My first BTS fanfiction 13.rész

Reptéri kalamajka

-Hát te hová készülsz?- állt Vicky elé Jimin.
-A reptérre Meyu jegyéért. Miért?
-Mehetek én is?- mosolyodott el kisfiúsan.
-Csak kérdezd meg NamJoont.
-Oké!

~Jimin POV~
Végre kettesben lehetünk. Talán végre ez lesz az az alkalom...
-Hyung...- bökdöstem meg Rapmon vállát.
Kikapta a füléből a fülhallgatóját és nagyon értelmes fejet végva nyomott egy elhaló 'Hm?'-öt.
-Elmehetek Vickyvel a reptérre?
-Minek is?- fordult szembe velem.
-Hogy ne legyen egyedül. Mi másért mennék?- raktam keresztbe a karomat.
-Eh...  Ha rendesen elrejted magad mehetsz. Vegyél fel egy maszkot.
-Oké, köszi.
Ezzaz!! Vallomás, itt jövök!
Szinte berepültem a szobámba és keresgélni kezdtem.
-Ajj ne már! Tényleg kidobtam? Szuper...
Oké Jimin... Ezt jól megcsináltad. Most kérheted kölcsön HoSeokét. Ő meg biztos valami nagyon nyomi 'feladatot' fog a nyakamba aggatni. Múltkor is egy hétig strandpapucsban járhattam be a stúdióba. Pont a legnagyobb esőzésben.
-HoSeok, itt vagy?- kopogtattam a szobája ajtaján.
-Mi kéne?- dugta ki a fejét vigyorogva.
-Izé... Kölcsön adnád az egyik maszkod?
-Minek az neked?
-El szeretnék menni Vickyvel a repülő térre csak én a saját maszkomat kidobtam... Tudod, elszakadt.
-Vickyvel, mi? Gyere be, megkeresem.
Oh, ez könnyebben megy mint gondoltam... Nem baj!
-Tessék itt van.- nyomta a kezembe.
-Oh, köszi...
-Mi van? Nem jó?
-Nem, dehogy is. Tökéletesen megfelel, csak furcsálom...
-Mit?
-Hogy nem genyázol velem...
-Ja, vedd úgy, hogy jó napom van. Szeva...- becsukta az ajtót.
Fura... Na mindegy, gyerünk öltözni!
~Jimin POV end~

xxxxx

-Hé, Jimin! Gyere gyorsan, vagy nem érünk oda időben. Nem soká fog érkezni egy gép Európából, és baromi sok ember gyűlhet ott össze.- kiabált vissza Vicky az ajtóból.

-Jövök.- futott a lány felé.

-Végre. Gyere...- megfogta a kezét és egy eléggé gyors tempóban kezdte el vezetni az utcákon.

Körübelül 10 perc séta után végre odaértek a reptérre ahol már elég nagy volt a tömeg. Nehezen de átvergődtek az embereken és átvehették a jegyet.

-Van ám népség...- szorította meg jobban Vicky kezét Jimin.

-Igen... Vigyázz nehogy felismerjen valaki!

-Nyugi... Hacsak nem Ultimate Fan valaki akkor nem hiszem hogy nagy az esélyem rá.

-Gyere, üljünk le oda, ott megvárhatjuk hogy csillapodjon a tömeg.

-Oké... Úgy is szeretnék mondani valamit...

-Mit? - huppant le a padra Vicky.

-Hát tudod... Már régóta szeretném neked elmondani, de sose volt merszem.... Féltem a visszautasítástól...

Megfogta a lánynak mind a két kezét és mélyen a szemébe nézett.

-Úr Isten!- visított valaki a tömegből.- Ez Park Jimin a BTS-ből!

-Futás!- suttogta Vicky miközben felrágatta Jimint.

Átvágtak az emberseregen és amint kikötöttek az utcán egy kisebb utcába lyukadtak ki. Hallották a fanok sikítozását és látták ahogy elhaladnak mellettük. A nagy csapatnak még így is a fele észrevette őket és ismételten kezdődhetett a hajsza. Végigrohantak egy csomó utcán és közben néha felborítottak egy-egy kukát. Végül már teljesen kimerülten és leizzadtan elkezdtek lassítani.

-Én nem bírom...- nyefergte Jimin.

-Bírd ki! Néhány utca és ott lesz egy kanyargós sikátor... Ott lehagyjuk őket.- lihegte Vicky.

-Nincsenek már olyan sokan, ennyi autogramot kibírok...

-Hülye vagy?! Ezek szétszednek! Add a kezed! Én még bírom!- kiabálta Vicky és megfogta Jimin kezét. Eszeveszett tempóban kezdtek el rohanni.

Vickynek igaza volt, nem sokára elértek egy kis sikátorba. A sikítások visszhangoztak és tisztán lehetett hallani a lábak dübögését is. Mire kiértek az útvesztő végére már csak néhány lány maradt.

-Oppa! Csak egy képet!- ugráltak a lányok.- Csak egy képet és egy autogramot!

-Ezt... Túlélem...- lihegte Jimin miközben lepattintotta a filce kupakját.

-És ő a barátnőd?- szugerálta az egyik lány Vickyt.

Vicky csak Jimint nézte. Ő nem akart semmit mondani. Nem is tudott volna, mert hihetetlenül szúrt az oldala.

-Ő? Hát jó... De ezt nem mondhatjátok el senkinek, mert a következő meetingen nem válaszolok egy kérdésre se.

-Nem mondjuk ígérjük.- pattogtak idegesen.

-Igen, ő a barátnőm.

-Úristen!!! Oppanak van barátnője!!- visítottak egyhangúan.

-De csitt, mert még autogram se lesz az osztáson. És nem is találkoztunk...- nézett a lányokra.

-Csendben maradunk, ha látunk egy csókot!- vágta rá az egyik szemüveges lány.

Jimin ránézett Vickyre. Ő is csak a fiút nézte.

-Na mi lesz? Csókot! Csókot! Csókot!- kántálták egyre hangosabban.

Vicky odasétált Jimin mellé aki vele szembe fordult. Csak egymást nézték majd Jimin két keze közé vette a lány arcát és óvatosan megcsókolta.

A lányok csak sikítoztak és volt amelyikük el akart ájulni.

-De akkor most már mehetünk? És ahogy ígértétek! Egy szót se.

-Ígérjük! Szia Oppa!- kiabáltak miközben integetve távolodtak.

-Huh... Elfáradtam...- támaszkodott a térdeire Jimin.

-Én is... Akkor... Ezt akartad elmondani?

-Igen... Halálosan beléd szerettem. Már debüt óta csak figyelek. Hihetetlenül gyönyörű vagy és kedves. Imádom a személyiségedet. Te nem a sztárt látod bennem, mint más lányok. Te rendes, hétköznapi emberként kezelsz. És ez tetszik. Nagyon is.- átkarolta a lány derekát és még egyszer megcsókolta.
-Én... Én...- akadozott Vicky szava.- Nem tudok beszélni... Amikor te vagy a közelembe alig megy a beszéd...- szorosan hozzábújt Jiminhez.

-Én is ugyan ezt érzem. Menjünk haza...- megfogta Vicky kezét és elindultak az úton tovább.

Igazán nem is törődtek merre mennek, hiszen jobban elvoltak foglalva egymással. Már majdnem rájuk sötétedett amikor végre hazaértek. Persze a többiek azonnal le is támadták őket de ahogy meglátták, hogy egymás kezét fogják, már is másabbul álltak a dologhoz.

Viccelődtek a Bangtan új párocskájával.

Egész sokáig fenn voltak mindannyian. Persze Rapmon jól leszidta őket a fanok miatt.

------------

My first BTS fanfiction 12.rész

Első este

-Oké emberek, aki kész van a fürdéssel annak húzás lefeküdni. Holnap megint keményebb napunk lesz.

-De csak egyszer lesz jelenésünk nem? - pislog nagyokat JungKook.

-Úgy volt de felhívott a menedzser és kijelentette, hogy mostantól minden nap be kell mennünk táncpróbára.

-Ajj ne már!- sóhajtott fel mindenki.

~Jimin POV~

Na szuper... Ugrott a randim Vickyvel... Inkább megyek és megmosom a fogamat, aztán lefekszek aludni.

Elsétáltam a szobámba a fogkefémért aztán azonnal a fürdő felé vettem az irányt. Szokás szerint kopogás nélkül mentem be. Hozzá voltam szokva, és a csapat is. Ahogy számoltam Jin fürdik most.

Megálltam a tükör előtt és letöröltem a párát róla. Szépen átmostam a fogkefémet és egy nagy adagot rányomtam a gyümölcs ízesítésű pasztából. Nem vagyok annyira oda a mentolért. Erősen sikálni kezdem először elöl majd hátul a fogaimat.

Ah, szuper. Jin elzárta a vizet így nekem is jut meleg.

-Öhm, Meyu te vagy az?- hallom Vicky hangját.

Vicky?! Basszus Jimin! Te most komolyan bementél egy lányhoz miközben fürdött?!?!

-Uhn, ne ijedj meg... Én vagy az Jimin. - próbálom érthetően mondani de nehezen megy a sok habtól.

-Jimin?- kérdezi ijesztően magas hangon.- Mégis mi a jó életet keresel te bent?

-Azt hittem Jin hyung van bent. Mindjárt végzek. Bocsi.

Villámgyorsan kiöblögetem a számat és mindent otthagyva menekülök onnan.

-Hű, ez meleg helyzet volt...- támaszkodok a falnak.

-Mi volt meleg helyzet? Mesélj kicsi Jimin.- áll elém a leaderünk.

-Semmi. Jóéjt!- sprintelek a szobámba.

Jobb ha minél előbb elalszok... Remélem Vicky nem csavarja le a fejemet ezért a kis dologért...

Bebújtam a puha paplanok közé.

Végre egyedül lehetek. A SAJÁT szobámban. De jó ezt kijelenteni. Mi ez az illat?

Mélyen beleszimatoltam a levegőbe. Végigszaglásztam mindent amire kiderült, hogy a párnámnak és a takarómnak van ilyen finom cseresznyevirág illata.

Nem sokáig merenghettem az illaton, mert elnyomott az álom. Talán egy-két órácskát ha aludtam amikor kopogtak az ajtómon. Kómásan odacsoszogtam és kinyitottam. JungKook és Taehyung állt előttem egy-egy takarót szorongatva.

-Miva'?- ásítottam.

-Nem tudunk aludni...- hajtotta le szégyellősen a fejét JungKook.

-Arra gondoltunk, hogy te... Talán...

-Hogy aludhattok e velem, ugye? Eh... Gyertek, de ha lelöktök az ágyról én összefonlak titeket a takarótokkal.

