
- Az nem kis dög, hanem egy cuki hörcsög...- nyújtotta rá a nyelvét JungKook.
- Mennyi az idő?
- Húsz perc múlva lesz 7.
- Ideje indulni, és akkor út közben dalolászhattok.
- Ennyire messze lenne?- tátotta el a száját Jimin.
- Nem, csak az utca végére megyünk, viszont mire oda terellek titeket...
- Jó értjük. Mehetünk.- tolta a többieket az ajtó felé V.
Igaza volt Vickynek. Mire oda értek a fiúkkal, már néhány perccel el is múlt 7 óra. Felálltak a megfelelő sorrendbe é bekopogtak. Amikor kinyitották az ajtót a szokásos üdvözlésükkel konferálták fel magukat.
- 2-3. Bangtan. Hello mi vagyunk a BTS.
Az ajtóban álló kislány sikítva rájuk csapta az ajtót amire a fiúk meglepetten összenéztek.
- Pedig jó helyre jöttünk...- motyogta Vicky.
Kis idő múlva egy fiatal nő, akit egy vigyorgó kislány ölelgetett. Ahogy a kislány meglátta, hogy egyáltalán nem álmodik, Suga nyakába ugrott.
- Yumi! Nem szabad!- cibálta le az őrültnek tűnő kislányt a nő.
- Gyertek be!- cibálta be a házba Sugat Yumi.
A többiek szó nélkül követték a társukat. Betérve, egy szépen előkészített nappaliban kötöttek ki. Vicky elvonult a kislány anyukájával, ezzel magukra hagyva a fiúkat és Yumit.
- Rajta, énekeljetek!- pattogott izgatottan a kanapén.- Aztán Suga Oppa rappeljen nekem!
A fiúk megint csak meglepetten összenézetek és eleinte félénken de utána egyre felszabadultabban daloltak.  Yumi sorban mondogatta a dalokat amiket akart hallani.
- Most jöhet a rapp! - nézett Sugara.
- Öh... Hány éves is vagy Yumi?
- Nyolc, miért?
- Csak kérdeztem...


xxxxx


A hazafele vezető úton, JungKook és Hope tovább dudorásztak, a többiek csendben mentek előre. V azt a szerencsétlen hörcsögöt molesztálta aki a terrárium túl oldalán próbált menekülni a simogatás és a puszik elől.
- Hagyd már szerencsétlent... Látszik, hogy fél tőled...- szekálta a fiút Jimin.
- Herkules, nem fél semmitől... Ezért lett ez a neve, gondolom... Majd megszokik... Igaz, picike?- birizgálta meg a remegő kis állatot.
A hazaérést követően, mindenki aló módba helyezte magát, kivéve V. Ő továbbra is az a szerencsétlen kis állatkát piszkálta.
Miután végre el tudták zavarni aludni, egy hatalmas kiáltás zavarta fel az éjszakai csendet.
- Kim TaeHyung! Takarítsd el innen ezt a dögöt vagy kilapítom!- üvöltött Rapmon a fürdőszoba felől.



------------

2014. augusztus 8., péntek

My first BTS fanfiction 19.rész

Karantén!!





~JungKook POV~
Fáj a fejem... Érdekes... Nem szokott fájni. Hm, lehet hogy nem kellett volna végignézni a maratont.
- Reggelt...- csoszogtam ki az ebédlőbe.
Leültem a szokásos helyemre és próbáltam nem kómásan nézni.
- Mi van Kook? Olyan vagy mint egy zombi...
- Dehogy... jól vagyok... Miért kérdezed?- kaptam a tekintetem a leaderünk felé.
- Tök sápadt vagy... És a szemed is karikás.- húzgálta meg az arcomat.
- Csak nem beteg vagy?- rohant ide hozzám Vicky.
- D-Dehogy... Csak megnézem azt a maratont...
- Végig? Ne már! Még én is bealudtam...- méregette az arcomat Vicky tovább.
- Ki a gyilkos? Még én se láttam a végét.- dobta le a bögréjét Mon.
- A csajszi volt pasija...- pislogtam nagyokat.
- Tudtam!- kiáltott fel Vicky.
- Ne már! Pedig tutira vettem hogy az exe új barátnője...
- Na ennek örömére keltsük fel a többi jómadarat...- túrt bele a hajamba a női 'leaderünk'.
- Jó ötlet...
- De ha vizezni akarsz, megkeresem a vízipisztolyt és azzal, mert nem akarok ágyat szárítani ilyen hidegben...
- Hidegben? - ásítottam.
- Ja... Esett az eső és mellé még nagyon párás, nyálas az idő.
- Szuper...- dörzsöltem meg a szemeimet.
- Szép jó reggelt emberek...- vánszorgott elő Hope V-vel a nyakában.
- Na ne...
- Semmi rosszra ne gondolj!- vágta le az egyik székbe a kómás fiút.- Csak nálam néztünk azt a sorozatot, és beszunyáltunk... Nem tudjátok ki volt a...
- Az ex...- szóltam bele.
- Hínnye' öcsém... De ritka szarul nézel ki!- hajolt a képembe.
- Ezt szeretem benned... A feltűnő őszinteséged...- vigyorogtam rá fáradtan.
- Mi lesz mára a program?- mordult fel V.
- Tánc próba... Délelőtt fél 12-ig, ott lesz egy szünetünk, és délután 2-től egészen 6-ig.
- Nem lesz egy kicsit sok?- hozta fel Vicky.
- Főzz jó sok kávét és nem...- rántotta meg a vállát Rapmon.
- Hé, Kookie jól vagy?- lóbálta meg a karját az arcom előtt Vicky.
- N-Nem...- ugrottam fel és ahogy megindultam beleütköztem Jinbe. Bocsánatot se tudtam kérni, mert éreztem, hogy gond van...
Hirtelen kirántottam a fürdőszoba ajtaját, és hatalmas lendülettel letámadtam a wc-t.
- Hé, Kook... Minden oké már?- simogatta meg a hátamat Vicky.
- A-Asszem'...- köhögtem egy kicsit.
- Itt se lesz egész nap táncpróba...- hallottam Jin hangját is.
Megszédültem és minden elsötétedett.


xxxxx


Mi ez a szag? Fertőtlenítő? De miért?
Próbáltam kinyitni a szememet de nem igazán akart menni. A kezemmel az arcomhoz kaptam. Megdörzsöltem őket, amire végre kinyíltak.
Nehézkesen körbe vizslattam. Minden fehér és néhány helyen kék vagy sárga foltok.
Pislogtam néhányat amire végre letisztult a látásom. Felültem és végre leesett, hogy én most hol is vagyok. Egy kórházi szobában. Egy kórházi betegszobában. Egy jellel ellátott kórházi betegszobában. Jellel?!
- M-Mi van?- tört fel belőlem.
- Úgy látom felébredt...- hallottam az egyik irányból egy idegen hangot.
Abba az irányba kaptam a fejemet ahonnan a hang jött és egy fehér köpenyes idős férfit láttam ahogy valamit magyaráz Vickynek és a leaderünknek.
- És meddig tartana a karantén?- kérdezte Vicky.
- K-Karantén??- ugrottam meg.
- Igen öcskös... Valami fertőző betegséget gyönyörűen benyaltál és most itt kell maradnod... Öh, meddig?- nézett az orvosra Rapmon.
- Maximum két napig. Ha minden oké lesz akkor holnap este már otthon töltheti az éjszakát. De akkor is csak ágyban.
- Mennyi idő lenne mire teljesen felépül?
- Talán egy hét. Utána már csinálhat bármit, és ehet is mindent. De addig csak diétásan ehet. Semmi zsíros vagy fűszeres.
- Uhm... Akkor, ha most pihenek vagy alszok akkor holnap már haza mehetek?- szóltam közbe.
- Talán igen.
- Oh, az jó!- vigyorogtam és visszafeküdtem.
Most végre pihenhetek egész nap és mellé, azt csinálok amit akarok, csak ágyban kell maradnom. Szuper! Majd jól elleszek a table... Temmel... Basszus!
- Ehehe... Nagy kérés lenne ha behoznátok a táblagépem?- ültem fel megint.
- Bocsi öcskös, de a többiek is most vannak kivizsgáláson, a házat pedig ki kell szellőztetni.
- Oh... Értem...- dőltem vissza megint.
- Kap majd egy kis infúziót, hogy ne száradjon ki.
- Infúzió?!- visítottam fel.



