My First BTS Fanfiction 34.rész // THE END, avagy letettem a kpopper köpenyt

 Khm... Szóval. Talán ez a legnehezebb egy blog életében. A befejezés.

Mint észrevehettétek, hosszú időre eltűntem. Sokat változtam ez idő alatt, mind fizikailag, mind mentálisan. És az utóbbi nagyon erősen kihatott az életemre, továbbá a kezdetleges "írói karrieremre". Fájó szívvel tapasztaltam, teljesen kiszivárgott a k-pop az életemből. Már nincsenek kedves fangirl pillanataim, a posztereim kopottan hevernek az ágyam alatti cipős dobozban, lefedve az agyonviselt BTS pulcsimmal, amin Jimin neve díszeleg és tele van tűzve k-pop kitűzőkkel. Nem nyűgöznek le a bájos csíkszemű, kigyúrt pocakú ázsiai srácok. Szüleim és nővéreim szerint megértem, kezdek felnőni és 17 évesen már lehet ideje is. Három év után talán ideje is volt változnom. A kpop jó volt, de mégis, valahogy lerombolt belülről. Mindegy is, nem akarok túl könnyes búcsút. ^^"
Tehát. Nem törlöm egyik blogom sem. A Saranghae Hyung is elérhetővé válik, továbbá minden történetem megpróbálom valamilyen módon lezárni. Nem hagyom abba az írást, régóta gondolkodom egy nagyobb projektben,  ami nem kpop. Sokkal inkább már novella, esetlegesen regény, mint sem fanfiction.
Köszönöm, hogy velem tartottatok az évek alatt, hogy bíztatok bennem és próbáltatok segíteni. Jól esett minden komment, remélem ismét egymásra akadunk majd egyszer, akár neten, akár MondoCon-on. Öröm volt nektek írni, mikor még rendszeres volt.

Viszlát srácok! :3

Édes keserű

Rapmon

Minden tiszta. Jön a két kis kölyök, felszedjük őket, otthon bevágjuk őket a konzol és a tévé elé, mi pedig elleszünk mellettük. Vagyis... Remélem így alakul. Ha a csillárról kell leimádkozni őket, ismét repülőre fognak ülni, de arra, amelyik Kanadába megy...

- Hyung, nem akarod őket megismerni... - mondja fájdalmasan Jimin.

- Ugyan drágám, csak gyerekek... Nem lehetnek olyan rosszak. - kuncog Vickym majd odabújik Jimin karja alá és megöleli.

- Igen, végtére is, ha csintalanok, még tudjuk őket kezelni. És talán három éve, ha találkoztál velük? Azóta biztosan változtak. - vállon veregetem a mi kis törpénket, aztán elindulunk a terminál felé, hiszen már bő tíz perce leszállt a gép. Lassan szivároghatnak az emberek.

- Én szóltam... - sóhajt fel Jimin. - Izé... Ha, minden igaz, most az egyikük szőke, másikuk barna. Hogy is mondjam... Magasak. És... Ott vannak! - vonyít fel, aztán elindul az egyik irányba.

Én csak meglepetten vezetem végig a tekintetem két fiún, majd egy pár lányon, akik olvadozva figyelik a két srácot. Mi? Izé... Én nem vagyok képbe.

Jimin odamegy a két sráchoz, akikkel meghajolnak egymásnak, majd elindulnak felénk. Eh... Nem egy srácról és egy kis csajról volt szó? De, ahogy elnézem Vicky sincs képben. Kíváncsian kapkodja a tekintetét és már tuti fogalmazza magában a kérdéseit Jimin felé.
Jimin és a két srác megáll, majd mosolyogva, szinte egy vonalba rendezve a lábukat meghajolnak egyszerre. Huh, még a hideg is kirázott tőlük. Ijesztően egyformák.

- Üdv, Park Hyowon vagyok. - mondja mély hangon és meghajol, majd mosolyogva megáll. - Barátoknak Won.

- Én pedig Park Hyomin. - kuncog csengő, lágy hangon és a szemei pici félholdakká szűkülnek. De édes... Ő... Lány? - De csak Min, ha helyes pasikról és haverokról van szó.

Az állam leesik. Tényleg csaj az egyik... De... Hogy? Esküszöm, még talán nálam is helyesebb! És ez fáj. Csajként beelőz. Viszont tényleg ikrek... Csak a hangjuk másabb.

- Park MenHee. - mutatkozik be udvariasan és kedvesen. - És ha már a becenevek, én Vicky vagyok.

- Ő a jegyesem. - teszi hozzá büszkén Jimin.

- De te idol vagy! - hüledezik Min. Én még mindig némán bámulom. Viszont... Kibaszottul aranyos. - Hogy lehet ez?
- Túl jó fej a menedzser. - nevet Vicky és oldalba bök engem. Az éles kis könyöke "kellemesen" belefúródik a bordáim közé és én fájdalmamban felköhintek. - Ő itt NamJoon. - mutat be.
- Bocsánat. - mondom az oldalam dörzsölve. - Kim NamJoon vagyok, a BTS leadere. - meghajolok. Mind a ketten engem méregetnek. Kicsit már ijesztőek. Ha Minnek nem lenne ilyen lányos vágású az arca, simán összekeverném Wonnal.

- Tudom. - mosolyognak rám mind a ketten. Ez már egyenesen félelmetes! Még egyszerre is beszélnek! Mint a cyborgok...

- Szóval tomboy vagy? - kérdezem hátra pillantva. Pont hazafelé tartunk, csak be kellett ugrani csokit venni a srácoknak. Persze, hogy olyankor van cukorhiányuk, mikor nincs nálam maszk vagy hasonló és epilepsziás rohamot kapnak a lányok..
- Igen. Már egész régóta. - mosolyog Min.
- Nem igaz! Két éve! - ugat be Won, mire felnevetek. Tipikus ikrek. - Régen sokat játszottunk együtt, de Minnek hosszú fekete haja volt, két éve vágatta le, aztán lopkodni kezdte a ruháim is.
- Mondja ezt az, aki nyolc évesen becibált a férfimosdóba. - motyog Hyomin.
- Elképesztő, hogy lány létedre milyen fiús vonásaid vannak. - sóhajt Vicky. - Oh, ha ilyen lábaim lennének...
- Keményen diétázok és versenyszerűen sportolok. Tájfutás, kosár labda és szigorú fehérje diéta áll mögöttem. - nevet Hyomin. Nem semmi kiscsaj... - Ellenben Wonnal... Ő olyan, mint apu, ehet, ihat, lustulhat és olyan hasa van, mint Jimin oppanak. Uh, mondjuk lehet, hogy a kosárlabdázás tehet róla... - nevetve felborzolja a mellettem ülő testvére haját, majd Jimin karja alá bújva "menekül".
- Az hogy lehet, hogy míg Jimin egy gnóm, ti majdnem olyan magasak vagytok, mint én? - szegezem feléjük az újabb kérdésem.
- Oh, ne már NamJoon! - fújtat Jimin durcásan. - Miért kell az orrom alá dörgölni?
- Az azért van, mert a nagyi alacsony, a nagyapus pedig nagy magas lóbaszó volt, és a genetika így hozta ki. - mondja Won beelőzve a tesóját. Min felvisít és kimászik Jimin karja alól.
- Hogy beszélsz? - csapja meg Min, majd belekapaszkodik a barna hajába.
Veszekedni kezdenek, én pedig próbálom hidegvérrel végignézni. Vicces... Most úgy érzem magam, mint mikor Taehyung és Kook veszekszenek. Azok is olyanok, mint egy zsák bolha, ha négyen lesznek összeengedve, meghalunk. Nem baj! Van csoki, van konzol, van nappali, nekem szobám és új dalaink, szóval ha veszekedés is lesz, engem nem fog érdekelni... Na jó, de érdekelni fog, mert én fogok rendet tenni...

Az idő szépen eltelt. A srácoknak annyira megtetszett Szöul, hogy ide jártak egyetemre. Miután mi feloszlottunk, elvégre katonának szegődtünk, új táncoscsapatban debütáltak, Bangtan Junior néven a tiszteletünkre.
Megtaláltam a szerelmem. Amelia Kim. Amerikai születésű, de koreai lány, gyönyörű a hangja és bár kicsit túlsúlyos, nagyon szeretem őt, ő jelenti a világot számomra.
A fiúkkal rendszeresen összejárunk mái napig.  Nem minden nap, de kéthavonta legalább egyszer megejtünk egy együtt kávézást.
Vicky és Jimin összeházasodtak, második babájukat várják. Menhe nagyszerű anya és Jimin pedig tökéletes apa. Könyvelőként dolgozik annál a cégnél, ahol én vagyok az egyik pénzügyi menedzser.
Jin jelenleg élete szerelmének udvarol, verseket költ, énekel és a szüleinél is próbálkozik. Persze a lány sem tagadja meg magától Jin szerelmét. Csinos lány, bár kicsit fiatal, de nagyon érett gondolkodású.
Hoseok a katonai szolgálat után egy Street Dance csoport vezetőjévé vált. Az utókor táncosait kezdte kitanítani, és bár még nem talált rá a szerelem, nem bántja a dolog. Az igazira vár.
Yoongi sokat kínlódott szerelem terén. Voltak kapcsolatai, helyes srácok, aranyos lányok, de mind hamar vége szakadt. Ez persze a munkája miatt is megtörtént. Szöul egyik legnépszerűbb pubjának aligazgatója lett, emiatt nem sok magánélete maradt.
Taehyung pedagógiát tanult és tanító lett. Kisiskolásokat készít fel az életre és közben szabadidejében állatmenhelyekre jár segédkezni. Nem csak az állatok miatt. Van ott egy vöröske. Egy csinos nő. Tőle pár évvel idősebb, de bele van bolondulva. Kerülgetik egymást és ezzel nagyon jól elvannak.
A végére kellett hagynom a keserédes szálat. Meyu és Jungkook.
A katonai szolgálatát befejezvén már nem érezte magát ugyan annak Kookie. Külön váltak útjaik, de még mindig legjobb barátok. Jelenleg mind a ketten szinglik, egymásnak segítenek párt találni.
Szépen rendeződött az életünk. Talán ilyennek kell lennie egy igazi Happy End-nek.

My First BTS Fanfiction 32-33.rész

THUM-DUM-DUUM!

Annyeong! ^^

Naaaagyon de nagyon hosszú kihagyás-lustítás-memóriazavar után Soo ismét hozzányúl a hetero blogjához, s mivel a nyár már itt is van, hozzá lát folytatni, YAAY!

Hagyjuk a mályvacukrot és a szivárványt...

Lényeg ami lényeg, sokáig kihagytam, úgy voltam vele, hogy megszüntetem a blogot, de mivel olyan sok visszajelzés érkezett, hogy lenne igény a folytatásra, úgy döntöttem, hogy nem hagyom elvészni a történetfonalat. Mivel egy rész nagyoon rövid lett, így úgy döntöttem, hogy hozzá teszem a következőt, amit szint úgy rövidre sikerült írnom.

Enjoy és kitartás a kihagyásaim között! ^^

Ui: Nem tudom melyikőtök írt e-mailt nekem, kurva cuki, hogy megfenyegetett a folytatásért. ♥ xD

Az alagút vége

Jimin

Voltál már olyan helyzetben, hogy azt hitted, innen már sehová?

Na, én most vagyok benne de nyakig... Miközben az ember a kórház mosdójában áll a tükör előtt, két napi alvás kihagyása után, fekete karikákkal, lefolyt, több napos sminkkel és kócos hajjal és azon gondolkozik, hogy miért kellett úgy alakulnia az életének, ahogy, rájön, hogy teljesen felesleges a világon lennie. Hogy sokkal könnyebb lenne, ha megölné magát és ezentúl soha többé senkinek nem okozhatna fájdalmat.

De ez önzőség lenne... Az utóbbi időkben túl sokat gondoltam magamra... Emiatt is van MenHe ilyen helyzetben. Ha nem ellenkezek és végighallgatva a szavait, engedelmeskedek az idősebbnek, nem történik meg még a terhesség se.

Lehunytam lassan már kiszáradt szemeim, majd megnyitva a jéghideg vizet magából ontó csapot, alá dugtam a fejem. Nem érdekelt, hogy a hajam, a ruhám (ami nem mellesleg még mindig a pizsamám és azon egy felső) vizes lesz. Csak le akartam magam hűteni és felfrissülni.

