My First BTS Fanfiction 29.rész

Pici ember, nagy cirkusz

- Vicky!!! Ha nem tolod ki néhány percen belül azt a hatalmas valagad, én rugdoslak ki onnan! - dörömbölt a fürdőszoba ajtaján Meyu.
A szoba belső része felől nem túl biztató öklendezés és köhögés hangja válaszolt. Meyu hatalmas szemekkel meredve az ajtóra abbahagyta a kopogást.
- Öh, nem kell sietni... Cs-Csak nyugodtan csináld a dolgod...
Lassan a nappaliba ment és elterült a kanapén. Reggel ellenére már szinte mindenki fenn volt. JungKook egy adag kakaóval a kezében támadta be Meyut.
- Mi a baj szépség? - cirógatta végig az arcát a lánynak.
- Vicky befoglalta a mosdót... Megint rókázik. Ha beteg, én nem fogom ápolni, az fix!
- Megint rosszul van? De már elég régóta.
- Ja... Lassan egy hete ezt csinálja. Reggel befoglalja a mosdót és délben kijön.
- Furcsa... Ennyire betegnek se láttam még.
- Én se...
- Yo, guys! What's up there? - sétált be Rapmon is.
- Betegség terjeng köztünk. - kuncogott Kook.
- Apokalipszis helyzet?
- Ha a mosdóban terjengő szagokra ezt mondod, akkor igen.
- Ki nyalta be? -  lopta ki Kook kezéből a kakaót a leader.
- Hé! És ha én? - kapott a langyos ital után a fiatalabbik. - Amúgy Mrs. Park...
- Vicky még mindig rosszul van? - vonta fel a szemöldökét.
- Igen... Nem furcsa?
- De... Nagyon is. Főleg, hogy semmi baja nincs a rosszulléten kívül. Rendesen eszik és csinálja a dolgát.
- Morning show mindenkinek! - nyújtózott Jimin az ajtóban.
- Reggelt'! - fordult felé Mon nagyon méregetve őt. - Figyelj Jimin... Beszélhetnénk?
- Öh, mit szeretnél?
- Négy szem közt... - biccentett a szobák felé.
Jimin csak megrántotta a vállát és követte a leadert a szobába. Leült az ágyra, míg Rapmon vele szembe a székre.
- Mit szeretnél? Kezdek félni... - nevetett fel kínosan.
- Tudod, hogy MenHe sokat betegeskedik...
- Igen... Azt mondja, hogy sok a sava.
- Nem tudom Jimin... Lehet, hogy más is áll a hátterében a folytonos rosszulléteinek.
- M-Mire érted ezt?
- Lehet... Hogy... Terhes...
Jimin csak lemerevedett és nehezen a leaderül szemébe nézett.
- Kérdezhetek valamit? - kezdte komolyan NamJoon.
- M-Mit?
- Ciki, kimondanom, de... Védekeztek ti rendesen?
- Öh igen... Nagyjából igen...
- Mi az, hogy nagyjából?
- Hát az, hogy... - felsóhajtott és a térdére támaszkodott. - Néha elfelejtem felhúzni azt a baszott gumit! - hadarta el egy szuszra gyorsan.
- Tyhű, baszod... Ez így fasza lesz... Mégis, hogyan magyarázzuk ezt meg a menedzsernek? - dörzsölte a homlokát idegesen Rapmon. - Mégis, mihez fogunk kezdeni? Fiatalok vagytok egy gyerekhez, és neked a munkád se engedné meg, a Vickyé meg főként! Hjajj Jimin... Ezt jól összehoztátok...
- Tudom... A picsába! - suttogta halkan és a combjába ütött.
- Hiába, ezt már nem fordíthatjátok vissza... Gyerünk töki, el kell mondani a többieknek is... -veregette hátba a táncost Mon.
Jimin csak felsóhajtott és kiment a szobából.