xxxxx


- Na látja? Nem is fájt annyira...- törölgette le a kezemet az ápoló nő.
- Nem...
Egy frászt nem! Vagy 8x szúrta meg újra és újra és mellékesen egyszer el is tört a tű.
- Meddig fog folyni?
- Úgy egy óráig... Aztán kap még egyet, az este, de azt másik karba. És ennyi... Ha nem lenne elég, akkor annyit hogy, elég legyen.
Öh kössz... Ha nem konyha nyelven mondod is megértem...
- Addig pihenjen csak... Nemsoká hozok néhány vitamint.
- Köszönöm...
Visszadőltem az ágyon és lehunytam a szememet. Végre kezdem szundikálni mire a nővérke rám cseszte az ajtót.
- Itt vannak a vitaminjai. Parancsoljon. És hoztam mellé altatót is, ha nem tudna aludni.
- Köszönöm...
Na hogy... Felébreszt, hogy vegyem be az altatót... Logikus...
Lekínlódtam a torkomon azt a marék bogyót amit abba a kis edénybe hozott az előbb és végre elaludtam.
Enyhe fájdalomra ébredtem ami a bal karomat ostromolja. A nővér már megint akupungtúrázik a kezemen.
- Elnézést... Nem az erősségem a véna eltalálása.
- Azt veszem észre...- morogtam.
Mire végre elkészült, az egész karomat be kellett kötöznie, annyira összeszurkált.
Annyira nehezen telt el az a szerencsétlen éjszaka, és reggel az orvos is késett mert műtéte volt.
Engem nézett meg utoljára, de csak 2 méterről rám nézett és ennyi volt.
El is engedett. Persze kikötése lett, hogy semmiféleképpen nem menjek emberek közelébe, és szedjem az antibiotikumot. Ha ki is kelek az ágyból, akkor csak a szellőztetés idejéig vagy amíg a mosdóba megyek ki. De oda is maszkot kell felvennem... Hurrá!
Utálok beteg lenni...


------------

2014. augusztus 7., csütörtök

My first BTS fanfiction 18.rész

Röhögőgörcs




- Te még fenn vagy?- könyökölt a fejére Rapmonnak Vicky.
- Nem csak ő...- bukkant elő a konyhából Suga egy tányérral a kezében.
- És nem csak ti.- vigyorgott V miközben JungKook elől menekült.
- Akkor Jiminen kívül mindenki...- rántotta meg a vállát V.
- SeokJin?
- Sikálja a képét...- mutatott a fürdőszoba felé Hope.
- Mit kentél megint rá?- húzta össze a szemöldökét Mon.
- Lehet hogy kapott egy bajuszt és egy összenőtt szemöldököt.- kuncogott J-Hope.
- Filccel vagy tollal?
- Mázlijára nem találtam meg a Törpe filcét.
- Ezért még számolunk HoSeok...- csoszogott elő Jin egy törülközővel a fején.
- Hé, ez most tök olyan mint régebben...- vetődött a leader mellé Hope.
- Mikor, miért?- csapódott melléjük Suga és V is.
- Amikor debüt után egy kicsivel, elmehettünk fényképezni...
- Amikor azon vitáztunk hogy..?
- Ja.- fejezte be Rapmonster mondatát Suga.
- Miről van szó?- vágott értetlen fejet Vicky.
- Áh, csak a menedzser régebben tudod leküldött minket a tengerpartra fotózkodni.- rántotta meg a vállát V.
- Igen?
- Ezt de ciki kimondani...- nyúlt el a többieken.
- Azt hittük a Törpéről hogy buzi... Na... Mi volt olyan nehéz ezen?- lökte le az öléből V lábát Hope.
- Hogy, Jimin? Meleg?- Vicky elkezdett röhögni és leült a kanapé karfájára.- Mindent tudni akarok!
- Az egész asszem' egy fellépés utáni afterpartyn kezdődött a régi lakásunkon...


xxxxx


- Gyere Jimin! Igyál te is!- nyomta volna a kisebbik kezébe a poharat Suga.
- Nem, köszi... Inkább megyek és alszok... Jó éjt.- indult meg a hálószoba felé Jimin.
- Ez mekkora antiszoci...- nézett utána Suga.
- Hagyd már. Csak elfáradt...
- De Kook nem akart aludni. Pedig ő a fiatalabb. Viszont őt elzavartuk...
- De ti nem találjátok furának?- húzott le egy pohár üdítőt Hope.
- Már mit?- rántotta meg a vállát Rapmon.
- Én úgy tudom, hogy akkor húzódik vissza egy fiatal fiú vagy férfi ha meleg.  Azért, hogy ne zavarja a többi társát ha elvesztené a fejét.
- De tudod TaeTae.- csapkodta meg egy párnával Jin.
- Lehet benne valami... Nem szokta megnézni a lányokat magának. Sőt! Még csak nem is törődik velük...- húzta fel a szemöldökeit J-Hope.
- Most komolyan ez lesz a téma?- sóhajtott fel a leader.
- Én azt olvastam hogy a melegeknek sokkal kisebb az átlagnál a... Köhm... Na... Tudjátok a... A legnemesebb része...- hajtotta le a fejét Jin.
- Te meg olyanokat olvasol...- grimaszolt V.
- na jó... Nem hittem volna, de... Én kíváncsi lettem...
- Ne hogy már te is átmész buziba!- vágott hozzá Sugához egy macis párnát Hope.
- De nem csak őt foglalkoztatja...- köhintett fel V.
- Akkor már hárman vagyunk...- ugrott fel Jin.
Hirtelen becsukódott a fürdőszoba ajtaja. A fiúk összenéztek és odarohantak, majd hallgatóztak.
- Ez a Törpe...- mondta Hope.
- Honnan tudod?
- Csak ő nem szokta azonnal megnyitni a vizet...
- Na jó... Ki nézi meg?- vetette fel Suga.
Azonnal mindenki elhátrált egedül Rapmon bambult a többiekre értetlenül.
- Mi van? Hö?! Én aztán nem!
- Egyedül te maradtál ott szóval te, akaratodon kívül is, de felvállaltad.- okoskodott Hope.
- Na nehogy már!
- De igen!- lökdösték a többiek.
Erőszakosan lefogták, és kinyitották a fürdő ajtaját, majd belökték rajta a leaderüket.
Jimin pont a zuhany alatt állt, a haját mosta így szabad kilátást nyújtva.
- Wáááá!- üvöltött fel Rapmon ahogy meglátta Jimin anyaszült meztelenül. A fiú reakciója sem volt másabb csak ő éppenséggel 3 oktávval feljebb visított.
A leader egy elhalt bocsánattal együtt tépte fel az ajtót és rohant ki, meg se állva az utcáig.
A többiek kuncogva követték.
- Na? Mi a szitu?- vágta hátba Hope a padkán kucorgó leadert.
- No comment...
- Ez sokkot kapott...- támaszkodott a fejére V.
- Ha annyira tudni akarjátok... Szerintem nagyobb mint az enyém...- nézett fel hunyorogva a többiekre.
- Öh... Akkor nem akarjuk tudni...- hátráltak egy lépést tőle.


xxxxx


Vicky egy darabig csak meredt maga elé, aztán gonoszul elvigyorodott és egyre csak vörösödött a feje.
- Szerintetek jól van?- nézte aggódóan Jin.
Hirtelen lefordult a karfáról és hihetetlen röhögésben tört ki. Egyre csak jobban és jobban kacagott és vörösödött.
- Ne locsoljuk fel? Nem lesz oxigén hiánya?- pislogott nagyokat V.
Még nézték egy darabig az értelmetlenül vergődő lányt és lassanként elszállingóztak a szobáikba aludni. Vicky majdnem egy órán keresztül vergődött mint egy retardált fóka, mire le tudott nyugodni.


