2014. augusztus 4., hétfő

My first BTS fanfiction 15.rész

Fogadás




Már lassan egy hete van, hogy a Bangtan fiúk odaköltöztek a Choi testvérpárhoz. Végre kezdik egymást megszokni, de még mindig fedeznek fel új dolgokat.
Egy eléggé hűvös szerda reggelen Vicky pont mosás napot tartott, de a kinti hőmérséklet miatt a házban kellett teregetnie. A ruhák kiterítése után a mindennapi rutin, a főzés következett. Hogy jobban haladjanak, Jin is besegített neki.
A ház eddigi csendjét hatalmas röhögés zavarta fel. Ez persze nem kerülte el a főzők és a szobáikban pihenők figyelmét sem.
-Minek örülsz ennyire kicsi Jimin?- támaszkodott az ajtófélfának Rapmon.
-Se-Se-semmit!- pukkadozott tovább a szárítónak támaszkodva.
-Na, jó! Engem nem cseszel át! Hadd nézzem!- lökdöste arrébb V.- Azt a rohadt!- kacagott fel ő is.
Persze nem kellett sok már mindenki szakadt a nevetéstől egyedül Vicky állt értetlen fejjel a nappali közepén.
-Öhm... Most komolyan? Mi olyan vicces?
-Ez!- lóbált meg J-Hope egy halványkék Minnie egeres bugyit.- Ez melyikőtöké?
Vicky halál vörös arccal lehajtotta a fejét.
-Az... Az az enyém...
A fiúk még nagyobb röhögésben törtek ki, Vicky pedig szégyellősen visszaállt a konyhába.
-Nem akarod megmutatni magadon?- támaszkodott a pultra Jimin.
-Majd ha el tudsz menni feltűnés nélkül a repülőtérre.- nyújtotta rá a nyelvét.
-Fogadni mernék, hogy menne.
-Jól hallottam hogy valaki fogadást mondott?- lökte el a helyéről Hope a fiút.- Mi a tét?
-Nincs semmilyen foga...
-De van!- vágta rá Jimin.- Ha el tudok menni feltűnés nélkül a reptérre akkor Vicky megmutatja magán azt a cuki bugyit.
-És, ha nem jönne össze?- támaszkodott rá Jiminre Rapmon.
-Öhm... Passz... Vicky?
-Rám ne nézz... Nem szoktam fogadni.
-Hehe... Nekem van egy jó ötletem!- húzta gonosz vigyorra a száját J-Hope.
-Abból semmi jó nem sülne ki de, hadd halljuk.
-Ugye ha a Törpe elhalad feltűnés nélkül a repülőtéren akkor Vicky lejt neki egy fehérnemű showt...
-Nem lehetett volna máshogy kifejezni... Így is ciki.- gubózott még jobban össze a lány.
-De ha nem sikerül, akkor ő neki kell megtennie ugyan ezt.
-Emeljünk rajta!- vágódott oda Suga is.- Ugyan abban amiken Vickynek kéne!
-És hogy még jobban szívjon, nem vehet fel se napszemüveget, se maszkot a repülőtérre.- szólt oda V is.
-N-Nem lesz ez egy kicsit sok?- pislogott nagyokat Jimin.
-És ha hagynánk a francba az egészet?- csatlakozott hozzá Vicky.
-Hadd szívassuk már egy kicsit Jimint!
-És ha sikerül neki?- vetette fel JungKook.
-Akkor kicsit csorgatjuk a nyálunkat.- rántotta meg a vállát Hope.
-Hé, arról nem volt szó, hogy előttetek is!
-Ha már a Törpének kijut akkor nekünk is...
-Mi ez a nagy hangzavar..?- csoszogott elő a szobájából kómás fejjel Meyu.
-Jesszusom!- ugrott Monster nyakába V.- Egy ősember!
-Köszi TaeHyung... Ez jól esett. Én is téged!- lapította le a kócos haját a lány.- Na? Miről folyik a tanács?
-Vicky és Jimin fogadtak.
-Miről?
-Ha, Jimin végig tud menni feltűnés nélkül a repülőtéren, mindenféle takarás nélkül, akkor a nővéred lejt neki, és persze nekünk egy fehérneműs táncot.
-Hé! Eddig csak az volt, hogy megmutatom!
-Viszont! Ha nem jön össze neki, akkor neki kell Vicky bugyiját felvennie.
-Hehe... Ezt megszívtátok... De... Mikor is tervezitek ezt az egészet?
-Holnap mész az óhazába te dinka...- pöckölte meg a húga homlokát.
-Ja, tényleg... Banyek...
-Mi a baj?
-Nem láthatom ki szívja meg...
Erre a mondatára Vicky az arcába seperte az elkínlódott tincseket.
xxxxx
-MenYu! Van kőkeményen 20 perced és indul a géped!- kiabált idegesen Vicky.
-Jövök!- nagy csörgéssel és négy hatalmas bőrönddel futott (már amennyire tudott) a szobából.
-Semmi napszemüveg!- kapta le Jiminről a napszemüveget Suga.
-De így semmi esélyem...
-Így jártál! Minek mentél bele ilyen hülyeségbe?
-Mert valakik belerángattak...- vetett szúrós pillantásokat Hope felé.
-Ne hisztizz! Még lehet esélyed... És az nekünk is jó.- vigyorgott miközben méregette Vickyt.
-Szállj le a barátnőmről oké?- ragadta meg a pulóverének a nyakát Jimin.
-Nyugi. Inkább fogd meg Meyu egyik bőröndjét és segíts nekünk.- nyomta oda az egyik húzós csomagot a kezébe.
Lassan, de biztosan haladtak az úton, néha meginogva a súlyos bőröndöktől. Mikorra odaértek a lányoknak csak egy gyors ölelkezésre jutott idejük mivel a gép 5 perc múlva indult.
-Vigyázz magadra, és olvasgasd az úton a szótárt. Amint odaérsz hívj fel, időtől függetlenül. Érezd jól magad és pihenj sokat.
-Oké, meglesz de most már engedj mert tényleg elkések.- tolta el a nővérét és hátraintve neki elindult.
Vicky még egy kicsit nézett utána aztán Jimin felé fordult és megölelte.
-Olyan kislány még... És egyedül repülőzik...
-Kislány? Pont Meyu? Gondolom nem felejtetted el milyen szóharcot levert YoonGival... Nem csak jól énekel, de még kezdő szinten rappel is.
-Tudom, de akkor is... Ő a húgom. Anya halála után ez az első, hogy külön leszünk.
-Megszokod... Hehe...
-Mi olyan muris?
-Még senkinek sem tűntem fel...- húzgálta a szemöldökét.
-Perverz...
-Csak, hogy megnyugtassalak, a többiek is minimum ennyire ilyenek. Ha nem jobban.
Kézen fogva elindultak kifele. Már majdnem ott voltak a kijáratnál amikor hatalmas visítozás törte meg a megszokott morajlást.
-JIMIN!- visított egy, a harmincas éveiben járható hölgy.
Őt egy csomó fiatalabb lány követte.
Amint ezt Jimin és Vicky észrevette, azonnal futásnak eredtek mint aznap amikor összejöttek. Már épp hogy nem a megszokott útvonalukon loholtak, amikor egy csapat lány eléjük vágott. Útvonal frissítésként, nem a város másik felét vették célba hanem a lakhelyüket. Össze-vissza cikáztak a kisebb nagyobb utcákban így összezavarva a lánysereget. Nem kellett sok, a csapat elvesztette teljesen a pár nyomát.
Vicky és Jimin eközben a házban lihegett. A fiú a fal mentén lecsúszott a földre és kuncogni kezdett.
-Ho-hogy is gondolhattam hogy... Sikerülhet...
-Na mi van emberek?- vigyorgott gonoszul Hope.- Csak nem megkergettek titeket?
-Bekaphatod...- tápászkodott fel a padlóról.
-Igaza van... Most az egyszer én is azt mondom, hogy jobban teszed ha befogod.- sóhajtott fel Vicky is.
-Jé hazaestetek ti is! Hú de meggyötörtek titeket...- fintorgott Rapmon is.
-Most asszem' összeomlok...- suttogta Jimin miközben újra felfedezte a bejáratnál található aprócska szőnyeget.
 xxxxx
-Gyere már ki!- dörömbölt a szobaajtón Suga.
-Egy frászt! Én ebben nem mutatkozok!
-Örülj már, hogy nem tanga! Különben is fogadtatok! Na, gyere elő vagy rád török!
-De ha kiröhögsz én kinyírlak...- fordította el a zárban a kulcsot Jimin.
Suga 'segítséget' nyújtva nyitotta ki az ajtót. A röhögést visszafogva mérte végig Jimint.
-Kurvára nem vicces...- takargatta magát a szűkebb részeken.
Csapattársa fapofát felvéve ragadta meg az előtte ácsorgó fiút, (akin történetesen csak egy szál bugyi volt) majd vonszolta a nappali felé. A többiek ahogy meglátták hihetetlen röhögésben törtek ki. Suga odalökte eléjük amire felszisszent.
-Ne lökdöss! Így is, kicsi.
-Ny-Nyomj már valami nagyon durván szexi táncot léci!- törölgette a könnyeit V.
-Mindjárt az öklöm lesz nagyon szexi az arcodban.- emelte fel a karját Jimin.- Öhm... Hol van Vicky?
-Azt mondta, hogy ő nem fog részt venni ilyen hülyeségekben, és elment átöltözni.
Jimin sejtelmesen elmosolyodott és az irányt Vicky szobája felé vette. Kopogás nélkül, csendesen benyitott. A szeme elé táruló látvány számára a világ összes kincsével nem ért volna fel.


------------

2014. augusztus 1., péntek

My first BTS fanfiction 14.rész

Miért keveredünk mindenbe bele?



A Bangtan ház éjszakai csendjét, Kim NamJoon telefonjának a csörgése zavarta meg. Hatalmas koppanással landolt a kis készülék a szoba másik végében. Miután elhallgatott, már azt hitte mindenki az álmok végre folytatódhatnak, viszont a hívó nem óhajtotta feladni. Akaratosan zenélt, visító hangján tovább. A BTS leadere enyhén szitkozódva, de felkutatta a szekrény mögött landolt telefont és agresszívan fel vette.
-Mi van?!- morogta elégedetlenül.
-Neked is szia NamJoon...-lepődött meg a menedzser a vonal másik végén.
-Hyung? Mi a gond?- ásított egyet Rapmon.
-Nekem is csak most szóltak, hogy fel kéne lépni egy kis partin... Nyugi, nem nagy dolog. Két számotok lesz és kész.
-Mikor?
-Holnap késődélután...
-Oké... Mi van? Holnap?
-Igen. Jól halottad. Hatra megyek értetek.
-Tudod a címet?
-Persze. Én tudok mindent. Bocsánat ha felébresztettelek. További jó éjt!
Megszakították a vonalat.
-Szuper... A többiek ki lesznek akadva...- bújt vissza az ágyába Rapmonster.


xxxxx


-Reggelt!- vánszorgott ki kócos fejjel Jimin a szobájából.
-Jó reggelt. Gyere, már csak te hiányzol.- mosolygott kedvesen rá Vicky.
-Na, ha már mindenki itt van, el kell mondanom egy kis hírt.- tette le az evőeszközeit Monster.
-Mit?- csodálkozott mindenki.
-Este ugyebár majdnem összetörtem a telefonomat... A menedzser szólt, hogy jelenésünk lesz...
-Mikor?
-De jól kifejezitek magatokat... Ma késődélután.
-Na ne már!- tört fel az összes fiúból.
-De nyugi! Nem nagy cucc! A lányoknak köszönhetően itt vannak nálunk a ruháink, és a sminkeseink. Nem lesz nagy durranás, csak megyünk és jövünk. Két számunk lesz, azt nem tudom melyikek.
-Ennyiért elrángatnak minket?- fintorgott V.
-Ha menni kell hát menni kell...- rántotta meg a vállát Hope.- Igaz kicsi Jimin?- meglökte a székre odaszundikált fiút aki egy hangos felhorkanással sikeresen megállította magát az esés előtt.
-Mi?- nézett nagyon értelmes arcot vágva.
-Délután megyünk fellépni.
-Nemár'!
-Nyugi, nem lesz nagy dolog. Állítólag...


xxxxx


-Nem kéne már itt lennie menedzser hyungnak?- bámult ki az ablakon JungKook.
-De. Pedig nem szokott késni...
-Nem látott valaki egy kis fekete táskát?- rohant oda Meyu.
-Asszem' a fürdőszobában van. Miért?- húzta fel az egyik szemöldökét V.
-Abban vannak a sebtapaszok...
-Mi történt?
-Vicky megégette magát a hajvasalóval... Nem is a nővérem lenne...
-Tippelhetek kinek a haját csinálta?
-Ha akarsz... Na kiét?
-Jiminét! Vele szokott bénázni... Valamikor belevág az ujjába, máskor megégeti magát.
-Van benne valami...- kuncogott Meyu.
-Ezazz! Meg jött hyung!- cuppant az üvegre Hope.
-Végre!- ujjongtak a többiek is.


xxxxx


-10 perc és mi jövünk...- nézegette a fellépők sorát Suga.
-Aha... Hé, nem láttátok a törpét?
-Most hogy mondod, Vickyt se láttam már eléggé régóta...
-De ha valami hülyeséget csinál Jimin, én megfojtom...
-Vicky se éri meg a holnapot...- vágott gonosz arckifejezésre Meyu.
-Hé, megvagytok? Hol van Jimin?- számolta át a csapatát Rapmon.
-Nem tudjuk... Ezt kérdeztük mi is...
-Megyek és megkeresem. Ti maradjatok itt.- intett a menedzser.

-Jimin... Nem szabad... Itt bárki megtalálhat!- tolta le magáról a fiút Vicky.
-Most miért? Egész romantikus a takarítószerek raktára.- kuncogott halkan Jimin.
-Ha a menedzseretek rájön, nekünk annyi...- támaszkodott a rozoga ajtónak.
-Halálon... Túl... Is... Szeretni... Foglak...- mondta szaggatottan apró puszik között miközben neki dőlt a lánynak.
Hirtelen reccsenéssel az ajtó kiugrott a helyéről a párocska pedig azzal együtt zuhant hátra. Vicky a falapon landolt, Jimin pedig egyenesen rá.
-Mi a frász?!- ugrott hátra a menedzser.
-Öh... Hyung? Hehe... Ez de kínos...- hajtotta le a fejét Jimin.
-Tudtam, hogy előbb-utóbb ez lesz.- túrt idegesen a hajába.- Jimin, tipli a többiekhez, kislány, a húgodhoz! Később mindent megbeszélünk.
-Igenis!- ugrottak fel hirtelen és megindultak.
-Miért keveredünk mi mindenbe bele?- kuncogott kínosan Vicky.
-Nem tudom, de vonzzuk a bajt.
-Igaz.
-Jimin! 2 perc és kezdünk! Húzd ide a hátsódat!- kalimpált V a fiúnak.
-Kitartás.- adott egy puszit Jimin arcára Vicky és gyengéden meglökte a többiek felé.


------------

2014. július 31., csütörtök

My first BTS fanfiction 13.rész

Reptéri kalamajka




-Hát te hová készülsz?- állt Vicky elé Jimin.
-A reptérre Meyu jegyéért. Miért?
-Mehetek én is?- mosolyodott el kisfiúsan.
-Csak kérdezd meg NamJoont.
-Oké!

~Jimin POV~
Végre kettesben lehetünk. Talán végre ez lesz az az alkalom...
-Hyung...- bökdöstem meg Rapmon vállát.
Kikapta a füléből a fülhallgatóját és nagyon értelmes fejet végva nyomott egy elhaló 'Hm?'-öt.
-Elmehetek Vickyvel a reptérre?
-Minek is?- fordult szembe velem.
-Hogy ne legyen egyedül. Mi másért mennék?- raktam keresztbe a karomat.
-Eh...  Ha rendesen elrejted magad mehetsz. Vegyél fel egy maszkot.
-Oké, köszi.
Ezzaz!! Vallomás, itt jövök!
Szinte berepültem a szobámba és keresgélni kezdtem.
-Ajj ne már! Tényleg kidobtam? Szuper...
Oké Jimin... Ezt jól megcsináltad. Most kérheted kölcsön HoSeokét. Ő meg biztos valami nagyon nyomi 'feladatot' fog a nyakamba aggatni. Múltkor is egy hétig strandpapucsban járhattam be a stúdióba. Pont a legnagyobb esőzésben.
-HoSeok, itt vagy?- kopogtattam a szobája ajtaján.
-Mi kéne?- dugta ki a fejét vigyorogva.
-Izé... Kölcsön adnád az egyik maszkod?
-Minek az neked?
-El szeretnék menni Vickyvel a repülő térre csak én a saját maszkomat kidobtam... Tudod, elszakadt.
-Vickyvel, mi? Gyere be, megkeresem.
Oh, ez könnyebben megy mint gondoltam... Nem baj!
-Tessék itt van.- nyomta a kezembe.
-Oh, köszi...
-Mi van? Nem jó?
-Nem, dehogy is. Tökéletesen megfelel, csak furcsálom...
-Mit?
-Hogy nem genyázol velem...
-Ja, vedd úgy, hogy jó napom van. Szeva...- becsukta az ajtót.
Fura... Na mindegy, gyerünk öltözni!
~Jimin POV end~

xxxxx

-Hé, Jimin! Gyere gyorsan, vagy nem érünk oda időben. Nem soká fog érkezni egy gép Európából, és baromi sok ember gyűlhet ott össze.- kiabált vissza Vicky az ajtóból.
-Jövök.- futott a lány felé.
-Végre. Gyere...- megfogta a kezét és egy eléggé gyors tempóban kezdte el vezetni az utcákon.
Körübelül 10 perc séta után végre odaértek a reptérre ahol már elég nagy volt a tömeg. Nehezen de átvergődtek az embereken és átvehették a jegyet.
-Van ám népség...- szorította meg jobban Vicky kezét Jimin.
-Igen... Vigyázz nehogy felismerjen valaki!
-Nyugi... Hacsak nem Ultimate Fan valaki akkor nem hiszem hogy nagy az esélyem rá.
-Gyere, üljünk le oda, ott megvárhatjuk hogy csillapodjon a tömeg.
-Oké... Úgy is szeretnék mondani valamit...
-Mit? - huppant le a padra Vicky.
-Hát tudod... Már régóta szeretném neked elmondani, de sose volt merszem.... Féltem a visszautasítástól...
Megfogta a lánynak mind a két kezét és mélyen a szemébe nézett.
-Úr Isten!- visított valaki a tömegből.- Ez Park Jimin a BTS-ből!
-Futás!- suttogta Vicky miközben felrágatta Jimint.
Átvágtak az emberseregen és amint kikötöttek az utcán egy kisebb utcába lyukadtak ki. Hallották a fanok sikítozását és látták ahogy elhaladnak mellettük. A nagy csapatnak még így is a fele észrevette őket és ismételten kezdődhetett a hajsza. Végigrohantak egy csomó utcán és közben néha felborítottak egy-egy kukát. Végül már teljesen kimerülten és leizzadtan elkezdtek lassítani.
-Én nem bírom...- nyefergte Jimin.
-Bírd ki! Néhány utca és ott lesz egy kanyargós sikátor... Ott lehagyjuk őket.- lihegte Vicky.
-Nincsenek már olyan sokan, ennyi autogramot kibírok...
-Hülye vagy?! Ezek szétszednek! Add a kezed! Én még bírom!- kiabálta Vicky és megfogta Jimin kezét. Eszeveszett tempóban kezdtek el rohanni.
Vickynek igaza volt, nem sokára elértek egy kis sikátorba. A sikítások visszhangoztak és tisztán lehetett hallani a lábak dübögését is. Mire kiértek az útvesztő végére már csak néhány lány maradt.
-Oppa! Csak egy képet!- ugráltak a lányok.- Csak egy képet és egy autogramot!
-Ezt... Túlélem...- lihegte Jimin miközben lepattintotta a filce kupakját.
-És ő a barátnőd?- szugerálta az egyik lány Vickyt.
Vicky csak Jimint nézte. Ő nem akart semmit mondani. Nem is tudott volna, mert hihetetlenül szúrt az oldala.
-Ő? Hát jó... De ezt nem mondhatjátok el senkinek, mert a következő meetingen nem válaszolok egy kérdésre se.
-Nem mondjuk ígérjük.- pattogtak idegesen.
-Igen, ő a barátnőm.
-Úristen!!! Oppanak van barátnője!!- visítottak egyhangúan.
-De csitt, mert még autogram se lesz az osztáson. És nem is találkoztunk...- nézett a lányokra.
-Csendben maradunk, ha látunk egy csókot!- vágta rá az egyik szemüveges lány.
Jimin ránézett Vickyre. Ő is csak a fiút nézte.
-Na mi lesz? Csókot! Csókot! Csókot!- kántálták egyre hangosabban.
Vicky odasétált Jimin mellé aki vele szembe fordult. Csak egymást nézték majd Jimin két keze közé vette a lány arcát és óvatosan megcsókolta.
A lányok csak sikítoztak és volt amelyikük el akart ájulni.
-De akkor most már mehetünk? És ahogy ígértétek! Egy szót se.
-Ígérjük! Szia Oppa!- kiabáltak miközben integetve távolodtak.
-Huh... Elfáradtam...- támaszkodott a térdeire Jimin.
-Én is... Akkor... Ezt akartad elmondani?
-Igen... Halálosan beléd szerettem. Már debüt óta csak figyelek. Hihetetlenül gyönyörű vagy és kedves. Imádom a személyiségedet. Te nem a sztárt látod bennem, mint más lányok. Te rendes, hétköznapi emberként kezelsz. És ez tetszik. Nagyon is.- átkarolta a lány derekát és még egyszer megcsókolta.
-Én... Én...- akadozott Vicky szava.- Nem tudok beszélni... Amikor te vagy a közelembe alig megy a beszéd...- szorosan hozzábújt Jiminhez.
-Én is ugyan ezt érzem. Menjünk haza...- megfogta Vicky kezét és elindultak az úton tovább.
Igazán nem is törődtek merre mennek, hiszen jobban elvoltak foglalva egymással. Már majdnem rájuk sötétedett amikor végre hazaértek. Persze a többiek azonnal le is támadták őket de ahogy meglátták, hogy egymás kezét fogják, már is másabbul álltak a dologhoz.
Viccelődtek a Bangtan új párocskájával.
Egész sokáig fenn voltak mindannyian. Persze Rapmon jól leszidta őket a fanok miatt.


------------

2014. július 30., szerda

My first BTS fanfiction 12.rész

Első este



-Oké emberek, aki kész van a fürdéssel annak húzás lefeküdni. Holnap megint keményebb napunk lesz.
-De csak egyszer lesz jelenésünk nem? - pislog nagyokat JungKook.
-Úgy volt de felhívott a menedzser és kijelentette, hogy mostantól minden nap be kell mennünk táncpróbára.
-Ajj ne már!- sóhajtott fel mindenki.
~Jimin POV~
Na szuper... Ugrott a randim Vickyvel... Inkább megyek és megmosom a fogamat, aztán lefekszek aludni.
Elsétáltam a szobámba a fogkefémért aztán azonnal a fürdő felé vettem az irányt. Szokás szerint kopogás nélkül mentem be. Hozzá voltam szokva, és a csapat is. Ahogy számoltam Jin fürdik most.
Megálltam a tükör előtt és letöröltem a párát róla. Szépen átmostam a fogkefémet és egy nagy adagot rányomtam a gyümölcs ízesítésű pasztából. Nem vagyok annyira oda a mentolért. Erősen sikálni kezdem először elöl majd hátul a fogaimat.
Ah, szuper. Jin elzárta a vizet így nekem is jut meleg.
-Öhm, Meyu te vagy az?- hallom Vicky hangját.
Vicky?! Basszus Jimin! Te most komolyan bementél egy lányhoz miközben fürdött?!?!
-Uhn, ne ijedj meg... Én vagy az Jimin. - próbálom érthetően mondani de nehezen megy a sok habtól.
-Jimin?- kérdezi ijesztően magas hangon.- Mégis mi a jó életet keresel te bent?
-Azt hittem Jin hyung van bent. Mindjárt végzek. Bocsi.
Villámgyorsan kiöblögetem a számat és mindent otthagyva menekülök onnan.
-Hű, ez meleg helyzet volt...- támaszkodok a falnak.
-Mi volt meleg helyzet? Mesélj kicsi Jimin.- áll elém a leaderünk.
-Semmi. Jóéjt!- sprintelek a szobámba.
Jobb ha minél előbb elalszok... Remélem Vicky nem csavarja le a fejemet ezért a kis dologért...
Bebújtam a puha paplanok közé.
Végre egyedül lehetek. A SAJÁT szobámban. De jó ezt kijelenteni. Mi ez az illat?
Mélyen beleszimatoltam a levegőbe. Végigszaglásztam mindent amire kiderült, hogy a párnámnak és a takarómnak van ilyen finom cseresznyevirág illata.
Nem sokáig merenghettem az illaton, mert elnyomott az álom. Talán egy-két órácskát ha aludtam amikor kopogtak az ajtómon. Kómásan odacsoszogtam és kinyitottam. JungKook és Taehyung állt előttem egy-egy takarót szorongatva.
-Miva'?- ásítottam.
-Nem tudunk aludni...- hajtotta le szégyellősen a fejét JungKook.
-Arra gondoltunk, hogy te... Talán...
-Hogy aludhattok e velem, ugye? Eh... Gyertek, de ha lelöktök az ágyról én összefonlak titeket a takarótokkal.
Betessékeltem őket a szobámba. Elhelyezkedtek kényelmesen. Valahogy még én is odafértem.
Ők már nagyban aludtak amíg én azzal voltam elfoglalva, hogyan ne essek le az ágyról ha meg akarok fordulni.
Nehezen de megvolt az egyensúly és végre megint bevághattam a szunyát.
~Jimin POV end~