Hálás lehetek a csapat többi tagjának... NamJoon csak este hagyott itt és Jin is próbált hazarángatni, de makacsan megtagadtam. Az egy dolog, hogy Vicky nem szalonképes és altatásban tartják, hogy a fájdalmai miatt nem tudjon agyvérzést kapni, de attól én itt akarok lenni, még ha csak a folyosón is.
Utálom magam... Épp ezért is, nem érdekel, ha még másik három napot itt kell töltenem, legalább bűnhődök.
- Hyung... - hallom magam mögül a folyosón JungKook félénk hangját a folyosón, és amikor hátra fordulok, szembe találom magam a Meyut magához ölelő maknaeval. Olyan aranyosak... Vajon ennyire összeillünk mi is Vickyvel?
- Sziasztok. - dünnyögöm kómásan és visszatartok egy feltörni készülő ásítást. Nem lehetek fáradt! Főleg nem előttük, mert a végén még hazavisznek... - Uhm.. Mi járatban? Mára lejárt a látogatási idő.
- Érted jöttünk Jimin. - suttogja Meyu és felém lép kettőt. Ekkor tűnik fel a kezében a fekete bőrdzsekim és egy farmer. Makacsul hátrálok és a fejemet rázva keresem a mentő szavakat, de semmi nem jut az eszembe hirtelen. - De igen. Ez közös megegyezése a csapatnak. Nem egészséges majd' ötven órát talpon töltenie egy embernek, főleg, ha idol az illető. - Itt kapok egy szúrós pillantást. - Na, vedd fel ezeket és induljunk.
- Nem. - vágom rá azonnal és eltolom a kezét magamtól. - MenHe bármikor felébredhet, nem fogom hagyni, hogy az orvosokat lássa meg elsőnek.
- Jimin! - szól rám hangosan Meyu és a szemeivel szinte szikrákat szór felém. - Nem fogom még egyszer mondani! Felveszed a gönceid, aztán kimész a kocsihoz és beülsz Jin mellé, mert különben én rugdoslak odáig! És hidd el, én is égek a vágytól, hogy ott lehessek a nővéremmel, aki szinte az anyám és foghassam a kezét, míg felébred, de nem tehetem! Szóval most, fogod a kis pillesegged és átöltözöl, vili?!
A nagy hangzavarra néhány kórteremből és irodából -még így késő este is- kinézett pár nővér, orvos és beteg is. Ami Meyu kis előadását illeti... Nehezen, de elvettem tőle a ruhákat és a mosdóba vonulva átvedlettem őket. Kellemes érzés volt a vékony pizsama anyag után a farmer melengető anyaga, de nem sokáig tartott az önmelegítésem, a kinti, késő esti hideg miatt azonnal lefagyott minden porcikám és sietve kerestem a sok ajtó között a Bangtan kis, fekete minibuszát.
- Nahát, tényleg sikerült... - dünnyögte Meyunak elismerően Jin, mikor behuppantam a kocsiba és durcásan elvágtam magam az ülésen. - Hogy-hogy?
- Kuss és irány haza... - flegmált Meyu és még JungKooktól is elfordult. Tényleg jól felhúzta magát... Egyszer láttam ilyennek, még debüt előtt és akkor rontotta el NamJoon haját... Amiatt kellett szegénykének megválnia az imádott rasztáitól... Nem is bánom, hogy elrontotta. Lehet, hogy most Nam szolizna és dzsoját szívna éjjel nappal, mint valami rossz néger...
- Jimin. Ébredj, itthon vagyunk. - pofozgatott óvatosan Jin, amikre kipattantak a szemeim és kómásan felültem. Nyújtózkodtam és a hátsómat vakargatva kikúsztam hátulról.
A házban már sötét volt, egyedül a nappaliban égett a lámpa és az ablakból tökéletesen rá lehetett látni NamJoon szőke fejére. Van egy olyan érzésem, hogy agymosás következik...

Reggel... Az egyik legrosszabb a napban, főleg, ha a szerelmed nincs melletted. Mindegy is... Gyorsan reggeli, aztán bevitetem magam a kórházba.
Kómás tekintetem az órára kúszott, ami javában nem a reggeli időt mutatta. Fél kettő, délután. Francba...?
Kirontottam a szobából, a többieket kutatva, de csak egy kis levelet találtam a frigón.
"Hajnalban jött a telefon, hogy MenHe felébredt, Jin és Én bementünk érte. A többiek az interjún. Ha négy előtt kelsz fel, indulj el a városközpontba, ott pedig a szokásos helyre, ahol rádió műsorozunk. Kitartás, estére már otthon leszünk. NamJoon~"
PICSÁBA! Miért aludtam el?! És miért hagytam, hogy elhozzanak? Francba-francba-francba!
Cipő-kabát!  Ja... és felső!
Félig magamra cibáltam egy hosszú ujjút és miközben a kabátomba ráztam magam, a cipőmbe bújás közben a talpamba állt valami.
Egy... Lego kocka? És üzenet van rajta? "A rádióállomásra! Nam~"
Anyád!

Minden jó, ha jó... a francba!

NamJoon

Édes az élet a szerelmeseknek. De mi van azokkal, akiknek még nem adatott meg a szerelem, s fájó szívvel, keserű száj ízzel, de mosolyogva figyelik a körülöttük enyelgő kis gerlepárokat?
Irigy vagyok? Nem... Jimint most elnézve nem. Viszont, ha már JungKook és Meyu szerelméről lenne szó... Derült égből villámcsapás és mégis mekkora boldogság. Akár a legjobb barátok, s mégis.. Néha, mint az ovisok, de legtöbbször vicces friss szerelmesek. Ezt a szögét elnézve a társas életnek, én is kívánom a romantikus törődést.
- Óvatosan. - támogattam Vickyt az egyik oldaláról. Buta liba, nem hagyja, hogy felvegyem... Pedig jól tenné. Tudom, hogy nem vagyok Jimin, de attól nekem is vannak izmaim és simán elbírok egy negyven kilós nőt.
- Jin, NamJoon. Nem kell segíteni. Tudok én magamtól is menni. - mosolygott kedvesen és kihúzta mind a kettőnk markából a karját, majd egyedül folytatta az utat a liftig. A szám belsejét harapdálva figyeltem bizonytalan lépteit, hiszen hiába is van állítólagosan jó, mégis három napig adagolták bele a fájdalomcsillapítót és az altatót.
Innentől stabil volt minden. Teljes nyugalomban hazaértünk, ahol a többiek már vártak minket. Vicky és Jimin szó szerint összeborultak. A kis törpe még el is sírta magát, pedig egyáltalán nem szokása. Annyira aranyosak voltak. Jimin aztán tett egy kis fogadalmat, miszerint mostantól mindig húz gumit, amivel hozta a formáját és mindenkit megnevettetett, de akkor végképp röhögésbe fulladt az egész este, mikor Vicky bejelentette, hogy egy ideig nem is kell aggódnia, mert minimum két hónapig no kex. Jimin arckifejezése felejthetetlen.
Teljesen úgy tűnt, hogy minden visszarendeződik az eredetibe, főleg, mikor J-Hope és V kergetőzni kezdtek a nappaliban a távirányító miatt és HoSeok felbotlott a szőnyegben és pofán nyalt, V pedig kicsi a rakást játszva ráugrott. Ez persze elindította a szokásos Bangtan lavinát, ami abból áll, hogy mindannyian egymáson ugrálunk és gyilkoljuk a másikat, és jót röhögünk magunkon. Jó buli, mi?
- Várjatok, csörög a telefonom! - vonyított fel Jimin, s kiugrott a bagázs aljáról, aztán ezerrel a szobájába sprintelt.
- Kamuzik... Nem hallottam semmit. - motyogta Suga, aztán a hűtőhöz battyogott és egy doboz kólát vett elő magának.
- Pedig csörgött. Én is hallottam.. - motyogta Jin és sunyiban fültövön pöckölte a telefonjával babráló maknaet, aminek eredménye képpen ismét egy kergetőzés alakult ki. Nekem ez már túl sok volt és bár nem én vagyok a legidősebb, hogy zsémbelődjek a fiatalok pörgésén, de csendesen leültem a kanapéra és előhalásztam a telefonom.
- BASSZAJESSZUS! - süvítette át a lakást Jimin kétségbeesett hangja. Ijedtek felkapta mindenki a fejét és meglepetten fülelni kezdett.
- Mi a jó élet van már megint? - dünnyögtem unottan, s visszacsúsztatva a zsebembe a telefonom, a halántékomat masszírozva elindultam a hálók felé, ahol Jimin még most is telefonált és idegesen rugdosta az ágykeretet. Nekitámaszkodtam az ajtófélfának, úgy vártam meg, hogy letegye, vagyis falhoz vágja a hatalmas téglafonját. - Mi a gond?
- Hatalmas gond van! Az nagybátyámék felköltöznek Busanból Szöulba! - hisztizik jó hangosan, amire én csak a vállamat vonogatva farkas szemezek vele
- És akkor mi van? - kérdezem totálisan szkeptikusan. Erre persze még ő néz rám úgy, mintha vérig sértettem volna.
- Hát az, hogy nekem kellene vigyáznom az ikerlányára és fiára, akik nem mellesleg JungKookal majdnem egy idősek!
- Hű, na ez már tényleg baj... - furakodott be mellettem Hobi, aztán gúnyos vigyorral fejbe vágta Jimint. - Még magadról se tudsz gondoskodni...
- Hát épp ez az! Most mit tegyünk?! - sipított magas hangon. Meguntam a hisztijét és mellé lépkedve pofán vágtam egy párnával. Amíg ő szédelegve próbált felülni, én összevakartam a gondolataim és mély levegőt véve hangosan elemeztem a dolgokat.
- Megbeszélem a menedzserrel, ha lehet jönnek ide, aztán lesz valahogy.
- Francba is! - vonyított tovább Jimin.
Nem tudom mi lehet olyan szörnyű egy ikerpárral... Ha minden oké és rendes, átlagon koreai gyerekek, akkor még az is előfordulhat, hogy rajongóink és akkor már főként nem kell aggódni a hollétükről, mert a nyakunkban fognak lógni. Nailed it!





Így a történet végére én is kiírom, két évesek a drágáink. >o<
Köszönök nekik mindent. Megváltoztatták az életem, s egy jobb emberré tettek. Saranghae BTS!

My First BTS Fanfiction 31.rész

Némán ordítva

 

~Jimin POV~

- JIMIN OPPA!! - visítozta a lánysereg a színpad aljánál.

- Csak egy kérdést. - kacsintottam kacéran rájuk, amire visítva ájuldoztak, aztán szinte egymást taposva ugráltak, hogy a saját kérdésüket tehessék fel. - Te ott, piros sapkában, fekete hajjal! - mutattam rá a lányra, aki hirtelen azt se tudta, hogy most hol van.

- I-Igaz a hír miszerint barátnőd van? - kiabálta ki remegő hangon.

Hirtelen ledermedtem.

- Nem, nincs!! - üvöltötte a súgóba a menedzser.

Felsóhajtottam és kirántottam a fülemből a kis szerkezetet és a lábam mellé dobtam. Hátrapillantottam a többiekre, akikről sütött az értetlenség. Köhintettem egyet és a mikrofonom ledobva meglazítottam a nyakkendőm, majd elhagytam a színpadot. A szívem a torkomba ugrott, a lábam remegni kezdett és halványodott az a maradék bátorságom is ami volt, hisz tudtam, hogy ezért iszonyatos lecseszést fogok kapni, de akkor ott helyben nem érdekelt.

A rajongók felháborodottan motyogtak és ahogy hallottam némi találgatás is társult.

- Nyugodjatok meg kedves A.R.M.Y-k! Jimint nagyon rosszul érinti ez a dolog, de pár perc és lerendezzük. Legyetek türelemmel, kérlek! - próbálta kordában tartani a tömeget Rapmon, de nem igazán sikerült neki.

Kikerültem a háttérmunkásokat, akik vissza akartak küldeni a színpadra, aztán a menedzsert is csendre intettem mogorván. Felborzoltam az összeizzadt hajamat és Vicky keresésére indultam, mert nem volt a helyén.

- MenHe! - kiabáltam össze vissza, de senki sem volt ott, csak néhány takarító, de azok sem tudtak semmit.

Hirtelen megcsapta a fülemet egy mentő szirénája, ami egyre csak hangosodott, majd folyamatos hangerőn mondta a magáét. Megállt bennem az ütő.

Az... Az nem lehet...

A hátsó kijárat felé rohantam, aztán feltépve a fémlapot, beleütköztem az egész bagázsba.

Átverekedtem magam félig a tömegen és kiszúrtam Meyut legelöl.

- MenYu!! - kiáltottam neki kétségbeesetten, és felém fordult. 

