Támadnak a gyakornokok...
Hétfő reggel... Sokaknak munka, másoknak iskola. A Bangtan fiúknak, a stábnak és a háttérmunkásoknak (köztük a lányoknak) megbeszélés.
-A főbb vezetőség úgy döntött, hogy minden csapathoz adnak gyakornokokat. Ideiglenesen lesznek nálunk, amíg nem osztják ki őket valahova máshova véglegesen.- magyarázott a menedzser.
-És ez mit takar? Hány újonc lesz nálunk?- gondolkodott hangosan az egyik operatőr.
-Tizenkettő. Három kamera segéd, négyen fodrász, stylist és sminkes, vegyesen vagy egyben azt nem tudom, hárman lesznek technikusok és a maradék kettő pedig díszlettervező.
-Szóval gyakornokok... De az csak jó nekünk, nem? Legalább nem lesz annyi kínlódás a jövőhavi koncerten.
-Na igen, de mit kezdünk ennyi technikus csemetével? Így is vagyunk hárman.
-Elmentek szabadságra.- húzta meg a vállát a menedzser.- Ugyan ez igaz a lányokra is. Elmehettek szabira.
-Tényleg? -kerekedtek ki Meyu szemei.
-Persze. Felesleges ennyi embernek itt lennie.
-És mi nem mehetünk szabira?- viccelődött Suga.
-De, csak is. Pont a koncert fénypontjait engedem el szabadságra.
-Apropó engedés, hyung!- húzta ki magát Rapmon.- Mit szólsz a költözéshez?
-Nem itt akartam közölni veletek... Tudom, hogy kicsi a lakásotok. Pontosan hol is lenne a kiszemelt ház?
-Nem messze a belvárostól. Én és MenYu is ott lakunk. Vagyis, miénk a ház.- magyarázta Vicky.
-Akkor ti most össze akartok költözni? -kulcsolta össze az arca előtt a kezeit, gondolkozó pózba helyezkedve magát a menedzser.
-Valami olyasmi...- vágott egy grimaszt a leader.
-Eh... Na jó, legyen. Nem bánom. De, ha valami gond lesz azonnal visszaköltöztök az eddigi helyetekre!
A fiúk öröm ujjongásban törtek ki. Körbe ölelgették a lányokat és lementek utána táncot próbálni.
A stáb többi tagját tájékoztatták a gyakornokok kilétéről, pontos érkezéséről. Akik elmentek szabadságra azok azt beszélték meg.
-Meyu, szeretnél elmenni Magyarországra?- simogatta meg az arcát a húgának Vicky.
-Persze, miért?
-Akkor, menj el az én nevemben is.
-De te nem mész?- vonta fel a szemöldökét.
-Én maradok. Valakinek felügyelnie kell az újoncokra.
-Értem. Nem baj, ha megyek?
-Dehogy. Csak csinálj sok képet.
-Alap dolog.
-Choi testvérpár? Ti eldöntöttétek mentek e?- szaladt oda hozzájuk a menedzser titkárnője egy jegyzet tömbbel.
-Igen. MenYu megy. Elhasználja az én szabadságom is.
-Az összesen másfél hónap.-jegyezte fel a nő, majd tovább ment.
-Így legalább ha ne agy Isten, valami baj lesz, vagy megbetegszel, lesz egy kis plusz időd.
-Igazad van. Erre nem is gondoltam...
xxxxx
-Jé! Nézd Meyu!- bökte meg a tabletjén keresgélő lányt Vicky.
-Mi van?
-Két fiú is lesz a gyakornokok közt.
-És akkor mi van?
-Semmi. Csak jó volt megszólalni...
-Aha... Kapcsold be a TV-t és akkor nem lesz olyan csend.
-Az nem ugyan az...
-Jövőhéten átköltöznek a fiúk... Addig csak kibírod.
-Igen tudom, de nem bírom kivárni...
-Hívd fel a barátnőid.
-Nem is rossz ötlet! Habár...
-Mibár?
-Akár te is eljöhetnél velem vásárolni...
-Oké, de a te kártyáddal fizetünk.
-Nekem rendben...- kócolta össze a fiatalabbik haját majd elfutott.
-Hé!- visított utána.
Kis kergetőzés után, nehezen de elindultak a közeli plázába. Órákon keresztül cikáztak a butikok között, egyre csak gyarapodó csomagokkal. Majdnem zárórára, de végeztek és hazaindultak. Még megbeszélték, melyik ruha mivel illik össze, egyeztették melyiket vehetik kölcsön akár szó nélkül egymástól és egy kiadós csacsogás után egyszerre dőltek ki a kanapén.
------------
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése