My First BTS Fanfiction 30.rész

Csöbörből vödörbe

Eltelt néhány hét. A BTS párocskája már túl volt az első vizsgálatokon, és már a menedzserrel is lerendezték amit kell. Ami őt illeti... Kicsit kiakadt, de nem túl vészesen. Csak összetört néhány bögrét az asztalán, leordibálta a titkárnőjét, és aztán még a telefonját is kinyírta. De semmi komolyabb. A fiúkat komoly tánc gyakorlatokra fogta, hogy mindenkinek elmenjen a hasonlóaktól a kedve is. A tánc az persze azért is, hogy szépen visszarázódjanak a hajtásba, mert lassan a nyakukon lesznek a koncertek, a következő album és a fanok tömkelege.

- Hé, Vicky! - huppant le az emlegett mellé a kanapéra Meyu.

- Hm? - kukkantott ki a könyve felett.

- Valamikor a közeljövőben mész boltba?

- Nem terveztem, de ha szeretnéd, elmehetek. Talán két hét... NamJoon nem rég vásárolt be. Mit szeretnél?

- Kéne egy pár dolog. Majd kiteszem a listát a hűtőre. - vigyorgott jókedvűen, majd felhúzta a nővére hasán a felsőt és nyomott egy pici puszit rá. - Vigyázz rá!

- Vigyázok... - kuncogott a gesztus miatt a lány.

Meyu felugrott és visszatrappolt a szobájába, ahol JungKook hasalt az ágyon. Művészi mozdulattal vágódott rá a fiúra, hangosan kacagva.

Lassan telt az idő. A megszokottnál lassabban.

- MenHe. Te. Most. Az ágyon. Elterülve. - osztogatta a parancsokat Jimin, amire egy értetlen szempárral találta szembe magát. - Feküdj el az ágyunkon, babázni szeretnék... - hajtotta le a fejét, félig mosolyogva.

- Ahw! Mily' megható családi idil! - törte ketté a kedves légtért J-Hope, a cukilkodásával.

- Felszívódnál? - nézett rá Jimin hunyorogva. - Léci!

- Oh, ha már ilyen kedvesen kéred... - kuncogott fel tinilányokat megszégyenítően, aztán eltűnt a konyhában.

- Gyere, te minta apa... - nyúlt Jimin keze felé Vicky.

Szépen besétáltak kézen fogva a szobába és a lány követte az utasításokat. Háttal elfeküdt az ágyon, és várta párjának az intézkedéseit.

Jimin nem tétlenkedett, leguggolt mellé és először csak a pólón keresztül simogatta Vicky hasát, de ahogy felbátorodott, felhúzta a felsőt és elkezdett apróbb puszikat hinteni szét a puha bőrön.

- Ha beszélsz hozzá, azt is érti. - túrt bele kedvese hajába a lány.

- Tényleg? Akkor... - vett egy mély levegőt. - Szevasz kisember... Én vagyok a te büszke apukád. Legalábbis, amíg nem látsz, jegyezd meg jól ezt a hangot. Tudod... Anyával nem így akartuk ezt az egészet összehozni, de így is jó. Örülök neked, és szeretnélek megvédeni. Szeretném, ha minden rendben zajlana. A bandán és a menedzseren kívül sajnos nem tudhat rólad senki. Pedig annyira ki akarom kiabálni a világan, hogy a világ legszebb nőjétől, nemsoká a leggyönyörűbb kisgyermekem fog születni. Ne mondd el anyunak, de ő a szemem fénye. - suttogta az utolsó mondatot, ami miatt Vicky felkuncogott. - Már elnézést, hölgyem, de ez egy privát beszélgetés. - szidta le a lányt félig mosolyogva, aki erre fapofával elnézett máshova. - Hol is tartottam? Ja...Tudom, hogy még nagyon pici vagy, és talán nem is érted, de tudnod kell... Bármilyen is vagy, én mindig itt leszek, és nem hagylak cserben. Ez apai begyszavam. Mielőtt még felmerülne benned az a kérdés, hogy miért csak a banda és a menedzser... Apa egy sztár. Énekes vagyok egy bandában, és az egyik legtámogatóbb családban élek. A rajongók miatt nem tudhat senki rólad, mert nagy lenne a botrány és veszélyben lennél... Lehet, hogy sokan örülnének neki, de sokan csak elítélnének, és pletykálnának. Most gondolom sok az információ... - felpillantott Vickyre, aki csak biztatóan bólintott, hogy folytassa. - Csak szólnék előre... Ha HoSeok bátyus valamit kotyogna a hátam mögött, ne hidd el neki, soha! Mindig butaságokat beszél az a dilis fickó. Valami zizi a fejében... Most nem szeretnélek többel terhelni... Nem tudom, hogy szeretnéd-e, de énekelhetek is neked... - ismét felpillantott MenHere, aki elmosolyodott, és a feje alá húzta a párnáját. - Nagyon kevés nyugtató dalt ismerek, de van néhány... - simított mégegyet a lány hasára és halkan dúdolni kezdett.