A szemei teljesen vörösek voltak és az arca könnyel áztatott. Elfordult tőlem és előre sétált, majd csak annyit észleltem, hogy a mentő elhajt, stáb tagok pedig befelé veszik az irányt.

- Mi történt? Tudja valaki? Hahó! Hol van Choi MenHe? - "úsztam" az árban befelé.

Fel-alá rohangáltam, de senki nem mondott semmit, aztán végre akadt egy gyakornok, aki kitálalt.

- YuuRa nekiment véletlen Vickynek és elájult. Meyu bement vele a kórházba, ha jól tudom.

Elfelejtettem levegőt is venni. A könnyeim marni kezdték a szememet és elvesztettem a kontrollt. 

Visszarohantam a színpadra, felborítva az egyik STAFF feliratú pólós fickót, és átvágva a díszleten betámadtam a többieket.

- K-Kérlek NamJoon! El kell vinned a... A kórházba! Vickyvel baj van! - kezdtem hozzá hisztérikusan.

Eleinte csak nézett rám meglepődve, aztán elejtette a mikrofonját és magával rántva Jint és engem visszarohant az öltözőkhöz, majd berontott a menedzser irodájába.

Valamit eléggé dühösen magyarázott neki, de túlzottan ideges voltam, hogy értsek is valamit.

Kitrappolt és Jin kezébe nyomva egy kulcsot kitolt minket a parkolóba. Feltépte a csapat kisbuszának az ajtaját és Jint belökve a vezetőülésre, engem hátra ültetett, ő pedig az anyós ülésen foglalt helyet.

- Jin! A legközelebbi kórházba! - osztotta ki a parancsot szigorú hangon, amire én is és a legidősebb tagunk is összerezzentünk.

Az öt perces út, most óráknak tűnt és közben a könnyeim folyamatosan marták a szemeim.

Ahogy odaértünk egyszerűen elszállt az erőm. Jin szinte berángatott és amikor megérdeklődték Vickyt, ismételten elkezdtek ráncigálni aztán leültettek egy terem előtt.

- Na öcsi... Vicky itt van bent, most van bent az orvos nála, Meyu is ott van. Nyugodj le, nem lesz semmi baj, rendben? - guggolt le elém a leaderünk.

Üvegesen néztem rá, csak nehezen fogtam fel, hogy mit is akar, mert folyamatosan a rosszabbnál rosszabb gondolatok szállingóztak a fejemben. Bólintottam egy aprót, aztán a tenyerembe temettem az arcom.

Nem tudom, hogy mennyi idő telt el, de elment előttem egy idősödő fehér köpenyes férfi, aztán a látóterembe csúszott Meyu cipője.

Félve felnéztem rá, és felálltam.

Hamis mosolyra húzta a száját és hirtelen megölelt.

- Még az orvos sem tudja... - suttogta a vállamnak.

- Be lehet menni? - kérdeztem remegő hangon.

- Alszik... Kifárasztotta a fájdalom.

- Pontosan mit mondott az orvos? - tette fel a kérdést NamJoon.

- Semmi fontosat, csak annyit, hogy este eldől minden. Amint felébred, hazamehet, és ha valami baj van, azonnal vissza kell jönnie. Ő sem tudja, hogy van-e valami súlyosabb baj.

- Akkor várunk, amíg fel nem ébred. - sóhajtott fel Jin.

- Nektek nem kell fiúk... - néztem a két idősebbre. - Menjetek vissza a koncertre és rendezzétek le a menedzsert.

- Lerendeztem. - húzta meg a vállát NamJoon.

Nem húztam a dolgot, inkább csak visszaültem a helyemre és imádkoztam az Úrhoz, hogy semmi baja ne legyen se Vickynek se a babának.

- Jimin! Kelj fel! Felébred!! - ráncigált Meyu.

- M-mi? - pattant ki a szemem és felugrottam.

- Jól hallod, Vicky felkelt.

Elmosolyodtam és egy nagy cuppanós puszit nyomtam a kis "sógornőm" homlokára és benyitottam a kórterembe.

Igaza volt. MenHe már az ágy mellett állt és próbálta visszavenni a pólóját, de az infúzió csöve miatt nem sikerült neki.

- Mit csinálsz? - sétáltam oda hozzá és óvatosan visszaültettem az ágyra.

- Felöltözök és megyek haza. - mosolyodott el halványan aztán magához ölelt.

- Megijedtem nagyon... - suttogtam a hajába.

- Elhiszem... - dünnyögte halkan. -  Jimin...

- Igen?

- Nem igazán érzem, hogy itt van a baba... - remegett meg picit.

- Ne beszélj ilyen butaságokat... Minden rendben lesz, hidd el.

- Nem mondanám, ha nem érezném... Olyan kevésnek érzem magam. Kérlek, higgy nekem... Fel kell készülnünk rá, hogy nem biztos, hogy itt van velem...

- Itt van, nyugodj meg. Néhány hónap, aztán éjszakázunk vele. - mosolyogtam optimistán, de közben belül marcangolt a tudat, hogy nem érzi.

- Úgy legyen... De kérlek, ne szomorodj el, ha ténylegesen elment... Nem a mi hibánk.

Beharaptam az ajkaim, aztán bólintottam egyet.

~Jimin POV end~

Az éjszaka csendesen telt. Túl csendesen. Mindenki nyugtalanul bámulta a plafont, főleg Jimin, hiszen Vicky mellette nagyon nehezen szinte nyögdécselve szuszogott. Lélekben már felkészült rá, hogy ki kell ugrania az ágyból és átrohannia a leader szobájába.

- Jimin... - suttogta Vicky fájdalmasan.

- Rendben... - sóhajtott fel nyugodt hangon, pedig közben belülről ordított és őrjöngve tört zúzott.

A talpa halkan csattogott a folyosó padlóján, miközben elsétált Rapmon szobájához. Bekopogott és megvárta amíg kinyitotta, majd egyszerűen szó nélkül a szemébe nézett és visszament a saját szobájába. NamJoon fogta az adást és felkeltette Jint, majd felöltözött.

Jimin eközben felkapott egy felsőt, majd kisegítette MenHet az ágyból és felkapta a karjaiba.

Halkan távoztak és a kórházba vették az irányt. A ház ismét csendbe és sötétbe borult, némán ordított a többiek halk és ideges szuszogása alatt...

My First BTS Fanfiction 30.rész

Csöbörből vödörbe

Eltelt néhány hét. A BTS párocskája már túl volt az első vizsgálatokon, és már a menedzserrel is lerendezték amit kell. Ami őt illeti... Kicsit kiakadt, de nem túl vészesen. Csak összetört néhány bögrét az asztalán, leordibálta a titkárnőjét, és aztán még a telefonját is kinyírta. De semmi komolyabb. A fiúkat komoly tánc gyakorlatokra fogta, hogy mindenkinek elmenjen a hasonlóaktól a kedve is. A tánc az persze azért is, hogy szépen visszarázódjanak a hajtásba, mert lassan a nyakukon lesznek a koncertek, a következő album és a fanok tömkelege.

- Hé, Vicky! - huppant le az emlegett mellé a kanapéra Meyu.

- Hm? - kukkantott ki a könyve felett.

- Valamikor a közeljövőben mész boltba?

- Nem terveztem, de ha szeretnéd, elmehetek. Talán két hét... NamJoon nem rég vásárolt be. Mit szeretnél?

- Kéne egy pár dolog. Majd kiteszem a listát a hűtőre. - vigyorgott jókedvűen, majd felhúzta a nővére hasán a felsőt és nyomott egy pici puszit rá. - Vigyázz rá!

- Vigyázok... - kuncogott a gesztus miatt a lány.

Meyu felugrott és visszatrappolt a szobájába, ahol JungKook hasalt az ágyon. Művészi mozdulattal vágódott rá a fiúra, hangosan kacagva.

Lassan telt az idő. A megszokottnál lassabban.

- MenHe. Te. Most. Az ágyon. Elterülve. - osztogatta a parancsokat Jimin, amire egy értetlen szempárral találta szembe magát. - Feküdj el az ágyunkon, babázni szeretnék... - hajtotta le a fejét, félig mosolyogva.

- Ahw! Mily' megható családi idil! - törte ketté a kedves légtért J-Hope, a cukilkodásával.

- Felszívódnál? - nézett rá Jimin hunyorogva. - Léci!

- Oh, ha már ilyen kedvesen kéred... - kuncogott fel tinilányokat megszégyenítően, aztán eltűnt a konyhában.

- Gyere, te minta apa... - nyúlt Jimin keze felé Vicky.

Szépen besétáltak kézen fogva a szobába és a lány követte az utasításokat. Háttal elfeküdt az ágyon, és várta párjának az intézkedéseit.

Jimin nem tétlenkedett, leguggolt mellé és először csak a pólón keresztül simogatta Vicky hasát, de ahogy felbátorodott, felhúzta a felsőt és elkezdett apróbb puszikat hinteni szét a puha bőrön.

- Ha beszélsz hozzá, azt is érti. - túrt bele kedvese hajába a lány.

- Tényleg? Akkor... - vett egy mély levegőt. - Szevasz kisember... Én vagyok a te büszke apukád. Legalábbis, amíg nem látsz, jegyezd meg jól ezt a hangot. Tudod... Anyával nem így akartuk ezt az egészet összehozni, de így is jó. Örülök neked, és szeretnélek megvédeni. Szeretném, ha minden rendben zajlana. A bandán és a menedzseren kívül sajnos nem tudhat rólad senki. Pedig annyira ki akarom kiabálni a világan, hogy a világ legszebb nőjétől, nemsoká a leggyönyörűbb kisgyermekem fog születni. Ne mondd el anyunak, de ő a szemem fénye. - suttogta az utolsó mondatot, ami miatt Vicky felkuncogott. - Már elnézést, hölgyem, de ez egy privát beszélgetés. - szidta le a lányt félig mosolyogva, aki erre fapofával elnézett máshova. - Hol is tartottam? Ja...Tudom, hogy még nagyon pici vagy, és talán nem is érted, de tudnod kell... Bármilyen is vagy, én mindig itt leszek, és nem hagylak cserben. Ez apai begyszavam. Mielőtt még felmerülne benned az a kérdés, hogy miért csak a banda és a menedzser... Apa egy sztár. Énekes vagyok egy bandában, és az egyik legtámogatóbb családban élek. A rajongók miatt nem tudhat senki rólad, mert nagy lenne a botrány és veszélyben lennél... Lehet, hogy sokan örülnének neki, de sokan csak elítélnének, és pletykálnának. Most gondolom sok az információ... - felpillantott Vickyre, aki csak biztatóan bólintott, hogy folytassa. - Csak szólnék előre... Ha HoSeok bátyus valamit kotyogna a hátam mögött, ne hidd el neki, soha! Mindig butaságokat beszél az a dilis fickó. Valami zizi a fejében... Most nem szeretnélek többel terhelni... Nem tudom, hogy szeretnéd-e, de énekelhetek is neked... - ismét felpillantott MenHere, aki elmosolyodott, és a feje alá húzta a párnáját. - Nagyon kevés nyugtató dalt ismerek, de van néhány... - simított mégegyet a lány hasára és halkan dúdolni kezdett.

Lassú, de ritmusos cirógatást vett fel a keze, és ahogyan felbátorodott, már rendesen énekelt.

- Nagyon szép volt... - suttogta kicsit rekedtesen Vicky.

- Remélem a picinek is tetszett... - motyogta vissza, mielőtt egy kicsit nagyobb puszit adott a lány hasára.

- Ugye felvetted? - hallatszott be a szobába Hoseok hangja.

- Az egészet... - adta válaszul Jin.

