My first BTS fanfiction 4.rész

Séta a folyónál

~Vicky POV~

"-Végre mehetünk haza... Picit ideges vagyok a rokonok miatt. Még mindig nem tudtam eldönteni, hogy mit főzzek. Ha jobban belegondolok, még meg se vettem a fiúknak amit akartam. Legalább Szilvinek megvan a ruha amit kinéztem. Még mindig van három napunk felkészülni. Talán ha..."

-MenHe...-gondolatmenetemből Jimin rángatott vissza.

-Igen?-néztem a szemeibe.
-Tegnap nem tudtunk beszélni...-vakarta meg a nyakát.
-Igen, mit szerettél volna mondani?-mosolyogtam rá.

-Szeretném, ha... Szeretném... Ha...- dadogott mint tegnap.

-Mit szeretnél?
-Szeretném ha eljönnél velem sétálni!-hadarta el villámgyorsan.
Félrebiccentett fejjel néztem rá, nagyon értelmes arcot vágva. Nehezen de leesett a tantusz, hogy épp elhívtak sétálni.

-Szívesen... Szívesen elmegyek veled sétálni. Mikor mennénk?

-Tényleg? Huh! Holnapra gondoltam. Megfelel?

-Persze. Hánykor?
-Háromra érted megyek. Ha jó, elmehetnénk a Han folyóhoz.

-Oké. Tudod a címet?

-Igen. Ha csak azóta nem költöztetek.

-Phf... Mi és a költözés?

-Jimin!-kiabált neki oda Rapmonster.

-Megyek! Akkor holnap. El ne felejtsd!- mosolygott jókedvűen vissza miközben elindult a többiek felé.

-Nyugi nem fogom...-intettem utána.

xxxxx

-Choi MenYu!-kiabáltam el magam az előszobánkban.

-Igen?

-Idefáradnál, kérlek?

-Mi a gond?-dugta ki a fejét a szobájából.

-A cipőd...-mutattam az eldobott enyhén sáros tornacipőre az ajtó előtt.
-Mi van vele?

-Légy oly szíves és takarítsd meg, majd tedd a helyére.-fontam össze a karomat a mellkhasam előtt.

-Ja bocsi. Most mész vásárolni?

-Igen. Felírtál mindent?

-Aham...-zsebre tett kézzel kisétált elém.

-Figyelj csak... Mit csináljak vacsorára? Vagy hozzak valami kész kaját?

Nem válaszolt csak sejtelmes arccal elmosolyodott.

-Na mit szeretnél?- simogattam meg az arcát.

-Nagy kérés lenne a fűszeres csirke?

-Ha azt szeretnél, nem. Akkor veszek csirkét is.

-Juppí!-kiáltott fel miközben felkapta a cipőjét és elrohant vele a fürdőszoba felé.

-Istenem, mint ha még mindig 4 éves lenne.- sóhajtottam fel, majd elővettem a bevásárláshoz szükséges dolgokat. Beöltöztem az időjárásnak megfelelően és végre útnak indulhattam.

-Jó napot!-integettem a szomszéd néninek

"Ez most vagy egyre süketebb vagy egyre bunkóbb..."

xxxxx

-Megjöttem!- kiabáltam el magam miközben ledobtam a cipőmet. Persze a saját módomban.

-Hahó!- ugrott a nyakamba Meyu hatalmas mosollyal.- Mindent vettél amit kértem?

-Igen. Tessék.-nyomtam a kezébe az ő szatyrát.

-Köszi!- mondta miközben elvonult a szobájába.

-Nem, köszi nem kell segíteni. Egyedül is elpakolok mindent.

Mindent a helyére tettem és nekiálltam a vacsinak. Ahogy az illatok elkezdtek terjedni előcsalták Meyut is a barlangjából.

-Hm, de jó az illata. Meg lehet kóstolni?

-Igen, de vigyázz forró.- húztam le a rizst a tűzről.

Kivett egy kisebb darabot körbefújkálta és betömte.

-Nyam! Hogy tudsz te ilyen jól főzni?- nyammogott jóízűen.

-Sokat gyakoroltam... Neked is menne.

-Nem hiszem. Én mást örököltem. Tudod, én egy bögre teáért le tudnám égetni a házat.

-Ne is mond...

"Végtére is igaz... Ő örökölte anya alakját és arcát, míg nekem a rendmánia és a főzéstehetség jutott. Nekem inkább európai beütésű az arcom. Ahogy anya mondta régebben: 'Tisztára mint apád!'. Nem is értem hogy lehetünk testvérek Meyuval miközben alig hasonlítunk."

-Mellékesen, a nyelvérzéked is jobb!-tömött a szájába még egy falatot.

-Ha kicsit jobban odatetted volna magad, neked is menne mind a magyar, mind az angol.

-Tudod, hogy kifogott rajtam a magyar és csak kínok és szenvedések alatt tanultam meg. Az angolhoz meg már egyszerűen nincs kedvem. Neked azért ment mert te okosabb vagy sokkal...

-Nem vagyok okosabb, csak komolyan veszem.

-Mint mindent...

-Ezt hogy értsem?

-Mindegy.

-Ahj, hugi. Hogy tudunk mi ennyit veszekedni?

-Van hozzá tehetségünk.

-Igaz. Na, tegyél tányérokat és lehet vacsorázni.

-Oké!

xxxxx

-Hány órakor mentek moziba?- törtem meg a ház csendjét.

-JungKookkal?-nyelt nagyot.

 -Miért, mással is mennél?

-Nem. Azt hiszem fél háromkor találkozunk a mozi előtt.

-Akkor vigyél kulcsot, mert én se leszek itthon.

-Hová mész?

-Jimin elhívott sétálni.

-Aham...

-Szerinted nem nyomasztó ez a csend?-támasztottam meg a fejemet.

-Hogy érted?

-Itt vagyunk ebben a hatalmas házban, ketten. Hm, de szeretem amikor eljönnek Dóra néniék. Jó hallgatni ahogy a fiúk kacagnak, Szilvike meg veled traccspartizik. Én meg jókat beszélgetek Dóra nénivel a kötésről. Lehet hogy nem fog meg a dolog de egyszer majd jól jön.

-Meg azt is jó figyelni, hogy Tomi éppen mit vág hozzá Danihoz. Vagy, hogy éppen mit törnek össze.

-Ugyan... Mégis csak ikrek. Néha mi is annyira unjuk egymást, hogy valamit széttörnénk a másikon, nem?-célozgattam a múltkori cicás bögrére.

-Ne is mond... Köszönöm a vacsorát.- tolta el magát az asztaltól.

-Ne menj sehová. Van még itt valami.- ugrottam fel és a hűtőhöz rohanva egy kis dobozt vettem ki.

-Csak nem...?

-De!- levettem a doboz tetejét és a konyhapultra raktam a süteményt.- Hazafele jövet beugrottam a cukrászdába.

-Hú, de jó!-hirtelen megállt az örvendezésben és összehúzott szemekkel kezdett el méregetni engem.-Na várj csak... Amikor sütit hozol nekem mindig van valami dolog...

-Ennyire átlátsz rajtam? De azért tudom, hogy szívesen elmosogatnál még sütizés előtt...-miközben elmentem mellette picit megböktem az orrát.- De aztán alaposan!

Egy ideig nagy csend honolt amíg a szobámig elmentem, de ahogy becsuktam az ajtót a drága hugicám azt csinálta mint aki megőrült.

-Na ne már!!- kiabálta el magát ismételten.

-Talán most sikálja a serpenyőt... Kicsit odakapott a palacsinta reggel...-kuncogtam csendben.

~Vicky POV end~

-------------