 xxxxx

-Vicky, nem találkoztál Kookieval és TaeTaevel?
-Nem, miért?
-Nincsenek a szobájukban.- ráncolta a szemöldökét Rapmon.
-Furcsa. Pedig este külön-külön mentek lefeküdni.- tett le a lány még egy tányért az asztalra.
-Na, jó. Megyek és felkeltem Jimint és kikérdezem, hogy tud e valamit.
-Érvelj a reggelivel, ha nem akar jönni. Nem szeretnék ágyat szárítani.
Rapmon eléggé észrevehetően nyitotta ki az ajtót. Na jó, rá cseszte Jiminre szó szerint. Eléggé meglepte az ott fogadó látvány.
-Vicky, gyere. Ezt meg kell nézned.- dugta ki a fejét az ajtón.
-Mi a baj?- sétált oda a lány.- Oh, de édesek!
-Mi ez a nagy cukilkodás?- gyűlt oda Jin Sugával.
-Ezek most komolyan együtt aludtak?- ámult el Suga.
-Jiminről nem gondoltam volna... Mindig is annak a rossz nőfalónak képzeltem.- húzgálta a száját Hope.
-Hülye vagy te is.- csapta tarkón Jin.- Lehet, hogy nem tudtak aludni és átjöttek Jiminhez.
Az emlegetett a nagy hangzavarra végre felébredt és mozdult egy kicsit. Rosszul tette hisz elvesztette az egyensúlyát és nagy dübbenéssel landolt a padlón.
-Reggelt...- nyavalygott ahogy feltápászkodott.- Ne kérdezzétek oké?
-Oké...- bólogatott mindenki egyhangúan.
-Csak egy kérdést... Mi keres itt a maknae meg a helyettese?
-Pisisek az egyedül alváshoz...- törölgette a szemeit Jimin.


------------

2014. július 29., kedd

My first BTS fanfiction 11.rész

Cinkes helyzet


-Hulla vagyok...- borult le a papírokkal és dobozokkal ledobált kanapéra Meyu.
-Áucs!- kiabált valaki.
-Jé... beszél a kanapé...
-Nem a kanapé vagyok...- bújt elő JungKook a cuccok közül.
-Oh szia Kookie! Szóval itt vagy!- ugrott le róla a lány.- Hé, mindenki, nem tűnt el JungKook, megtaláltam!
-Végre... Már azt hittem ott maradtál a költöztető autóban.- csoszogott oda Rapmon a többiekkel.
-Nem... Csak álmos vagyok.
-Vicky... Lehet egy kíváncsiskodó kérdésem?- pislogott rá hatalmas szemekkel Jin.
-Persze, mondd.
-Miért ilyen hatalmas ez a ház? Mármint, ketten vagytok, vagyis voltatok eddig... Ez egy nyolc szobás ház, két fürdőszobával. Ugye?
-Igen akkora, és hát, még régebben a szüleink úgy tervezték, hogy anyukám nővéréék is ideköltöznek, de aztán megmaradtak Európában.
-Igazán, ha nem mondanád, hogy félig meddig európai származású vagy, észre sem venném.- böködte arrébb JungKookot Suga.
-Kiskoromban látszott jobban. Míg Meyunak inkább ázsiai vágású, kerek volt az arca, nekem inkább hosszúkás.
-Amúgy kész vagyunk?- vizslatott körbe Jimin.
-Igen. Mit csináljunk?- vetődött le Hope és Kookie közé V.
-Csinálok vacsorát, aztán megnézhetnénk egy jó filmet. Vagy akár végignézhetnénk Meyu kis kori képeit.
-Hééé! Inkább a tiedet! Amúgy is, nem tudom ki ugrált fürdőruhában a tetőn...
-Mert Vicky megcsinálta?- vigyorodott el Hope.
-Meg ám! Gyertek, a szobánkban vannak az albumok!- ráncigálta el a fiúkat Meyu.
-Te nem mész, Jimin?- kötötte fel a kis kötényét Vicky.
-Nem... Holnap ráérsz?
-Jelenésetek lesz az egyik délelőtti showban, de ha úgy végzünk réérek. Miért?
-Hát... Talán gondoltam, elmehetnénk egy... Egy... Egy randira...
Vicky kis híján elejtette a kancsót amit fogott.
-Öhm... Persze, mehetünk.
-Wááh! Jimin, ezt meg kell nézned!!- tepert ki Rapmon egy kicsi képpel a kezében, amit azonnal Jimin orra alá dugott.
-Mi van? Mit kell megné..? Azta... Vicky ez tényleg te vagy? - kapta ki a leadere kezéből és leült vele a konyhapulthoz.
-Ez melyik?- nézett át Jimin válla felett Vicky. -Jesszusom ez még megvan?! - vörös fejjel kikapta a kezéből a képet és a zsebébe rakta. - Ezt nem láttátok!
- Bocs de beleégett az agyamba! - röhögött Rapmon mire a konyharuha repült felé. Miután Jimin fejére akasztotta a rongyot, visszament a szobába.
-Fú, ha ez rájön, hogy Meyu kopogás nélkül ront rá az emberekre ha a fürdőszobába megy...- mormogta Vicky.
-Szerintem egész jó kép...
-Aha... Főleg ha te lennél rajta, akkor milyen jó lenne.
-Nekem nem állna jól a pink fürdőruha.
-El se tudnálak képzelni...
-De egy valamit mondj meg... Mit kerestél te a tetőn, egy szál fürdőruhában?
-Egy röpke buli volt az egyik barátnőmnél, medencés buli. Tollasoztunk és a labdája felment a tetőre. Ott helyben én voltam a legkisebb így azonnal engem küldtek fel... Ahogy felértem és ledobtam, nyomtam egy pózt és akkor lettem lekapva. Nem vagyok túl büszke erre a képemre de muszáj volt megtartani.
-Az legalább nem olyan cikis helyzet mint az enyém volt...
-Milyen helyzet?
-Nem érdekes!
-Na, ha már felhoztad akkor mond is el.
-Jó, de ne röhögj ki.
-Nyugi, nem foglak.
-Nah jó... Még régebben, amikor még a bandázós korszakom volt a közép suliban, elmentünk felfedezni egy romos házat.  Az egész lakóház egy szögesdrót kerítéssel volt körbeszegve. A kaput hiába feszegettük, nem nyílt ki ezért át kellett mászni. Valahogy akkoriban még a magasabb régióba tartoztam ezért én segítettem a többieknek felkapaszkodni. Befele még oké volt minden. Ahogy bent voltunk, mégis csak csinálni kéne valamit, hát elkezdtük firkálni a falat. Kicsit beljebb mentünk az egyik belső szobába, ahol mint kiderült, mégsem olyan elhagyatott az a ház. Egy vénember ült a szobában néhány sörösüveg társaságában. Nagyvalszeg részeg volt, mert csak akkor vett észre minket, amikor bementünk a szobába. Egyik haveromhoz hozzávágott majdnem egy üveget. Persze azonnal menekültünk kifele. Senkinek nem kellett a segítség, akkora lendülettel rohantunk kifele. Amilyen mázlista voltam én ahogy ugrottam volna át, megakadt a nadrágom övtartója egy kiálló szegecsben. Persze hiába ordibáltam a haverjaimnak, csesztek visszafordulni értem. Az öreg rám hívta a rendőrséget is. Azok persze nem tudtak leszedni onnan ezért még a tűzoltók is kijöttek. Ahogy leszedtek hallottam, hogy mindenki rajtam röhögött. A rendőrség nem tudott velem mit kezdeni mivel a teleknek nem az öreg volt a tulajdonosa, vagyis senki sem volt a tulaj. Inkább a rendőrség helyett haza vittek. Egy órába telt mire kimagyaráztam magam a szüleimnek.
-Sssz... Az tényleg cinkes dolog...- sziszegett Vicky miközben a zöldséget szeletelte.
-Ja, és mi erről miért nem tudtunk?- vonta fel a szemöldökét vigyorogva Rapmon, a falnak támaszkodva.
-T-Ti mióta álltok itt? - fordult meg Jimin miközben majdnem leesett a székről.
-Hehe, elég régóta, hogy tudjunk egy újabb cikis dolgot rólad.- röhögött Hope.
-Most miért? Az se volt jobb amikor majdnem leestem a rajongók közé egy aegyo miatt.
-Köhm, az a cipőfűződ miatt volt, SeokJin.- vigyorgott 'ártatlanul' Meyu.
-Az se jobb, amikor hátsóval levettem Kookiet egy fellépésen.- kuncogott Suga.
-Én meg belezavarodtam a rapbe egy felvétel közben. Miattam kellett újrakezdeni az egész részletet.- huppant le Jimin mellé JungKook.
-Én meg elfikkantam a forgatás közben...- húzta a száját V.
-Én pedig majdnem leütöttem a menedzsert... Aztán pedig elhasaltam szó szerint.
-Arra még én is emlékszek!- vágta hátba Hope a leadert.
-HoSeok te pedig egész végig rossz kamerába vigyorogtál egy interjún.
-Te sem vagy ám tökéletes.
-Nah, amíg Jimin magyarázott nekem, elkészültem a salátával. A hűtőben még van egy kis sült hús. Főzzek rizst vagy tésztát hozzá?
-Szerintem felesleges. Ennyi salátát mi egy év alatt nem eszünk meg...