Jimin összeráncolt homlokkal lépkedett halkan az ajtóhoz és rájuk rántotta a résre hagyott ajtót. A két fiú csak meglepetten seggre ült és idiótán vigyorgott.
- Ide a kamerát... - nyújtotta ki a kezét feléjük Jimin. Ha a szemeivel kínozni tudott volna, a két fiút már halálra szadizta volna. - Most..! - sziszegte hunyorogva.
- Öh, Jin... - nyelt egy nagyot J-Hope és megmarkolta a kamerát. - Viszek virágot a temetésedre... PÁ! - kiáltotta el magát és felpattanva elsprintelt.
- Ide a kamerát... - ismételte még mindig hunyorogva Jimin.
- HoSeoknál van... - mutogatott ijedten a fiatalabbik után.
- JUNG HOSEOK! - üvöltötte el magát a fiú és tankként indult utána.
Átgázolt az éppen a mosdóból kijövő leaderen és felborított egy dísznövényt. Berontott a rapper szobájába és becsapta az ajtót.
- Ide azt a kurva kamerát! - nyújtotta ki megint a kezét.
Hoseok belepacsizott és rávigyorogva lenyomta az Entert. Lecsukta a laptopot és lerakta az ágy szélére.
- Mit szeretnél Jimin fiam? - vágta keresztbe a lábát.
- Azt a kurva felvételt, amit az előbb vettél fel. - morogta Jimin.
- Ja, hogy azt... Hát, az necces lesz... Pont most küldtem el a menedzsernek... - vigyorodott el megint.
- Hogy mi?! Most halál rád! - üvöltötte el magát és J-Hope nyakába csimpaszkodott.
Fojtogatni kezdte és agresszív fejjel üvöltött.
- Mi a franc? - nézett be Rapmon és Hope liluló fejét látva elröhögte magát.
Odasétált és szépen levakarta róla Jimint, szinte a grabancánál fogva kitette az udvarra. A jó hideg levegő, hátha lenyugtatja.

Visszatért az ellilult, szinte már "X" szemű rapperhez és pofozgatni kezdte először gyengéden, de mivel nem reagált, lekevert neki egy orbitális sallert.

- Ah, baszod! Normális vagy?! - ugatta le HoSeok az arcát dörzsölve.

- Örülök, hogy jól vagy... Miért ment neked a Törpe? - lökte le az ágyról röhögve Namjoon.
- Elküldtem a menedzsernek egy felvételt...
- Aha... Értem, akkor ha nem nagy dolog, kérj tőle bo... Héj! Milyen felvételt? - eszmélt fel a sablonbeszédből és társa mögé állva figyelte a laptopon megnyitott kedves perceket.
Először pingpong labda nagyságú szemekkel meredt az éppen kedvesen beszélő fiúra, aztán szinte tányérnyi méreteket öltött ahogy nekikezdett énekelni.

Hirtelen felindulásból először tarkón cseszte az idősebbiket és a fejét fogva leült az ágy szélére.
- Most mi van?
- Az nézted, hogy jó-e a cím? - morogta a leader.
- Már miért ne lenne jó? Tökéletesen írtam be, látod? Ez a cím: bighitmanagement@banghyung.co... (el ne higgyétek! ez csak egy kitalált e-mail!!)
- És te mit írtál? - bökött a pontos címre Namjoon. - dighitmanagement@banghyung.co (ez se igazi) ...
- Basszameg! - bújt a monitorba ijedt arccal.
- Azt ugye tudod, hogy most nyakig vagy a szarban? Ez az egyik legnagyobb szöuli bulvárlap címe! - üvöltötte le HoSeokot. - Na jó... Én megyek és felhívom a menedzsert, te pedig elmomdod neki, vágod?
- Ja... - sóhajtott fel fájdalmasan.


- MI AZ HOGY VÉLETLENÜL ELKÜLDTÉL EGY PRIVÁT FELVÉTELT?! ÉS PONT A SEUL'S DAYS-NEK?! - üvöltött a vonal másik oldalán a menedzser, aztán valami csattanás és üveg darabok pattanásának a hangját mellé még.
- K-Kérlek hyung, ne haragudj... - motyogta Hoseok könyörgően.
- MÁR HOGY A FRANCBA NE HARAGUDNÉK?!?! - ugatta le még mérgesebben. - EZZEL AKÁR A JÖVŐTÖKET IS TÖNKRE VÁGHATOD!! VALAMI A MENTSÉGEDRE?
- Csak neked akartam elküldeni, hogy ne legyél dühös Jiminre és Vickyre, amiért összehozták a Bangtan Baby-t...
- De akkor is Hoseok! Ezzel iszonyatosan nagy hülyeségbe keverheted Jimint. Főleg, ha tényleg bekerül a hírekbe!
- De lehet, hogy sok rajongó örülne neki...

- Lehet, de még több itt hagyna titeket! Vajon mi a francért nem lehet barátnőtök?! Azért, hogy ne legyen botrány belőle! Felhívom az igazgatót és szólok neki... Számíts tőle is egy kiadós fejmosásra. - morogta a menedzser és bontotta a vonalat.

Hope letette a telefont és savanyú képet vágva kiment a nappaliba. Elterült a kanapén és a fejére nyomott egy párnát.

Teltek a napok. Nem került nyilvánosságra a felvétel és már el is felejtették a dolgot. Közeledett a Comeback, a fiúk éjt nappallá téve gyakoroltak, edzettek. Az új album is elkészült, a fényképekkel egyetemben. A koncertre a jegyek elkeltek, a fanok majd megőrültek az izgalomtól és fangörcstől.

Végre elérkezett a várt nap, de a fiúkat nem igazán érdekelte.

- Gyerünk fiúk, még főpróbáznotok is kell! Nekünk is el kell rendezni a dolgokat! A stáb többi emberének is kelletek! - kiabálta hangosan Meyu.

- Ne már! - jött az egyhangú reakció a fiúktól.

- De igen! - ráncolta össze a szemöldökét Meyu és a TV-hez sétálva kihúzta a konnektorból a játék konzolt.

- Neeee!!! - vágódott el nyavíkolva Taehyung. - Már pont földig aláztam JungKoookot!

- Csak szeretnéd! - nevetett gonoszan a maknae.

Hirtelen egy hatalmas koppanás hallatszott a szobák felől. Meyu unotta végignézett a csapaton, hogy megtudja, melyikük esett el már megint, de mivel az össze fiú a kanapén vagy az előtte levő szőnyegen ült, tágra nyílt szemekkel rohant a hálók felé.

Robbanás szerűen rontott be Vicky szobájába.

- Vicky!! - kiabált rá a lányra és azonnal felsegítette a padlóról. - Észnél vagy?

- Nyugi hugi... Csak seggreestem, nincs semmi bajom.

- De bár mi lehetne! Vigyáznod kell magadra a saját és a pici érdekében is. Tudod, hogy mennyire megijedtem?

- De semmi bajom nincs. Egyszerűen csak megakadt a lábam és a fenekemre estem. - simogatta meg a fájó testrészéta szidalmazott. Egy grimasszal kiegyenesedett, de hirtelen lefagyott.

- M-Minden rendben? - kapta el a karját Meyu.

- Persze... Menjünk, szedjük össze a csapatot, nemsoká jelenésük lesz. - hadarta eltorult hangon.

Meyu csak bólintott és tovább rugdosta a fiúkat.

~Vicky POV~

A francba is... Miért vagyok ilyen szerencsétlen? Ha figyelnék a lábam elé, most nem fájna sem a hátsóm, sem pedig a hasam. Ez egy kicsit megrémíszt.

- Oké emberek, van kemény két óránk, hogy elkészüljenek a fiúk! Amíg a színpadon próbálnak, addig melegítsétek be a hajas dolgokat, és készítsétek elő a ruhákat! Ha valami baj van, azonnal nekem vagy a húgomnak szóljatok! Érthető vagyok? - osztogattam a parancsokat.

Szerencsére mentségemre van, hogy ki lettem nevezve kisfőnöknek, persze csak a gyakornokok miatt. A fiúkat felküldték próbálni, én pedig végigmentem az öltözőkön, hogy mindenki megcsinálta-e a dolgát. Mindent tökéletesnek találtam, ezért készenlétbe állítottam mindenkit, ha jönnek a fiúk, egy percet se pazaroljanak el.

Bevillant a látóterembe TaeHyung, majd NamJoon és Jin. Megugrottam, hogy letámadjam az egyiküket, de egy erős fogás megakadályozott. A tartóm megpuszilta a tarkómat és kicsit kilihegte magát.

- Jimin... Nem tudok így semmit se csinálni. - kezdtem el lehámozni magamról a karjait.

- Nem is kell. Te most pihensz, és vigyázol a picurira. Értve vagyok?

- De Jimin... Ki vagyok nevezve kisfőnöknek, és babát várok, de csak ezért nem fogok kibújni a meló alól. Gyerünk, egy-kettő, be az öltözőbe, fel kell öltöznöd!

- Igenis... - sóhajtott fel fájdalmasan és megindult a többiek után átvedleni.

Kicsit elhúzták az időt az öltözőbe, ezért megnéztem hol tartanak.

- Úr Isten Vicky! - sipított fel JungKook elkapva egy felsőt.

- Most mi van? Láttalak már titeket egy szál alsóneműbe is...

- Jimint anélkül is! - röhögött fel hangosan HoSeok.

- Féltékeny vagy, mi? - verte hátba Jimin.

- Mielőtt szócsatába kezdenétek, szépen sorba rendeződni, segítek felcibálni a ruhákat! Gyerünk fiúk, az idő pénz! - sürgettem őket.

Nehezen rájuk aggattam a ruhákat, amik most sokkal rehezebben akartak menni, mint eddig. Végre az utolsó fiú is a sminkesaszlalnál volt, leültem pihenni.

- Vicky! Hol van a nagydobozos púder? - kiabált oda hozzám Meyu.

- A felső.. - ugrottam fel hirtelen, de az alhasamba nyilalló fájdalom miatt, nem jutottam sokra.

- Micsoda? Hol? Hé, jól vagy?! - visított fel magas hangon és odarohant hozzám.

- A felső polcon. Igen jól. - nyögtem fel elnyomottan.

- Mi a baj?

- Semmi... - húztam ki magam mosolyogva.

Hunyorogva nézett rám, de a menedzser kiabálása a fiúknak elvonta a figyelmét.

Idegesen futottam a gyakornokok közé, hogy az utolsó simításokat megcsináljam YoonGi fején.

Néhány pillanat múlva már megszólalt a felvezető zene, és a srácoknak a színpadon kellett lenniük.

Továbbra is ment a nyüzsgés a színfalak mögött, mindenki a hajszárítókkal és a sminkes tálcákkal rohangált. Sikeres módon pont a közepébe keveredtem a kisebb fajta emberi tornádónak.

A tekintetem a színpadról közvetítő képernyőre tévedt, és büszkén vehettem tudomásul, minden tökéletes a fiúkon. Nyugodtan felsóhajtottam, ám a következő pillanatban egy erős ütés, pont a hasamra irányulva kirántott a nyugalmamból. Homályosan kezdtem látni, a légzésem felgyorsult és elgyengültem. A karjaimat magamra feszítve rogytam a földre, és szépen lassan eltompult minden.

~Vicky POV end~

My First BTS Fanfiction 29.rész

Pici ember, nagy cirkusz

- Vicky!!! Ha nem tolod ki néhány percen belül azt a hatalmas valagad, én rugdoslak ki onnan! - dörömbölt a fürdőszoba ajtaján Meyu.
A szoba belső része felől nem túl biztató öklendezés és köhögés hangja válaszolt. Meyu hatalmas szemekkel meredve az ajtóra abbahagyta a kopogást.
- Öh, nem kell sietni... Cs-Csak nyugodtan csináld a dolgod...
Lassan a nappaliba ment és elterült a kanapén. Reggel ellenére már szinte mindenki fenn volt. JungKook egy adag kakaóval a kezében támadta be Meyut.
- Mi a baj szépség? - cirógatta végig az arcát a lánynak.
- Vicky befoglalta a mosdót... Megint rókázik. Ha beteg, én nem fogom ápolni, az fix!
- Megint rosszul van? De már elég régóta.
- Ja... Lassan egy hete ezt csinálja. Reggel befoglalja a mosdót és délben kijön.
- Furcsa... Ennyire betegnek se láttam még.
- Én se...
- Yo, guys! What's up there? - sétált be Rapmon is.
- Betegség terjeng köztünk. - kuncogott Kook.
- Apokalipszis helyzet?
- Ha a mosdóban terjengő szagokra ezt mondod, akkor igen.
- Ki nyalta be? -  lopta ki Kook kezéből a kakaót a leader.
- Hé! És ha én? - kapott a langyos ital után a fiatalabbik. - Amúgy Mrs. Park...
- Vicky még mindig rosszul van? - vonta fel a szemöldökét.
- Igen... Nem furcsa?
- De... Nagyon is. Főleg, hogy semmi baja nincs a rosszulléten kívül. Rendesen eszik és csinálja a dolgát.
- Morning show mindenkinek! - nyújtózott Jimin az ajtóban.
- Reggelt'! - fordult felé Mon nagyon méregetve őt. - Figyelj Jimin... Beszélhetnénk?
- Öh, mit szeretnél?
- Négy szem közt... - biccentett a szobák felé.
Jimin csak megrántotta a vállát és követte a leadert a szobába. Leült az ágyra, míg Rapmon vele szembe a székre.
- Mit szeretnél? Kezdek félni... - nevetett fel kínosan.
- Tudod, hogy MenHe sokat betegeskedik...
- Igen... Azt mondja, hogy sok a sava.
- Nem tudom Jimin... Lehet, hogy más is áll a hátterében a folytonos rosszulléteinek.
- M-Mire érted ezt?
- Lehet... Hogy... Terhes...
Jimin csak lemerevedett és nehezen a leaderül szemébe nézett.
- Kérdezhetek valamit? - kezdte komolyan NamJoon.
- M-Mit?
- Ciki, kimondanom, de... Védekeztek ti rendesen?
- Öh igen... Nagyjából igen...
- Mi az, hogy nagyjából?
- Hát az, hogy... - felsóhajtott és a térdére támaszkodott. - Néha elfelejtem felhúzni azt a baszott gumit! - hadarta el egy szuszra gyorsan.
- Tyhű, baszod... Ez így fasza lesz... Mégis, hogyan magyarázzuk ezt meg a menedzsernek? - dörzsölte a homlokát idegesen Rapmon. - Mégis, mihez fogunk kezdeni? Fiatalok vagytok egy gyerekhez, és neked a munkád se engedné meg, a Vickyé meg főként! Hjajj Jimin... Ezt jól összehoztátok...
- Tudom... A picsába! - suttogta halkan és a combjába ütött.
- Hiába, ezt már nem fordíthatjátok vissza... Gyerünk töki, el kell mondani a többieknek is... -veregette hátba a táncost Mon.
Jimin csak felsóhajtott és kiment a szobából.