------------

2014. augusztus 6., szerda

My first BTS fanfiction 17.rész

Féltékenység




- Auu!- nyavalygott Jimin.
- Bocsánat...- ismételte el megint SooYu. (gyakornok)
- Várj segítek...- ugrott a fiú mellé Vicky.- Jimin... Ne mocorogj már... Így persze hogy húzza a hajad...
- Jól van na... Csak furcsa a keze... Nagyobb a megszokottnál...- gondolkodott hangosan.
- Ne haragudj...
- Ne törődj vele...Kicsit bunkó kedvében van...- húzott egy nagyobbat egy tincsen a lány.
- Auu!- vinnyogott tovább.


xxxxx


- Vicky, van kedved lekísérni? Nikotin hiányom van...- támaszkodott a lány vállára SooYu.
- Te cigizel? Amúgy igen. Lemegyek... HaNi! Léci vedd át az irányítást. Segíts Yinnek.- kalimpált a kezével az emlegetett gyakorlónak.
- Hova mész?- állította meg a vállánál fogva Jimin.
- Lekísérem tenyeres-talpas urat bagózni.- böködte meg a mellette álló vigyorgó fiút.
- Mehetek én is?
- Nem... Neked mindjárt ott kell lenned a fényképész előtt. Tudod, hogy pipa lesz ha nem végezhet időben.- simogatta meg az arcát.
Ennyivel ott is hagytak mindenkit. Viccelődtek egy kicsit aztán mire észbe kaptak a parkolóban ácsorogtak.
- MenHe...
- Mi a gond?
- Kérdezhetek valamit?
- Öhm... Persze. Mit szeretnél?
- Őszintén válaszolj... Ti együtt vagytok Jiminnel?
- H-honnan veszed?
- Csak válaszolj. Igen vagy nem?
- De ígérd meg hogy nem mondod el senkinek! Amúgy... Igen. Együtt vagyunk.
- Oh, értem. Igazából egy kicsit látszik Hisztis uraságon. Picit többet lógsz velem és már is látszik, hogy nagyon féltékeny. Pedig ha tudná...- merengett el a távolba.
- Mit tudna?
- Most te jössz egy nem mondom el senkinek ígérettel... Én...- nagyot sóhajtott.- A férfiakat szeretem.
- M-meleg vagy?- meredt rá Vicky.
- Ja.- szívott még egy slukkot a cigarettájából.
- Ez meglepett... Nem is látszik rajtad.
- Nem minden buzi néz ki úgy, mint akit lehányt a szivárvány...
- Én nem használtam volna ezt a kifejezést...
- És...
- És mi?
- Van esetleg... Párod?
- Nincs... Nincs szerencsém a többi fiúnál. Ha tudnák a szitut, tuti, hogy kilóméterekre elkerülnének.
- Ugyan. Biztos szerencséd lenne. Kedves vagy, jó a humorod és ha a kinézet is fontos, a tetejébe még egész helyes is vagy...
- Hagyd... Maradok csak szemlélő. A szüleim is amikor megtudták, elzavartak...


xxxxx


~Jimin POV~
 Hol vannak már? Ennyi idő alatt nem csak egy szál, hanem egy egész doboz cigit is el lehet szívni. Sőt, a csikkekből már egy figurát is fel lehetne építeni.
- Jimin... Ha nem mosolyogsz, nem haladunk előre.- kötekedett megint a fényképész srác.
Hogy ennek milyen nyálas hangja van...
Erre a gondolatomra elmosolyodtam.
- Na, látod! Ezt már szeretem...
Nehezen de elszabadultam, mivel annyira akart egy villantós épet rólam, de nekem nem volt hozzá kedvem... 
Leszedhettem magamról a fotózkodáshoz éppen aktuális nadrágot. Látszik, hogy ezt nem Vicky választotta. Ez szúr mint az állat. Ő mindig csak olyat választ ami kényelmes.
- Min filózol Minnie? - lökött meg HoSeok.
- Tudod kit lökdöss! Semmin...- vágtam rá flegmán.
- Nyugszik van kisegér...- kócolta össze a hajamat.
- Nem tudsz leszállni a bugyis dologról mi?- dünnyögtem halkan.
- Ugyan, Minnie... Ki felejtené el? Az pedig még jobb volt, amikor Vicky kezdett el üldözni téged a házban fehérneműben, miközben egy pólóval csapkodott.
- Az csak azért volt, mert bementem hozzá kopogás nélkül...
- Aha... Akkor azért visítozta azt, hogy perverz állat...- merengett el a fejem mellett.
- Meddig maradnak még?- kérdeztem hisztérikusan a lift felé nézelődve.
- Ohoh... Csak nem féltékeny vagy?
- És ha igen?- hunyorogtam rá.
Hirtelen kinyílt a lift ajtaja és az a kis csonti kukac jött elő, Vickyt karolva.
Na itt pattant el egy szál bennem... Hirtelen mozdulattal megindultam felé. Hatalmas léptekkel közeledtem és amint oda értem melléjük elkaptam SooYu ingének a gallérját. Teljes erőmmel a falhoz löktem, amitől enyhén felnyekkent. Kérdően nézett le rám.
Tökéletesen tojtam a köztünk lévő, majdnem másfél fej különbségre.
- Mit képzelsz te magadról?!- üvöltöttem a képébe. Nem érdekelt, hogy mindenki ránk figyelt.
- M-Mi a gond?
- Mit akarsz te a barátnőmmel? Hm?- szorítottam még erősebben.
- Mire célzol?
- Arról, hogy midig ott legyeskedsz körülötte! Tudod baszottul böki a csőrömet a dolog...- nyomódtam a nyaka felé.
- Levegőt hagyhatnál...- nyeferegte elhaló hangon.
- Jimin hagyd!- fogta meg a karomat Vicky.
A hangjától és az érintésétől egy pillanatra ellágyult a szorításom, de észbe kaptam.
- Te, is észrevehetted volna, hogy ez a nyomorék mennyire nyomul rád!
- E-eressz...- nyüsztetett a karom alatt.- É-én, me-meleg vagyok...
- Neked kuss! Nem kérdez-tem...- szaggattam el a végét. Ellazultak a karjaim így enyhén köhögve hajolt előre.- M-meleg?- pislogtam hatalmas szemekkel.
- Igen... Meleg...


xxxxx


- Park Jimin... Igazán szégyellhetnéd magad a mai miatt...- vizslatott körbe Vicky.
- Bocs... Elszállt az agyam...
- Nem csak amiatt haragszok. Most mindenki megtudta a titkunkat. Majdnem egy óráig magyaráztam az embereknek hogy ne mondjanak senkinek semmit.- leült mellém a kanapéra.
- Ne haragudj. Féltékeny voltam.
- Pont rá? Ahj Minnie...- túrt a hajamba.
- Ne kezd te is...
- Most miért ne? Annyira aranyos becenév.
- Ne, mert kénytelen leszek bírságolni, csúfolódásért.- hajoltam oda hozzá egy gyors csókért.
Kis köhintés szakította meg a romantikus pillanatunkat. A hang irányába fordulva a leaderünkkel találtuk magunkat szembe.
- Oké, hogy szeretitek egymást meg minden, de nem lehetne egymás száját a szobátokban felfedezni?
- Szabad?- csillant fel a szemem.
- Csak az összeköltözés. Ha valami komolyabbat akartok, akkor tessék elmagyarázni Kookienak is.
Gyors mozdulattal felkaptam Vickyt a karomba amire aranyosan felkacagott. Megindultam a szobám felé, de a szőnyeg egyik felhajtott részében megakadt a lábam és elestünk...


------------

2014. augusztus 5., kedd

My first BTS fanfiction 16.rész

'Kellemes' utazás



~Meyu POV~
Hihetetlen... Ez lesz az első alkalom, hogy végre egyedül utazhatok. Hihetetlenül izgulok, de nem félek. Tudom, hogy ugyan olyan lesz, mint amikor Vickyvel ülünk repülőre, de mégis... Valahogy másabb. Lehet hogy annyiban lesz különb, hogy egyedül kell átgyakorolnom a szavakat, kifejezéseket.
A kis búcsúnk után a nővéremmel, kettészakadt a csapatunk. Én azonnal rohantam leadni a csomagjaimat és felszállni a gépre. Természetesen utolsók közt szálltam fel, de így legalább könnyebben megtaláltam a helyemet. Egy egész aranyos srác mellé sikeredett ülnöm. Helyes meg minden de nem az esetem. Ahogy előkotortam a szótáraimat és a jegyzetfüzeteimet megszólított.
-^Te is beszélsz magyarul?^- bökött a szótáramra.
-^Igen... Nehéz de próbálgatom rendesen.^- húzgáltam a számat.
Kuncogni kezdett de nem tudtam hogy mi a baja.
-Hé... Mi olyan vicces?
-^Egészségedre... Lehet hogy Szöulból tartok Magyarországra de attól még nem tudok koreaiul.^- vigyorgott rám.