Betessékeltem őket a szobámba. Elhelyezkedtek kényelmesen. Valahogy még én is odafértem.

Ők már nagyban aludtak amíg én azzal voltam elfoglalva, hogyan ne essek le az ágyról ha meg akarok fordulni.

Nehezen de megvolt az egyensúly és végre megint bevághattam a szunyát.

~Jimin POV end~

 xxxxx

-Vicky, nem találkoztál Kookieval és TaeTaevel?

-Nem, miért?

-Nincsenek a szobájukban.- ráncolta a szemöldökét Rapmon.

-Furcsa. Pedig este külön-külön mentek lefeküdni.- tett le a lány még egy tányért az asztalra.

-Na, jó. Megyek és felkeltem Jimint és kikérdezem, hogy tud e valamit.
-Érvelj a reggelivel, ha nem akar jönni. Nem szeretnék ágyat szárítani.

Rapmon eléggé észrevehetően nyitotta ki az ajtót. Na jó, rá cseszte Jiminre szó szerint. Eléggé meglepte az ott fogadó látvány.

-Vicky, gyere. Ezt meg kell nézned.- dugta ki a fejét az ajtón.

-Mi a baj?- sétált oda a lány.- Oh, de édesek!

-Mi ez a nagy cukilkodás?- gyűlt oda Jin Sugával.

-Ezek most komolyan együtt aludtak?- ámult el Suga.

-Jiminről nem gondoltam volna... Mindig is annak a rossz nőfalónak képzeltem.- húzgálta a száját Hope.

-Hülye vagy te is.- csapta tarkón Jin.- Lehet, hogy nem tudtak aludni és átjöttek Jiminhez.

Az emlegetett a nagy hangzavarra végre felébredt és mozdult egy kicsit. Rosszul tette hisz elvesztette az egyensúlyát és nagy dübbenéssel landolt a padlón.

-Reggelt...- nyavalygott ahogy feltápászkodott.- Ne kérdezzétek oké?

-Oké...- bólogatott mindenki egyhangúan.

-Csak egy kérdést... Mi keres itt a maknae meg a helyettese?

-Pisisek az egyedül alváshoz...- törölgette a szemeit Jimin.

------------

My first BTS fanfiction 11.rész

Cinkes helyzet

-Hulla vagyok...- borult le a papírokkal és dobozokkal ledobált kanapéra Meyu.

-Áucs!- kiabált valaki.

-Jé... beszél a kanapé...

-Nem a kanapé vagyok...- bújt elő JungKook a cuccok közül.

-Oh szia Kookie! Szóval itt vagy!- ugrott le róla a lány.- Hé, mindenki, nem tűnt el JungKook, megtaláltam!

-Végre... Már azt hittem ott maradtál a költöztető autóban.- csoszogott oda Rapmon a többiekkel.

-Nem... Csak álmos vagyok.

-Vicky... Lehet egy kíváncsiskodó kérdésem?- pislogott rá hatalmas szemekkel Jin.

-Persze, mondd.

-Miért ilyen hatalmas ez a ház? Mármint, ketten vagytok, vagyis voltatok eddig... Ez egy nyolc szobás ház, két fürdőszobával. Ugye?

-Igen akkora, és hát, még régebben a szüleink úgy tervezték, hogy anyukám nővéréék is ideköltöznek, de aztán megmaradtak Európában.

-Igazán, ha nem mondanád, hogy félig meddig európai származású vagy, észre sem venném.- böködte arrébb JungKookot Suga.
-Kiskoromban látszott jobban. Míg Meyunak inkább ázsiai vágású, kerek volt az arca, nekem inkább hosszúkás.
-Amúgy kész vagyunk?- vizslatott körbe Jimin.
-Igen. Mit csináljunk?- vetődött le Hope és Kookie közé V.
-Csinálok vacsorát, aztán megnézhetnénk egy jó filmet. Vagy akár végignézhetnénk Meyu kis kori képeit.
-Hééé! Inkább a tiedet! Amúgy is, nem tudom ki ugrált fürdőruhában a tetőn...

-Mert Vicky megcsinálta?- vigyorodott el Hope.

-Meg ám! Gyertek, a szobánkban vannak az albumok!- ráncigálta el a fiúkat Meyu.

-Te nem mész, Jimin?- kötötte fel a kis kötényét Vicky.

-Nem... Holnap ráérsz?

-Jelenésetek lesz az egyik délelőtti showban, de ha úgy végzünk réérek. Miért?

-Hát... Talán gondoltam, elmehetnénk egy... Egy... Egy randira...

Vicky kis híján elejtette a kancsót amit fogott.

-Öhm... Persze, mehetünk.

-Wááh! Jimin, ezt meg kell nézned!!- tepert ki Rapmon egy kicsi képpel a kezében, amit azonnal Jimin orra alá dugott.
-Mi van? Mit kell megné..? Azta... Vicky ez tényleg te vagy? - kapta ki a leadere kezéből és leült vele a konyhapulthoz.

-Ez melyik?- nézett át Jimin válla felett Vicky. -Jesszusom ez még megvan?! - vörös fejjel kikapta a kezéből a képet és a zsebébe rakta. - Ezt nem láttátok!
- Bocs de beleégett az agyamba! - röhögött Rapmon mire a konyharuha repült felé. Miután Jimin fejére akasztotta a rongyot, visszament a szobába.
-Fú, ha ez rájön, hogy Meyu kopogás nélkül ront rá az emberekre ha a fürdőszobába megy...- mormogta Vicky.
-Szerintem egész jó kép...
-Aha... Főleg ha te lennél rajta, akkor milyen jó lenne.
-Nekem nem állna jól a pink fürdőruha.
-El se tudnálak képzelni...
-De egy valamit mondj meg... Mit kerestél te a tetőn, egy szál fürdőruhában?
-Egy röpke buli volt az egyik barátnőmnél, medencés buli. Tollasoztunk és a labdája felment a tetőre. Ott helyben én voltam a legkisebb így azonnal engem küldtek fel... Ahogy felértem és ledobtam, nyomtam egy pózt és akkor lettem lekapva. Nem vagyok túl büszke erre a képemre de muszáj volt megtartani.
-Az legalább nem olyan cikis helyzet mint az enyém volt...
-Milyen helyzet?
-Nem érdekes!
-Na, ha már felhoztad akkor mond is el.
-Jó, de ne röhögj ki.
-Nyugi, nem foglak.
-Nah jó... Még régebben, amikor még a bandázós korszakom volt a közép suliban, elmentünk felfedezni egy romos házat.  Az egész lakóház egy szögesdrót kerítéssel volt körbeszegve. A kaput hiába feszegettük, nem nyílt ki ezért át kellett mászni. Valahogy akkoriban még a magasabb régióba tartoztam ezért én segítettem a többieknek felkapaszkodni. Befele még oké volt minden. Ahogy bent voltunk, mégis csak csinálni kéne valamit, hát elkezdtük firkálni a falat. Kicsit beljebb mentünk az egyik belső szobába, ahol mint kiderült, mégsem olyan elhagyatott az a ház. Egy vénember ült a szobában néhány sörösüveg társaságában. Nagyvalszeg részeg volt, mert csak akkor vett észre minket, amikor bementünk a szobába. Egyik haveromhoz hozzávágott majdnem egy üveget. Persze azonnal menekültünk kifele. Senkinek nem kellett a segítség, akkora lendülettel rohantunk kifele. Amilyen mázlista voltam én ahogy ugrottam volna át, megakadt a nadrágom övtartója egy kiálló szegecsben. Persze hiába ordibáltam a haverjaimnak, csesztek visszafordulni értem. Az öreg rám hívta a rendőrséget is. Azok persze nem tudtak leszedni onnan ezért még a tűzoltók is kijöttek. Ahogy leszedtek hallottam, hogy mindenki rajtam röhögött. A rendőrség nem tudott velem mit kezdeni mivel a teleknek nem az öreg volt a tulajdonosa, vagyis senki sem volt a tulaj. Inkább a rendőrség helyett haza vittek. Egy órába telt mire kimagyaráztam magam a szüleimnek.
-Sssz... Az tényleg cinkes dolog...- sziszegett Vicky miközben a zöldséget szeletelte.
-Ja, és mi erről miért nem tudtunk?- vonta fel a szemöldökét vigyorogva Rapmon, a falnak támaszkodva.
-T-Ti mióta álltok itt? - fordult meg Jimin miközben majdnem leesett a székről.
-Hehe, elég régóta, hogy tudjunk egy újabb cikis dolgot rólad.- röhögött Hope.
-Most miért? Az se volt jobb amikor majdnem leestem a rajongók közé egy aegyo miatt.
-Köhm, az a cipőfűződ miatt volt, SeokJin.- vigyorgott 'ártatlanul' Meyu.
-Az se jobb, amikor hátsóval levettem Kookiet egy fellépésen.- kuncogott Suga.
-Én meg belezavarodtam a rapbe egy felvétel közben. Miattam kellett újrakezdeni az egész részletet.- huppant le Jimin mellé JungKook.
-Én meg elfikkantam a forgatás közben...- húzta a száját V.
-Én pedig majdnem leütöttem a menedzsert... Aztán pedig elhasaltam szó szerint.
-Arra még én is emlékszek!- vágta hátba Hope a leadert.
-HoSeok te pedig egész végig rossz kamerába vigyorogtál egy interjún.
-Te sem vagy ám tökéletes.
-Nah, amíg Jimin magyarázott nekem, elkészültem a salátával. A hűtőben még van egy kis sült hús. Főzzek rizst vagy tésztát hozzá?
-Szerintem felesleges. Ennyi salátát mi egy év alatt nem eszünk meg...

xxxxx

-Egy év alatt mi?- vigyorgott Vicky a kifeküdt társaságon.

-De olyan finooom!- nyavalygott JungKook még egy falatot magába tömve.

-Vicky... Ha fel mersz minket hízlalni... Akkor... Huh... Mit is akartam mondani?- pihegett Rapmon.

-Mit tettél te rá? Kellemesen édes és mégis utána sós lesz az utóíze...- méregetett egy darab salátalevelet Jin.

-Az titok. Viszont jó barátom a szójaszósz... Hozzak még valamit?

-Hordágyat...- dőlt el Suga felé Jimin.

-Egy másik gyomrot, ami üres.-

-Erőt, hogy megmozduljak.- sóhajtott fel Hope.

-Hé, van kedvetek karaokizni?- ugrott fel Meyu a székéből.

-Igen!- pattant fel JungKook is.

-Menjetek nyugodtan, megyek én is, csak rendet rakok.- kezdte el szedegetni a tányérokat Vicky.

-Segítek...- tolta ki magát Jimin.

-Mi van? Jimin segíteni akar a konyhában?- csodálkozott Rapmon.