~Jimin POV~

Nem tudom elhinni... Csak is az én hibám! Ha nem vagyok olyan balfasz és mindig vigyázok, akkor ez most nem történik meg! A kurva életbe!!
Leültem a szobánkba és az ágyon próbáltam lenyugtatni magamat, olyan szintre, hogy beszélni tudjak a többiekkel.
Összeszedjem őket és úgy mondjam el nekik, vagy csak úgy valahogy hozzam fel?
A gondolatmenetemet egy kopogás zavarta meg ami miatt felugrottam és ajtót nyitottam. Betolódott Jin, HoSeok és TaeHyung, majd a nyakamba borulva örvendeztek. Valahogy még erősebbnek éreztem a szorítást és igaz is volt, mert YoonGi is átkarolt.
- Mi van veletek fiúk? - vakartam le mindenkit magamról.
- Csak gratulálni akarunk az újdonsült apukának a csapatban! - vigyorgott TaeHyung rám az 1000 wattos vigyorával.
- Szóval NamJoon elmondta?
- Nem, hallgatóztunk. - jelentette ki Jin, mintha mi se lenne egyszerűbb. HoSeok erre nyakon csapta és kezet fogott velem.
- Gratulálok öcsém, de mostantól embereld meg magad. Nincs szükségünk még egy olyan idiótára mint te.
- Kössz... Ez jól esett...
- Hol a kedves anyuka? - kérdezte apropóban Suga.
- Biztos még mindig próbája magát rendbe szedni.
- Szegényke... Amikor a nővérem lett terhes, ő is nagyon sokat volt rosszul, de szinte csak gyümölcsöt evett... - magyarázta Jin.
Kattant a mosdó ajtón a zár és kinyílt az ajtó. Vicky jött ki rajta, mintha mi sem történt volna.
- Na? Jobb már? - kérdezte tőle Tae.
- Öh, igen... Persze, csak megint nagyon bevacsorázhattam... - pislogott fel a képébe vigyorgó idiótára.
- Mostantól meg kell válogatnod mit eszel és mit nem... - hozta fel Jin.
- Húzd ki magad, ez jót fog tenni... - simította a hátára a kezét Suga.
- Ülj le, pihenj egy kicsit.
- Várjatok már! - emelte meg a hangját. - Mi a bajotok nektek? Csak a taccsot dobtam ki, mint minden reggel.
- Ne erőltesd meg magad. Nem tesz jót a babának! - nyugtatgatta Jin.
- B-Babának? Mit kombináltatok ti itt össze?
- Hát azt, hogy Jimin és NamJoon beszélgettek és Jimin mondta, hogy nem védekeztek, és terhes vagy. - pakolta ki Jin az egészet amire Suga lenyomott egy #Face palm-et és röhögni kezdett.
- Ez hülyeség... Mi védekezünk rendesen, ugye Jimin? - nézett rám reményekkel tele, de ahogy elhúztam a szám könnybe lábadt a szeme. - U-Ugye védekeztünk rendesen... M-Mondd, hogy igen, kérlek... - suttogta szinte csak nekem.
Nem bírtam tovább odamentem hozzá és magamhoz öleltem. Belemarkolt a pulcsimba és sírni kezdett.

- Nincs semmi baj... Megoldjuk valahogy... - pusziltam meg a fejét.

Percekig csak vártam, hogy megnyugodjon, de nem csillapodott a zokogása. A felsőm már szinte szétázott, de nem tudott érdekelni a dolog.

- Srácok... De, tuti ez az egész? Mármint, csináltatok már tesztet is? - szakította meg a csendet HoSeok.

- Még nem. Sőt! Erre még nem is gondoltunk. - húztam ki magam, ezzel Vickyt is egyenesbe rakva. Felpillantott rám és valami megcsillant a szemében.

- Akkor szólok NamJoonnak, hogy menjen be a patikába is. Most ment el vásárolni. - húzta elő a telefonját Jin és elvonult.

Behúztam a szobánkba Vickyt és leültettem az ágyra. Adtam neki egy zsepit aztán leültem mellé, félig szembe vele.

- MenHe...

- Hm? - dünnyögött halkan.

- Figyelj... Bármi történik is, én nem foglak itt hagyni. Szeretlek, és ha tényleg lesz baba, akkor közösen neveljük fel. Ha kell, abbahagyom az idolságot...

- Ez csak meg ne forduljon a fejedben! - kapta rám a tekintetét hirtelen. - Nem fogod abbahagyni a karriered, miattam! Elég nagy kockázatot vállaltál már amiatt, hogy megszegted az egyik szerződési feltételt. Ha tényleg van baba, akkor nem tarthatjuk meg... - csuklott el a hangja.

A szívem belesajdult ebbe a kijelentésébe.

- Nem fogjuk elvetetni... Nem hagyhatom, hiszen már ő is érez! Nem fogjuk megöletni! - kicsit erősebben sikerült mondani, mint ahogyan elterveztem. - N-Ne haragudj... Nem akartam kiabálni veled...

A keze után nyúltam, de elhúzódott tőlem. Át akartam ölelni, de felállt az ágyról és egyedül hagyott a szobában.

Mi lesz így velünk?

~Jimin POV end~

Estefelé a hangulat még mindig nem volt a legfényesebb. Idegölően kattogott a falióra a nappaliban, amíg mindenki a teszt eredményét várta körömrágva.

Jimin a nappalitól a fürdőig folyamatosan csak járkált megállás nélkül. A többiek a kanapén foglaltak helyet a fiút figyelve.

Egy életnek tűnő tíz perc után végre kattant a zár a fürdőszoba ajtón és kinyílt az ajtó. Mindenki felkapta a fejét és odasietett.

Némán figyelték, ahogy Jimin magához öleli Vickyt és ahogy a lány suttogott neki valamit, megremegett.

- Na? Mi az? - törte meg a csendet Kook.