Értelmes gyerek az biztos... De, legalább tudok gyakorolni.
-^Azt kérdeztem mi olyan vicces?^ -^Ja... Az akcentusod... Aranyos.^- megcsípte az arcomat.
-Hé!- ellöktem a kezét.- ^Nem is ismerlek...^
-^Oh, bocsi... A nevem Olivér.^- felém nyújtotta a kezét.
-^Az én nevem Meyu.^
-^Te miért mész Magyarországra?^
-^Meglátogatom a rokonaimat. Ahogy látom, te onnan származol.^
-^Ennyire látszik?^- idegesítően vigyorgott az arcomba.
-^Bocsánat, de gyakorolnom kellene...^- hátrébb toltam, hogy legalább ne az arcomba legyen.

Aranyos meg minden, de nem szeretem amikor az emberek a magánszférámban mászkálnak. nekem túl rámenős.
Egész úton próbáltam felvételeket hallgatni és olvasni, néhány szót ami mindig nehezen ment, halkan kimondtam. A srác már kezdett nagyon idegesíteni, hogy folyton beleszólt a dolgomba. Az eső két óra után alvást színleltem.
Eléggé kényelmetlen volt, mivel éreztem ahogy épp hogy nem átlyukaszt a nézésével.
-Ne nézzél vagy nem lesz mivel...- morogtam halkan.
Nem válaszolt, gondolom azt hihette hogy álmomban motyogok.
Hallottam ahogy a dzsekije súrlódik halkan és halvány fuvallatot éreztem az arcomon.
Azonnal kipattant a szemem. Az arcával találtam szembe magam ahogy csücsörítve közelít felém.
Felsikítva csaptam pofán, és vágódtam tőle az ellenkező irányba. Olyan jól sikerült az egész, hogy a stewardess csajszit is letaroltam vele.
-Szállj már le rólam te perverz állat!- visítottam a legmagasabb hangomon.
-Mi a gond kisasszony?- fordult felém egy alacsony, de annál izmosabb férfi.
-Ez a srác nem hagy békén...- mutogattam rá.
Ő csak az arcát fogva pislogott meglepetten rám.
-Hátul van egy szabad hely, ott a hölgy mellett. Ha gondolja üljön át.- mosolygott a stewardess.
-Rendben, élek a lehetőséggel.- azonnal fel is ugrottam és hátramentem egy kedves idősödő hölgyhöz.
Ő nagyban szunyált, szóval könnyedén gyakorolhattam.
 Rossz szokásomhoz híven egy pillanatnyit sem aludtam így mozgó kómagépként kászálódtam le. A csomagjaim felvétele után indulhattam a rokonaim felé. Körübelül ötpercnyi furakodás és lökdösődés után megpillantottam Szilvike feltűnően melíros haját.
Átváltottam vakond üzemmódba, és úgy fúrtam az utat magamnak. Ahogy megláttak engem kalimpálni kezdtek, hogy arra.
-^Végre itt vagy!^- ölelt magához a nénikém.
Persze ahogy eléggé kiszorította belőlem a levegőt, utána Szilvi is megtette. Faggattak mindenről, de annyira kómás voltam már, hogy a kocsiban félig elszundítottam. Mire végre odaértünk a házukhoz, úgy kellett kirángatni az ülésből.
Odabent a nagybátyám és az ikrek is körberajongtak. Folyamatosan kérdezgettek és zaklattak, hogy mondjak nekik valamit koreaiul.
Kiharcoltam, hogy most kivételesen hadd menjek el evés nélkül aludni. Az időeltolódás miatt beállítottam a telefonomat, hogy ne legyek bagoly. Gyors zuhany után, azonnal eldőltem az ágyamon és nem is kellett sok, elaludtam.