-Valaki mérje meg a lázát...- mutogatott rá gúnyosan J-Hope.

-Hadd segítsen csak. De, vigyázz, ne adj semmi gyúlékony, éles vagy veszélyes dolgot a kezébe.- vigyorodott el Jin is.

-Annyira csak nem vagy béna, ugye Jimin?- mosolygott rá a lány.

-Én? Nem... Csak szeretnek túlozni...- nézett szúrós szemekkel a többiekre.

------------

My first BTS fanfiction 10.rész

Költözés

A BTS dormjában mindenki a fejét vesztve rohangált dobozokkal és bőröndökkel.

-Jimin, levitted a zongora dobozát?- pislogott ki az eddig stúdiónak használt kis helyiségből Suga.

-Igen, most viszem a tartóját.- nyefergett ki egy csomag alól.

-Én azért szomorú vagyok, amiért itt hagyjuk ezt a helyet... Itt kezdtünk el mindent. Emlékeztek még amikor idejöttünk?-elmélkedett el V lehuppanva a kanapéra.

#Flash back#

-Rendben fiúk... Ez lesz a ti lakásotok...- babrált a kulcsokkal az új menedzserük. 

Mire végre kinyílt az ajtó a szemük elé táruló látvány nem volt a legfényesebb. Szinte minden falról félig le volt cincálva valami nagyon undorító lilás színű tapéta. A nappalinak nevezhető kis helyiségben egy szem nagyon leamortizált kanapé féleség ácsorgott semmi több. mindenhol centi vastagon csücsült a por. Amikor beléptek, Jimin hatalmasat tüsszentett, ezzel felkavarta az összes porcicát. Azonnal befogta az orrát és a száját majd fejvesztve menekült ki.

-Hé, töpszli, mi a baj?- sétált utána az újdonsült leader.

-Allergia...- vett hatalmas levegőket a folyosón.

-Akkor viszont takarítani kell rendesen...- húzta el a száját.

-Sajnálom...

-Nem a te hibád. Kérek a menedzser hyungtól egy zsebkendőt. Várj itt.

-Tudok jobbat?

-Hyung, kéne Jiminnek egy zsebkendő!- szaladt oda a menedzserhez.

-Mi történt, hová lett?- keresgélt a zsebében.

-Por allergiája van... A többiek?

-Felfedezik a szobát.

-Szobát?

-Igen, csak egy hálószoba van. Remélem nem lesz gond. Tessék.- nyújtotta oda a kis csomag papírzsepit.

-Köszönöm. Szerintem nem... Csak azért hét fiú egy szobára... Hátha hamar megszokjuk egymást.

Visszament a csapat (már akkor) legalacsonyabb tagjához és odaadta neki a kis csomagot.

-Köszi. Bocsánat még egyszer, hogy ugrálnod kell miattam...

-Ugyan! Én vagyok a leader, szóval hozzá kell szoknom, hogy figyelek a tagokra.- borzolta össze a haját a kisebbnek.

-Ti nem jöttök?- ugrált ki JungKook nagy port kavarva.

Jimin a pornak már a szimpla látványa miatt is elkerekedtek a szemei és vészesen rántott ki egy kis, szépen összehajtott zsebkendőt az öt darabos készletből, majd kapta az arca elé.

-De igen.

-Nincs sok hely a hálóban. Már ha lehet annak nevezni...

-Nagyon szörnyű?

-Az nem szó.- fintorgott JungKook.

#Flash back end#

-Persze. Rettenetesen nézett ki az egész. Meddig is tataroztunk?- ült mellé Jin.

-Pontosan nyolc napig és hét estig. Mindenre tökéletesen emlékszek.- vigyorgott gonoszan V.

#Flash back#

-Mivel kezdjünk?- támaszkodott egy deszkának Hope, de rosszul tette, mert az hatalmas reccsenéssel tört ketté.- Öh? Hoppá...

-Szerintem szedjük le ezt az undormányt...- bökött fintorogva a falra Jimin.

-Oké, és milyen színre fessük? Akkor még ma megrendelem.- csillant fel Jin szeme.

-ÚÚÚ! Legyen piroos!- kiabált JungKook.

-És ha zöld lenne?- mélázott el V.

-És ha szimplán fehér lenne?- vetette fel Rapmon.- Az mindenkinek megfelel nem? És nem leszünk rosszul se ha bejövünk ide.

-Jó ötlet. Akkor mindenkinek jó?

-Persze.- vágták rá szinte egy emberként.

-A konyhához intézett a menedzser hyung bútorokat és csempét. A szobákhoz már megkaptuk az ágyakat, lent vannak a pincében. A fürdőszoba tűrhető állapotban van, de egy új zuhanyzót kell szereznünk... Ötlet?- nézett körbe a társaságon Monster.

-Apukámnak van egy ismerőse aki lakberendező. Talán neki van ötlete honnan vegyünk. Fel hívom...- kapott a telefonja után Kookie.

-És lesz segítségünk vagy nekünk kell megcsinálni mindent? Egyáltalán, valaki ért ehez az egész lakás újrapofozáshoz? - piszkálgatta szégyellősen a maszkját Jimin.

-Állítólag jön három férfi aki segítene az egész placc újrapadlózásában és átcsempézésében. Én egy kicsit értek hozzá, de csak annyit hogy hogyan kell leszedni.- magyarázott a leaderük.

#Flash back end#

-A legjobb azután volt miután már csak festettünk.- támaszkodott oda melléjük J-Hope és Suga.

-Mármint melyik része?

-Amikor ráborítottam Jiminre a festéket.

-Csak neked volt kellemes élmény... Napokig áztattam utána Jimin pulcsiját.

-De jót röhögtünk rajta nem? Főleg miután körbekergetett az utcán. Mindenki jól kiröhöghette.

-Miről folyik a bájcsevej?- lépett oda Rapmon is.

-Csak felidézünk néhány emléket.

-Emlék idézés?- halottak egy visszhangos kérdést a szobából és JungKook kíváncsi arcával is találkoztak.- Miről?

-Az ideköltözésünkről.

-Emlékeztek, amikor az ágyakat szereltük össze?

-Hogy lehetne elfelejteni?- kacagott fel Rapmon.

#Flash back#

-Oké, kié lesz a külön ágy? - dobta fel a témát még a lépcsőn J-Hope.

-Külön ágy? Lesz az is?- hüledezett JungKook.

-Igen, hát heten vagyunk. NamJoon, nálad van a kulcs?- bökte meg az idősebbet V.

-Azt hiszem...- végigtapogatta a zsebeit és kihalászta onnan.- Itt van.

Röpke mozdulattal lekapták a lakatot és már pakolhatták is ki a dobozokat.

-Most komolyan a harmadikig cipeljük ezeket?- pislogott nagyokat Jimin.

-Mivel lift az nincs... Tessék, viheted.- nyomta a kisebbik kezébe az egyik dobozt.

-Nem fog elesni?- nézett utána Jin.

-Csak nem annyira béna... Ha meg igen, így járt. Figyeljen jobban oda. Itt a következő.

-Viszem.- vette el V.

A maradék két ágykeretet Hope és JungKook vitte fel, aztán mindenki a matracokkal gürcölt. Kis pihenő után nekiálltak összeszerelni a fekhelyeket.

-Tudja valaki ez mire való?- fogott meg egy csipesz szerűséget JungKook.

-Ez arra való, ha eltörne véletlen a deszka, a ragasztást szorítsa össze.-  mutogatta Suga.

-Jah, hogy te ennyire értesz hozzá...- meredt felé Rapmon.

-Nem értek annyira, csak segítettem régebben a szüleimnek. Fogjunk hozzá, és holnapra már be is pakolhatunk...

-Szerelt már valaki össze emeletes ágyat?

Mindenki csak a másikat nézte. Persze miután jól kiröhögték magukat, mint a kétévesek a formajátékkal, úgy próbálkoztak az összerakással.

-Valamit elrontottunk...-méregette a keretet Jin.

-Nem mondod? Szerintem annak a két lapnak nem ott kéne lennie. Ha valaki felkel, azonnal be is veri a fejét. - vakargatta meg a tarkóját Rapmon.
-Most miért? Jimin tökéletesen elaludna ott.- röhögött fel J-Hope.
-Már miért is? - pislogott nagyokat az emlegetett.
-Amilyen töpszli vagy, tuti nem vernéd be a fejedet! - paskolta meg az alacsonyabbik fejét.
-Ez rosszul esett...- biggyesztette ki az alsó ajkát.
-Na most nézd meg! Ha megríggatod te vígasztalod meg!- szólta le Rapmon.
-Nem vagyok kislány, hogy sírjak... Az egy dolog, hogy alacsonyabb vagyok nálatok, de én normális magasságú vagyok... Ti vagytok túl magasak...- dünnyögött Jimin a padlót nézve.
-Mi bajod?- vágott fejeket Hope.- Most konkrétan csak én nem értettem mit akar?
-Őszintén én se... Nem tudnál hangosabban beszélni? - hajolt lejjebb Jin, hogy a szemébe tudjon nézni.
-Mindegy... Nem mondtam semmit, vegyétek úgy.- sétált ki a szobából.
-Na, HoSeok... Ezt megcsináltad...- kezdte el szétszedni a rossz helyre tett lapokat Suga.
-Most miért? Nem az én hibám, hogy ennyire felhúzta a dolog...
-Próbáljátok meg összerakni, én addig gyakorlom a leaderséget...
-Ne már, hogy te is itt hagysz minket ezekre?!- kiabált utána JungKook.

#Flash back end#

-Hehe... Milyen kis érzékeny volt még akkor Jimin... Meg szégyellős is.
-Na ja... De már akkor majdnem meg fojtottátok egymást...
-Hé, ti nem pakoltok?- esett be szó szerint Jimin az ajtón, mert megbotlott a küszöbben.- Na szép, rám hagyjátok a melót. Kedvesek vagytok! Én meg ott erőlködtem a zongorával, hogy hová rakjam, mert alig fért be az autó hátuljába.- vágott durcás arcot.
-Még néha most is érzékeny...- állt fel Rapmon a kanapéról.
-Ja...-bólogatott mindenki.
-Mi van? Miről van szó? Na jó, miről maradtam le?
-Semmiről kicsi Jimin, semmiről.
-Oké... Amúgy szólt a költöztetős, hogy nem ér rá egész nap, szóval jó lenne indulnunk...
-Akkor, fiúk... Végső búcsú, és indulhatunk...
-Várjatok! Ne hagyjunk mi is valamit itt a következő csapatnak? Úgy mint az előttünk levők. -ragadta meg Rapmon karját V.
-Jó ötlet... Jimin, van nálad filc? - bökte meg a vállát JungKook.
-Az van mindig, de miért?- húzta elő a zsebéből.
-Csak add ide!- vette ki a kezéből a fekete írószert.
Lepattintotta a kupakját, és felrajzolt a falra egy téglalapot. Szépen odafirkantotta az aláírását az egyik sarokba, majd visszaadta Jiminnek. Ő azonnal fogta a lapot és odaírta a sajátját is. Adta tovább mindenkinek, és szépen megtelt a kis téglalap.
-Akkor mehetünk?
-Igen.- vágta rá mindenki.
Rapmon bezárta az ajtót és miután végre mindenkit bepaterolt a kocsiba, elindulhattak újdonsült lakhelyük felé.

