My first BTS fanfiction 1. rész

Fotózás előtt

-Jimin! Ha fél percen belül nem vagy a kocsiban itt hagyunk!- kiabált a BTS leadere be az ajtón. Érthető volt az idegessége, hisz már csak ők ketten hiányoztak, hogy útnak indulhassanak.
-Jól van jól van jövök már csak készülődtem…
-Minek készülődsz annyit ha a stúdióban mindent megcsinálnak a lányok? Mindegy… Beszállás!!

xxxxx

-Ne mondja, hogy elromlott?!- túrt idegesen a hajába Vicky.
-Sajnálom hölgyeim, de most csak ez az egy működik…- ütögette meg a sminkes tükör lámpáját a szerelő. – Most mennem kell, a hatodikon nem jók a mikrofonok.
-Menjen csak.
-Most mit fogunk csinálni?- húzta meg a ruhája ujját Meyu.
- Hm… Lehet hogy egy kicsit több időt töltenek itt a fiúk, de  megoldjuk.
-Öhm, nem kéne szólni a főnöknek?
-De… Kő, papír, olló?
-Oké.
Számoltak, Vicky papírt, Meyu ollót mutatott.
-Te hívod!- nyújtotta rá a nyelvét a fiatalabbik.
-Tudom…

xxxxx

-Ésszel már!!- szólt hátra Rapmon az éppen birkózó hármasra.
-De mit csináljak ha TaeHyung elvette a sapkámat?- nézett szomorúan JungKook.
-Először is ne rajtam keresztül akard visszavenni…- igazította meg a dzsekijét Jimin.
-Ha nem bírtok magatokkal esküszöm, ülésrendet csinálunk…
-Jimin!- csapta meg a frissen elcsent sapkával mellette ülő fiút V.
-Hm?- nézett rá unott fejjel.
-Mi a francért tökörésztél te addig? Én még csak nem is fésülködtem…- mutatott a hajáta V.
-Ugyan hagyd!- röhögött fel JungKook.- Tudod, hogy bele van zúgva…!- mondatát nem tudta befejezni, mert Jimin be fogta a száját.
-Ha nem akarsz monoklival fotózkodni csöndben maradsz!- sziszegte a fülébe.
JungKook nagyot nyelt és inkább bedugta a fülébe a fülhallgatóját.
-Jimin hagyd már a kicsit!- fordult hátra Suga gúnyos mosollyal.
-Még hogy én kicsi??- kapta fel a fejét az emlegetett.- Már ne is haragudj, de még így is nagyobb vagyok nála, hogy ülünk…

xxxxx

-Lemegyek veszek kávét. Hozzak neked is?
-Nem, de siess vissza! A fiúk bármikor ideérhetnek.

-Nyugi gyors leszek!
-Oké.

xxxxx

-TaeTae, Kookie! Hadd ne szóljak még egyszer!- választotta megint ketté a műbunyózó fiúkat Jin.
-De hyung…!
-Semmi de! Legalább a liftben hagyjátok egymást békén!
-Hé Jimin!- bökte oldalba Rapmon.
-Hm?-emelte fel a fejét az eddig a földet szugeráló fiú.
-Olyan csendben vagy… Minden oké, öcskös?
-Jah… Persze. Csak elgondolkodtam…
-Te tudsz olyat?- nyújtotta rá a nyelvét Hope.
-Igen. És most is azon gondolkodom, hogyan verjelek meg!-indult meg a kötekedő felé.
-Hé! Állj le most!- nyomta vissza a vállánál fogva a leader.
-Nyugi Törpe! Csak viccelődök! Már a viccet se érted?
-Csak azt nem értem miért is tudlak néha elviselni magam melltett…-dünnyögött alig érthetően.
-Mondtál valamit?-nézett rá szúrós tekintettel Rapmon.
-Semmit…-sóhajtott fel.

xxxxx

-Expresso vagy sima? Hm…-tűnődött Meyu az automata előtt.
-A forró csoki is finom!- hallott egy mély hangot maga mögött.
Enyhén meglepetten fordult hirtelen hátra, ezzel majdnem orrba vágva az épp hogy nem a képébe hajoló fiatal férfit.
-Oh, BanHok! Csak te vagy az… Megilyeztettél… Gyere csak nyugodtan elém, én nem tudok dönteni… Már mennem is kéne…  Szia!- fordult sarkon, de amit megindult, az operatőr megfogta a csuklóját és visszahúzta.- Au… Ez fáj…
-Bocsánat… Maradj még egy kicsit, kérlek! Végre szünetem van.
-De sietnem kell!- szabadította ki a kezét és futásnak eredt.
Miközben a lifthez igyekezett eszébe jutottak a nővérétől hallottak…

------------