Lassú, de ritmusos cirógatást vett fel a keze, és ahogyan felbátorodott, már rendesen énekelt.

- Nagyon szép volt... - suttogta kicsit rekedtesen Vicky.

- Remélem a picinek is tetszett... - motyogta vissza, mielőtt egy kicsit nagyobb puszit adott a lány hasára.

- Ugye felvetted? - hallatszott be a szobába Hoseok hangja.

- Az egészet... - adta válaszul Jin.

Jimin összeráncolt homlokkal lépkedett halkan az ajtóhoz és rájuk rántotta a résre hagyott ajtót. A két fiú csak meglepetten seggre ült és idiótán vigyorgott.
- Ide a kamerát... - nyújtotta ki a kezét feléjük Jimin. Ha a szemeivel kínozni tudott volna, a két fiút már halálra szadizta volna. - Most..! - sziszegte hunyorogva.
- Öh, Jin... - nyelt egy nagyot J-Hope és megmarkolta a kamerát. - Viszek virágot a temetésedre... PÁ! - kiáltotta el magát és felpattanva elsprintelt.
- Ide a kamerát... - ismételte még mindig hunyorogva Jimin.
- HoSeoknál van... - mutogatott ijedten a fiatalabbik után.
- JUNG HOSEOK! - üvöltötte el magát a fiú és tankként indult utána.
Átgázolt az éppen a mosdóból kijövő leaderen és felborított egy dísznövényt. Berontott a rapper szobájába és becsapta az ajtót.
- Ide azt a kurva kamerát! - nyújtotta ki megint a kezét.
Hoseok belepacsizott és rávigyorogva lenyomta az Entert. Lecsukta a laptopot és lerakta az ágy szélére.
- Mit szeretnél Jimin fiam? - vágta keresztbe a lábát.
- Azt a kurva felvételt, amit az előbb vettél fel. - morogta Jimin.
- Ja, hogy azt... Hát, az necces lesz... Pont most küldtem el a menedzsernek... - vigyorodott el megint.
- Hogy mi?! Most halál rád! - üvöltötte el magát és J-Hope nyakába csimpaszkodott.
Fojtogatni kezdte és agresszív fejjel üvöltött.
- Mi a franc? - nézett be Rapmon és Hope liluló fejét látva elröhögte magát.
Odasétált és szépen levakarta róla Jimint, szinte a grabancánál fogva kitette az udvarra. A jó hideg levegő, hátha lenyugtatja.

Visszatért az ellilult, szinte már "X" szemű rapperhez és pofozgatni kezdte először gyengéden, de mivel nem reagált, lekevert neki egy orbitális sallert.

- Ah, baszod! Normális vagy?! - ugatta le HoSeok az arcát dörzsölve.

- Örülök, hogy jól vagy... Miért ment neked a Törpe? - lökte le az ágyról röhögve Namjoon.
- Elküldtem a menedzsernek egy felvételt...
- Aha... Értem, akkor ha nem nagy dolog, kérj tőle bo... Héj! Milyen felvételt? - eszmélt fel a sablonbeszédből és társa mögé állva figyelte a laptopon megnyitott kedves perceket.
Először pingpong labda nagyságú szemekkel meredt az éppen kedvesen beszélő fiúra, aztán szinte tányérnyi méreteket öltött ahogy nekikezdett énekelni.