------------

My first BTS fanfiction 9.rész

Támadnak a gyakornokok...

Hétfő reggel... Sokaknak munka, másoknak iskola. A Bangtan fiúknak, a stábnak és a háttérmunkásoknak (köztük a lányoknak) megbeszélés.

-A főbb vezetőség úgy döntött, hogy minden csapathoz adnak gyakornokokat. Ideiglenesen lesznek nálunk, amíg nem osztják ki őket valahova máshova véglegesen.- magyarázott a menedzser.

-És ez mit takar? Hány újonc lesz nálunk?- gondolkodott hangosan az egyik operatőr.

-Tizenkettő. Három kamera segéd, négyen fodrász, stylist és sminkes, vegyesen vagy egyben azt nem tudom, hárman lesznek technikusok és a maradék kettő pedig díszlettervező.

-Szóval gyakornokok... De az csak jó nekünk, nem? Legalább nem lesz annyi kínlódás a jövőhavi koncerten.

-Na igen, de mit kezdünk ennyi technikus csemetével? Így is vagyunk hárman.

-Elmentek szabadságra.- húzta meg a vállát a menedzser.- Ugyan ez igaz a lányokra is. Elmehettek szabira. 

-Tényleg? -kerekedtek ki Meyu szemei.

-Persze. Felesleges ennyi embernek itt lennie.

-És mi nem mehetünk szabira?- viccelődött Suga.

-De, csak is. Pont a koncert fénypontjait engedem el szabadságra.

-Apropó engedés, hyung!- húzta ki magát Rapmon.- Mit szólsz a költözéshez?

-Nem itt akartam közölni veletek... Tudom, hogy kicsi a lakásotok. Pontosan hol is lenne a kiszemelt ház?

-Nem messze a belvárostól. Én és MenYu is ott lakunk. Vagyis, miénk a ház.- magyarázta Vicky.

-Akkor ti most össze akartok költözni? -kulcsolta össze az arca előtt a kezeit, gondolkozó pózba helyezkedve magát a menedzser.

-Valami olyasmi...- vágott egy grimaszt a leader.

-Eh... Na jó, legyen. Nem bánom. De, ha valami gond lesz azonnal visszaköltöztök az eddigi helyetekre!

A fiúk öröm ujjongásban törtek ki. Körbe ölelgették a lányokat és lementek utána táncot próbálni.

A stáb többi tagját tájékoztatták a gyakornokok kilétéről, pontos érkezéséről. Akik elmentek szabadságra azok azt beszélték meg.

-Meyu, szeretnél elmenni Magyarországra?- simogatta meg az arcát a húgának Vicky.

-Persze, miért?

-Akkor, menj el az én nevemben is.

-De te nem mész?- vonta fel a szemöldökét.

-Én maradok. Valakinek felügyelnie kell az újoncokra.

-Értem. Nem baj, ha megyek?

-Dehogy. Csak csinálj sok képet.

-Alap dolog.

-Choi testvérpár? Ti eldöntöttétek mentek e?- szaladt oda hozzájuk a menedzser titkárnője egy jegyzet tömbbel.

-Igen. MenYu megy. Elhasználja az én szabadságom is.

-Az összesen másfél hónap.-jegyezte fel a nő, majd tovább ment.

-Így legalább ha ne agy Isten, valami baj lesz, vagy megbetegszel, lesz egy kis plusz időd.

-Igazad van. Erre nem is gondoltam...

xxxxx

-Jé! Nézd Meyu!- bökte meg a tabletjén keresgélő lányt Vicky.

-Mi van?

-Két fiú is lesz a gyakornokok közt.

-És akkor mi van?

-Semmi. Csak jó volt megszólalni...

-Aha... Kapcsold be a TV-t és akkor nem lesz olyan csend.

-Az nem ugyan az...

-Jövőhéten átköltöznek a fiúk... Addig csak kibírod.

-Igen tudom, de nem bírom kivárni...

-Hívd fel a barátnőid.

-Nem is rossz ötlet! Habár...

-Mibár?

-Akár te is eljöhetnél velem vásárolni...

-Oké, de a te kártyáddal fizetünk.

-Nekem rendben...- kócolta össze a fiatalabbik haját majd elfutott.

-Hé!- visított utána.

Kis kergetőzés után, nehezen de elindultak a közeli plázába. Órákon keresztül cikáztak a butikok között, egyre csak gyarapodó csomagokkal. Majdnem zárórára, de végeztek és hazaindultak. Még megbeszélték, melyik ruha mivel illik össze, egyeztették melyiket vehetik kölcsön akár szó nélkül egymástól és egy kiadós csacsogás után egyszerre dőltek ki a kanapén.

------------

My first BTS fanfiction 8.rész

Ötlet

-Jimin, vidd ki ezt a dobozt, én meg viszem a másikat.-nyomta a fiú kezébe az egyik kidíszített emlék dobozt Vicky.

-Add ide mind a kettőt nyugodtan.

-Nem kockáztatom meg, hogy neki menj a falnak. Tudom milyen mulya vagy.

-Ez jól esett köszi. De te legalább nem azt mondtad, hogy béna.

-Mert nem béna vagy, csak sose figyelsz a lábad elé.- emelte meg a dobozt Vicky is és kiindultak a szobából.

Egymás mellett mentek, egyenesen a nappaliba. A többieket már Meyu átterelte a kanapéra.

-Meyu, állítsd át a TV-t légy szíves.

-Oké.-kapott a távirányító után.

-Vannak lakótársaitok?- vette el a dobozt Rapmon Vickytől.

-Sajna nincsenek... Ketten vagyunk erre a nagy házra. Néha annyira irritáló a csend.- szedett elő egy köteg CD-t az egyik kartondobozból.-Ez akkor Meyu doboza...-olvasta le a fel íratát.

-Kész van. Add ide az egyiket.- nyúlt el az egyik lemezért.

Elkezdték nézni a a rövid filmet, amin Meyu még nagyon kicsiként (3 évesen) énekesnőt játszik.

°° -Egy szuper sztár vagyok!-kiabált Meyu a videó végén pózolva.°°

-Nagyon cuki voltál.-utánozta a vég beállását a felvételről JungKook.

-Igen, egy sztár voltál.-kacagott V.

-Vicky, most te égesd magad...- szugerálta nővérét Meyu.

-Lássunk valami első táncot!- kiáltott fel Jimin a kezeit is felemelve, mint valami megszállott rajongó.

xxxxx

-Fiúk, lehet egy kérdésem?- nézett végig a nevetéstől lefáradt társaságon Vicky.

-Igen?- kérdezte kislányos hangon Rapmon 'utánozva' az egyik kis táncmozdulatot, Vicky táncából.

-Majdnem jó, csak picit engedd le a vállad.- kötekedett Jimin.

-Ugyebár mondtátok, hogy kicsi a mostani lakásotok...- kezdte birizgálni a haját idegesen.

-Mire akarsz kilyukadni?- vágta magát hátra Suga.

-Csak, mi meg mindig azzal vagyunk el, hogy zavar az üres ház.

-Csak én nem vágom eddig?- pislogott V.

-Azt szeretném megkérdezni, drága IQ fightereim, hogy lenne e kedvetek ideköltözni.

-Mi van?- nyitotta tágra a szemeit mindenki.

-Jól hallottátok. Lenne pár előnye is.

-Nem hiszem, hogy jó ötlet.- váltott komolyba a leader.

-Miért ne? Hely az van, közel a belváros és mindenkinek lehetne saját szobája.

A saját szoba kijelentésre mindenki Rapmonsterre nézett. A leader végig nézett a fiúkon, és anygot sóhajtott.

-Ha annyira szeretné mindenki, megpróbálom lebeszélni a menedzserrel...

Az összes fiú ujjongásba kezdett. Végignéztek még egy pár videót, aztán az idő miatt sajnos haza kellett menniük. Vicky és Meyu még összeszedték az emlékeket és visszatették a helyükre. Lepakoltak az asztalról, és a fiatalabb ugyan kicsit nyavalyogva de hozzáfogott a mosogatáshoz.

xxxxx

Másnap délelőtt a fiúk hatalmas csendben izgultak.

-Ugyan hyung... Tudod, hogy nyomorgunk.- keringett a házban Rapmon a telefont fogva már lassan 5 perce.

A menedzserrel beszélte meg a költözést. Legalább is próbálta. A többiek addig szépen ott várakoztak a kanapén.

-Rendben... Várom.- visszatette a telefont a zsebébe és a többiekre nézett, akik kérdő nézéssel bombázták.

-Na? Mit mondott? Megengedi?- támadták le a kérdéseikkel.

-Nyugi! Hagyjatok szóhoz jutni! Nem mondott semmit, csak elgondolkodik rajta. Majd délután felhív.

-De nem mondott nemet ugye?- kérdezte JungKook.

-Szinte semmit nem mondott. Csak hümmögött a dologra.

-Pedig meg kell értenie, ez a lakás elég kicsi hét hímneműre.- vizslatta körbe a társaságot Jin.

-Na ja. Nincs magán életünk.- sóhajtott Hope.

-Na ja. Még ha fülhallgatón is hallgatod a filmeid mellé a hangot még akkor is hallom...- fintorgott rá V Rapmonra.

-Érett férfi vagyok, azt nézek amit akarok.- emelte meg mentegetőzve a karjait.

-Csak van mellettünk egy kiskorú is.- tápászkodott fel Jin a kanapéról.

-Csak én nem vágom miről van szó? Addig oké, hogy valami film, de mi közöm van hozzá?- pislogott hatalmasakat JungKook.

------------

My first BTS fanfiction 7.rész

Meglepetések

Szombat hajnal, még csak öt óra múlt, de Vicky már a konyhába csoszogott, lefőzni egy adag kávét. A reggeli rutinok elvégzése után, nekiállt beágyazni a vendégszobákat. Külön-külön a három unokatestvérnek, mivel a nagynénje és nagybátyja már évek óta külön alszik ezért neki is. Még a házi kedvenceknek is behúzott egy párnát. Miután ezzel elkészült, az irányt a konyha felé vette. Mivel Meyu nem szólt neki, hogy nem a rokonok, hanem a Bangtan fiúk látogatják meg őket aznap ezért 'vakon' vágott bele a napba.