~Jimin POV~

Nem tudom elhinni... Csak is az én hibám! Ha nem vagyok olyan balfasz és mindig vigyázok, akkor ez most nem történik meg! A kurva életbe!!
Leültem a szobánkba és az ágyon próbáltam lenyugtatni magamat, olyan szintre, hogy beszélni tudjak a többiekkel.
Összeszedjem őket és úgy mondjam el nekik, vagy csak úgy valahogy hozzam fel?
A gondolatmenetemet egy kopogás zavarta meg ami miatt felugrottam és ajtót nyitottam. Betolódott Jin, HoSeok és TaeHyung, majd a nyakamba borulva örvendeztek. Valahogy még erősebbnek éreztem a szorítást és igaz is volt, mert YoonGi is átkarolt.
- Mi van veletek fiúk? - vakartam le mindenkit magamról.
- Csak gratulálni akarunk az újdonsült apukának a csapatban! - vigyorgott TaeHyung rám az 1000 wattos vigyorával.
- Szóval NamJoon elmondta?
- Nem, hallgatóztunk. - jelentette ki Jin, mintha mi se lenne egyszerűbb. HoSeok erre nyakon csapta és kezet fogott velem.
- Gratulálok öcsém, de mostantól embereld meg magad. Nincs szükségünk még egy olyan idiótára mint te.
- Kössz... Ez jól esett...
- Hol a kedves anyuka? - kérdezte apropóban Suga.
- Biztos még mindig próbája magát rendbe szedni.
- Szegényke... Amikor a nővérem lett terhes, ő is nagyon sokat volt rosszul, de szinte csak gyümölcsöt evett... - magyarázta Jin.
Kattant a mosdó ajtón a zár és kinyílt az ajtó. Vicky jött ki rajta, mintha mi sem történt volna.
- Na? Jobb már? - kérdezte tőle Tae.
- Öh, igen... Persze, csak megint nagyon bevacsorázhattam... - pislogott fel a képébe vigyorgó idiótára.
- Mostantól meg kell válogatnod mit eszel és mit nem... - hozta fel Jin.
- Húzd ki magad, ez jót fog tenni... - simította a hátára a kezét Suga.
- Ülj le, pihenj egy kicsit.
- Várjatok már! - emelte meg a hangját. - Mi a bajotok nektek? Csak a taccsot dobtam ki, mint minden reggel.
- Ne erőltesd meg magad. Nem tesz jót a babának! - nyugtatgatta Jin.
- B-Babának? Mit kombináltatok ti itt össze?
- Hát azt, hogy Jimin és NamJoon beszélgettek és Jimin mondta, hogy nem védekeztek, és terhes vagy. - pakolta ki Jin az egészet amire Suga lenyomott egy #Face palm-et és röhögni kezdett.
- Ez hülyeség... Mi védekezünk rendesen, ugye Jimin? - nézett rám reményekkel tele, de ahogy elhúztam a szám könnybe lábadt a szeme. - U-Ugye védekeztünk rendesen... M-Mondd, hogy igen, kérlek... - suttogta szinte csak nekem.
Nem bírtam tovább odamentem hozzá és magamhoz öleltem. Belemarkolt a pulcsimba és sírni kezdett.

- Nincs semmi baj... Megoldjuk valahogy... - pusziltam meg a fejét.

Percekig csak vártam, hogy megnyugodjon, de nem csillapodott a zokogása. A felsőm már szinte szétázott, de nem tudott érdekelni a dolog.

- Srácok... De, tuti ez az egész? Mármint, csináltatok már tesztet is? - szakította meg a csendet HoSeok.

- Még nem. Sőt! Erre még nem is gondoltunk. - húztam ki magam, ezzel Vickyt is egyenesbe rakva. Felpillantott rám és valami megcsillant a szemében.

- Akkor szólok NamJoonnak, hogy menjen be a patikába is. Most ment el vásárolni. - húzta elő a telefonját Jin és elvonult.

Behúztam a szobánkba Vickyt és leültettem az ágyra. Adtam neki egy zsepit aztán leültem mellé, félig szembe vele.

- MenHe...

- Hm? - dünnyögött halkan.

- Figyelj... Bármi történik is, én nem foglak itt hagyni. Szeretlek, és ha tényleg lesz baba, akkor közösen neveljük fel. Ha kell, abbahagyom az idolságot...

- Ez csak meg ne forduljon a fejedben! - kapta rám a tekintetét hirtelen. - Nem fogod abbahagyni a karriered, miattam! Elég nagy kockázatot vállaltál már amiatt, hogy megszegted az egyik szerződési feltételt. Ha tényleg van baba, akkor nem tarthatjuk meg... - csuklott el a hangja.

A szívem belesajdult ebbe a kijelentésébe.

- Nem fogjuk elvetetni... Nem hagyhatom, hiszen már ő is érez! Nem fogjuk megöletni! - kicsit erősebben sikerült mondani, mint ahogyan elterveztem. - N-Ne haragudj... Nem akartam kiabálni veled...

A keze után nyúltam, de elhúzódott tőlem. Át akartam ölelni, de felállt az ágyról és egyedül hagyott a szobában.

Mi lesz így velünk?

~Jimin POV end~

Estefelé a hangulat még mindig nem volt a legfényesebb. Idegölően kattogott a falióra a nappaliban, amíg mindenki a teszt eredményét várta körömrágva.

Jimin a nappalitól a fürdőig folyamatosan csak járkált megállás nélkül. A többiek a kanapén foglaltak helyet a fiút figyelve.

Egy életnek tűnő tíz perc után végre kattant a zár a fürdőszoba ajtón és kinyílt az ajtó. Mindenki felkapta a fejét és odasietett.

Némán figyelték, ahogy Jimin magához öleli Vickyt és ahogy a lány suttogott neki valamit, megremegett.

- Na? Mi az? - törte meg a csendet Kook.

Meyu se szó, se beszéd, benyitott a mosdóba és felkapta a mosdókagylón hagyott tesztet.

- Woah... Nagynéni leszek! - örvendezett tapsolva.

A többiek felé mutatta az apró plussz jelet és a nővéréhez ment, majd megölelte.

Mindenki "leadta" a gratulációját, aztán elvonultak a maguk megszokott kis csendjébe.

- Kicsim, beszélhetünk? - húzta ki Vicky kezéből az éppen olvasott könyvet Jimin.

- Ezt akartam kérni én is...

- Szóval... Ha nagyon szeretnéd, elvetethetjük... - suttogta nagyon halkan a fiú.

- Én viszont ennek az ellenkezőjén gondolkoztam...

- H-Hogyan? T-Tényleg meg szeretnéd tartani?

- Igen...

Jimin szeme felcsillant és egy könnycsepp gördült le az arcán. Hihetetlen melegség járta át a testét, kedve lett volna kikiabálni a világba.

Kirohant a ház elé, de a hideg ellenére felugrott a kerítés beton részére.

- APA LESZEK!! - kiabálta ki az utcába, amire az szaporán visszhangozta a mondatát.

Néhány helyen felkapcsolódott a világítás és egy távolabbi hang visszaüzent neki...

- Sok sikert hozzá!

My first BTS fanfiction 28.rész

Sziasztok! Akadt egy kis alapanyag, így elkészítettem ezt. Karácsonyi rész, e mikor kellene ilyet írni? Hát persze, hogy októberben! xD Sok helyen még így az ősz kezdetén is a karácsonyi filmeket adják, én most nem néztem meg, de kaptam egy kis ötletet. Jó szórakozást!

Ünnepi láz

Lassan közeleg a karácsony. A koncertsorozatok véget értek, a Bangtan fiúk és lányok, fáradtan, de annál izgatottabban várják az ünnepeket. Az üzletekben a színek a tarkából átváltottak pirosba, fehérbe és zöldbe. A cukrászdákban ott virítanak a mézeskalácsok, sok helyen már árulják a fákat.
Ez lesz az első közös karácsonyozása a Choy testvérpárnak a fiúkkal. Mindent tökéletesre akarnak, semmi bakival vagy valamivel ami megtörné a családi légkört.
- Vicky! Vicky! Vicky! - pattogott kiabálva a nappali közepén JungKook.
- Mivan..? - csoszogott elő kócosan az emlegetett.
- Jesszusom!! Egy zombi! - visította magas hangon és elvágódott a kanapén.
- Kösz, Kookie, én is szeretlek.... - ásított MenHe és a konyhába ment reggelit készíteni.
- Mikor megyünk el vásárolni..? - dünnyögte Kook egy párna mögé bújva.
- Miért is mennénk vásárolni? - esett be a nappaliba Hoseok.
Szó szerint, hiszen megakadt a szőnyegben és elnyalt a padlón. Szokás szerint.
- Vigyázz, szőnyeg. - dünnyögte Rapmon ahogy átlépett az elesett felett.
- Jó reggelt emberek! - kiáltotta el magát Taehyung és rávetődött Kookra a kanapén.
Szépen komótosan mindenki kiszállingózott a szobájából a nappaliba, kivéve Jimint.
- A Törpe? - vakarta meg a valagát Hoseok.
- JIMIN! - üvöltötte el magát Taehyung, amire mindenki rosszallóan ránézett. - Mivan? Csak hívtam...
- Miivaaan..?! - dugta ki a fejét az ajtón holt kómásan a hívott fél.
- Előfáradnál? - fintorgott Suga.
- Kaphatok egy percet? - túrt bele a hajába.
- Nem. Te. Most. Ide. - mutogatta az ujjával Rapmon.
- M-Most? - dadogta nagyra nyílt szemekkel.
- Nem, holnap... Igen bazd, most!
- Jól van na... - lassan kinyitotta az ajtaját és csigaszerű léptekkel kisétált. Mindenki hatalmas szemekkel nézte, hogy egy szál melegítő alsóban és mamuszban van.
- Mi tartott eddi..? - csattant volna fel a leader, ha nem pont elé ül Jimin. - Mi a franc van a hátaddal? - nyomkodta meg a sötét piros csíkokat.
- Áh, ez fáj! - vinnyogott hangosan.
Hirtelen Vicky kezéből kiesett egy kanál ezzel felvonva magára a figyelmet. Az arca vörös színekben pompázott, szinte világított a haja alatt.
- Vicky, tudsz hozzáfűzni valamit? - vigyorodott el perverzül J-Hope.
- Me' nyoma van? - fordította hátra a fejét Jimin. - Kjáh! Vicky, le kell vágnod a körmöd! - kiáltotta el magát.
Mindenki röhögni kezdett kivéve Vicky, mert elvörösödött és hátat fordított mindenkinek, hogy elkezdje sütni a palacsintát.
- Na! mi van azzal a vásárlással? - hozta fel megint Hope.
- Menjünk ma! Úgy is a hétvégén lesznek az ünnepek... - tette le maga mellől Tae lábát Rapmon.
- Akkor, reggeli után shoppingolunk! - lökte el magáról JungKook V lábát.
A Meyu gyorsan megterített és odakészítette mindenkinek a ruháját a szobájába.
Reggeli után el is indultak. A plázába érve szétszóródtak és egy bizonyos időpontra összegyűltek. Mindenkinél sok csomag csücsült és ezt lepakolva beültek egy étterembe. Az evés végeztével elmentek fenyőt választani.
- Mekkora kell?
- Akkora legyen a csúcsa, mint Jimin. - jelentette ki Rapmon.
- Az túl kicsi! - bökte oldalba Jimint Hope.
- Anyád esze volt kicsi amikor me... - kezdett bele a visszavágásba Jimin, de Rapmon befogta a száját.
- Otthon elintézitek, most nyilvános helyen vagyunk. Kultúrálódjatok egy kicsit.
A fenyőfás férfi végigmérte Jimint és előhúzott egy pont akkorát mint ő. Mindenki kötekedett, de lecsillapodtak és nyugisan hazaértek.