xxxxx


-Egy év alatt mi?- vigyorgott Vicky a kifeküdt társaságon.
-De olyan finooom!- nyavalygott JungKook még egy falatot magába tömve.
-Vicky... Ha fel mersz minket hízlalni... Akkor... Huh... Mit is akartam mondani?- pihegett Rapmon.
-Mit tettél te rá? Kellemesen édes és mégis utána sós lesz az utóíze...- méregetett egy darab salátalevelet Jin.
-Az titok. Viszont jó barátom a szójaszósz... Hozzak még valamit?
-Hordágyat...- dőlt el Suga felé Jimin.
-Egy másik gyomrot, ami üres.-
-Erőt, hogy megmozduljak.- sóhajtott fel Hope.
-Hé, van kedvetek karaokizni?- ugrott fel Meyu a székéből.
-Igen!- pattant fel JungKook is.
-Menjetek nyugodtan, megyek én is, csak rendet rakok.- kezdte el szedegetni a tányérokat Vicky.
-Segítek...- tolta ki magát Jimin.
-Mi van? Jimin segíteni akar a konyhában?- csodálkozott Rapmon.
-Valaki mérje meg a lázát...- mutogatott rá gúnyosan J-Hope.
-Hadd segítsen csak. De, vigyázz, ne adj semmi gyúlékony, éles vagy veszélyes dolgot a kezébe.- vigyorodott el Jin is.
-Annyira csak nem vagy béna, ugye Jimin?- mosolygott rá a lány.
-Én? Nem... Csak szeretnek túlozni...- nézett szúrós szemekkel a többiekre.

------------

2014. július 28., hétfő

My first BTS fanfiction 10.rész

Költözés


A BTS dormjában mindenki a fejét vesztve rohangált dobozokkal és bőröndökkel.
-Jimin, levitted a zongora dobozát?- pislogott ki az eddig stúdiónak használt kis helyiségből Suga.
-Igen, most viszem a tartóját.- nyefergett ki egy csomag alól.
-Én azért szomorú vagyok, amiért itt hagyjuk ezt a helyet... Itt kezdtünk el mindent. Emlékeztek még amikor idejöttünk?-elmélkedett el V lehuppanva a kanapéra.

#Flash back#

-Rendben fiúk... Ez lesz a ti lakásotok...- babrált a kulcsokkal az új menedzserük. 
Mire végre kinyílt az ajtó a szemük elé táruló látvány nem volt a legfényesebb. Szinte minden falról félig le volt cincálva valami nagyon undorító lilás színű tapéta. A nappalinak nevezhető kis helyiségben egy szem nagyon leamortizált kanapé féleség ácsorgott semmi több. mindenhol centi vastagon csücsült a por. Amikor beléptek, Jimin hatalmasat tüsszentett, ezzel felkavarta az összes porcicát. Azonnal befogta az orrát és a száját majd fejvesztve menekült ki.
-Hé, töpszli, mi a baj?- sétált utána az újdonsült leader.
-Allergia...- vett hatalmas levegőket a folyosón.
-Akkor viszont takarítani kell rendesen...- húzta el a száját.
-Sajnálom...
-Nem a te hibád. Kérek a menedzser hyungtól egy zsebkendőt. Várj itt.
-Tudok jobbat?
-Hyung, kéne Jiminnek egy zsebkendő!- szaladt oda a menedzserhez.
-Mi történt, hová lett?- keresgélt a zsebében.
-Por allergiája van... A többiek?
-Felfedezik a szobát.
-Szobát?
-Igen, csak egy hálószoba van. Remélem nem lesz gond. Tessék.- nyújtotta oda a kis csomag papírzsepit.
-Köszönöm. Szerintem nem... Csak azért hét fiú egy szobára... Hátha hamar megszokjuk egymást.
Visszament a csapat (már akkor) legalacsonyabb tagjához és odaadta neki a kis csomagot.
-Köszi. Bocsánat még egyszer, hogy ugrálnod kell miattam...
-Ugyan! Én vagyok a leader, szóval hozzá kell szoknom, hogy figyelek a tagokra.- borzolta össze a haját a kisebbnek.
-Ti nem jöttök?- ugrált ki JungKook nagy port kavarva.
Jimin a pornak már a szimpla látványa miatt is elkerekedtek a szemei és vészesen rántott ki egy kis, szépen összehajtott zsebkendőt az öt darabos készletből, majd kapta az arca elé.
-De igen.
-Nincs sok hely a hálóban. Már ha lehet annak nevezni...
-Nagyon szörnyű?
-Az nem szó.- fintorgott JungKook.

#Flash back end#

-Persze. Rettenetesen nézett ki az egész. Meddig is tataroztunk?- ült mellé Jin.
-Pontosan nyolc napig és hét estig. Mindenre tökéletesen emlékszek.- vigyorgott gonoszan V.

#Flash back#

-Mivel kezdjünk?- támaszkodott egy deszkának Hope, de rosszul tette, mert az hatalmas reccsenéssel tört ketté.- Öh? Hoppá...
-Szerintem szedjük le ezt az undormányt...- bökött fintorogva a falra Jimin.
-Oké, és milyen színre fessük? Akkor még ma megrendelem.- csillant fel Jin szeme.
-ÚÚÚ! Legyen piroos!- kiabált JungKook.
-És ha zöld lenne?- mélázott el V.
-És ha szimplán fehér lenne?- vetette fel Rapmon.- Az mindenkinek megfelel nem? És nem leszünk rosszul se ha bejövünk ide.
-Jó ötlet. Akkor mindenkinek jó?
-Persze.- vágták rá szinte egy emberként.
-A konyhához intézett a menedzser hyung bútorokat és csempét. A szobákhoz már megkaptuk az ágyakat, lent vannak a pincében. A fürdőszoba tűrhető állapotban van, de egy új zuhanyzót kell szereznünk... Ötlet?- nézett körbe a társaságon Monster.
-Apukámnak van egy ismerőse aki lakberendező. Talán neki van ötlete honnan vegyünk. Fel hívom...- kapott a telefonja után Kookie.
-És lesz segítségünk vagy nekünk kell megcsinálni mindent? Egyáltalán, valaki ért ehez az egész lakás újrapofozáshoz? - piszkálgatta szégyellősen a maszkját Jimin.
-Állítólag jön három férfi aki segítene az egész placc újrapadlózásában és átcsempézésében. Én egy kicsit értek hozzá, de csak annyit hogy hogyan kell leszedni.- magyarázott a leaderük.

#Flash back end#

-A legjobb azután volt miután már csak festettünk.- támaszkodott oda melléjük J-Hope és Suga.
-Mármint melyik része?
-Amikor ráborítottam Jiminre a festéket.
-Csak neked volt kellemes élmény... Napokig áztattam utána Jimin pulcsiját.
-De jót röhögtünk rajta nem? Főleg miután körbekergetett az utcán. Mindenki jól kiröhöghette.
-Miről folyik a bájcsevej?- lépett oda Rapmon is.
-Csak felidézünk néhány emléket.
-Emlék idézés?- halottak egy visszhangos kérdést a szobából és JungKook kíváncsi arcával is találkoztak.- Miről?
-Az ideköltözésünkről.
-Emlékeztek, amikor az ágyakat szereltük össze?
-Hogy lehetne elfelejteni?- kacagott fel Rapmon.