Az idő már javában a 10 órát súrolta amikor Meyu is megjelent.

-Reggelt...-ásított álmosan.

-Neked is. Reggelizz kérlek meg és aztán segíts. Dóra néniék dél körül itt lesznek és nem akarom őket így üdvözölni.- mutatott végig a kócos haján és a foltos kötényen.

-Ja... Figyi ne akadj nagyon ki...- huppant le az egyik reggeliző székre a pultnál.

-Micsodán?

-Valamit nem mondtam el...

-Akkor siess!

-Dóra néniék nem tudnak jönni.

-Mivan?! Én meg itt rohadok már hajnalok hajnalától!- csapja le a konyharuhát.

-Nyugi van! Megoldottam a dolgot.

-Hogyan? Meyu... Kérlek mondd, hogy nem csináltál semmi hülyeséget!

-Elhívtam a fiúkat.

-MI?? Kérlek mondd, hogy viccelsz! És ezt mikor óhajtottad volna elmondani nekem?

-Hé, ne kapd fel a vizet! Úgy is el akartuk őket hívni egyszer nem? Hát akkor?

-Na jó... Most az egyszer megúszod, de csak azért mert nemsoká kifutunk az időből. Viszont büntetésből, ebéd után te mosogatsz.

-Oh, ne már! Inkább kódold át a routert!

-Felesleges mert van mobil neted is. Így meg legalább a hasznomra leszel.

-Ajj! Élvezed, hogy kínzol mi?

-Nem, csak haragszok amiért nem szóltál. Mivel nem akarlak fizikailag sérteni, elért a házimunkában segítesz be. Örülj, hogy hogy ott a mosogató gép, és csak át kell öblíteni.

-Jól van, oké. Nem kell átmenni ügyvédbe...

-Menj öltözz fel és gyere segíteni!

xxxxx

-Fiúk, ti mit vesztek fel?- tette fel a reggel első kérdését Suga.

-Mennyire lenne kiöltözős összejövetel?- nyújtózkodott Jin.

-Passz.- vágta rá mindenki.

-Végtére is, ha színes inget veszünk fel nem nyúlhatunk mellé.- gondolkodott hangosan Suga.

-Oké, enyém a halványkék!- ugrott le Jimin szó szerint az ágyról.

-Hé, ésszel! Ha kitöröd a lábad én a nyakadat töröm ki!- szólt rá Rapmon.

-Enyém lesz a halvány rózsaszín.- ült fel Jin is.

-Úgy is az jutna neked, mert az csak rád jó a válla miatt. Én kérem a sárgát!- tébolyogott le V az ágyáról.

-Na mielőtt valamelyikőtök lenyúlja, enyém lesz a fekete.- tápászkodott fel a leader.

J-Hope és Suga összenézett majd egyszerre kiáltottak fel.

 -Enyém a kockás!

-Amíg ti eldöntitek én addig lestoppolom a pirosat.-

-Ne, már hyung! Nem az én színem a narancs!- kérlelte Hope Sugát szinte feleslegesen.

-Tudod mit? Versenyezzünk. Aki hamarabb elkészül mindennel az viszi a kockás inget!

-Állom!

xxxxx

-Meyu! Nem találkoztál véletlen a bézs nadrágommal?

-Mondd még egyszer...- sétált az ajtóba Meyu a fülbevalójával kínlódva..

-Nem találkoztál a... Mindegy. De legközelebb ha kölcsönveszed valamimet szólj...-vett ki egy másik nadrágot. Történetesen egy fekete répaszárút.

-Bocsi. Akkor szólok, hogy kölcsön veszem a nyakláncodat is.

-Melyiket?

-A pink, béke jeleset.

-Oké viheted. De ne fújj magadra egy liter parfümöt.

-Hahaha...- forgatta a szemeit Meyu.

xxxxx

-Ajj ne már, Jimin! Az egy dolog hogy izmos vagy meg minden, de nem kéne nudizni...-kezdett el hisztizni J-Hope.

-Csak féltékeny vagy, tudom. Meg ha az én ingemet vasalja ki Jin hyung utoljára akkor nem tehetek róla, hogy félmeztelenül jövök ki.

-Bocs, hogy nem vagyok robot, hogy a parancsokat teljesítem. Ha annyira kel volna az inged, akkor vasald ki magadnak.- vágta hozzá a szépen kiegyenesített kék anyagot.

-Azt hiszem inkább mászkáljon így, mint hogy hozzá nyúljon a vasalóhoz vagy más háztartási géphez. A végén még van BTS, nincs BTS lesz.- mutogatott a kezével Rapmon.

-Ott a pont.- vigyorgott Jimin miközben a mosdó felé indult.

-Na ezzel most felmentetted minden házimunka alól... Gratulálok.- nyomta a kezébe Rapmonnak az ingét, a szemét forgatva.

xxxxx

-Ez a csengő volt?-nézett össze Meyu és Vicky miközben még nagyban a tányérokat pakolták.
Gyorsan mentek és kinyitották az ajtót.
-Sziasztok! Gyertek beljebb! Kabátokat tegyétek oda.-mutatott a fogasra Vicky.

Megtörténtek az üdvözlések, és végre sikerült beterelni a fiúkat a házba.

-Nézzetek körbe nyugodtan, mi addig befejezzük a terítést.

-Ne segítsünk?

-Nem kell, két perc és készen vagyunk.- mosolygott Vicky.- Érezzétek magatokat otthon.

-Apám, Vicky ez te vagy?-mutatott egy képre J-Hope ahol egy kislány valami elvetemülten rosszul van beöltöztetve valami hip-hop felszerelésbe.

-A tánc ruhában? Igen. A balerina meg Meyu!

-Balerina?- kérdezte JungKook meglepetten.- De miért van lefordítva?-emelt fel.-Azta, de édes!

-Meyu nem szereti bevallani, hogy balettezett kicsiként. Igaz durci?
-De csak azért kellett mennem, mert ahová téged beíratott anya, nem volt több hely. Meg amúgy is csak két hónapig kellett ott szenvednem.

-Ebből kaphatok egy másolatot?- nézett aranyosan JungKook.

-Ha szeretnél. Jimin, min merengsz?

-Csak megláttam ezt a képet...- mutatott rá egy fehér keretes, gondosan letörölgetett fényképre.

-Mi olyan furcsa?- lökte arrébb Suga.- Azta, Vicky, te most komolyan..?

-Melyikre csodálkoztatok annyira rá?- kacagott fel Meyu.

-Erre.- emelte felé a képet Suga.

-Ja az... Az csak egy középiskolás képem.

-De mi erről miért nem tudunk? Nem néztem volna ki belőled, hogy tánccsoportban táncoltál.

-Igazából szurkoló csapat voltunk a kosarasoknak, de áttértünk az újabb műfajra, a hip-hop-ra.

-Hehe, ne mond hogy kosármeccs közben kitört a táncpárbaj!- röhögte el magát J-Hope.

-Majd evés után megmutatok néhány felvételt, meg képeket ha annyira érdekel a téma. Meyuról is van jó sok, de ő inkább énekelt. De azt gyönyörűen.

-Te tényleg tudsz énekelni?- meredt rá mindenki.
-Most miért néztek így rám? Nem nézitek ki belőlem, mi?

-Gyertek, üljetek le és együnk, mielőtt kihűl.

xxxxx

-Ez még az én főztöm is túlszárnyalja...-törölgette a száját Jin.

-Ugyan. Ha gondoljátok, üljetek át a kanapéra, én meg addig előszedegetem az emlékes dobozunkat.- tolta el magát az asztaltól Vicky.

-Segítsek?- ugrik fel Jimin.

-Ha gondolod... Gyere.- nyújtja felé a kezét.

Jimin megfogja és elindul a lány után.

-Jimin mikor lett ilyen segítőkész?- tátotta el a száját Rapmon.

-Nem tudom, de amióta elment sétálni, azóta annyira nem olyan bunkó velem... Egyszer akart csak nekem jönni, de akkor tényleg túllőttem a célon.-vakarta meg a tarkóját Hope.

-Én azt hiszem tudom mi van vele!- kiáltott fel JungKook.

-Mi?

-A mi KIS táncos, énekesünk szerelmes!- nyomta meg a hangsúlyt a kis szavon.

-Te meg hülye...- csapta tarkón V.- Jimin nekem egyszer elmesélte, hogy volt egy barátnője, még régen, de nagyon csúnyán átvágta a palánkon. Azóta nem bír a szerelemre gondolni.

-De most hogy mondjátok, Vicky is többet mosolyog...- szól közbe Meyu.

-Na tessék!- utalta vissza a tockost JungKook.

------------

My first BTS fanfiction 6.rész

Fogadjunk, hogy meg tudlak lepni...

-Huhú! Nagyon király volt a film!- jött ki nevetgélve Meyu és JungKook a moziból.

-Az. A legjobb az volt amikor a fickó átesett a korláton és a kisujjával tartotta meg magát.

-Ja. Hogy tudna kinyúlni 1 méteressé a kisujja?-méregette a sajátját Meyu.

-Nem tudom. Hú, van itt egy nagyon jó kávézó. A csapattal régebben sokat jártunk ide és nagyon finom a forrócsoki.

-Tudom, Vicky is sokat hozott ide. Beüljünk egy kicsit?

-Jó lenne. Én fizetek!- vágta rá JungKook.

 xxxxx

 Vicky és Jimin kéz a kézben sétált az utcákon nevetgélve. Lassacskán esteledni készült az idő, ezért jobbnak látták mind a ketten ha hazaindulnak.

-Nem kell hazakísérned. Neked is sok idő mire hazaérsz. Ilyenkor veszélyesek tudnak lenni az utcák.-erősködött Vicky.

-De igen. Szeretnélek biztonságban tudni. Ahogy mondtad, veszélyesek az utcák, tehát vigyázok rád.

-Ne aggódj értem. Meg tudom magam védeni. Nem lehet meglepni.

-Fogadjunk?- épp hogy ezt kimondta magával szembefordította a lányt és egy apró puszit adott az arcára.

Vicky csak meredt rá.

-Oké... Most megleptél...

-Megmondtam. Na, gyere mert idesötétedik. Ne akard hogy megint kézben vigyelek...-kacsintott a lányra.

-Aztán meg ha izom lázad lesz engem folyt meg NamJoon.

-Előbb velem kell végeznie.

Haladtak tovább és beszélgettek mindenről. Szó esett a debül előtti időszaktól kezdve a kiskori szokásokig. Végre elérték Vickyék házát.

-Köszönöm ezt a csodás délutánt.- mosolygott Jiminre a lány.