------------

2014. augusztus 4., hétfő

My first BTS fanfiction 15.rész

Fogadás




Már lassan egy hete van, hogy a Bangtan fiúk odaköltöztek a Choi testvérpárhoz. Végre kezdik egymást megszokni, de még mindig fedeznek fel új dolgokat.
Egy eléggé hűvös szerda reggelen Vicky pont mosás napot tartott, de a kinti hőmérséklet miatt a házban kellett teregetnie. A ruhák kiterítése után a mindennapi rutin, a főzés következett. Hogy jobban haladjanak, Jin is besegített neki.
A ház eddigi csendjét hatalmas röhögés zavarta fel. Ez persze nem kerülte el a főzők és a szobáikban pihenők figyelmét sem.
-Minek örülsz ennyire kicsi Jimin?- támaszkodott az ajtófélfának Rapmon.
-Se-Se-semmit!- pukkadozott tovább a szárítónak támaszkodva.
-Na, jó! Engem nem cseszel át! Hadd nézzem!- lökdöste arrébb V.- Azt a rohadt!- kacagott fel ő is.
Persze nem kellett sok már mindenki szakadt a nevetéstől egyedül Vicky állt értetlen fejjel a nappali közepén.
-Öhm... Most komolyan? Mi olyan vicces?
-Ez!- lóbált meg J-Hope egy halványkék Minnie egeres bugyit.- Ez melyikőtöké?
Vicky halál vörös arccal lehajtotta a fejét.
-Az... Az az enyém...
A fiúk még nagyobb röhögésben törtek ki, Vicky pedig szégyellősen visszaállt a konyhába.
-Nem akarod megmutatni magadon?- támaszkodott a pultra Jimin.
-Majd ha el tudsz menni feltűnés nélkül a repülőtérre.- nyújtotta rá a nyelvét.
-Fogadni mernék, hogy menne.
-Jól hallottam hogy valaki fogadást mondott?- lökte el a helyéről Hope a fiút.- Mi a tét?
-Nincs semmilyen foga...
-De van!- vágta rá Jimin.- Ha el tudok menni feltűnés nélkül a reptérre akkor Vicky megmutatja magán azt a cuki bugyit.
-És, ha nem jönne össze?- támaszkodott rá Jiminre Rapmon.
-Öhm... Passz... Vicky?
-Rám ne nézz... Nem szoktam fogadni.
-Hehe... Nekem van egy jó ötletem!- húzta gonosz vigyorra a száját J-Hope.
-Abból semmi jó nem sülne ki de, hadd halljuk.
-Ugye ha a Törpe elhalad feltűnés nélkül a repülőtéren akkor Vicky lejt neki egy fehérnemű showt...
-Nem lehetett volna máshogy kifejezni... Így is ciki.- gubózott még jobban össze a lány.
-De ha nem sikerül, akkor ő neki kell megtennie ugyan ezt.
-Emeljünk rajta!- vágódott oda Suga is.- Ugyan abban amiken Vickynek kéne!
-És hogy még jobban szívjon, nem vehet fel se napszemüveget, se maszkot a repülőtérre.- szólt oda V is.
-N-Nem lesz ez egy kicsit sok?- pislogott nagyokat Jimin.
-És ha hagynánk a francba az egészet?- csatlakozott hozzá Vicky.
-Hadd szívassuk már egy kicsit Jimint!
-És ha sikerül neki?- vetette fel JungKook.
-Akkor kicsit csorgatjuk a nyálunkat.- rántotta meg a vállát Hope.
-Hé, arról nem volt szó, hogy előttetek is!
-Ha már a Törpének kijut akkor nekünk is...
-Mi ez a nagy hangzavar..?- csoszogott elő a szobájából kómás fejjel Meyu.
-Jesszusom!- ugrott Monster nyakába V.- Egy ősember!
-Köszi TaeHyung... Ez jól esett. Én is téged!- lapította le a kócos haját a lány.- Na? Miről folyik a tanács?
-Vicky és Jimin fogadtak.
-Miről?
-Ha, Jimin végig tud menni feltűnés nélkül a repülőtéren, mindenféle takarás nélkül, akkor a nővéred lejt neki, és persze nekünk egy fehérneműs táncot.
-Hé! Eddig csak az volt, hogy megmutatom!
-Viszont! Ha nem jön össze neki, akkor neki kell Vicky bugyiját felvennie.
-Hehe... Ezt megszívtátok... De... Mikor is tervezitek ezt az egészet?
-Holnap mész az óhazába te dinka...- pöckölte meg a húga homlokát.
-Ja, tényleg... Banyek...
-Mi a baj?
-Nem láthatom ki szívja meg...
Erre a mondatára Vicky az arcába seperte az elkínlódott tincseket.
xxxxx
-MenYu! Van kőkeményen 20 perced és indul a géped!- kiabált idegesen Vicky.
-Jövök!- nagy csörgéssel és négy hatalmas bőrönddel futott (már amennyire tudott) a szobából.
-Semmi napszemüveg!- kapta le Jiminről a napszemüveget Suga.
-De így semmi esélyem...
-Így jártál! Minek mentél bele ilyen hülyeségbe?
-Mert valakik belerángattak...- vetett szúrós pillantásokat Hope felé.
-Ne hisztizz! Még lehet esélyed... És az nekünk is jó.- vigyorgott miközben méregette Vickyt.
-Szállj le a barátnőmről oké?- ragadta meg a pulóverének a nyakát Jimin.
-Nyugi. Inkább fogd meg Meyu egyik bőröndjét és segíts nekünk.- nyomta oda az egyik húzós csomagot a kezébe.
Lassan, de biztosan haladtak az úton, néha meginogva a súlyos bőröndöktől. Mikorra odaértek a lányoknak csak egy gyors ölelkezésre jutott idejük mivel a gép 5 perc múlva indult.
-Vigyázz magadra, és olvasgasd az úton a szótárt. Amint odaérsz hívj fel, időtől függetlenül. Érezd jól magad és pihenj sokat.
-Oké, meglesz de most már engedj mert tényleg elkések.- tolta el a nővérét és hátraintve neki elindult.
Vicky még egy kicsit nézett utána aztán Jimin felé fordult és megölelte.
-Olyan kislány még... És egyedül repülőzik...
-Kislány? Pont Meyu? Gondolom nem felejtetted el milyen szóharcot levert YoonGival... Nem csak jól énekel, de még kezdő szinten rappel is.
-Tudom, de akkor is... Ő a húgom. Anya halála után ez az első, hogy külön leszünk.
-Megszokod... Hehe...
-Mi olyan muris?
-Még senkinek sem tűntem fel...- húzgálta a szemöldökét.
-Perverz...
-Csak, hogy megnyugtassalak, a többiek is minimum ennyire ilyenek. Ha nem jobban.
Kézen fogva elindultak kifele. Már majdnem ott voltak a kijáratnál amikor hatalmas visítozás törte meg a megszokott morajlást.
-JIMIN!- visított egy, a harmincas éveiben járható hölgy.
Őt egy csomó fiatalabb lány követte.
Amint ezt Jimin és Vicky észrevette, azonnal futásnak eredtek mint aznap amikor összejöttek. Már épp hogy nem a megszokott útvonalukon loholtak, amikor egy csapat lány eléjük vágott. Útvonal frissítésként, nem a város másik felét vették célba hanem a lakhelyüket. Össze-vissza cikáztak a kisebb nagyobb utcákban így összezavarva a lánysereget. Nem kellett sok, a csapat elvesztette teljesen a pár nyomát.
Vicky és Jimin eközben a házban lihegett. A fiú a fal mentén lecsúszott a földre és kuncogni kezdett.
-Ho-hogy is gondolhattam hogy... Sikerülhet...
-Na mi van emberek?- vigyorgott gonoszul Hope.- Csak nem megkergettek titeket?
-Bekaphatod...- tápászkodott fel a padlóról.
-Igaza van... Most az egyszer én is azt mondom, hogy jobban teszed ha befogod.- sóhajtott fel Vicky is.
-Jé hazaestetek ti is! Hú de meggyötörtek titeket...- fintorgott Rapmon is.
-Most asszem' összeomlok...- suttogta Jimin miközben újra felfedezte a bejáratnál található aprócska szőnyeget.
 xxxxx
-Gyere már ki!- dörömbölt a szobaajtón Suga.
-Egy frászt! Én ebben nem mutatkozok!
-Örülj már, hogy nem tanga! Különben is fogadtatok! Na, gyere elő vagy rád török!
-De ha kiröhögsz én kinyírlak...- fordította el a zárban a kulcsot Jimin.
Suga 'segítséget' nyújtva nyitotta ki az ajtót. A röhögést visszafogva mérte végig Jimint.
-Kurvára nem vicces...- takargatta magát a szűkebb részeken.
Csapattársa fapofát felvéve ragadta meg az előtte ácsorgó fiút, (akin történetesen csak egy szál bugyi volt) majd vonszolta a nappali felé. A többiek ahogy meglátták hihetetlen röhögésben törtek ki. Suga odalökte eléjük amire felszisszent.
-Ne lökdöss! Így is, kicsi.
-Ny-Nyomj már valami nagyon durván szexi táncot léci!- törölgette a könnyeit V.
-Mindjárt az öklöm lesz nagyon szexi az arcodban.- emelte fel a karját Jimin.- Öhm... Hol van Vicky?
-Azt mondta, hogy ő nem fog részt venni ilyen hülyeségekben, és elment átöltözni.
Jimin sejtelmesen elmosolyodott és az irányt Vicky szobája felé vette. Kopogás nélkül, csendesen benyitott. A szeme elé táruló látvány számára a világ összes kincsével nem ért volna fel.


------------

2014. augusztus 1., péntek

My first BTS fanfiction 14.rész

Miért keveredünk mindenbe bele?



A Bangtan ház éjszakai csendjét, Kim NamJoon telefonjának a csörgése zavarta meg. Hatalmas koppanással landolt a kis készülék a szoba másik végében. Miután elhallgatott, már azt hitte mindenki az álmok végre folytatódhatnak, viszont a hívó nem óhajtotta feladni. Akaratosan zenélt, visító hangján tovább. A BTS leadere enyhén szitkozódva, de felkutatta a szekrény mögött landolt telefont és agresszívan fel vette.
-Mi van?!- morogta elégedetlenül.
-Neked is szia NamJoon...-lepődött meg a menedzser a vonal másik végén.
-Hyung? Mi a gond?- ásított egyet Rapmon.
-Nekem is csak most szóltak, hogy fel kéne lépni egy kis partin... Nyugi, nem nagy dolog. Két számotok lesz és kész.
-Mikor?
-Holnap késődélután...
-Oké... Mi van? Holnap?
-Igen. Jól halottad. Hatra megyek értetek.
-Tudod a címet?
-Persze. Én tudok mindent. Bocsánat ha felébresztettelek. További jó éjt!
Megszakították a vonalat.
-Szuper... A többiek ki lesznek akadva...- bújt vissza az ágyába Rapmonster.


xxxxx


-Reggelt!- vánszorgott ki kócos fejjel Jimin a szobájából.
-Jó reggelt. Gyere, már csak te hiányzol.- mosolygott kedvesen rá Vicky.
-Na, ha már mindenki itt van, el kell mondanom egy kis hírt.- tette le az evőeszközeit Monster.
-Mit?- csodálkozott mindenki.
-Este ugyebár majdnem összetörtem a telefonomat... A menedzser szólt, hogy jelenésünk lesz...
-Mikor?
-De jól kifejezitek magatokat... Ma késődélután.
-Na ne már!- tört fel az összes fiúból.
-De nyugi! Nem nagy cucc! A lányoknak köszönhetően itt vannak nálunk a ruháink, és a sminkeseink. Nem lesz nagy durranás, csak megyünk és jövünk. Két számunk lesz, azt nem tudom melyikek.
-Ennyiért elrángatnak minket?- fintorgott V.
-Ha menni kell hát menni kell...- rántotta meg a vállát Hope.- Igaz kicsi Jimin?- meglökte a székre odaszundikált fiút aki egy hangos felhorkanással sikeresen megállította magát az esés előtt.
-Mi?- nézett nagyon értelmes arcot vágva.
-Délután megyünk fellépni.
-Nemár'!
-Nyugi, nem lesz nagy dolog. Állítólag...