#Flash back#

-Oké, kié lesz a külön ágy? - dobta fel a témát még a lépcsőn J-Hope.
-Külön ágy? Lesz az is?- hüledezett JungKook.
-Igen, hát heten vagyunk. NamJoon, nálad van a kulcs?- bökte meg az idősebbet V.
-Azt hiszem...- végigtapogatta a zsebeit és kihalászta onnan.- Itt van.
Röpke mozdulattal lekapták a lakatot és már pakolhatták is ki a dobozokat.
-Most komolyan a harmadikig cipeljük ezeket?- pislogott nagyokat Jimin.
-Mivel lift az nincs... Tessék, viheted.- nyomta a kisebbik kezébe az egyik dobozt.
-Nem fog elesni?- nézett utána Jin.
-Csak nem annyira béna... Ha meg igen, így járt. Figyeljen jobban oda. Itt a következő.
-Viszem.- vette el V.
A maradék két ágykeretet Hope és JungKook vitte fel, aztán mindenki a matracokkal gürcölt. Kis pihenő után nekiálltak összeszerelni a fekhelyeket.
-Tudja valaki ez mire való?- fogott meg egy csipesz szerűséget JungKook.
-Ez arra való, ha eltörne véletlen a deszka, a ragasztást szorítsa össze.-  mutogatta Suga.
-Jah, hogy te ennyire értesz hozzá...- meredt felé Rapmon.
-Nem értek annyira, csak segítettem régebben a szüleimnek. Fogjunk hozzá, és holnapra már be is pakolhatunk...
-Szerelt már valaki össze emeletes ágyat?
Mindenki csak a másikat nézte. Persze miután jól kiröhögték magukat, mint a kétévesek a formajátékkal, úgy próbálkoztak az összerakással.
-Valamit elrontottunk...-méregette a keretet Jin.
-Nem mondod? Szerintem annak a két lapnak nem ott kéne lennie. Ha valaki felkel, azonnal be is veri a fejét. - vakargatta meg a tarkóját Rapmon.
-Most miért? Jimin tökéletesen elaludna ott.- röhögött fel J-Hope.
-Már miért is? - pislogott nagyokat az emlegetett.
-Amilyen töpszli vagy, tuti nem vernéd be a fejedet! - paskolta meg az alacsonyabbik fejét.
-Ez rosszul esett...- biggyesztette ki az alsó ajkát.
-Na most nézd meg! Ha megríggatod te vígasztalod meg!- szólta le Rapmon.
-Nem vagyok kislány, hogy sírjak... Az egy dolog, hogy alacsonyabb vagyok nálatok, de én normális magasságú vagyok... Ti vagytok túl magasak...- dünnyögött Jimin a padlót nézve.
-Mi bajod?- vágott fejeket Hope.- Most konkrétan csak én nem értettem mit akar?
-Őszintén én se... Nem tudnál hangosabban beszélni? - hajolt lejjebb Jin, hogy a szemébe tudjon nézni.
-Mindegy... Nem mondtam semmit, vegyétek úgy.- sétált ki a szobából.
-Na, HoSeok... Ezt megcsináltad...- kezdte el szétszedni a rossz helyre tett lapokat Suga.
-Most miért? Nem az én hibám, hogy ennyire felhúzta a dolog...
-Próbáljátok meg összerakni, én addig gyakorlom a leaderséget...
-Ne már, hogy te is itt hagysz minket ezekre?!- kiabált utána JungKook.

#Flash back end#

-Hehe... Milyen kis érzékeny volt még akkor Jimin... Meg szégyellős is.
-Na ja... De már akkor majdnem meg fojtottátok egymást...
-Hé, ti nem pakoltok?- esett be szó szerint Jimin az ajtón, mert megbotlott a küszöbben.- Na szép, rám hagyjátok a melót. Kedvesek vagytok! Én meg ott erőlködtem a zongorával, hogy hová rakjam, mert alig fért be az autó hátuljába.- vágott durcás arcot.
-Még néha most is érzékeny...- állt fel Rapmon a kanapéról.
-Ja...-bólogatott mindenki.
-Mi van? Miről van szó? Na jó, miről maradtam le?
-Semmiről kicsi Jimin, semmiről.
-Oké... Amúgy szólt a költöztetős, hogy nem ér rá egész nap, szóval jó lenne indulnunk...
-Akkor, fiúk... Végső búcsú, és indulhatunk...
-Várjatok! Ne hagyjunk mi is valamit itt a következő csapatnak? Úgy mint az előttünk levők. -ragadta meg Rapmon karját V.
-Jó ötlet... Jimin, van nálad filc? - bökte meg a vállát JungKook.
-Az van mindig, de miért?- húzta elő a zsebéből.
-Csak add ide!- vette ki a kezéből a fekete írószert.
Lepattintotta a kupakját, és felrajzolt a falra egy téglalapot. Szépen odafirkantotta az aláírását az egyik sarokba, majd visszaadta Jiminnek. Ő azonnal fogta a lapot és odaírta a sajátját is. Adta tovább mindenkinek, és szépen megtelt a kis téglalap.
-Akkor mehetünk?
-Igen.- vágta rá mindenki.
Rapmon bezárta az ajtót és miután végre mindenkit bepaterolt a kocsiba, elindulhattak újdonsült lakhelyük felé.


------------

2014. július 25., péntek

My first BTS fanfiction 9.rész

Támadnak a gyakornokok...


Hétfő reggel... Sokaknak munka, másoknak iskola. A Bangtan fiúknak, a stábnak és a háttérmunkásoknak (köztük a lányoknak) megbeszélés.
-A főbb vezetőség úgy döntött, hogy minden csapathoz adnak gyakornokokat. Ideiglenesen lesznek nálunk, amíg nem osztják ki őket valahova máshova véglegesen.- magyarázott a menedzser.
-És ez mit takar? Hány újonc lesz nálunk?- gondolkodott hangosan az egyik operatőr.
-Tizenkettő. Három kamera segéd, négyen fodrász, stylist és sminkes, vegyesen vagy egyben azt nem tudom, hárman lesznek technikusok és a maradék kettő pedig díszlettervező.
-Szóval gyakornokok... De az csak jó nekünk, nem? Legalább nem lesz annyi kínlódás a jövőhavi koncerten.
-Na igen, de mit kezdünk ennyi technikus csemetével? Így is vagyunk hárman.
-Elmentek szabadságra.- húzta meg a vállát a menedzser.- Ugyan ez igaz a lányokra is. Elmehettek szabira. 
-Tényleg? -kerekedtek ki Meyu szemei.
-Persze. Felesleges ennyi embernek itt lennie.
-És mi nem mehetünk szabira?- viccelődött Suga.
-De, csak is. Pont a koncert fénypontjait engedem el szabadságra.
-Apropó engedés, hyung!- húzta ki magát Rapmon.- Mit szólsz a költözéshez?
-Nem itt akartam közölni veletek... Tudom, hogy kicsi a lakásotok. Pontosan hol is lenne a kiszemelt ház?
-Nem messze a belvárostól. Én és MenYu is ott lakunk. Vagyis, miénk a ház.- magyarázta Vicky.
-Akkor ti most össze akartok költözni? -kulcsolta össze az arca előtt a kezeit, gondolkozó pózba helyezkedve magát a menedzser.
-Valami olyasmi...- vágott egy grimaszt a leader.
-Eh... Na jó, legyen. Nem bánom. De, ha valami gond lesz azonnal visszaköltöztök az eddigi helyetekre!
A fiúk öröm ujjongásban törtek ki. Körbe ölelgették a lányokat és lementek utána táncot próbálni.
A stáb többi tagját tájékoztatták a gyakornokok kilétéről, pontos érkezéséről. Akik elmentek szabadságra azok azt beszélték meg.
-Meyu, szeretnél elmenni Magyarországra?- simogatta meg az arcát a húgának Vicky.
-Persze, miért?
-Akkor, menj el az én nevemben is.
-De te nem mész?- vonta fel a szemöldökét.
-Én maradok. Valakinek felügyelnie kell az újoncokra.
-Értem. Nem baj, ha megyek?
-Dehogy. Csak csinálj sok képet.
-Alap dolog.
-Choi testvérpár? Ti eldöntöttétek mentek e?- szaladt oda hozzájuk a menedzser titkárnője egy jegyzet tömbbel.
-Igen. MenYu megy. Elhasználja az én szabadságom is.
-Az összesen másfél hónap.-jegyezte fel a nő, majd tovább ment.
-Így legalább ha ne agy Isten, valami baj lesz, vagy megbetegszel, lesz egy kis plusz időd.
-Igazad van. Erre nem is gondoltam...

xxxxx


-Jé! Nézd Meyu!- bökte meg a tabletjén keresgélő lányt Vicky.
-Mi van?
-Két fiú is lesz a gyakornokok közt.
-És akkor mi van?
-Semmi. Csak jó volt megszólalni...
-Aha... Kapcsold be a TV-t és akkor nem lesz olyan csend.
-Az nem ugyan az...
-Jövőhéten átköltöznek a fiúk... Addig csak kibírod.
-Igen tudom, de nem bírom kivárni...
-Hívd fel a barátnőid.
-Nem is rossz ötlet! Habár...
-Mibár?
-Akár te is eljöhetnél velem vásárolni...
-Oké, de a te kártyáddal fizetünk.
-Nekem rendben...- kócolta össze a fiatalabbik haját majd elfutott.
-Hé!- visított utána.
Kis kergetőzés után, nehezen de elindultak a közeli plázába. Órákon keresztül cikáztak a butikok között, egyre csak gyarapodó csomagokkal. Majdnem zárórára, de végeztek és hazaindultak. Még megbeszélték, melyik ruha mivel illik össze, egyeztették melyiket vehetik kölcsön akár szó nélkül egymástól és egy kiadós csacsogás után egyszerre dőltek ki a kanapén.


