My first BTS fanfiction 5.rész

A végén még összetöröd magad

-Jimin, csak egy kicsit fogd már be a szádat!-vágta hozzá az egyik díszpárnát Suga.

-Bocs, de jó a kedvem.

-Mi van veled? Mik ezek a hirtelen hangulatváltozásaid? Megjött?- vigyorgott önelégülten Hope.

-Jó vicc, hyung.-dobta le magát a babzsákfotelba a fiú.

-De most komolyan Törpe? Mi van veled?

-Jung HoSeok! Ha még egyszer Törpének hívsz én megetetem veled a drága leaderünk omlettjét!

-Hú mekkora oltás volt Törpe!

-Hagyjátok abba, vagy főzhettek magatokra!-csapta le a keverőkanalat Jin a konyhapultra.-Ezt nem lehet kibírni! Állandóan csak veszekedtek! Belehalnátok, ha egy kicsit meg lennétek egymás mellett békében?! Bocs de le kell mennem a boltba.-idegesen elindult az előszobába.

-Hú, most jól megcsináltátok... Végtére is igaza van. Kicsit én is unom, hogy mindig ölitek egymást. Csak egy kicsit, csak egy kicsit hagyjátok már abba.

-Könnyű azt mondani... Ez az észlény mindig belém köt...

-Jól van, picúr, de te sem vagy több.

-Odamenjek?!

-Gyere, Törpe!

Jimin hatalmas lendülettel felugrott a kis ülőalkalmatosságról, de nem vette észre Rapmon tabletjének a töltőjét. A lába beleakadt a kábelbe és hatalmas puffanással pofára esett.

-Heh! De béna vagy!-röhögött fel Hope.

-Na hogy kapd be...-nyefergett Jimin miközben felvakarta magát a padlóról.

-Na jó.. Én itt untam meg véglegesen! Jimin bemegy a szobába, HoSeok pedig ott marad a hátsóján. 

-De miért pont én menjek be?

-Mert én azt mondtam!-emelte meg a leader a hangját.

-Jól van na!

xxxxx

-Hát te hová készülsz?-sunnyogott volna el a hálószoba felé Suga egy szendvics társaságában, de beleütközött Jiminbe.

-Elmegyek sétálni. Te már megint a fejedet tömöd?

-Sétálni? Ahhoz képest jól kiöltöztél... És...-mélyen beleszippantott a levegőbe.-Ez parfüm?

-És ha az?

-Jól van na! Ne húzd fel magad. De most komolyan. Kivel mész?

-Mi közöd hozzá?

-Nyugi van. Ne bunkózz. Csak kíváncsi vagyok.

-Ha annyira kíváncsi vagy, akkor az egyik Choy lánnyal megyek.

-Te is?

-Hogy érted?

-Úgy egy bő fél órája Kookie is elment moziba, Meyuval.

-Tényleg? Észre sem vettem...

-Te mit veszel észre?

-Téged miközben sutyiban zabálsz...

-Nem láttál semmit...-kezdett el jedizni az egyik kezével miközben behátrált a szobába.

-Semmit.

xxxxx

-Segíthetek ruhát választani?- bújt oda nővéréhez Meyu.

-De te sem hagytad, hogy segítsek...

-Nem baj... De én szeretnék segíteni... Sőt! Látni akarom mit akarsz felvenni!

-Hát jó...-Vicky letette az éppen olvasott könyvét.-Gyere...

Bementek Vicky szobájába ahol már ki volt készítve egy farmernadrág és egy egyszerű szürke pulcsi.

-Most komolyan ezt akarod felvenni?

-Most miért? Csak sétálni megyünk, mellékesen vízközelbe. Jimint ismerve nem nyugszik amíg le nem megyünk a vízhez. Ott meg még az is lehet, hogy összecsap.

-Na ne már! Ha jól tudom stylist vagy, nem?

-Ne kezd megint...

-Nem csak a fiúkat kell jól öltöztetned, magadra is szánhatnál egy kis időt. Te sem akarsz egy egyszerű szürke kisegér lenni a sok közül nem de?

-Oké ezzel igazad van, de attól még szeretem az egereket...

-Na látod! Nos, mik vannak a szekrényedben?

-Próbáld ne nagyon felforgatni...

-Ez jó lesz.-hátradobott egy nagy rózsaszín pulcsit.- És... Ez!-vágott megint oda egy ruhadarabot a nővérének.

-Ebben be fog fagyni a hátsóm...

-Most miért? Mások is kibírják a cicanacit ilyenkor. Mellékesen... Szerintem Jiminnek is tetszene a látvány...

-Dilis! Úgy se azt figyelné... Meg, ha már ilyen nagy pulcsit kell felvennem, hadd vegyem fel a kéket. Azt jobban szeretem.