xxxxx


-Nem kéne már itt lennie menedzser hyungnak?- bámult ki az ablakon JungKook.
-De. Pedig nem szokott késni...
-Nem látott valaki egy kis fekete táskát?- rohant oda Meyu.
-Asszem' a fürdőszobában van. Miért?- húzta fel az egyik szemöldökét V.
-Abban vannak a sebtapaszok...
-Mi történt?
-Vicky megégette magát a hajvasalóval... Nem is a nővérem lenne...
-Tippelhetek kinek a haját csinálta?
-Ha akarsz... Na kiét?
-Jiminét! Vele szokott bénázni... Valamikor belevág az ujjába, máskor megégeti magát.
-Van benne valami...- kuncogott Meyu.
-Ezazz! Meg jött hyung!- cuppant az üvegre Hope.
-Végre!- ujjongtak a többiek is.


xxxxx


-10 perc és mi jövünk...- nézegette a fellépők sorát Suga.
-Aha... Hé, nem láttátok a törpét?
-Most hogy mondod, Vickyt se láttam már eléggé régóta...
-De ha valami hülyeséget csinál Jimin, én megfojtom...
-Vicky se éri meg a holnapot...- vágott gonosz arckifejezésre Meyu.
-Hé, megvagytok? Hol van Jimin?- számolta át a csapatát Rapmon.
-Nem tudjuk... Ezt kérdeztük mi is...
-Megyek és megkeresem. Ti maradjatok itt.- intett a menedzser.

-Jimin... Nem szabad... Itt bárki megtalálhat!- tolta le magáról a fiút Vicky.
-Most miért? Egész romantikus a takarítószerek raktára.- kuncogott halkan Jimin.
-Ha a menedzseretek rájön, nekünk annyi...- támaszkodott a rozoga ajtónak.
-Halálon... Túl... Is... Szeretni... Foglak...- mondta szaggatottan apró puszik között miközben neki dőlt a lánynak.
Hirtelen reccsenéssel az ajtó kiugrott a helyéről a párocska pedig azzal együtt zuhant hátra. Vicky a falapon landolt, Jimin pedig egyenesen rá.
-Mi a frász?!- ugrott hátra a menedzser.
-Öh... Hyung? Hehe... Ez de kínos...- hajtotta le a fejét Jimin.
-Tudtam, hogy előbb-utóbb ez lesz.- túrt idegesen a hajába.- Jimin, tipli a többiekhez, kislány, a húgodhoz! Később mindent megbeszélünk.
-Igenis!- ugrottak fel hirtelen és megindultak.
-Miért keveredünk mi mindenbe bele?- kuncogott kínosan Vicky.
-Nem tudom, de vonzzuk a bajt.
-Igaz.
-Jimin! 2 perc és kezdünk! Húzd ide a hátsódat!- kalimpált V a fiúnak.
-Kitartás.- adott egy puszit Jimin arcára Vicky és gyengéden meglökte a többiek felé.


------------

2014. július 31., csütörtök

My first BTS fanfiction 13.rész

Reptéri kalamajka




-Hát te hová készülsz?- állt Vicky elé Jimin.
-A reptérre Meyu jegyéért. Miért?
-Mehetek én is?- mosolyodott el kisfiúsan.
-Csak kérdezd meg NamJoont.
-Oké!

~Jimin POV~
Végre kettesben lehetünk. Talán végre ez lesz az az alkalom...
-Hyung...- bökdöstem meg Rapmon vállát.
Kikapta a füléből a fülhallgatóját és nagyon értelmes fejet végva nyomott egy elhaló 'Hm?'-öt.
-Elmehetek Vickyvel a reptérre?
-Minek is?- fordult szembe velem.
-Hogy ne legyen egyedül. Mi másért mennék?- raktam keresztbe a karomat.
-Eh...  Ha rendesen elrejted magad mehetsz. Vegyél fel egy maszkot.
-Oké, köszi.
Ezzaz!! Vallomás, itt jövök!
Szinte berepültem a szobámba és keresgélni kezdtem.
-Ajj ne már! Tényleg kidobtam? Szuper...
Oké Jimin... Ezt jól megcsináltad. Most kérheted kölcsön HoSeokét. Ő meg biztos valami nagyon nyomi 'feladatot' fog a nyakamba aggatni. Múltkor is egy hétig strandpapucsban járhattam be a stúdióba. Pont a legnagyobb esőzésben.
-HoSeok, itt vagy?- kopogtattam a szobája ajtaján.
-Mi kéne?- dugta ki a fejét vigyorogva.
-Izé... Kölcsön adnád az egyik maszkod?
-Minek az neked?
-El szeretnék menni Vickyvel a repülő térre csak én a saját maszkomat kidobtam... Tudod, elszakadt.
-Vickyvel, mi? Gyere be, megkeresem.
Oh, ez könnyebben megy mint gondoltam... Nem baj!
-Tessék itt van.- nyomta a kezembe.
-Oh, köszi...
-Mi van? Nem jó?
-Nem, dehogy is. Tökéletesen megfelel, csak furcsálom...
-Mit?
-Hogy nem genyázol velem...
-Ja, vedd úgy, hogy jó napom van. Szeva...- becsukta az ajtót.
Fura... Na mindegy, gyerünk öltözni!
~Jimin POV end~

xxxxx

-Hé, Jimin! Gyere gyorsan, vagy nem érünk oda időben. Nem soká fog érkezni egy gép Európából, és baromi sok ember gyűlhet ott össze.- kiabált vissza Vicky az ajtóból.
-Jövök.- futott a lány felé.
-Végre. Gyere...- megfogta a kezét és egy eléggé gyors tempóban kezdte el vezetni az utcákon.
Körübelül 10 perc séta után végre odaértek a reptérre ahol már elég nagy volt a tömeg. Nehezen de átvergődtek az embereken és átvehették a jegyet.
-Van ám népség...- szorította meg jobban Vicky kezét Jimin.
-Igen... Vigyázz nehogy felismerjen valaki!
-Nyugi... Hacsak nem Ultimate Fan valaki akkor nem hiszem hogy nagy az esélyem rá.
-Gyere, üljünk le oda, ott megvárhatjuk hogy csillapodjon a tömeg.
-Oké... Úgy is szeretnék mondani valamit...
-Mit? - huppant le a padra Vicky.
-Hát tudod... Már régóta szeretném neked elmondani, de sose volt merszem.... Féltem a visszautasítástól...
Megfogta a lánynak mind a két kezét és mélyen a szemébe nézett.
-Úr Isten!- visított valaki a tömegből.- Ez Park Jimin a BTS-ből!
-Futás!- suttogta Vicky miközben felrágatta Jimint.
Átvágtak az emberseregen és amint kikötöttek az utcán egy kisebb utcába lyukadtak ki. Hallották a fanok sikítozását és látták ahogy elhaladnak mellettük. A nagy csapatnak még így is a fele észrevette őket és ismételten kezdődhetett a hajsza. Végigrohantak egy csomó utcán és közben néha felborítottak egy-egy kukát. Végül már teljesen kimerülten és leizzadtan elkezdtek lassítani.
-Én nem bírom...- nyefergte Jimin.
-Bírd ki! Néhány utca és ott lesz egy kanyargós sikátor... Ott lehagyjuk őket.- lihegte Vicky.
-Nincsenek már olyan sokan, ennyi autogramot kibírok...
-Hülye vagy?! Ezek szétszednek! Add a kezed! Én még bírom!- kiabálta Vicky és megfogta Jimin kezét. Eszeveszett tempóban kezdtek el rohanni.
Vickynek igaza volt, nem sokára elértek egy kis sikátorba. A sikítások visszhangoztak és tisztán lehetett hallani a lábak dübögését is. Mire kiértek az útvesztő végére már csak néhány lány maradt.
-Oppa! Csak egy képet!- ugráltak a lányok.- Csak egy képet és egy autogramot!
-Ezt... Túlélem...- lihegte Jimin miközben lepattintotta a filce kupakját.
-És ő a barátnőd?- szugerálta az egyik lány Vickyt.
Vicky csak Jimint nézte. Ő nem akart semmit mondani. Nem is tudott volna, mert hihetetlenül szúrt az oldala.
-Ő? Hát jó... De ezt nem mondhatjátok el senkinek, mert a következő meetingen nem válaszolok egy kérdésre se.
-Nem mondjuk ígérjük.- pattogtak idegesen.
-Igen, ő a barátnőm.
-Úristen!!! Oppanak van barátnője!!- visítottak egyhangúan.
-De csitt, mert még autogram se lesz az osztáson. És nem is találkoztunk...- nézett a lányokra.
-Csendben maradunk, ha látunk egy csókot!- vágta rá az egyik szemüveges lány.
Jimin ránézett Vickyre. Ő is csak a fiút nézte.
-Na mi lesz? Csókot! Csókot! Csókot!- kántálták egyre hangosabban.
Vicky odasétált Jimin mellé aki vele szembe fordult. Csak egymást nézték majd Jimin két keze közé vette a lány arcát és óvatosan megcsókolta.
A lányok csak sikítoztak és volt amelyikük el akart ájulni.
-De akkor most már mehetünk? És ahogy ígértétek! Egy szót se.
-Ígérjük! Szia Oppa!- kiabáltak miközben integetve távolodtak.
-Huh... Elfáradtam...- támaszkodott a térdeire Jimin.
-Én is... Akkor... Ezt akartad elmondani?
-Igen... Halálosan beléd szerettem. Már debüt óta csak figyelek. Hihetetlenül gyönyörű vagy és kedves. Imádom a személyiségedet. Te nem a sztárt látod bennem, mint más lányok. Te rendes, hétköznapi emberként kezelsz. És ez tetszik. Nagyon is.- átkarolta a lány derekát és még egyszer megcsókolta.
-Én... Én...- akadozott Vicky szava.- Nem tudok beszélni... Amikor te vagy a közelembe alig megy a beszéd...- szorosan hozzábújt Jiminhez.
-Én is ugyan ezt érzem. Menjünk haza...- megfogta Vicky kezét és elindultak az úton tovább.
Igazán nem is törődtek merre mennek, hiszen jobban elvoltak foglalva egymással. Már majdnem rájuk sötétedett amikor végre hazaértek. Persze a többiek azonnal le is támadták őket de ahogy meglátták, hogy egymás kezét fogják, már is másabbul álltak a dologhoz.
Viccelődtek a Bangtan új párocskájával.
Egész sokáig fenn voltak mindannyian. Persze Rapmon jól leszidta őket a fanok miatt.