------------

2014. július 24., csütörtök

My first BTS fanfiction 8.rész

Ötlet


-Jimin, vidd ki ezt a dobozt, én meg viszem a másikat.-nyomta a fiú kezébe az egyik kidíszített emlék dobozt Vicky.
-Add ide mind a kettőt nyugodtan.
-Nem kockáztatom meg, hogy neki menj a falnak. Tudom milyen mulya vagy.
-Ez jól esett köszi. De te legalább nem azt mondtad, hogy béna.
-Mert nem béna vagy, csak sose figyelsz a lábad elé.- emelte meg a dobozt Vicky is és kiindultak a szobából.
Egymás mellett mentek, egyenesen a nappaliba. A többieket már Meyu átterelte a kanapéra.
-Meyu, állítsd át a TV-t légy szíves.
-Oké.-kapott a távirányító után.
-Vannak lakótársaitok?- vette el a dobozt Rapmon Vickytől.
-Sajna nincsenek... Ketten vagyunk erre a nagy házra. Néha annyira irritáló a csend.- szedett elő egy köteg CD-t az egyik kartondobozból.-Ez akkor Meyu doboza...-olvasta le a fel íratát.
-Kész van. Add ide az egyiket.- nyúlt el az egyik lemezért.
Elkezdték nézni a a rövid filmet, amin Meyu még nagyon kicsiként (3 évesen) énekesnőt játszik.
°° -Egy szuper sztár vagyok!-kiabált Meyu a videó végén pózolva.°°
-Nagyon cuki voltál.-utánozta a vég beállását a felvételről JungKook.
-Igen, egy sztár voltál.-kacagott V.
-Vicky, most te égesd magad...- szugerálta nővérét Meyu.
-Lássunk valami első táncot!- kiáltott fel Jimin a kezeit is felemelve, mint valami megszállott rajongó.

xxxxx


-Fiúk, lehet egy kérdésem?- nézett végig a nevetéstől lefáradt társaságon Vicky.
-Igen?- kérdezte kislányos hangon Rapmon 'utánozva' az egyik kis táncmozdulatot, Vicky táncából.
-Majdnem jó, csak picit engedd le a vállad.- kötekedett Jimin.
-Ugyebár mondtátok, hogy kicsi a mostani lakásotok...- kezdte birizgálni a haját idegesen.
-Mire akarsz kilyukadni?- vágta magát hátra Suga.
-Csak, mi meg mindig azzal vagyunk el, hogy zavar az üres ház.
-Csak én nem vágom eddig?- pislogott V.
-Azt szeretném megkérdezni, drága IQ fightereim, hogy lenne e kedvetek ideköltözni.
-Mi van?- nyitotta tágra a szemeit mindenki.
-Jól hallottátok. Lenne pár előnye is.
-Nem hiszem, hogy jó ötlet.- váltott komolyba a leader.
-Miért ne? Hely az van, közel a belváros és mindenkinek lehetne saját szobája.
A saját szoba kijelentésre mindenki Rapmonsterre nézett. A leader végig nézett a fiúkon, és anygot sóhajtott.
-Ha annyira szeretné mindenki, megpróbálom lebeszélni a menedzserrel...
Az összes fiú ujjongásba kezdett. Végignéztek még egy pár videót, aztán az idő miatt sajnos haza kellett menniük. Vicky és Meyu még összeszedték az emlékeket és visszatették a helyükre. Lepakoltak az asztalról, és a fiatalabb ugyan kicsit nyavalyogva de hozzáfogott a mosogatáshoz.


xxxxx

Másnap délelőtt a fiúk hatalmas csendben izgultak.
-Ugyan hyung... Tudod, hogy nyomorgunk.- keringett a házban Rapmon a telefont fogva már lassan 5 perce.
A menedzserrel beszélte meg a költözést. Legalább is próbálta. A többiek addig szépen ott várakoztak a kanapén.
-Rendben... Várom.- visszatette a telefont a zsebébe és a többiekre nézett, akik kérdő nézéssel bombázták.
-Na? Mit mondott? Megengedi?- támadták le a kérdéseikkel.
-Nyugi! Hagyjatok szóhoz jutni! Nem mondott semmit, csak elgondolkodik rajta. Majd délután felhív.
-De nem mondott nemet ugye?- kérdezte JungKook.
-Szinte semmit nem mondott. Csak hümmögött a dologra.
-Pedig meg kell értenie, ez a lakás elég kicsi hét hímneműre.- vizslatta körbe a társaságot Jin.
-Na ja. Nincs magán életünk.- sóhajtott Hope.
-Na ja. Még ha fülhallgatón is hallgatod a filmeid mellé a hangot még akkor is hallom...- fintorgott rá V Rapmonra.
-Érett férfi vagyok, azt nézek amit akarok.- emelte meg mentegetőzve a karjait.
-Csak van mellettünk egy kiskorú is.- tápászkodott fel Jin a kanapéról.
-Csak én nem vágom miről van szó? Addig oké, hogy valami film, de mi közöm van hozzá?- pislogott hatalmasakat JungKook.

------------

2014. július 23., szerda

My first BTS fanfiction 7.rész

Meglepetések


Szombat hajnal, még csak öt óra múlt, de Vicky már a konyhába csoszogott, lefőzni egy adag kávét. A reggeli rutinok elvégzése után, nekiállt beágyazni a vendégszobákat. Külön-külön a három unokatestvérnek, mivel a nagynénje és nagybátyja már évek óta külön alszik ezért neki is. Még a házi kedvenceknek is behúzott egy párnát. Miután ezzel elkészült, az irányt a konyha felé vette. Mivel Meyu nem szólt neki, hogy nem a rokonok, hanem a Bangtan fiúk látogatják meg őket aznap ezért 'vakon' vágott bele a napba.
Az idő már javában a 10 órát súrolta amikor Meyu is megjelent.
-Reggelt...-ásított álmosan.
-Neked is. Reggelizz kérlek meg és aztán segíts. Dóra néniék dél körül itt lesznek és nem akarom őket így üdvözölni.- mutatott végig a kócos haján és a foltos kötényen.
-Ja... Figyi ne akadj nagyon ki...- huppant le az egyik reggeliző székre a pultnál.
-Micsodán?
-Valamit nem mondtam el...
-Akkor siess!
-Dóra néniék nem tudnak jönni.
-Mivan?! Én meg itt rohadok már hajnalok hajnalától!- csapja le a konyharuhát.
-Nyugi van! Megoldottam a dolgot.
-Hogyan? Meyu... Kérlek mondd, hogy nem csináltál semmi hülyeséget!
-Elhívtam a fiúkat.
-MI?? Kérlek mondd, hogy viccelsz! És ezt mikor óhajtottad volna elmondani nekem?
-Hé, ne kapd fel a vizet! Úgy is el akartuk őket hívni egyszer nem? Hát akkor?
-Na jó... Most az egyszer megúszod, de csak azért mert nemsoká kifutunk az időből. Viszont büntetésből, ebéd után te mosogatsz.
-Oh, ne már! Inkább kódold át a routert!
-Felesleges mert van mobil neted is. Így meg legalább a hasznomra leszel.
-Ajj! Élvezed, hogy kínzol mi?
-Nem, csak haragszok amiért nem szóltál. Mivel nem akarlak fizikailag sérteni, elért a házimunkában segítesz be. Örülj, hogy hogy ott a mosogató gép, és csak át kell öblíteni.
-Jól van, oké. Nem kell átmenni ügyvédbe...
-Menj öltözz fel és gyere segíteni!

xxxxx


-Fiúk, ti mit vesztek fel?- tette fel a reggel első kérdését Suga.
-Mennyire lenne kiöltözős összejövetel?- nyújtózkodott Jin.
-Passz.- vágta rá mindenki.
-Végtére is, ha színes inget veszünk fel nem nyúlhatunk mellé.- gondolkodott hangosan Suga.
-Oké, enyém a halványkék!- ugrott le Jimin szó szerint az ágyról.
-Hé, ésszel! Ha kitöröd a lábad én a nyakadat töröm ki!- szólt rá Rapmon.
-Enyém lesz a halvány rózsaszín.- ült fel Jin is.
-Úgy is az jutna neked, mert az csak rád jó a válla miatt. Én kérem a sárgát!- tébolyogott le V az ágyáról.
-Na mielőtt valamelyikőtök lenyúlja, enyém lesz a fekete.- tápászkodott fel a leader.
J-Hope és Suga összenézett majd egyszerre kiáltottak fel.
 -Enyém a kockás!
-Amíg ti eldöntitek én addig lestoppolom a pirosat.-
-Ne, már hyung! Nem az én színem a narancs!- kérlelte Hope Sugát szinte feleslegesen.
-Tudod mit? Versenyezzünk. Aki hamarabb elkészül mindennel az viszi a kockás inget!
-Állom!