-Valamikor ismétlés?
-Igen, szívesen.

-Rendben. Majd találkozunk. Szia.-indult tovább.
-Jimin, várj!- szaladt utána Vicky.

Jimin megfordult és eléggé meglepett arckifejezést vett fel. Vicky szorosan megölelte, majd egy puszit nyomott az arcára.

-Vigyázz magadra.

-Aham.- préselte ki magból egy sóhajjal.

Vicky ahogy bement, a húga ki is kérdezte azonnal. Miután végre mindent kitárgyaltak, nyugovóra térhettek.
Jimin hazafele menet folyamatosan csak táncolt és énekelt. Hihetetlenül jó volt a kedve. Amikor hazaért, nagy lecseszést kapott a leadertől, mert egy szó nélkül ment el és eléggé sokáig el is maradt. Amint lerendeződött minden a BTS dorm-ban is már csak a telefonok,laptopok és táblagépek fénye világított. Néha-néha V kiáltott fel álmában, amire a többiek vagy jót röhögtek vagy azon voltak hogyan nyírják ki.

----------

My first BTS fanfiction 5.rész

A végén még összetöröd magad

-Jimin, csak egy kicsit fogd már be a szádat!-vágta hozzá az egyik díszpárnát Suga.

-Bocs, de jó a kedvem.

-Mi van veled? Mik ezek a hirtelen hangulatváltozásaid? Megjött?- vigyorgott önelégülten Hope.

-Jó vicc, hyung.-dobta le magát a babzsákfotelba a fiú.

-De most komolyan Törpe? Mi van veled?

-Jung HoSeok! Ha még egyszer Törpének hívsz én megetetem veled a drága leaderünk omlettjét!

-Hú mekkora oltás volt Törpe!

-Hagyjátok abba, vagy főzhettek magatokra!-csapta le a keverőkanalat Jin a konyhapultra.-Ezt nem lehet kibírni! Állandóan csak veszekedtek! Belehalnátok, ha egy kicsit meg lennétek egymás mellett békében?! Bocs de le kell mennem a boltba.-idegesen elindult az előszobába.

-Hú, most jól megcsináltátok... Végtére is igaza van. Kicsit én is unom, hogy mindig ölitek egymást. Csak egy kicsit, csak egy kicsit hagyjátok már abba.

-Könnyű azt mondani... Ez az észlény mindig belém köt...

-Jól van, picúr, de te sem vagy több.

-Odamenjek?!

-Gyere, Törpe!

Jimin hatalmas lendülettel felugrott a kis ülőalkalmatosságról, de nem vette észre Rapmon tabletjének a töltőjét. A lába beleakadt a kábelbe és hatalmas puffanással pofára esett.

-Heh! De béna vagy!-röhögött fel Hope.

-Na hogy kapd be...-nyefergett Jimin miközben felvakarta magát a padlóról.

-Na jó.. Én itt untam meg véglegesen! Jimin bemegy a szobába, HoSeok pedig ott marad a hátsóján. 

-De miért pont én menjek be?

-Mert én azt mondtam!-emelte meg a leader a hangját.

-Jól van na!

xxxxx

-Hát te hová készülsz?-sunnyogott volna el a hálószoba felé Suga egy szendvics társaságában, de beleütközött Jiminbe.

-Elmegyek sétálni. Te már megint a fejedet tömöd?

-Sétálni? Ahhoz képest jól kiöltöztél... És...-mélyen beleszippantott a levegőbe.-Ez parfüm?

-És ha az?

-Jól van na! Ne húzd fel magad. De most komolyan. Kivel mész?

-Mi közöd hozzá?

-Nyugi van. Ne bunkózz. Csak kíváncsi vagyok.

-Ha annyira kíváncsi vagy, akkor az egyik Choy lánnyal megyek.

-Te is?

-Hogy érted?

-Úgy egy bő fél órája Kookie is elment moziba, Meyuval.

-Tényleg? Észre sem vettem...

-Te mit veszel észre?

-Téged miközben sutyiban zabálsz...

-Nem láttál semmit...-kezdett el jedizni az egyik kezével miközben behátrált a szobába.

-Semmit.

xxxxx

-Segíthetek ruhát választani?- bújt oda nővéréhez Meyu.

-De te sem hagytad, hogy segítsek...

-Nem baj... De én szeretnék segíteni... Sőt! Látni akarom mit akarsz felvenni!

-Hát jó...-Vicky letette az éppen olvasott könyvét.-Gyere...

Bementek Vicky szobájába ahol már ki volt készítve egy farmernadrág és egy egyszerű szürke pulcsi.

-Most komolyan ezt akarod felvenni?

-Most miért? Csak sétálni megyünk, mellékesen vízközelbe. Jimint ismerve nem nyugszik amíg le nem megyünk a vízhez. Ott meg még az is lehet, hogy összecsap.

-Na ne már! Ha jól tudom stylist vagy, nem?

-Ne kezd megint...

-Nem csak a fiúkat kell jól öltöztetned, magadra is szánhatnál egy kis időt. Te sem akarsz egy egyszerű szürke kisegér lenni a sok közül nem de?

-Oké ezzel igazad van, de attól még szeretem az egereket...

-Na látod! Nos, mik vannak a szekrényedben?

-Próbáld ne nagyon felforgatni...

-Ez jó lesz.-hátradobott egy nagy rózsaszín pulcsit.- És... Ez!-vágott megint oda egy ruhadarabot a nővérének.

-Ebben be fog fagyni a hátsóm...

-Most miért? Mások is kibírják a cicanacit ilyenkor. Mellékesen... Szerintem Jiminnek is tetszene a látvány...

-Dilis! Úgy se azt figyelné... Meg, ha már ilyen nagy pulcsit kell felvennem, hadd vegyem fel a kéket. Azt jobban szeretem.

-Nekem mindegy. De ahoz is ezt a nadrágot kell felvenned!
-Nyugi van... Azt veszem fel akkor... Te miben óhajtasz megjelenni?
-Azt a nadrágot amit nem rég vettem, egy kockás inget amit történetesen kölcsön loptam tőled, az egyik kötött kardigánom és mellé, majd egy bakancsot.
-Nem kispályázol...
-Én legalább kiélvezem, hogy hatalmas a gardróbom. Fogadjunk, hogy JungKook is jól öltözik.
-Föleg ha segít neki valaki.
-Igaz.-kacagott fel Meyu.- Na mentem készülődni!

-Nekem még van időm. Befejezem a könyvem olvasását.

xxxxx

-Remélem jó címre jövök...-nézelődött Jimin a házak között.- Huh... Ezek közt van olyan ami minimum négyszer nagyobb a mi lakásunknál.
-Fiacskám kit keres?- szólította le egy idős hölgy.

-Öhm... Jó napot! Én azt a házat keresném ahol Choy MenHe lakik.
-Az lesz az.-mutatott a csontos ujjaival egy nagy, kertes házra.
-Az? Köszönöm! Viszlát!- mosolyodott el miközben irányt váltva megindult a lányok lakása felé. Még utoljára megnézte az időt és lélegzetét visszafolytva nyomta meg a csengőt.
-Jövök!-szűrődött ki Vicky hangja az ajtón. Kis kulcs csörgés után kinyílt az ajtó.-Szia!
-Sz-szia.

-Öhm, gyere be, még van egy két dolgom amit el kell intéznem.
-Oké.
Jimin be lépkedett Vicky mögött aztán eléggé elcsodálkozott a nagy házon.
-Ti itt éltek?
-Igen. Miért kérdezed?
-A szüleitekkel?
-Sajna nem... Anyukánk 2 éve meghalt rákban, apukánk pedig még régebben itt hagyott minket.
-Oh... Bocsánat.
-Semmi gond. Hozhatok esetleg egy kávét?
-Nem köszi.
-Akkor pillanat és itt vagyok. Addig nézz nyugodtan körbe. Érezd magad otthon.
-Rendben.
Vicky azonnal el is tűnt, Jimin pedig végignézett a nappaliban a képeken. Ahogy végignézett a soron meglátott egy letakart apró keretet.
-Kész vagyok.
-Oké. Szabad kíváncsiskodni?
-Persze. Mi a gond?
-Gond az nincs. Csak kíváncsi vagyok miért van letakarva ez a kép.
-Oh az... Hát... Nem szoktuk levenni róla a leplet, de ha szeretnéd megmutatom...
Óvatosan levette róla a kis kendőt.
-A képen én vagyok piciként, anyukám és apukám. Itt még teljes volt a család. Csak aztán apának adódott egy lehetősége, és céget alapított Európában. Nem sokkal utána, hogy elment, kiderült, hogy kistestvérem lesz.
-Értem.
-Mehetünk?-váltott mosolyra Vicky.
-Persze.
Vicky felkapta a kis táskáját.
-És, miket terveztél?-kérdezte miközben bezárta az ajtót.
-Csak egy kis séta, levegőzés és beszélgetés.
-Legjobb dolog a világon. Imádom a szabad levegőt. Főleg ha mellettem van a kedvenc könyvem is.

-Szeretsz olvasni?
-Igen. Mást nem is igazán csinálok a szabad időmben.
-Cuki és mellé okos is...-suttogta Jimin.
-Mondtál valamit?
-Semmit.
-Jajj!-visított fel Vicky miközben majdnem elesett.
~Vicky POV~
Nagyban beszélgetünk mire én amilyen szerencsés vagyok, megint megtaláltam azt a kis hibát a járdán amit mindig. Már felkészültem a koppanásra a kemény és hideg járdán, már a szemem is összeszorítottam, de még mindig semmi. Helyette... Inkább, két erős kéz... Meg talán egy... Egy mellhas??
-Hé, jól vagy?-szólított meg Jimin.
Most komolyan elkapott?
-I-igen... Köszi... Olyan béna vagyok...-felé fordultam.
-Ugyan.-mosolygott rám kedvesen.-Menjünk. De nézz a lábad elé vagy kézben viszlek!
-Akkor vihetsz.-kacagtam fel de mire leesett, hogy mit is mondtam csak egy értetlenül néző szempárral találtam szembe magam. Na szép volt Vicky...-Izé... Nem úgy értettem...
-Én viszont értem...-fogta magát és felemelt... Felemelt!- Kényelmes?
Zavaromban csak egy bólintásra futotta, de az is elég volt. Picit görcsösen kapaszkodtam eleinte a vállaiba, de a dzsekije miatt nehéz volt fogódzkodni ezért inkább a nyakán csimpaszkodtam. Elég kínosan éreztem magam, de meg kellett szokni, hisz Jimin nem pont úgy nézett ki amint aki le óhajtana tenni.
-De... Tudok én menni magamtól is...-suttogtam halkan.
-Tudom, de a végén még összetöröd magad...-picit feljebb emelt így hozzásimultam a mellhasához.
Enyhén éreztem egy nagyon finom illatú parfümöt. Ajjaj... Ha ez beleivódik a ruhámba, Meyunak beindul a fantáziája...
~Vicky POV end~

-----------

My first BTS fanfiction 4.rész

Séta a folyónál

~Vicky POV~

"-Végre mehetünk haza... Picit ideges vagyok a rokonok miatt. Még mindig nem tudtam eldönteni, hogy mit főzzek. Ha jobban belegondolok, még meg se vettem a fiúknak amit akartam. Legalább Szilvinek megvan a ruha amit kinéztem. Még mindig van három napunk felkészülni. Talán ha..."