A hét villámgyorsan elrepült. A házon már fenn volt a világítás, a kert is fényárban úszott.
Vicky és Meyu befoglalta a konyhát, míg a fiúk a fát állították fel és díszítették. Folyamatosan énekeltek, amivel csak fokozták a hangulatot.
A vacsorához érve, minden fiúra valami különleges ruhát akartak adni a lányok, még ha az alanyok nem is szívlelték az ötletet.
- Csak egy estére kell felvennetek! A vacsora alatt, aztán levehetitek... - lobbizott Vicky.
- Úgy fogok kinézni, mint egy retard manó... - nyavalygott Rapmon.
- Nekem tetszik! - dugta ki a fejét a pulcsiból V.
- Szerintem is jó! - utánozta JungKook.
- Emberek fantasztikus ez a pulcsi! - rontott be Hoseok a nappaliba. Most végre nem esett hasra a szőnyegben, helyette a lábai akadtak össze. Elfikkant a padlón, végigszántva a fél nappalit.
- Béna... - ugrotta át Jimin és utána Suga.
- Lányok, ugye nektek is kell valami "extra"? - igazgatta magát a felsőt Jin.
- Igen. Meyu kitalálta, hogy nekünk is kell pulcsi, csak nem piros csíkos, hanem hópelyhes. - szedte elő az emlegetett felsőket Vicky.
Mindenki kész volt a ruhákkal, ezért leülhettek vacsorázni. Jóízűen elpusztítottak mindent ami volt előttük és elkezdtek ajándékozni.
Egy csapat gyereknek néztek ki, ahogyan szaggatták a csomagolópapírt és örvendeztek az ajándékoknak.
Meyu bekapcsolta a hifi-t és elindította a karácsonyi dalokat. Énekeltek és zaklatták egymást a fagyöngyökkel.
Voltak szerencsések, de kevésbé mázlisok is. Jimin például nagyon próbálta fűzni Vickyt, behunyt szemekkel csücsörített, feltartva a fagyöngyöt, de helyette Hoseok adott egy hatalmas cuppanós puszit a fiú arcára.
Jókat nevettek, sütiztek, énekeltek, történeteket meséltek és megteremtették azt a tipikus családi hangulatot.
Életük, eddigi legszebb és legkedvesebb karácsonyukat töltötték együtt.
Éjfél felé mindenki elment aludni, és a párocskák még romantikázni egy kicsit. Végre Meyu és Jungkook is elhatározták, hogy egy szobába költöznek. Vicky és Jimin még egyszer áthúzták a csíkokat Jimin hátán...

My first BTS fanfiction 27.rész

Élvezzétek ki ezt a részt, mert lehet, hogy az utolsó. (egy darabig) Nem igazán jutott időm és kedvem se írni az utóbbi időkben, így kicsit átmegyek hibernációs üzemmódba, és füzetbe fogom tovább vezetni. Így akár az iskola padból is tudok írni. Eléggé áthangolódtam yaoistába, főleg, hogy van yaoista osztálytársa, és van kivel megosztanom a hülyeségem gyümölcsét. Nem törlöm ezt a blogom, mert lehet, hogy egy fél év múlva visszatérek, újratöltve, de az is lehet, hogy hamarabb. Bocsánat mindenki, de ha nem megy, akkor nem, de erőltetni nem lehet, mert annál nincs rosszabb.
Nézzétek meg a másik blogom is, ahol a yaoista szellememet élem ki. Jó szórakozást, és sikeres tanulmányi eredményeket! ^^
~Soo

Szereted őt?

~JungKook POV~

Néhány napja hazajött Meyu, és vele egy ütemben a hideg időjárás is.
- Most sokkal hamarabb jött a tél...- kuporodott össze mellettem Meyu.
Picit vacogott, pedig egy nagy pulcsi és vastag nadrág volt rajta. Ahogy elnézem a zoknit sem bízta a véletlenre.
Magamhoz öleltem, mert én egy cseppet sem fáztam.
Kicsit meglepődött, de nem sok kellett neki se, hozzám bújt.
Hirtelen melegem lett és éreztem ahogy valami végigrohant rajtam.
- Kook? Jól vagy? Remegsz mint a kocsonya... - nyomta a homlokomhoz a kezét Vicky.
- Jó vagyok...
- Biztos? Meyu kérlek, keresd meg a lázmérőt...
- Nincs semmi bajom, nyugi...
- De ha lebetegedsz így a koncert előtt, sálat kötök a hajadból, és eladom a rajongóidnak...
- A hajamhoz ne nyúlj... Most olyan szipi-szupi...
- Tudod, hogy viccelek! - simogatta meg az arcomat. - Nemsoká ebéd, szóljatok a többieknek.
- De úgy fázok... - nyifegett Meyu.
- Mozogj egy kicsit, és nem fogsz...
Felugrottam mellőle és kérdően néztem rá.
- Vegyél a hátadra... - nyújtózkodott felém.
Kicsit meglepett ez a kérése. Egy kicsit nagyon. Biztos elég értelmes fejet vághattam, de szó nélkül a hátamat mutattam neki, ő pedig jó nagy lendülettel ráugrott.
Szenvedősen nyöszörögtem, csak a vicc kedvéért, aztán megindultam vele a hálók felé. Körbekopogtunk mindenki ajtaján.
- Ebéd!! - kiabált Meyu, miközben ugrált a hátamon.
- Meheyuhu! - kínlódtam alatta. - Nehem vahagyohk lóhó!
- B-Bocsi... - karolta át a nyakamat.
Sóhajtottam egyet és az ebédlő felé indultam a kis "púpommal". Leültettem az egyik székre, és mellé ültem. Megint elkezdett vacogni, így magamhoz öleltem.
- Ohóh, gyerekek! Nézzétek! Hopp a Bangtan lakás második párosa! - vihogott Hoseok.
- Hé! Nem kéne először minket megkérdezni? - ugrott fel harciasan Meyu.
- Nekem nem lenne ellenemre... - suttogtam az orrom alatt.
- Mi? - nézett rám Meyu. - K-Komolyan gondolod?
- Öh... Izé... - éreztem ahogy egy kicsit elpirulok, de ahogy elnéztem MenYu is vörös színekben pompázott.
- Oké, karácsonykor nem spóroljuk a fagyöngyöt! - röhögött Suga J-Hopenak támaszkodva.
- Nem fognátok be? A makne próbál normálisan szerelemet vallani, de ti nem hagyjátok neki! - csapta őket tarkón Jimin.
- Olyan aranyosak..! - kuncogta egy törlőrongyba Vicky.
Na én itt vesztettem el a fonalat. Egy nagyobb puffanás, egy erős ütés a fejemen, és kialudtak a fények, szinte teljesen.

- Kookie.... Kookie... Kookie! Hallasz? Kookie! - ismételgette egy kellemes női hang.
Kinyitottam a szememet és egy fehér szobában találtam magam, egy fehér ágyon, fehér ruhában.
- M-Meghaltam?
- Ahhoz egy kicsit nagyobb ütés kell a kobakodra öcskös... - simogatta meg valaki a fejem.
Felnéztem az illetőre és egy angyal figyelt vissza rám. Legalább is azt hiszem, hogy angyal...
Fehér hosszú hálóingszerű, stimmel. Hosszú szőke haj, kék szemek és glória, stimm. A szárnyai... Hát...
Hapci!
- Egészségedre... - kuncogta kedves hangnemben.
- Miért vagyok itt..? - ültem fel gyorsan.
- Segítek neked. Régóta figyeled Meyut ugye?
Csak csendesen bólintottam.
- Jól ki jössz vele ugye?
Megint csak bólintottam.
- Megvédenéd bármi áron, ugye?
- I-Igen... Bármi áron.
- Szereted őt? - váltott át komolyba a hangja.
Nem tudtam válaszolni. Csak néztem magam elé.
- JeongGuk... Gondolkozz el egy kicsit... - ült le mellém. - Felfigyeltél rá, mint nőre. Szeretsz vele időt eltölteni. Hiányzott amikor elutazott. Megtennél neki mindent. Jó érzéssel tölt el amikor vele vagy...
- Talán... - suttogtam rekedtes hangon. - Talán szeretem...
- Ilyen nincs. Vagy szereted, vagy nem. Ez csak a te döntésed. - suttogta a fülembe és elpárolgott.
Halvány csillámport hagyott maga után és az utolsó szavai visszhangoztak.
- Én... Én... Szeretem Meyut..?

- Kookie! - kiabálta valaki a fülembe, miközben apró csapásokat éreztem az arcomon.
Kipattant a szemem és az engem pofozó Meyuval találtam szembe magam.
- Állj... Le..! - kaptam el a csuklóját miközben pofozgatott.
- Oh, felkeltél? - vigyorgott az arcomba aranyosan.
Nyeltem egyet és a szemeibe néztem. Megfogtam két oldalt az arcát és óvatosan megpusziltam az ajkait.
Lehunytam a szemeim és közelebb húztam. Valami nagyon durva dolog játszódott le bennem, mert egyszerre majd megsültem, de fáztam is.
Tökre mint az egyik drámában...
Szóval én tényleg szeretem őt?

My first BTS fanfiction 26.rész

Megjöttem!

~Meyu POV~

 

Eldöntöttem... Utálok egyedül repülőre ülni!

Most is itt nyomorgok egy kövér bácsika mellett... MenHevel nem volt ilyen sose...

Nem baj... Már csak... Öhm, mennyi idő van hátra?

- Nyolc óra...- sóhajtottam fel kínlódva.

Előszedtem a telefonomat és valami nagyon gagyi játékkal kezdtem el játszani.

- Ugorj már te nyomoronc..!- nyomkodtam erősen a kijelzőt.

Mivel elvesztettem az utolsó életet is, meguntam és inkább zenét kapcsoltam.

Dudorásztam a zenét és néha egy picit táncoltam is rá, ezzel visszalökve Husikát (így neveztem el az öreget) a helyére. Mindig átfolyt az én részemre.

Valami fertelmes bűz csapta meg az orromat. Kikaptam a fülemből a fülhallgatómat és meg is hallottam miért. Husika, gyönyörű szépen, vadász kürtöket megszégyenítő módon eresztett le.

Fulladozva csatoltam ki magamat és rohantam a mosdó felé.

Az ajtónak támaszkodva próbáltam kiszuszogni azt a szagot az orr üregemből.

Megnéztem a fejemet a tükörbe, és mivel eléggé nyúzott volt a képem inkább el is fordultam, mielőtt összetört volna.

Vissza szambáztam a helyemre és lehuppantam ismételten Husika mellé, aki észrevette magát és az újságát kezdte olvasni.

Félszemmel rám nézett, de pont tett rá magasról mit csinálok.

A szag végre elszállt így nyugodtan kényelembe helyezkedhettem.

Már amennyire lehetett...

Az a hét amit a tanyán töltöttünk, nem csak, hogy borzalmas volt, még minden második pillanatban seggre ültem, vagy pofára estem... Ráadásul a nyereg is feltörte a popsimat.

Úgy emlékeztem nem nehéz a lovaglás és olyan mint a biciklizés vagy az úszás, hogy nem lehet elfelejteni...

Baromira nem! Mindent elfelejtettem hogyan kell, és még a nekem kiadott ló is utált engem.

Mindig elfutott előlem amikor ki akartam hozni, nem engedte, hogy letakarítsam és még a nyereg alól is kifordult. Egyem a szíve csücskét...

Megtanultam valami nagyon cifra szójárást is. Eléggé hülyén hangzik az egész, de minden munkás meg istállós ember ezt a, már-már nyelvet, használta.

Visszagondolva nem igazán tetszett az idei kis "telelésem". A hó is a nyakamba szakadt, és majdnem megfagytam. Mindenki arra fogta, hogy túl sovány vagyok, és tömni akartak zsíros kajákkal. Én csak belebújtam JungKook pulcsijába és összegubóztam a kanapén. Már amikor nem ráncigáltak ki kecskét terelni, vagy éppen malacot etetni.