xxxxx

-Meyu! Nem találkoztál véletlen a bézs nadrágommal?
-Mondd még egyszer...- sétált az ajtóba Meyu a fülbevalójával kínlódva..
-Nem találkoztál a... Mindegy. De legközelebb ha kölcsönveszed valamimet szólj...-vett ki egy másik nadrágot. Történetesen egy fekete répaszárút.
-Bocsi. Akkor szólok, hogy kölcsön veszem a nyakláncodat is.
-Melyiket?
-A pink, béke jeleset.
-Oké viheted. De ne fújj magadra egy liter parfümöt.
-Hahaha...- forgatta a szemeit Meyu.

xxxxx

-Ajj ne már, Jimin! Az egy dolog hogy izmos vagy meg minden, de nem kéne nudizni...-kezdett el hisztizni J-Hope.
-Csak féltékeny vagy, tudom. Meg ha az én ingemet vasalja ki Jin hyung utoljára akkor nem tehetek róla, hogy félmeztelenül jövök ki.
-Bocs, hogy nem vagyok robot, hogy a parancsokat teljesítem. Ha annyira kel volna az inged, akkor vasald ki magadnak.- vágta hozzá a szépen kiegyenesített kék anyagot.
-Azt hiszem inkább mászkáljon így, mint hogy hozzá nyúljon a vasalóhoz vagy más háztartási géphez. A végén még van BTS, nincs BTS lesz.- mutogatott a kezével Rapmon.
-Ott a pont.- vigyorgott Jimin miközben a mosdó felé indult.
-Na ezzel most felmentetted minden házimunka alól... Gratulálok.- nyomta a kezébe Rapmonnak az ingét, a szemét forgatva.

xxxxx
-Ez a csengő volt?-nézett össze Meyu és Vicky miközben még nagyban a tányérokat pakolták.
Gyorsan mentek és kinyitották az ajtót.
-Sziasztok! Gyertek beljebb! Kabátokat tegyétek oda.-mutatott a fogasra Vicky.
Megtörténtek az üdvözlések, és végre sikerült beterelni a fiúkat a házba.
-Nézzetek körbe nyugodtan, mi addig befejezzük a terítést.
-Ne segítsünk?
-Nem kell, két perc és készen vagyunk.- mosolygott Vicky.- Érezzétek magatokat otthon.
-Apám, Vicky ez te vagy?-mutatott egy képre J-Hope ahol egy kislány valami elvetemülten rosszul van beöltöztetve valami hip-hop felszerelésbe.
-A tánc ruhában? Igen. A balerina meg Meyu!
-Balerina?- kérdezte JungKook meglepetten.- De miért van lefordítva?-emelt fel.-Azta, de édes!
-Meyu nem szereti bevallani, hogy balettezett kicsiként. Igaz durci?
-De csak azért kellett mennem, mert ahová téged beíratott anya, nem volt több hely. Meg amúgy is csak két hónapig kellett ott szenvednem.
-Ebből kaphatok egy másolatot?- nézett aranyosan JungKook.
-Ha szeretnél. Jimin, min merengsz?
-Csak megláttam ezt a képet...- mutatott rá egy fehér keretes, gondosan letörölgetett fényképre.
-Mi olyan furcsa?- lökte arrébb Suga.- Azta, Vicky, te most komolyan..?
-Melyikre csodálkoztatok annyira rá?- kacagott fel Meyu.
-Erre.- emelte felé a képet Suga.
-Ja az... Az csak egy középiskolás képem.
-De mi erről miért nem tudunk? Nem néztem volna ki belőled, hogy tánccsoportban táncoltál.
-Igazából szurkoló csapat voltunk a kosarasoknak, de áttértünk az újabb műfajra, a hip-hop-ra.
-Hehe, ne mond hogy kosármeccs közben kitört a táncpárbaj!- röhögte el magát J-Hope.
-Majd evés után megmutatok néhány felvételt, meg képeket ha annyira érdekel a téma. Meyuról is van jó sok, de ő inkább énekelt. De azt gyönyörűen.
-Te tényleg tudsz énekelni?- meredt rá mindenki.
-Most miért néztek így rám? Nem nézitek ki belőlem, mi?
-Gyertek, üljetek le és együnk, mielőtt kihűl.

xxxxx

-Ez még az én főztöm is túlszárnyalja...-törölgette a száját Jin.
-Ugyan. Ha gondoljátok, üljetek át a kanapéra, én meg addig előszedegetem az emlékes dobozunkat.- tolta el magát az asztaltól Vicky.
-Segítsek?- ugrik fel Jimin.
-Ha gondolod... Gyere.- nyújtja felé a kezét.
Jimin megfogja és elindul a lány után.
-Jimin mikor lett ilyen segítőkész?- tátotta el a száját Rapmon.
-Nem tudom, de amióta elment sétálni, azóta annyira nem olyan bunkó velem... Egyszer akart csak nekem jönni, de akkor tényleg túllőttem a célon.-vakarta meg a tarkóját Hope.
-Én azt hiszem tudom mi van vele!- kiáltott fel JungKook.
-Mi?
-A mi KIS táncos, énekesünk szerelmes!- nyomta meg a hangsúlyt a kis szavon.
-Te meg hülye...- csapta tarkón V.- Jimin nekem egyszer elmesélte, hogy volt egy barátnője, még régen, de nagyon csúnyán átvágta a palánkon. Azóta nem bír a szerelemre gondolni.
-De most hogy mondjátok, Vicky is többet mosolyog...- szól közbe Meyu.
-Na tessék!- utalta vissza a tockost JungKook.


------------

2014. július 22., kedd

My first BTS fanfiction 6.rész

Fogadjunk, hogy meg tudlak lepni...


-Huhú! Nagyon király volt a film!- jött ki nevetgélve Meyu és JungKook a moziból.
-Az. A legjobb az volt amikor a fickó átesett a korláton és a kisujjával tartotta meg magát.
-Ja. Hogy tudna kinyúlni 1 méteressé a kisujja?-méregette a sajátját Meyu.
-Nem tudom. Hú, van itt egy nagyon jó kávézó. A csapattal régebben sokat jártunk ide és nagyon finom a forrócsoki.
-Tudom, Vicky is sokat hozott ide. Beüljünk egy kicsit?
-Jó lenne. Én fizetek!- vágta rá JungKook.

 xxxxx

 Vicky és Jimin kéz a kézben sétált az utcákon nevetgélve. Lassacskán esteledni készült az idő, ezért jobbnak látták mind a ketten ha hazaindulnak.
-Nem kell hazakísérned. Neked is sok idő mire hazaérsz. Ilyenkor veszélyesek tudnak lenni az utcák.-erősködött Vicky.
-De igen. Szeretnélek biztonságban tudni. Ahogy mondtad, veszélyesek az utcák, tehát vigyázok rád.
-Ne aggódj értem. Meg tudom magam védeni. Nem lehet meglepni.
-Fogadjunk?- épp hogy ezt kimondta magával szembefordította a lányt és egy apró puszit adott az arcára.
Vicky csak meredt rá.
-Oké... Most megleptél...
-Megmondtam. Na, gyere mert idesötétedik. Ne akard hogy megint kézben vigyelek...-kacsintott a lányra.
-Aztán meg ha izom lázad lesz engem folyt meg NamJoon.
-Előbb velem kell végeznie.
Haladtak tovább és beszélgettek mindenről. Szó esett a debül előtti időszaktól kezdve a kiskori szokásokig. Végre elérték Vickyék házát.
-Köszönöm ezt a csodás délutánt.- mosolygott Jiminre a lány.
-Valamikor ismétlés?
-Igen, szívesen.
-Rendben. Majd találkozunk. Szia.-indult tovább.
-Jimin, várj!- szaladt utána Vicky.
Jimin megfordult és eléggé meglepett arckifejezést vett fel. Vicky szorosan megölelte, majd egy puszit nyomott az arcára.
-Vigyázz magadra.
-Aham.- préselte ki magból egy sóhajjal.
Vicky ahogy bement, a húga ki is kérdezte azonnal. Miután végre mindent kitárgyaltak, nyugovóra térhettek.
Jimin hazafele menet folyamatosan csak táncolt és énekelt. Hihetetlenül jó volt a kedve. Amikor hazaért, nagy lecseszést kapott a leadertől, mert egy szó nélkül ment el és eléggé sokáig el is maradt. Amint lerendeződött minden a BTS dorm-ban is már csak a telefonok,laptopok és táblagépek fénye világított. Néha-néha V kiáltott fel álmában, amire a többiek vagy jót röhögtek vagy azon voltak hogyan nyírják ki.

----------