-Nekem mindegy. De ahoz is ezt a nadrágot kell felvenned!
-Nyugi van... Azt veszem fel akkor... Te miben óhajtasz megjelenni?
-Azt a nadrágot amit nem rég vettem, egy kockás inget amit történetesen kölcsön loptam tőled, az egyik kötött kardigánom és mellé, majd egy bakancsot.
-Nem kispályázol...
-Én legalább kiélvezem, hogy hatalmas a gardróbom. Fogadjunk, hogy JungKook is jól öltözik.
-Föleg ha segít neki valaki.
-Igaz.-kacagott fel Meyu.- Na mentem készülődni!

-Nekem még van időm. Befejezem a könyvem olvasását.

xxxxx

-Remélem jó címre jövök...-nézelődött Jimin a házak között.- Huh... Ezek közt van olyan ami minimum négyszer nagyobb a mi lakásunknál.
-Fiacskám kit keres?- szólította le egy idős hölgy.

-Öhm... Jó napot! Én azt a házat keresném ahol Choy MenHe lakik.
-Az lesz az.-mutatott a csontos ujjaival egy nagy, kertes házra.
-Az? Köszönöm! Viszlát!- mosolyodott el miközben irányt váltva megindult a lányok lakása felé. Még utoljára megnézte az időt és lélegzetét visszafolytva nyomta meg a csengőt.
-Jövök!-szűrődött ki Vicky hangja az ajtón. Kis kulcs csörgés után kinyílt az ajtó.-Szia!
-Sz-szia.

-Öhm, gyere be, még van egy két dolgom amit el kell intéznem.
-Oké.
Jimin be lépkedett Vicky mögött aztán eléggé elcsodálkozott a nagy házon.
-Ti itt éltek?
-Igen. Miért kérdezed?
-A szüleitekkel?
-Sajna nem... Anyukánk 2 éve meghalt rákban, apukánk pedig még régebben itt hagyott minket.
-Oh... Bocsánat.
-Semmi gond. Hozhatok esetleg egy kávét?
-Nem köszi.
-Akkor pillanat és itt vagyok. Addig nézz nyugodtan körbe. Érezd magad otthon.
-Rendben.
Vicky azonnal el is tűnt, Jimin pedig végignézett a nappaliban a képeken. Ahogy végignézett a soron meglátott egy letakart apró keretet.
-Kész vagyok.
-Oké. Szabad kíváncsiskodni?
-Persze. Mi a gond?
-Gond az nincs. Csak kíváncsi vagyok miért van letakarva ez a kép.
-Oh az... Hát... Nem szoktuk levenni róla a leplet, de ha szeretnéd megmutatom...
Óvatosan levette róla a kis kendőt.
-A képen én vagyok piciként, anyukám és apukám. Itt még teljes volt a család. Csak aztán apának adódott egy lehetősége, és céget alapított Európában. Nem sokkal utána, hogy elment, kiderült, hogy kistestvérem lesz.
-Értem.
-Mehetünk?-váltott mosolyra Vicky.
-Persze.
Vicky felkapta a kis táskáját.
-És, miket terveztél?-kérdezte miközben bezárta az ajtót.
-Csak egy kis séta, levegőzés és beszélgetés.
-Legjobb dolog a világon. Imádom a szabad levegőt. Főleg ha mellettem van a kedvenc könyvem is.

-Szeretsz olvasni?
-Igen. Mást nem is igazán csinálok a szabad időmben.
-Cuki és mellé okos is...-suttogta Jimin.
-Mondtál valamit?
-Semmit.
-Jajj!-visított fel Vicky miközben majdnem elesett.
~Vicky POV~
Nagyban beszélgetünk mire én amilyen szerencsés vagyok, megint megtaláltam azt a kis hibát a járdán amit mindig. Már felkészültem a koppanásra a kemény és hideg járdán, már a szemem is összeszorítottam, de még mindig semmi. Helyette... Inkább, két erős kéz... Meg talán egy... Egy mellhas??
-Hé, jól vagy?-szólított meg Jimin.
Most komolyan elkapott?
-I-igen... Köszi... Olyan béna vagyok...-felé fordultam.
-Ugyan.-mosolygott rám kedvesen.-Menjünk. De nézz a lábad elé vagy kézben viszlek!
-Akkor vihetsz.-kacagtam fel de mire leesett, hogy mit is mondtam csak egy értetlenül néző szempárral találtam szembe magam. Na szép volt Vicky...-Izé... Nem úgy értettem...
-Én viszont értem...-fogta magát és felemelt... Felemelt!- Kényelmes?
Zavaromban csak egy bólintásra futotta, de az is elég volt. Picit görcsösen kapaszkodtam eleinte a vállaiba, de a dzsekije miatt nehéz volt fogódzkodni ezért inkább a nyakán csimpaszkodtam. Elég kínosan éreztem magam, de meg kellett szokni, hisz Jimin nem pont úgy nézett ki amint aki le óhajtana tenni.
-De... Tudok én menni magamtól is...-suttogtam halkan.
-Tudom, de a végén még összetöröd magad...-picit feljebb emelt így hozzásimultam a mellhasához.
Enyhén éreztem egy nagyon finom illatú parfümöt. Ajjaj... Ha ez beleivódik a ruhámba, Meyunak beindul a fantáziája...
~Vicky POV end~

-----------