Hirtelen Husi felhorkant és "pattogni" kezdett. Valami nagyon elfuserált röhögés féle szakadt fel belőle.

Fintorogva néztem, ahogy a hurkái mindjárt kicsapják a szememet.

Jó, tudom, nem biztos, hogy az ő hibája a súlya, de én nem vagyok ehhez szokva... Nekem csak egy vékony nővérem van már eléggé régóta. Meg persze hét idol nem túl sok ideje...

Kíváncsi vagyok Vicky hogy boldogul velük...

Höhö...

Nem, Meyu! Ne legyenek perverz képzelgéseid! A nővéred tök normális, nem csinálna olyat, főleg nem hét pasival! Maximum Jiminnel... De vele is "jegyesek", szóval megérteném...

Ahajj... Biztos jó lehet, ha van az embernek párja...

Lehet, hogy rá kéne szállni valamelyik fiúra...

Jó, Meyu! Most állj le az idiótaságaiddal!

- Unatkozok...- dünnyögtem miközben az arcomat gyűrkészeltem.

Felsóhajtottam és hátradőltem. Lehunytam a szememet és próbáltam elaludni.

 

 

 

xxxxx

- Megjöttem!- nyitottam be az ajtón.

Senki nem válaszolt, sőt, egy kicsi hangot se hallottam.

- Hahó! Valaki!- csoszogtam beljebb miközben ledobáltam a bőröndjeim.- Pedig az ajtó nem volt bezárva...

Nagyon halk kuncogást hallottam a szobák felől.

Nagyon értelmes arcot vágva indultam meg a hang irányába.

- Ne csináld már...- vihogott Vicky.

- Most miért ne? - kacagott fel Jimin.

Néhány talp csapódása a padlón és az egyik ágy recsegése.

- Elpattan egy ered, ha ennyire feszengsz...

Felvettem az egyik legsunyibb vigyorom és kikerestem melyik szobában vannak.

Megálltam Jimin hálója előtt és ráfogtam a kilincsre. Vellem egy mély levegőt és halkan lenyomtam a kilinycset. Kitártam hirtelen mozdulattal az ajtót és elkiáltottam magamat.

- Megjöttem!!- vigyorogtam.

Vicky eszeveszett sikításban tört ki, miközben lefordult az ágyról.

Jimin csak nézett rám és az ágytakarót húzgálta maga felé, hogy eltakarja magát, ugyan is egy szál alsóban szobrozott az ágy előtt.

- Sz-Szia hugi...- vigyorgott félénken Vicky.

- Valamit megzavartam..?- támaszkodtam az ajtófélfának.

- Nem, semmit, csak fürdeni készültünk.- vigyorgott Jimin.

- Készültünk..? És délbe fürdeni?- vontam fel a fél szemöldököm.

- Ehehehe...- vihogott a nővérem idegesen.

- Hosszú sztori...- sóhajtott Jimin miközben felhúzta a földről Vickyt.

- Most értem haza, szóval van időm..!- vigyorogtam rájuk.

- És még én vagyok a perverz...- méltatlankodott Jimin.

- Öhm... MenYu... Pakolj ki, aztán elmeséled milyen volt... O-Oké?- hárított Vicky.

- Ha gondoljátok...- behúztam az ajtót és félhangosan nevetve mentem vissza a holmijaimért.

------------

My first BTS fanfiction 25.rész

Ehehe... Sziasztok...

Tudom, most így kicsit elsunyítottam a héten a részeket, de egyszerűen, se ihlet, se ötlet. Sokkal több (és szerintem jobb) ötletem van egy bizonyos műfajú fictionomhoz. (Fruzsi ne olvassa ezt a mondatot) Ez egy yaoi sztori, és BTS. Még nagyon készülőben van (mondjuk lassan másfél hónapos meló). Beterveztem még egy ficit ami nem yaoi, és nem is love story. Annak még csak a vázlatait készítem ezerrel, mivel még a suli kezdete (1 hét!) előtt kész szeretnék lenni az első résszel minimum. További fejleményekben, úgy terveztem, hogy suli mellett, minden hétvégén teszek fel részeket. Már most ráállok erre a rendszerre (és ezzel is előnyt adva magamnak a másik 2 ficihez) és ha jut időm (meg persze lesz erőm) átszerkesztem az oldalt, hogy ne csak ez a MFBTSFiction legyen, hanem több más is, köztük azok a kis One-shotok amiket fejben már megírtam és esetleg ha lesz olyan bátor valaki és ír velem közös vagy szerepes fictiont. Na jó, Kata ne pofázgass annyit, már unják a rizsát... Lusta vagy és kész ezen nincs mit szépíteni! Kezdj hozzá a részhez, mielőtt Fruzsi szétcincálna! Az alteregóm zaklat, megint, szóval jó olvasást! ^^

~Soo

Most ugye viccelsz?

~Meyu POV~

Yaay! Lassan jön a: gyerünk vissza Szöulba! Nem mintha nem szeretnék Magyarországon lenni, de nekem ez sok volt egyszerre... Hozzá vagyok szokva a nyüzsgéshez, meg a nagyvároshoz, de én akkor is Szöulban nőttem fel, azt már ismerem mint a tenyeremet. Budapest is szép hely, de nekem valami hiányzik belőle... Lehet, hogy a tisztelet? Nem is tudom... Na mindegy! Annak még jobban örülök, hogy ez lesz az utolsó hetem itt. Valami tanyáról beszélgettek Dóra néniék, de gőzöm sincs mit takar ez a kifejezés... Valamilyen szinten jó vagyok magyar nyelvből, de ezt nem tudtam megfejteni...
A szótáramban próbáltam keresgélni amikor az ikrek szó szerint rám cseszték az ajtót.
- Idióták...- morogtam.
- ^Egészségedre... Lehetne a mi nyelvünkön?^ - gúnyolódott azt hiszem Dani... Vagy Tomi... Passzolom inkább, annyira egyformák.
- Nem...
- ^Azt hiszem ez egy nem volt...^
- ^Én is értettem...^
- ^Na jó, minek köszönhetem ezt a szívélyes látogatást?^ - tettem le a szótáramat.
- ^Ja igen... Csak szólni akartunk, hogy szedj össze egy heti ruhát és fehérneműt... - ezt a szót de kiemelte a kis perverze.- És aztán délután háromkor gyere a cuccaiddal a földszintre. Teszünk egy látogatást a régi birtokon!^
- ^Birtokon?^
- ^Ja... Tudod... Lovak, kutyák, birkák és egyéb állatok...^
Ezek most komolyan beszélnek vagy csak szívatnak?
Kitessékeltem őket mivel pakolni akartam, és nem akartam úgy járni mint az első napon, hogy a bugyimért kergettem őket.
Sóhajtottam egy nagyot és előszedtem a kisebbik utazótáskámat, és kidobáltam belőle a cuccokat. Előszedtem egy pár darab nadrágot, mivel csak farmerem volt így azt tettem be. A pólókat csak úgy beledobáltam és néhány pulcsit is. Közben a kezembe akadt egy számomra igen csak meglepő felső is, az egyik BTS fiú pulóvere. Történetesen JungKooké...
Hm, neki úgy is van belőle három, így nyugodt szívvel felvehetem... Úgy is olyan jó meleg...
- Zoknik...- méregettem a vastag és vékony zoknijaim. Random beledobtam 8 párt, hadd legyen egy pót is, ha netán beázna a cipőm.- Apropó cipő...-rádobtam az egyik tornacipőmet, benti cipőnek és mellé még egy bakancsot is odaraktam. Csak a biztonság kedvéért.
Na... Ruhák, megvannak. Hajvasaló... A hajamat mostanság copfban hordom így felesleges. Ugyan így a creppelő...
Külön kis neszesszer... Hm, tusfürdő, sampon, testápoló, arctisztító, majd mellé a sminkes táskám és a tisztasági csomagom. Szuper!
Telefon töltő, tab és a tartója...
- Azt hiszem kész vagyok...- mosolyodtam el.
Az órámra nézve még csak fél három volt.
Van még idő bőven...
Elő kaptam a telefonomat és csak úgy rajzolgatni kezdtem.
Egy napocska, néhány felhő, fű és egy nyuszi rajzolódott ki rajta. Én egy művész vagyok! Meg egoista...
- És skizofrén....- morogtam miközben elterültem az ágyon.
- MenYu! - hallottam Szilvit az ajtóm felől. Ahogy odafordultam az aranyos mosolyával és rikító, hajával találtam szembe magam.
- Hm?
- Lenne... ^Izé..^ Kedve? Uhm... Pakol táska, én?- motyogta erős akcentussal miközben mutogatott a szobája felé.
- Segíteni bepakolni?
- Igen! ^Bocsi, csak próbálkozok...^
- Jól teszed!
- ^Ezt nem értettem... Még csak most kezdtem, tudod...^
- ^Mindegy... Menjünk!^
Átmentünk a szobájába és már ki volt szedve néhány dolog a szekrényből.
- ^Ez mi?^- emeltem fel fintorogva egy eléggé csúnyán szabott nadrágot.
- ^Nem emlékszel? Régen neked is volt, lovaglónadrág. Most is kelleni fog, ha akarsz lovagolni. Vegyél fel alá egy harisnyát is majd, mert be fog fagyni a pille popsid...^
- Ezt meg se hallottam...- morogtam.
Elég gyorsan összepakoltunk és már hurcoltuk is le a holmijainkat. Már mindenki csak ránk várt, így két csapatra szakadtunk. Az ikrek mentek a bácsikámmal, én pedig Dóra nénivel és Szilvivel.
- ^Mi miért nem a fiúk után megyünk?^ - tettem fel a kérdést amikor az egyik kereszteződésben másfele fordultunk.
- ^Venni kell egy pár dolgot neked, mert a Szilvi ruhái nagyok lennének rád.^
- ^Mondtam, hogy neked is kell lovagló nadrág.^
- ^Oké...^

xxxxx

Nem sokáig cicóztunk egy sport üzletben, elém raktak néhány nadrágot, és fel kellett vennem, majd guggolni párat és fel emelni a lábamat ameddig csak lehetett. Három közül választhattam, ami kényelmes is volt és jól is nézett ki. Végül egy fehér mellett döntöttem. Leültettek egy székbe és körbemérték a lábamat is. Elém pakoltak néhány csizmát azzal a céllal, hogy próbáljam fel azokat. Volt egy amit három embernek kellett lehúznia rólam, annyira tapadt. Azok közül a választásom egy sötétbarna bőrjellegűre esett.

Végre mehettünk... Volna, ha Szilvinek nem jut eszébe, hogy kell nekem kesztyű is.

Abból szerencsére csak méret kellett és felpróbálni azt amelyik tetszik. Ebből egy rózsaszín-barna tetszett meg nagyon így azt vettem meg.

Hála a Jó Istennek, végre útnak indulhattunk. Elég sokáig kocsikáztunk, de én jól elvoltam. A zene és mellé a kocsi óvatos rázása miatt elaludtam.

Már csak az ikrek kiabálására és erőteljes ráncigálásra keltem fel.

Ahogy kinyitottam a szemem, a felettem gubbasztó, és idiótán vigyorgó Tomival találtam szembe magam.

- Nyomi...- toltam el magamtól.

Nehezen felültem és körbenéztem.

Néhány fa, vékony villanypásztor kerítés, egy terepjáró és mögötte egy szállító. Egy szép nagy, emeletes ház és szinte közvetlen mellette egy istálló, ahonnan néhány paci figyelt ki rám. Az istállótól nem messze egy srác beszélgetett Szilvivel miközben egy hatalmas barna lónak támaszkodott. Nem sokkal a távolban kisebb épületek, szint úgy villanypásztorral körbevéve, a háttérben pedig az enyhén sárguló félben levő kis mezőn egy kupac birka.

- ^MenYu, megnézed a malacokat?^- nyaggatak a fiúk.

- ^Ha békén hagytok, igen...^

- ^Akkor gyere már!^

- Megyek... Megyek...- hagytam magam a húzásnak.

Próbáltam magamhoz térni, amikor eléggé erős bűz csapta meg az orrom. Megdörzsöltem a szememet és ahogy a földre néztem egy hatalmas fekete tarka disznó feküdt közvetlen a lábam előtt. Nagyon meglepődtem, annyira hogy hátra léptem, de valami miatt seggre ültem. Egy malac visítva menekült előlem, míg egy másik felém közeledett, eléggé agresszívan tekintve.