Hirtelen felindulásból először tarkón cseszte az idősebbiket és a fejét fogva leült az ágy szélére.
- Most mi van?
- Az nézted, hogy jó-e a cím? - morogta a leader.
- Már miért ne lenne jó? Tökéletesen írtam be, látod? Ez a cím: bighitmanagement@banghyung.co... (el ne higgyétek! ez csak egy kitalált e-mail!!)
- És te mit írtál? - bökött a pontos címre Namjoon. - dighitmanagement@banghyung.co (ez se igazi) ...
- Basszameg! - bújt a monitorba ijedt arccal.
- Azt ugye tudod, hogy most nyakig vagy a szarban? Ez az egyik legnagyobb szöuli bulvárlap címe! - üvöltötte le HoSeokot. - Na jó... Én megyek és felhívom a menedzsert, te pedig elmomdod neki, vágod?
- Ja... - sóhajtott fel fájdalmasan.


- MI AZ HOGY VÉLETLENÜL ELKÜLDTÉL EGY PRIVÁT FELVÉTELT?! ÉS PONT A SEUL'S DAYS-NEK?! - üvöltött a vonal másik oldalán a menedzser, aztán valami csattanás és üveg darabok pattanásának a hangját mellé még.
- K-Kérlek hyung, ne haragudj... - motyogta Hoseok könyörgően.
- MÁR HOGY A FRANCBA NE HARAGUDNÉK?!?! - ugatta le még mérgesebben. - EZZEL AKÁR A JÖVŐTÖKET IS TÖNKRE VÁGHATOD!! VALAMI A MENTSÉGEDRE?
- Csak neked akartam elküldeni, hogy ne legyél dühös Jiminre és Vickyre, amiért összehozták a Bangtan Baby-t...
- De akkor is Hoseok! Ezzel iszonyatosan nagy hülyeségbe keverheted Jimint. Főleg, ha tényleg bekerül a hírekbe!
- De lehet, hogy sok rajongó örülne neki...

- Lehet, de még több itt hagyna titeket! Vajon mi a francért nem lehet barátnőtök?! Azért, hogy ne legyen botrány belőle! Felhívom az igazgatót és szólok neki... Számíts tőle is egy kiadós fejmosásra. - morogta a menedzser és bontotta a vonalat.

Hope letette a telefont és savanyú képet vágva kiment a nappaliba. Elterült a kanapén és a fejére nyomott egy párnát.

Teltek a napok. Nem került nyilvánosságra a felvétel és már el is felejtették a dolgot. Közeledett a Comeback, a fiúk éjt nappallá téve gyakoroltak, edzettek. Az új album is elkészült, a fényképekkel egyetemben. A koncertre a jegyek elkeltek, a fanok majd megőrültek az izgalomtól és fangörcstől.

Végre elérkezett a várt nap, de a fiúkat nem igazán érdekelte.

- Gyerünk fiúk, még főpróbáznotok is kell! Nekünk is el kell rendezni a dolgokat! A stáb többi emberének is kelletek! - kiabálta hangosan Meyu.

- Ne már! - jött az egyhangú reakció a fiúktól.

- De igen! - ráncolta össze a szemöldökét Meyu és a TV-hez sétálva kihúzta a konnektorból a játék konzolt.

- Neeee!!! - vágódott el nyavíkolva Taehyung. - Már pont földig aláztam JungKoookot!

- Csak szeretnéd! - nevetett gonoszan a maknae.

Hirtelen egy hatalmas koppanás hallatszott a szobák felől. Meyu unotta végignézett a csapaton, hogy megtudja, melyikük esett el már megint, de mivel az össze fiú a kanapén vagy az előtte levő szőnyegen ült, tágra nyílt szemekkel rohant a hálók felé.

Robbanás szerűen rontott be Vicky szobájába.

- Vicky!! - kiabált rá a lányra és azonnal felsegítette a padlóról. - Észnél vagy?

- Nyugi hugi... Csak seggreestem, nincs semmi bajom.

- De bár mi lehetne! Vigyáznod kell magadra a saját és a pici érdekében is. Tudod, hogy mennyire megijedtem?

- De semmi bajom nincs. Egyszerűen csak megakadt a lábam és a fenekemre estem. - simogatta meg a fájó testrészéta szidalmazott. Egy grimasszal kiegyenesedett, de hirtelen lefagyott.

- M-Minden rendben? - kapta el a karját Meyu.