-MenHe...-gondolatmenetemből Jimin rángatott vissza.

-Igen?-néztem a szemeibe.
-Tegnap nem tudtunk beszélni...-vakarta meg a nyakát.
-Igen, mit szerettél volna mondani?-mosolyogtam rá.

-Szeretném, ha... Szeretném... Ha...- dadogott mint tegnap.

-Mit szeretnél?
-Szeretném ha eljönnél velem sétálni!-hadarta el villámgyorsan.
Félrebiccentett fejjel néztem rá, nagyon értelmes arcot vágva. Nehezen de leesett a tantusz, hogy épp elhívtak sétálni.

-Szívesen... Szívesen elmegyek veled sétálni. Mikor mennénk?

-Tényleg? Huh! Holnapra gondoltam. Megfelel?

-Persze. Hánykor?
-Háromra érted megyek. Ha jó, elmehetnénk a Han folyóhoz.

-Oké. Tudod a címet?

-Igen. Ha csak azóta nem költöztetek.

-Phf... Mi és a költözés?

-Jimin!-kiabált neki oda Rapmonster.

-Megyek! Akkor holnap. El ne felejtsd!- mosolygott jókedvűen vissza miközben elindult a többiek felé.

-Nyugi nem fogom...-intettem utána.

xxxxx

-Choi MenYu!-kiabáltam el magam az előszobánkban.

-Igen?

-Idefáradnál, kérlek?

-Mi a gond?-dugta ki a fejét a szobájából.

-A cipőd...-mutattam az eldobott enyhén sáros tornacipőre az ajtó előtt.
-Mi van vele?

-Légy oly szíves és takarítsd meg, majd tedd a helyére.-fontam össze a karomat a mellkhasam előtt.

-Ja bocsi. Most mész vásárolni?

-Igen. Felírtál mindent?

-Aham...-zsebre tett kézzel kisétált elém.

-Figyelj csak... Mit csináljak vacsorára? Vagy hozzak valami kész kaját?

Nem válaszolt csak sejtelmes arccal elmosolyodott.

-Na mit szeretnél?- simogattam meg az arcát.

-Nagy kérés lenne a fűszeres csirke?

-Ha azt szeretnél, nem. Akkor veszek csirkét is.

-Juppí!-kiáltott fel miközben felkapta a cipőjét és elrohant vele a fürdőszoba felé.

-Istenem, mint ha még mindig 4 éves lenne.- sóhajtottam fel, majd elővettem a bevásárláshoz szükséges dolgokat. Beöltöztem az időjárásnak megfelelően és végre útnak indulhattam.

-Jó napot!-integettem a szomszéd néninek

"Ez most vagy egyre süketebb vagy egyre bunkóbb..."

xxxxx

-Megjöttem!- kiabáltam el magam miközben ledobtam a cipőmet. Persze a saját módomban.

-Hahó!- ugrott a nyakamba Meyu hatalmas mosollyal.- Mindent vettél amit kértem?

-Igen. Tessék.-nyomtam a kezébe az ő szatyrát.

-Köszi!- mondta miközben elvonult a szobájába.

-Nem, köszi nem kell segíteni. Egyedül is elpakolok mindent.

Mindent a helyére tettem és nekiálltam a vacsinak. Ahogy az illatok elkezdtek terjedni előcsalták Meyut is a barlangjából.

-Hm, de jó az illata. Meg lehet kóstolni?

-Igen, de vigyázz forró.- húztam le a rizst a tűzről.

Kivett egy kisebb darabot körbefújkálta és betömte.

-Nyam! Hogy tudsz te ilyen jól főzni?- nyammogott jóízűen.

-Sokat gyakoroltam... Neked is menne.

-Nem hiszem. Én mást örököltem. Tudod, én egy bögre teáért le tudnám égetni a házat.

-Ne is mond...

"Végtére is igaz... Ő örökölte anya alakját és arcát, míg nekem a rendmánia és a főzéstehetség jutott. Nekem inkább európai beütésű az arcom. Ahogy anya mondta régebben: 'Tisztára mint apád!'. Nem is értem hogy lehetünk testvérek Meyuval miközben alig hasonlítunk."

-Mellékesen, a nyelvérzéked is jobb!-tömött a szájába még egy falatot.

-Ha kicsit jobban odatetted volna magad, neked is menne mind a magyar, mind az angol.

-Tudod, hogy kifogott rajtam a magyar és csak kínok és szenvedések alatt tanultam meg. Az angolhoz meg már egyszerűen nincs kedvem. Neked azért ment mert te okosabb vagy sokkal...

-Nem vagyok okosabb, csak komolyan veszem.

-Mint mindent...

-Ezt hogy értsem?

-Mindegy.

-Ahj, hugi. Hogy tudunk mi ennyit veszekedni?

-Van hozzá tehetségünk.

-Igaz. Na, tegyél tányérokat és lehet vacsorázni.

-Oké!

xxxxx

-Hány órakor mentek moziba?- törtem meg a ház csendjét.

-JungKookkal?-nyelt nagyot.

 -Miért, mással is mennél?

-Nem. Azt hiszem fél háromkor találkozunk a mozi előtt.

-Akkor vigyél kulcsot, mert én se leszek itthon.

-Hová mész?

-Jimin elhívott sétálni.

-Aham...

-Szerinted nem nyomasztó ez a csend?-támasztottam meg a fejemet.

-Hogy érted?

-Itt vagyunk ebben a hatalmas házban, ketten. Hm, de szeretem amikor eljönnek Dóra néniék. Jó hallgatni ahogy a fiúk kacagnak, Szilvike meg veled traccspartizik. Én meg jókat beszélgetek Dóra nénivel a kötésről. Lehet hogy nem fog meg a dolog de egyszer majd jól jön.

-Meg azt is jó figyelni, hogy Tomi éppen mit vág hozzá Danihoz. Vagy, hogy éppen mit törnek össze.

-Ugyan... Mégis csak ikrek. Néha mi is annyira unjuk egymást, hogy valamit széttörnénk a másikon, nem?-célozgattam a múltkori cicás bögrére.

-Ne is mond... Köszönöm a vacsorát.- tolta el magát az asztaltól.

-Ne menj sehová. Van még itt valami.- ugrottam fel és a hűtőhöz rohanva egy kis dobozt vettem ki.

-Csak nem...?

-De!- levettem a doboz tetejét és a konyhapultra raktam a süteményt.- Hazafele jövet beugrottam a cukrászdába.

-Hú, de jó!-hirtelen megállt az örvendezésben és összehúzott szemekkel kezdett el méregetni engem.-Na várj csak... Amikor sütit hozol nekem mindig van valami dolog...

-Ennyire átlátsz rajtam? De azért tudom, hogy szívesen elmosogatnál még sütizés előtt...-miközben elmentem mellette picit megböktem az orrát.- De aztán alaposan!

Egy ideig nagy csend honolt amíg a szobámig elmentem, de ahogy becsuktam az ajtót a drága hugicám azt csinálta mint aki megőrült.

-Na ne már!!- kiabálta el magát ismételten.

-Talán most sikálja a serpenyőt... Kicsit odakapott a palacsinta reggel...-kuncogtam csendben.

~Vicky POV end~

-------------

My first BTS fanfiction 3.rész

Meyu terve

-Ébresztő Meyu...-simogatta meg húga arcát Vicky.
-Hümm!-húzta fejére a takarót.

-Naa! Reggeli tálalva...-húzta lejjebb a nagy paplant.

-Majd később...-rángatta vissza magára.

-De addig kihűl...

-Nem baj.
-Pedig a palacsinta és Dóra néni eperlekvárja még frissen a jó, de ha nem kell...

-Palacsinta, eperlekvár? Húúú!- mint akit üldöztek, kiszaladt a szobából.
-Hé, és az ágyaddal mi lesz?-kiabált utána.- Jellemző...

xxxxx

-Jimin! utoljára szólok! Ébresztő!- állt meg az ajtóban Rapmon.

-Ahj, hagyjál már hyung...- nyávogott fáradtan.

-Oké Jimin, aludj csak.- mondta kedves hangon és kiment a szobából.

Egy kancsó vízzel tért vissza. Nagy lendülettel Jiminre öntötte a tartalmát.

-Wáááh! Ez hideg!- visított fel a legmagasabb hangján a fiú.

-Nos, ha már fenn vagy, terítsd ki a cuccod és gyere ki hozzánk.

-Nye-nye-nye-nye-nye...- nyújtotta utánna a nyelvét- Parancsolgatós.

-Hallottam ám!-zengett vissza a hangja.

xxxxx

-Nem láttad Jimint?- nézett Rapmonra Vicky.
-Talán lement levegőzni. Nagyon el van mostanság magával.

-Igen... Most még a mikrofonját is elfelejtette.-lóbálta meg a kis kábelt.
-Megkeressem?
-Nem kell, intézem én.
-Biztos?

-Persze.

-Te tudod... De lehet, hogy kicsit bunkó lesz...-húzta el a száját.

-Megint bal lábbal kelt?

-Hát, inkább vizessel...

-Már megint?- kacagott fel a lány.

-Ja, de most kancsóval.

-Szegényke...
-Van 20 percetek fiúk!-kiabált be a menedzser.
-Megyek megkeresem...-tekerte fel a mikrofon kábelét Vicky.

xxxxx

~Jimin POV~

-Huh, hűvös van...-húztam össze a pulcsimat.
"Na most miért is jöttem le...? Hm... Ja! Levegőzni. Eh, szellőztetni ezt az üres izét amit a fejemnek hívok."
Kisétáltam a parkolóba és leültem a padkára.
"Hogy fogom elmondani neki?"

-Eh, majd lesz valahogy...
-Mi lesz, hogy?- állt elém Vicky karba tett kézzel.

"Hm, de jól áll neki ez a póz is..."

-Nem érdekes...-kezdtem el bámulni a cipőm orrát.
-Ahj, Jimin!- leült mellém.- Mi van veled mostanság?

-Hm?