Felsikítottam és felpattantam. Rohanni kezdtem, és átugrottam egy kis kerítésen is.

Dani meg Tomi csak röhögtek rajtam én pedig "menekültem" tovább.

Nem figyeltem hová futok, csak futottam. Valami nedves és hideg ért a talpamhoz ami miatt megtorpantam és lenéztem. Ott ácsorogtam a sárban fél pár cipőben, miközben egyre jobban süppedtem lefele. Hátranézve, ott árválkodott a bakancsom a sárba cuppanva.

- Most ugye viccelsz?!

xxxxx

Ahhoz képest, hogy amikor ideértem, majdnem megzabált egy malac és majdnem beleragadt véglegesen a cipőm a sárba, egész jó hely ez. A ház belülről egész szép elrendezésű. Én közös szobába jutottam ki Szilvivel. Muszáj volt ebédelni mert anélkül nem engedtek sehova. Megkaptam, hogy még az újszülött kismacska is többet eszik mint én, de nem vettem sértésnek. Egyszerűen csak nem voltam éhes.

Amíg a többiek "kipihenték" az evést, én addig körbejártam az istállót és a mögötte levő kis karámot.

Egy hatalmas fekete ló, majdnem lefejelt, így utána hanyagoltam az istállót. Mivel nem láttam senkit és semmit a karámban így vettem a bátorságot és bementem.

Beljebb haladva, egy nem túl magas és nem is túl alacsony lóval találtam szembe magam. A kötőféke, vagy mi is a neve, bele volt akadva egy kiálló ágba. Ahogy meglátott engem, erősen kezdte ráncigálni, amitől csak még jobban belevágott a bőrébe az egyik tartószíj.

- Nyugalom...- léptem felé párat amitől felkapta a füleimet és rámnézett.

Oké, Meyu, beszélj koreaiul, úgy se érti meg, és ha jön valaki, hülyének is néz.

Picit csitítgattam és végigsimítottam a nyakán. Megfogtam az egyik kapcsot a kötőféken és kikapcsoltam. Azonnal elrántotta a fejét és vágtatni kezdett. Olyan gyönyörű volt...

A képzelgésemből egy erős rántás és egy mérges pillantás húzott vissza.

- ^Te eszednél vagy? Ez egy ló, és nem egy plüssállat. Bármikor megtámadhat és akár meg is ölhet!^- szidott a bácsikám testvére.

- ^E-Elnézést, csak... Csak beragadt, és segítettem neki...^ - bagadoztam ijedten.

- ^ Máskor, kérj engedélyt a bejáráshoz, és kerüld a sárga kötőfékes lovakat. Ezzel jelöljük ha vadabb a természete.^

- ^Rendben...^

Azért elég lett volna szólni, evés közben is, hogy ne menjek az ilyenek közelébe...

Szerintem nem vad... Szépen tűrte, hogy kiszabadítsam... Érdekes.

Megindult a vissza a ház felé de valami puhába és ragacsosba léptem.

- Kérlek mondd, hogy nem... KUTYAGUMI!- kiabáltam el magam ahogy megnéztem a cipőm talpát.

Szuper! Ügyes vagy Meyu!

- Most ugye viccelsz?- vinnyogtam miközben egy faággal próbáltam levakarni a ragacsos anyagot.

-------------

My first BTS fanfiction 24.rész

Másnaposan...

Elnézést ha pénteken nem tudtam részt feltenni, de eléggé sokáig nővéreméknél voltam, a keresztfiamra vigyáztam. Szombaton akartam bepótolni, viszont akkor még ott is aludtam. Vigasztalásként a mai rész (vagyis a pénteki volna) amennyire telik viccesebb lenne a szokásosnál. Mint mindenkinek, lassan nekem is itt az iskola, ami eléggé nagy bekorlátozást jelent. Még nem tudom hogyan de próbálok valami rendszert teremteni a részek felrakásában. Remélem nem haragszotok rám nagyon, és elnyeri tetszéseteket ez a rész! Jó olvasást!

Kata~

Az alkohol szaga még mindig érezhető volt a Bangtan ház légterében. Hirtelen erőteljes ordítás zavarta fel a nyugodt, csendes folyosót. Rapmonster szobájában a háló tulajdonosa az ágyon magzatpózban gurulva, míg a "szomszédja" J-Hope a szoba túl oldalában egy párnát szorongatva "bújt el".

- Jesszusom! Nem hiszem el... Nem hiszem el! Ilyen nincs!- vinnyogott Rapmon miközben lefordult az ágyról.

- D-De... Ugye mi nem..?- reszketett Hope miközben kicsit kibújt a rejteke mögül.

- Kérlek, Jó Édes Istenem..! Tudom, sose voltam a legjobb gyerek, de most szánj meg és hadd derüljön az ki, hogy nem voltam együtt ezzel az észlénnyel...- könyökölt imádkozó pózban az ágyára.

~Vicky POV~

Eléggé nehézkesen nyitottam ki a szemeimet, a pilláimat mázsa súlyoknak éreztem. Próbáltam felülni, de két dolog miatt nem ment. 1, baromira nehéznek éreztem magam, 2, valami/valaki lefogott. Jobban megfigyelve két kar szorított.
Próbáltam mocorogni, amire alattam a két kar tulajdonosa is felébredhetett mert kicsit megszorított és elengedett. A párnámnak használt személy felé fordultam és egy izmos mell hassal találtam magamat szembe. Meglepetten hőköltem hátra, viszont ezzel a mozdulatommal azonnal a padlón koppantam. Csak ekkor esett le, csak egyetlen egy szál bugyi van rajtam, más nem. Se felülről, se alulról. Idegesen kapkodtam a fejemet jobbra-balra és kiszúrtam egy párnahuzatot. Akár csak egy veszett kutya, úgy kaptam érte és takartam el magamat.
- Hí... Bassza meg...- morgott a "kispárnám" miközben a takarót húzta le a fejéről.
Csak ekkor vettem észre, a szinte meztelen párnám Jimin. Valamilyen szinten fellélegeztem, de még mindig nyugtalanít valami... Mi a jó pillefrancért voltam én is szinte pucér??

~Vicky POV end~

A házban körbenézve, tökéletesen látszottak a múlt éjszakai/hajnali parti nyomai. Mindenhol szemét, lufik, és néhány helyen üvegek hevertek. Az ebédlőben Suga fetrengett az asztalon. A konyhába betekintve, az edényes szekrényben V szundikált egy fazékkal a fején, a padlón szétterülve JungKook húzta a lóbőrt.
Jobban szétnézve a nappaliban a kanapéból kilógott Jin keze, amiből ki lehetett következtetni, a kanapéba volt belehajtogatva.
Amikor elhangzott az üvöltés, Suga lefordult az asztalról, V ráesett JungKookra és Vicky is megijedt, annyira, hogy elejtette a takarását ezzel mindent, de tényleg mindent megmutatva Jiminnek.
Miután az egész bagázs összeszedte magát, kis kupaktanács gyűlt össze a nappaliban.
- Mi a jó fészkes fene történt az este?- kucorgott Jimint karolva Vicky a kanapén.
- Azt jó lenne tudni... Nekem addig rémlik minden, hogy hazajöttünk és folytattuk a bulit...- vakarta meg a tarkóját Rapmon.
- Nekem az is meg van, hogy üvegeztünk... Ivós próbákkal... És, hogy JungKook is ivott...- vergődött a szőnyegen Suga.
- JungKook ivott?!- meredt rá a fiúra Vicky.- De hát még kiskorú!
- Öhm... Várjatok csak...- legyezett a kezével a szidalmazott fél.
- Ne tereld a témát!- förmedtek rá a többiek.
- De most komolyan... Hol van Jin hyung?
- Tényleg...- emelte le a jeget a fejéről V.
- Itt vagyok...- hallották a legidősebb elnyomott hangját a kanapéból.
- Némmá'... Beszél a kanapé...- ült fel Suga.
- Szedjetek ki léci...- kalimpált a kilógó kezével Jin.
Leugrottak a kanapéról és amíg a többiek röhögtek, addig Vicky szétnyitotta az ülőalkalmatosságot.
- Köszönöm... Baromira nincs levegő odabent...- támaszkodott a "megmentőjére".
- SeokJin, neked rémlik valami az éjszakáról?- nézett rá reménykedve Vicky.
- Őszintén? Szinte semmi...
- Akkor csak annyi infónk van, hogy hazajöttünk, tovább buliztunk. Üvegeztünk, ittunk, ahogy elnézem eléggé sokat... Aztán reggel, én HoSeok mellett ébredtem, Vicky szinte meztelenül a Törpével, TaeTae a szekrényben, Kookie a padlón és Jin pedig a kanapéban...- gyűjtötte össze az infókat a kezén számolva Rapmon.
- És ne felejtsd el, mindenki baromi másnapos...- tette hozzá V.
- Akkor ez örökre rejtély marad...- gondolkozott el Vicky.


#Flash back#

Miután hazaértek letámadták a hifit. Ahogy felhangzott a zene, egyre magasabbra tekerték a hangerőt. Előkerültek az első üveg italok. Mivel első kör, üdítő, sör és némi kicsit gyengébb fajta tömény került terítékre. A hangulat ezzel már lassan a tetőfokot súrolta.
- Srácok mi lenne ha üvegeznénk?- kiabálta túl a zenét Vicky miközben meglóbált egy sörösüveget.
Mindenki belement, így lehalkították a zenét és körbeültek.
- Ivós vagy vetkőzős?- tette fel a kérdés Rapmon.
- Is-is!- vágta rá J-Hope.
Első körben Suga pörgetett és az üveg szája Vickyn állt meg. Félmosolyra húzta a száját és kicsit gondolkozott a feladaton. J-Hope odasúgott az idősebbiknek valamit és jót röhögtek.
- Felelsz vagy mersz?- tette fel a lánynak mézes-mázos hangon a kérdést.
- Felelek!- vágta rá gyorsan.
- Kivel és mikor volt az első?
- Első mi?- vonta fel a szemöldökét a lány.
Suga csak a kezeivel mutogatott. Az ujjaival egy kört formázott míg a másik mutató ujjára ráfűzte.
- Mikor dugtál először na!- lökte oda J-Hope amire egy papucs landolt az arcában.
- Még nem...- kezdett bele halkan és picit elpirulva.
- Na hogy rohaggyá' meg Jimin! Szűz csajt fogtál ki!- utalta vissza a papucsot a tulajdonosának J-Hope. Ugyan azzal a lendülettel kapta vissza és ez most még a szájába is maradt.
- Pörgess...- mutogatott Suga az üvegre.
Mivel megint rajta állt meg, ezért teljesen újrapörgetés volt. Most Rapmon szédítette el a sörösüveget. Jiminen állt meg.
- Felelsz vagy mersz Törpe?
- Nem vagyok kis pöcs, szal' merek.
- ÚÚ~!- csendült fel mindenkiben és azonnal Vickyre meredtek.
- Nyelvest!- szugerálta az egymás mellett ülő párocskát.
Ők csak meglepetten néztek egymásra. majd a többiekre.
- Nyelvest, vagy le a felsőt!
Jimin nyelt egy nagyot és felhúzta álló helyzetbe Vickyt. Fél kézzel magához húzta, a másikkal megfogta az arcát. Picit erősebben kezdett hozzá mint szokott ezzel meg is lepte Vickyt főleg amikor a nyelvét is átvezette szerelme szájába.
A többiek csak cukkolták őket, bizonyára az alkohol és az adrenalin miatt.
Még órákon keresztül kínozták egymást, több üveget elfogyasztva, és már Jimin, Rapmon és Hope egy szál alsóban, Vicky pedig póló nélkül.
Eléggé rendesen lerészegedett a társaság így mindenki elindult aludni. Jin levetődött a szétnyitott kanapéra. Suga felfeküdt az asztalra, V bebújt a konyhaszekrénybe, JungKook pedig elterült a konyhapadlón.
Mivel Rapmon eléggé rossz állapotban volt ezért Hope segítette be a szobájába. Amilyen balfék volt és túl részeg ahhoz, hogy felfogja mit is tesz, befeküdt a leader mellé.
Vicky elindult fürdeni, még a szobában levette a feleslegesnek vélt ruháit, de fél úton elakadt és odabújt Jiminhez.
Jin ahogy elaludt, vetődött egy nagyobbat, és a kanapé egy kis kattanással jelezve nemtetszését, összecsukódott.
 Csend telepedett a házra, és csak a felbontva hagyott üvegek szaga terjengett a levegőben.

#Flash back end#

------------