------------

2014. július 30., szerda

My first BTS fanfiction 12.rész

Első este



-Oké emberek, aki kész van a fürdéssel annak húzás lefeküdni. Holnap megint keményebb napunk lesz.
-De csak egyszer lesz jelenésünk nem? - pislog nagyokat JungKook.
-Úgy volt de felhívott a menedzser és kijelentette, hogy mostantól minden nap be kell mennünk táncpróbára.
-Ajj ne már!- sóhajtott fel mindenki.
~Jimin POV~
Na szuper... Ugrott a randim Vickyvel... Inkább megyek és megmosom a fogamat, aztán lefekszek aludni.
Elsétáltam a szobámba a fogkefémért aztán azonnal a fürdő felé vettem az irányt. Szokás szerint kopogás nélkül mentem be. Hozzá voltam szokva, és a csapat is. Ahogy számoltam Jin fürdik most.
Megálltam a tükör előtt és letöröltem a párát róla. Szépen átmostam a fogkefémet és egy nagy adagot rányomtam a gyümölcs ízesítésű pasztából. Nem vagyok annyira oda a mentolért. Erősen sikálni kezdem először elöl majd hátul a fogaimat.
Ah, szuper. Jin elzárta a vizet így nekem is jut meleg.
-Öhm, Meyu te vagy az?- hallom Vicky hangját.
Vicky?! Basszus Jimin! Te most komolyan bementél egy lányhoz miközben fürdött?!?!
-Uhn, ne ijedj meg... Én vagy az Jimin. - próbálom érthetően mondani de nehezen megy a sok habtól.
-Jimin?- kérdezi ijesztően magas hangon.- Mégis mi a jó életet keresel te bent?
-Azt hittem Jin hyung van bent. Mindjárt végzek. Bocsi.
Villámgyorsan kiöblögetem a számat és mindent otthagyva menekülök onnan.
-Hű, ez meleg helyzet volt...- támaszkodok a falnak.
-Mi volt meleg helyzet? Mesélj kicsi Jimin.- áll elém a leaderünk.
-Semmi. Jóéjt!- sprintelek a szobámba.
Jobb ha minél előbb elalszok... Remélem Vicky nem csavarja le a fejemet ezért a kis dologért...
Bebújtam a puha paplanok közé.
Végre egyedül lehetek. A SAJÁT szobámban. De jó ezt kijelenteni. Mi ez az illat?
Mélyen beleszimatoltam a levegőbe. Végigszaglásztam mindent amire kiderült, hogy a párnámnak és a takarómnak van ilyen finom cseresznyevirág illata.
Nem sokáig merenghettem az illaton, mert elnyomott az álom. Talán egy-két órácskát ha aludtam amikor kopogtak az ajtómon. Kómásan odacsoszogtam és kinyitottam. JungKook és Taehyung állt előttem egy-egy takarót szorongatva.
-Miva'?- ásítottam.
-Nem tudunk aludni...- hajtotta le szégyellősen a fejét JungKook.
-Arra gondoltunk, hogy te... Talán...
-Hogy aludhattok e velem, ugye? Eh... Gyertek, de ha lelöktök az ágyról én összefonlak titeket a takarótokkal.
Betessékeltem őket a szobámba. Elhelyezkedtek kényelmesen. Valahogy még én is odafértem.
Ők már nagyban aludtak amíg én azzal voltam elfoglalva, hogyan ne essek le az ágyról ha meg akarok fordulni.
Nehezen de megvolt az egyensúly és végre megint bevághattam a szunyát.
~Jimin POV end~

 xxxxx

-Vicky, nem találkoztál Kookieval és TaeTaevel?
-Nem, miért?
-Nincsenek a szobájukban.- ráncolta a szemöldökét Rapmon.
-Furcsa. Pedig este külön-külön mentek lefeküdni.- tett le a lány még egy tányért az asztalra.
-Na, jó. Megyek és felkeltem Jimint és kikérdezem, hogy tud e valamit.
-Érvelj a reggelivel, ha nem akar jönni. Nem szeretnék ágyat szárítani.
Rapmon eléggé észrevehetően nyitotta ki az ajtót. Na jó, rá cseszte Jiminre szó szerint. Eléggé meglepte az ott fogadó látvány.
-Vicky, gyere. Ezt meg kell nézned.- dugta ki a fejét az ajtón.
-Mi a baj?- sétált oda a lány.- Oh, de édesek!
-Mi ez a nagy cukilkodás?- gyűlt oda Jin Sugával.
-Ezek most komolyan együtt aludtak?- ámult el Suga.
-Jiminről nem gondoltam volna... Mindig is annak a rossz nőfalónak képzeltem.- húzgálta a száját Hope.
-Hülye vagy te is.- csapta tarkón Jin.- Lehet, hogy nem tudtak aludni és átjöttek Jiminhez.
Az emlegetett a nagy hangzavarra végre felébredt és mozdult egy kicsit. Rosszul tette hisz elvesztette az egyensúlyát és nagy dübbenéssel landolt a padlón.
-Reggelt...- nyavalygott ahogy feltápászkodott.- Ne kérdezzétek oké?
-Oké...- bólogatott mindenki egyhangúan.
-Csak egy kérdést... Mi keres itt a maknae meg a helyettese?
-Pisisek az egyedül alváshoz...- törölgette a szemeit Jimin.