- Persze... Menjünk, szedjük össze a csapatot, nemsoká jelenésük lesz. - hadarta eltorult hangon.

Meyu csak bólintott és tovább rugdosta a fiúkat.

~Vicky POV~

A francba is... Miért vagyok ilyen szerencsétlen? Ha figyelnék a lábam elé, most nem fájna sem a hátsóm, sem pedig a hasam. Ez egy kicsit megrémíszt.

- Oké emberek, van kemény két óránk, hogy elkészüljenek a fiúk! Amíg a színpadon próbálnak, addig melegítsétek be a hajas dolgokat, és készítsétek elő a ruhákat! Ha valami baj van, azonnal nekem vagy a húgomnak szóljatok! Érthető vagyok? - osztogattam a parancsokat.

Szerencsére mentségemre van, hogy ki lettem nevezve kisfőnöknek, persze csak a gyakornokok miatt. A fiúkat felküldték próbálni, én pedig végigmentem az öltözőkön, hogy mindenki megcsinálta-e a dolgát. Mindent tökéletesnek találtam, ezért készenlétbe állítottam mindenkit, ha jönnek a fiúk, egy percet se pazaroljanak el.

Bevillant a látóterembe TaeHyung, majd NamJoon és Jin. Megugrottam, hogy letámadjam az egyiküket, de egy erős fogás megakadályozott. A tartóm megpuszilta a tarkómat és kicsit kilihegte magát.

- Jimin... Nem tudok így semmit se csinálni. - kezdtem el lehámozni magamról a karjait.

- Nem is kell. Te most pihensz, és vigyázol a picurira. Értve vagyok?

- De Jimin... Ki vagyok nevezve kisfőnöknek, és babát várok, de csak ezért nem fogok kibújni a meló alól. Gyerünk, egy-kettő, be az öltözőbe, fel kell öltöznöd!

- Igenis... - sóhajtott fel fájdalmasan és megindult a többiek után átvedleni.

Kicsit elhúzták az időt az öltözőbe, ezért megnéztem hol tartanak.

- Úr Isten Vicky! - sipított fel JungKook elkapva egy felsőt.

- Most mi van? Láttalak már titeket egy szál alsóneműbe is...

- Jimint anélkül is! - röhögött fel hangosan HoSeok.

- Féltékeny vagy, mi? - verte hátba Jimin.

- Mielőtt szócsatába kezdenétek, szépen sorba rendeződni, segítek felcibálni a ruhákat! Gyerünk fiúk, az idő pénz! - sürgettem őket.

Nehezen rájuk aggattam a ruhákat, amik most sokkal rehezebben akartak menni, mint eddig. Végre az utolsó fiú is a sminkesaszlalnál volt, leültem pihenni.

- Vicky! Hol van a nagydobozos púder? - kiabált oda hozzám Meyu.

- A felső.. - ugrottam fel hirtelen, de az alhasamba nyilalló fájdalom miatt, nem jutottam sokra.

- Micsoda? Hol? Hé, jól vagy?! - visított fel magas hangon és odarohant hozzám.

- A felső polcon. Igen jól. - nyögtem fel elnyomottan.

- Mi a baj?

- Semmi... - húztam ki magam mosolyogva.

Hunyorogva nézett rám, de a menedzser kiabálása a fiúknak elvonta a figyelmét.

Idegesen futottam a gyakornokok közé, hogy az utolsó simításokat megcsináljam YoonGi fején.

Néhány pillanat múlva már megszólalt a felvezető zene, és a srácoknak a színpadon kellett lenniük.

Továbbra is ment a nyüzsgés a színfalak mögött, mindenki a hajszárítókkal és a sminkes tálcákkal rohangált. Sikeres módon pont a közepébe keveredtem a kisebb fajta emberi tornádónak.

A tekintetem a színpadról közvetítő képernyőre tévedt, és büszkén vehettem tudomásul, minden tökéletes a fiúkon. Nyugodtan felsóhajtottam, ám a következő pillanatban egy erős ütés, pont a hasamra irányulva kirántott a nyugalmamból. Homályosan kezdtem látni, a légzésem felgyorsult és elgyengültem. A karjaimat magamra feszítve rogytam a földre, és szépen lassan eltompult minden.

~Vicky POV end~