-Eddig mindig vigyorogtál, énekeltél, ugráltál és táncoltál. Le se lehetett lőni téged. Úgy kellett lefogni amíg sminkeltünk vagy igazítottunk valamit rajtad.- sóhajtott egy nagyot.- Hová lett az az energiabomba srác akit én megismertem? Mostanság csak elvonulsz, és csak néha mosolyogsz. Mi a gond?
-Csak szimplán rossz a kedvem.

-Csak ennyi?
-Ühüm.-bólogattam.-" Egy frászt! Őrülten szerelmes vagyok de balfék vagyok tenni valamit érte."

-Hát, amikor kicsi voltam és rossz volt a kedvem, anyukám mindig felvidító puszit adott.

Féloldalasan ránéztem, de a fejemet nem fordítottam el.

-És jobb lett utána?  

-Persze.

 Pici melegséget éreztem az arcomon és hallottam egy halk cuppanást. Hihetetlenül nagy erő kellett, hogy ne folytassam a dolgot.
-Jobb már?

-Igen, sokkal jobb...-suttogtam magam elé.
-Akkor...- felállt mellőlem és kinyújtotta a kezét.- Gyere, segítek feltenni a mikrofonod.

Elfogadtam a kis 'segítséget' és felálltam.

-Hú de hideg a kezed...- kulcsolta rá vékony ujjait a kézfejemre.

 ~Jimin POV end~

xxxxx

-Jól van, fiúk! Most így ezzel a hétre vége, találkozunk a hétvége után. Mindenkinek jó pihenést a hosszú hétvégére.- a menedzser még egyszer végignézett a srácokon és otthagyta őket.

~Meyu POV~
" Jól sejtettem, Vicky megint lement valamiért... Na most cselekedj, Meyu!
-Fiúk!- kezdtem fennhangon amivel mindenki figyelmét felkeltettem.- Vickyvel szombatra szeretnénk meghívni titeket magunkhoz ebédre. Neki ne nagyon említsétek a témát, mert nagyon fel tudja magát rajta húzni.
"Nem hazudtam... Csak kicsit. Na jó! Orbitálisan nagyot kamuztam, de jó cél érdekében."
#Flash back#

°°Telefoncsörgés°°

-Meyu, kérlek vedd fel! Pont most álltam be a zuhany alá!

-Oké!-megnéztem a kis kijelzőt.-Jé! Magyar szám!- gyorsan felkaptam a kagylót és megpróbáltam felidézni a magyar nyelvet.-^Halló?

^-Szervusz drágám!^-hallottam Dóra nénikém hangját a vonal másik végéről.-^Sajnos rossz hírem van!^

Kis hatásszünet eltelt mire nagy nehezen de felfogtam mit is szeretne közölni velem a nénikém.

-^Mi a gond?^

-^Nem sikerült repülő jegyet vennünk, ezért nem tudunk elmenni hozzátok, majd csak Vicky születésnapjára.^- kellett egy kis idő amíg ezt is lekonvertáltam magamban. -^Értem.^

-^Viszont most le kell tennem, Szilvikének szüksége van rám. Puszilom a nővéred, szia!^

-^Szia...^-szépen visszatettem a helyére a telefont.

"Hm... Úgy is terveztük, hogy elhívjuk a fiúkat egyszer..."

-Ki volt az?- állt meg mellettem Vicky egy szál törölközőben.- Dóra néniék?

-Öhm, nem! Téves volt...

 -Oké... Figyelj csak... Délután, ha vége az interjúnak, elmegyek vásárolni. Ha kell valami írd fel a listára. Ott van a hűtőn.
-Jó... Majd felírom.
-Rendben. Ha kellenék, öltözök.

-Menj csak.

"Nem jó... Vicky úgy se engedné meg. Szerinte fel kell készülni rájuk. De, ha Vicky nem tud róla, nem is fáj neki..."

Elengedtem egy sejtelmes mosolyt.

#Flash back end#
~Meyu POV end~

------------

My first BTS fanfiction 2.rész

Hogy lehetek ilyen béna..?

 Meyu futva ment oda a lifthez és türelmetlenül kezdte el nyomkodni a 'fel' gombot. Fejében továbbra is a nővérétől hallott dolgok cikáztak BanHokról. Ahogy kinyílt a lift ajtaja szinte bevetődött és remegő kézzel nyomta meg a 3.-ra utaztató gombot.
-Vajon tényleg börtönből szabadult?-suttogta szinte alig érthetően.-De miért is ült? Ahj! Pont erre nem emlékszek!

xxxxxx

-Sziasztok fiúk!-ugrott fel a kanapéról Vicky ahogy a fiúk beértek az öltözőbe.
-MenHe!- ugrott JungKook a lány nyakába.

-Vicky, ha kérhetném!- mosolygott rá kedvesen.

-Na jó öcskös ennyi elég lesz, hadd kapjon levegőt is...-rángatta le a lányról a fiatalabbat Jimin.
-Csak nem féltékeny vagy?-birizgálta meg a haját J-Hope.
-Már miért is lennék? Nem kéne minden mozdulatomba belekötni mert mé...!- Rapmon befogta a száját így csendre kényszerült.

-Most inkább hagyjátok a vitát...

-Hol van Meyu?- nézett körbe a helyiségben JungKook.

-Lement kávézni, mindjárt megyek megkeresem. Sietek!
Vicky elővette a leggyorsabb sétálási tempóját és megindult a lift fele.

xxxxx

-Miért ilyen lassú ez a lift??- nyomkodta idegesen meg a gombjait Meyu.- Majd 5 perce itt állok...
°°Lift csengője megszólal°°

-Végre!-indult meg az éppen kinyíló ajtó fele de a nagy lendületében éppen nekiment a nővérének.
-Lassíts, Meyu!
-Ha nem lennél ilyen kicsi észrevennélek!- nyújtotta rá a nyelvét.
-Hé! Csak 4cm van köztünk oké?-vágta be a durcát az idősebbik.
-Itt vannak már a fiúk?
-Igen. Gyere, siessünk mert csak egy lámpánk van...

-Oké...

xxxxx

-Naaa? Ugye milyen szexi vagyok kirúzsozva?- csücsörített a többiekre J-Hope.
-Szerintem nem jó ötlet piszkálni a sminkeket...-fintorgott a leader.

-Ugyan nem lesz baj! Vicky nem bántana minket.-kente tovább magát.- Wááh! Belement a fogamba!

-Úgy kell neked! Miért nem maradsz meg a hátsódon mint a többiek?-mutatott végig a kanapét befoglaló fiúcsapaton.

-Az nem az én reszortom... Szerinted ha vattával dörzsölöm ki jön?
-Passz... Majd a lányok tudják.
-Itt is vagyunk!- ért végre be a testvérpár.
-Sziasztok fiúk!
-Meyuu!-kiáltott fel JungKook mielőtt megölelte a lányt.
-Hé... Azért levegőt hagyj!-kacagott fel.
-HoSeok?! Te mi a búst csinálsz?- nézett rá megdöbbenten Vicky.
-Öhm... Sminkelek?-vigyorgott ártatlan fejet vágva.
-Legalább tartós rúzs?-kotorászott sminklemosó után a fiókban Meyu.

-Passz... Valami 'Kissy lips' izé...-emelte fel a félig elkoptatott rúzst.
-Mázlid van... Nem tartós, viszont a lemosónak elég rossz az íze.
-Ha már bekente magát túléli.-röhög fel Rapmon.
-Meyu, szedd le Mr. Önmagamuravagyok-ról a rúzst én addig segítek a többieknek a ruháknál.

-Oké!

xxxxx

-Sziasztok, holnap találkozunk!- búcsúztak a parkolóban egymástól.
A lányok már majdnem otthon voltak.

-MenHe...- törte meg a csendet Meyu.
-Hm?
-Lehet egy kérdésem?

-Persze. Mondjad.
-JungKook elhívott moziba a hosszú hétvégére...

-Igen? És, el szeretnél menni?
-Öhm, igen... Szabad?
-Hm... Hát lássuk csak...-húzta a húga agyát.-Menj csak! Melyik napon mennétek?
-Juppí, köszi!!-ugrott Vicky nyakába.-Holnap után. Valami akció-vígjátékot szeretnénk megnézni.

-Nézd csak!-mutatott Vicky egy kirakatra.-Hm... Ez mondjuk nem is állna rosszul a fiúkon...
-Te mindig csak ezzel vagy el?
-Ha te nem hagyod, hogy öltöztesselek...

xxxxx

~Jimin POV~
-Bláh!- vetődtem hatalmasat az ágyamon, ezzel hasra fordulva.
-Jimin! Ha rám szakadsz én esküszöm kettéeszlek!- morrant fel az alsó ágyon Suga.
-Bocsi hyung...-dünnyögtem miközben a fejemet egyre jobban a párnába szorítottam.

"-Miért vagyok ilyen béna?!"

#Flash back#
-MenHe... Beszélhetünk?-állítom meg az éppen a sminkes ecsettel rohangáló Vickyt.
-Mi a baj?-áll velem szembe és elkezdi tökéletesítgetni a szememen a kihúzást.- Zavar a smink?
-Nem dehogy... Másról szeretnék.
-Mondjad.-simít végig az arcomon.
"Ahj, de jó érzés!"
-Én, tudod... Szerettelek... Vagyis szeretné...-dadogtam alig érthetően.
-Vicky! NamJoon beleakadt valamibe és megindult egy szál a nadrágján!-kiabált a húga pont a legrosszabbkor.
-Ne haragudj, majd elmondod később...
#Flash back end#

-Eh...- vetődök ismét a hátamra, mire az ágyan erőteljes reccsenéssel jelzi nemtetszését.
-Jimin!-szólt rám most már Rapmon is.-Nincs kedvem új ágyat venni!
"Istenem, miért kell nekem ilyen bénának lennem? Hányszor elgyakoroltam és mégis? Mit csinálok?! Dadogok mint az a disznó abban az idióta rajzfilmben... Pedig csak egy sétára akartam elhívni... Mi lesz ha el akarom neki mondani hogy érzek iránta? Ahj! Jimin! Most állj le az önsajnálattal, inkább aludj mert holnap interjú! Miután végeztünk, elhívod kerek perec! De mi van ha, nem szeretne eljönni? És mi van ha... Állj! Már megint mit csinálsz? Hisztizel! Az érettségi miatt nem voltál így bezsongva, nem hogy egy egyszerű séta miatt! Alvás!"
-Eh, kezdem azt érezni, hogy skrizofén vagyok...-mondom félhangosan a párnámba.
-Neked mi a bajod?-rúgja meg a matractartó deszkát Suga.
Alvást szimulálva hallgatok. Miután végre a gondolataim elengedték egymást és nem jártak ördögtáncot, nehezen de elkulloghattam a bárányok mezejére...
~Jimin POV end~

------------