------------

2014. július 29., kedd

My first BTS fanfiction 11.rész

Cinkes helyzet


-Hulla vagyok...- borult le a papírokkal és dobozokkal ledobált kanapéra Meyu.
-Áucs!- kiabált valaki.
-Jé... beszél a kanapé...
-Nem a kanapé vagyok...- bújt elő JungKook a cuccok közül.
-Oh szia Kookie! Szóval itt vagy!- ugrott le róla a lány.- Hé, mindenki, nem tűnt el JungKook, megtaláltam!
-Végre... Már azt hittem ott maradtál a költöztető autóban.- csoszogott oda Rapmon a többiekkel.
-Nem... Csak álmos vagyok.
-Vicky... Lehet egy kíváncsiskodó kérdésem?- pislogott rá hatalmas szemekkel Jin.
-Persze, mondd.
-Miért ilyen hatalmas ez a ház? Mármint, ketten vagytok, vagyis voltatok eddig... Ez egy nyolc szobás ház, két fürdőszobával. Ugye?
-Igen akkora, és hát, még régebben a szüleink úgy tervezték, hogy anyukám nővéréék is ideköltöznek, de aztán megmaradtak Európában.
-Igazán, ha nem mondanád, hogy félig meddig európai származású vagy, észre sem venném.- böködte arrébb JungKookot Suga.
-Kiskoromban látszott jobban. Míg Meyunak inkább ázsiai vágású, kerek volt az arca, nekem inkább hosszúkás.
-Amúgy kész vagyunk?- vizslatott körbe Jimin.
-Igen. Mit csináljunk?- vetődött le Hope és Kookie közé V.
-Csinálok vacsorát, aztán megnézhetnénk egy jó filmet. Vagy akár végignézhetnénk Meyu kis kori képeit.
-Hééé! Inkább a tiedet! Amúgy is, nem tudom ki ugrált fürdőruhában a tetőn...
-Mert Vicky megcsinálta?- vigyorodott el Hope.
-Meg ám! Gyertek, a szobánkban vannak az albumok!- ráncigálta el a fiúkat Meyu.
-Te nem mész, Jimin?- kötötte fel a kis kötényét Vicky.
-Nem... Holnap ráérsz?
-Jelenésetek lesz az egyik délelőtti showban, de ha úgy végzünk réérek. Miért?
-Hát... Talán gondoltam, elmehetnénk egy... Egy... Egy randira...
Vicky kis híján elejtette a kancsót amit fogott.
-Öhm... Persze, mehetünk.
-Wááh! Jimin, ezt meg kell nézned!!- tepert ki Rapmon egy kicsi képpel a kezében, amit azonnal Jimin orra alá dugott.
-Mi van? Mit kell megné..? Azta... Vicky ez tényleg te vagy? - kapta ki a leadere kezéből és leült vele a konyhapulthoz.
-Ez melyik?- nézett át Jimin válla felett Vicky. -Jesszusom ez még megvan?! - vörös fejjel kikapta a kezéből a képet és a zsebébe rakta. - Ezt nem láttátok!
- Bocs de beleégett az agyamba! - röhögött Rapmon mire a konyharuha repült felé. Miután Jimin fejére akasztotta a rongyot, visszament a szobába.
-Fú, ha ez rájön, hogy Meyu kopogás nélkül ront rá az emberekre ha a fürdőszobába megy...- mormogta Vicky.
-Szerintem egész jó kép...
-Aha... Főleg ha te lennél rajta, akkor milyen jó lenne.
-Nekem nem állna jól a pink fürdőruha.
-El se tudnálak képzelni...
-De egy valamit mondj meg... Mit kerestél te a tetőn, egy szál fürdőruhában?
-Egy röpke buli volt az egyik barátnőmnél, medencés buli. Tollasoztunk és a labdája felment a tetőre. Ott helyben én voltam a legkisebb így azonnal engem küldtek fel... Ahogy felértem és ledobtam, nyomtam egy pózt és akkor lettem lekapva. Nem vagyok túl büszke erre a képemre de muszáj volt megtartani.
-Az legalább nem olyan cikis helyzet mint az enyém volt...
-Milyen helyzet?
-Nem érdekes!
-Na, ha már felhoztad akkor mond is el.
-Jó, de ne röhögj ki.
-Nyugi, nem foglak.
-Nah jó... Még régebben, amikor még a bandázós korszakom volt a közép suliban, elmentünk felfedezni egy romos házat.  Az egész lakóház egy szögesdrót kerítéssel volt körbeszegve. A kaput hiába feszegettük, nem nyílt ki ezért át kellett mászni. Valahogy akkoriban még a magasabb régióba tartoztam ezért én segítettem a többieknek felkapaszkodni. Befele még oké volt minden. Ahogy bent voltunk, mégis csak csinálni kéne valamit, hát elkezdtük firkálni a falat. Kicsit beljebb mentünk az egyik belső szobába, ahol mint kiderült, mégsem olyan elhagyatott az a ház. Egy vénember ült a szobában néhány sörösüveg társaságában. Nagyvalszeg részeg volt, mert csak akkor vett észre minket, amikor bementünk a szobába. Egyik haveromhoz hozzávágott majdnem egy üveget. Persze azonnal menekültünk kifele. Senkinek nem kellett a segítség, akkora lendülettel rohantunk kifele. Amilyen mázlista voltam én ahogy ugrottam volna át, megakadt a nadrágom övtartója egy kiálló szegecsben. Persze hiába ordibáltam a haverjaimnak, csesztek visszafordulni értem. Az öreg rám hívta a rendőrséget is. Azok persze nem tudtak leszedni onnan ezért még a tűzoltók is kijöttek. Ahogy leszedtek hallottam, hogy mindenki rajtam röhögött. A rendőrség nem tudott velem mit kezdeni mivel a teleknek nem az öreg volt a tulajdonosa, vagyis senki sem volt a tulaj. Inkább a rendőrség helyett haza vittek. Egy órába telt mire kimagyaráztam magam a szüleimnek.
-Sssz... Az tényleg cinkes dolog...- sziszegett Vicky miközben a zöldséget szeletelte.
-Ja, és mi erről miért nem tudtunk?- vonta fel a szemöldökét vigyorogva Rapmon, a falnak támaszkodva.
-T-Ti mióta álltok itt? - fordult meg Jimin miközben majdnem leesett a székről.
-Hehe, elég régóta, hogy tudjunk egy újabb cikis dolgot rólad.- röhögött Hope.
-Most miért? Az se volt jobb amikor majdnem leestem a rajongók közé egy aegyo miatt.
-Köhm, az a cipőfűződ miatt volt, SeokJin.- vigyorgott 'ártatlanul' Meyu.
-Az se jobb, amikor hátsóval levettem Kookiet egy fellépésen.- kuncogott Suga.
-Én meg belezavarodtam a rapbe egy felvétel közben. Miattam kellett újrakezdeni az egész részletet.- huppant le Jimin mellé JungKook.
-Én meg elfikkantam a forgatás közben...- húzta a száját V.
-Én pedig majdnem leütöttem a menedzsert... Aztán pedig elhasaltam szó szerint.
-Arra még én is emlékszek!- vágta hátba Hope a leadert.
-HoSeok te pedig egész végig rossz kamerába vigyorogtál egy interjún.
-Te sem vagy ám tökéletes.
-Nah, amíg Jimin magyarázott nekem, elkészültem a salátával. A hűtőben még van egy kis sült hús. Főzzek rizst vagy tésztát hozzá?
-Szerintem felesleges. Ennyi salátát mi egy év alatt nem eszünk meg...

xxxxx


-Egy év alatt mi?- vigyorgott Vicky a kifeküdt társaságon.
-De olyan finooom!- nyavalygott JungKook még egy falatot magába tömve.
-Vicky... Ha fel mersz minket hízlalni... Akkor... Huh... Mit is akartam mondani?- pihegett Rapmon.
-Mit tettél te rá? Kellemesen édes és mégis utána sós lesz az utóíze...- méregetett egy darab salátalevelet Jin.
-Az titok. Viszont jó barátom a szójaszósz... Hozzak még valamit?
-Hordágyat...- dőlt el Suga felé Jimin.
-Egy másik gyomrot, ami üres.-
-Erőt, hogy megmozduljak.- sóhajtott fel Hope.
-Hé, van kedvetek karaokizni?- ugrott fel Meyu a székéből.
-Igen!- pattant fel JungKook is.
-Menjetek nyugodtan, megyek én is, csak rendet rakok.- kezdte el szedegetni a tányérokat Vicky.
-Segítek...- tolta ki magát Jimin.
-Mi van? Jimin segíteni akar a konyhában?- csodálkozott Rapmon.
-Valaki mérje meg a lázát...- mutogatott rá gúnyosan J-Hope.
-Hadd segítsen csak. De, vigyázz, ne adj semmi gyúlékony, éles vagy veszélyes dolgot a kezébe.- vigyorodott el Jin is.
-Annyira csak nem vagy béna, ugye Jimin?- mosolygott rá a lány.
-Én? Nem... Csak szeretnek túlozni...- nézett szúrós szemekkel a többiekre.

------------