Meyu se szó, se beszéd, benyitott a mosdóba és felkapta a mosdókagylón hagyott tesztet.

- Woah... Nagynéni leszek! - örvendezett tapsolva.

A többiek felé mutatta az apró plussz jelet és a nővéréhez ment, majd megölelte.

Mindenki "leadta" a gratulációját, aztán elvonultak a maguk megszokott kis csendjébe.

- Kicsim, beszélhetünk? - húzta ki Vicky kezéből az éppen olvasott könyvet Jimin.

- Ezt akartam kérni én is...

- Szóval... Ha nagyon szeretnéd, elvetethetjük... - suttogta nagyon halkan a fiú.

- Én viszont ennek az ellenkezőjén gondolkoztam...

- H-Hogyan? T-Tényleg meg szeretnéd tartani?

- Igen...

Jimin szeme felcsillant és egy könnycsepp gördült le az arcán. Hihetetlen melegség járta át a testét, kedve lett volna kikiabálni a világba.

Kirohant a ház elé, de a hideg ellenére felugrott a kerítés beton részére.

- APA LESZEK!! - kiabálta ki az utcába, amire az szaporán visszhangozta a mondatát.

Néhány helyen felkapcsolódott a világítás és egy távolabbi hang visszaüzent neki...

- Sok sikert hozzá!

My first BTS fanfiction 28.rész

Sziasztok! Akadt egy kis alapanyag, így elkészítettem ezt. Karácsonyi rész, e mikor kellene ilyet írni? Hát persze, hogy októberben! xD Sok helyen még így az ősz kezdetén is a karácsonyi filmeket adják, én most nem néztem meg, de kaptam egy kis ötletet. Jó szórakozást!

Ünnepi láz

Lassan közeleg a karácsony. A koncertsorozatok véget értek, a Bangtan fiúk és lányok, fáradtan, de annál izgatottabban várják az ünnepeket. Az üzletekben a színek a tarkából átváltottak pirosba, fehérbe és zöldbe. A cukrászdákban ott virítanak a mézeskalácsok, sok helyen már árulják a fákat.
Ez lesz az első közös karácsonyozása a Choy testvérpárnak a fiúkkal. Mindent tökéletesre akarnak, semmi bakival vagy valamivel ami megtörné a családi légkört.
- Vicky! Vicky! Vicky! - pattogott kiabálva a nappali közepén JungKook.
- Mivan..? - csoszogott elő kócosan az emlegetett.
- Jesszusom!! Egy zombi! - visította magas hangon és elvágódott a kanapén.
- Kösz, Kookie, én is szeretlek.... - ásított MenHe és a konyhába ment reggelit készíteni.
- Mikor megyünk el vásárolni..? - dünnyögte Kook egy párna mögé bújva.
- Miért is mennénk vásárolni? - esett be a nappaliba Hoseok.
Szó szerint, hiszen megakadt a szőnyegben és elnyalt a padlón. Szokás szerint.
- Vigyázz, szőnyeg. - dünnyögte Rapmon ahogy átlépett az elesett felett.
- Jó reggelt emberek! - kiáltotta el magát Taehyung és rávetődött Kookra a kanapén.
Szépen komótosan mindenki kiszállingózott a szobájából a nappaliba, kivéve Jimint.
- A Törpe? - vakarta meg a valagát Hoseok.
- JIMIN! - üvöltötte el magát Taehyung, amire mindenki rosszallóan ránézett. - Mivan? Csak hívtam...
- Miivaaan..?! - dugta ki a fejét az ajtón holt kómásan a hívott fél.
- Előfáradnál? - fintorgott Suga.
- Kaphatok egy percet? - túrt bele a hajába.
- Nem. Te. Most. Ide. - mutogatta az ujjával Rapmon.
- M-Most? - dadogta nagyra nyílt szemekkel.
- Nem, holnap... Igen bazd, most!
- Jól van na... - lassan kinyitotta az ajtaját és csigaszerű léptekkel kisétált. Mindenki hatalmas szemekkel nézte, hogy egy szál melegítő alsóban és mamuszban van.
- Mi tartott eddi..? - csattant volna fel a leader, ha nem pont elé ül Jimin. - Mi a franc van a hátaddal? - nyomkodta meg a sötét piros csíkokat.
- Áh, ez fáj! - vinnyogott hangosan.
Hirtelen Vicky kezéből kiesett egy kanál ezzel felvonva magára a figyelmet. Az arca vörös színekben pompázott, szinte világított a haja alatt.
- Vicky, tudsz hozzáfűzni valamit? - vigyorodott el perverzül J-Hope.
- Me' nyoma van? - fordította hátra a fejét Jimin. - Kjáh! Vicky, le kell vágnod a körmöd! - kiáltotta el magát.
Mindenki röhögni kezdett kivéve Vicky, mert elvörösödött és hátat fordított mindenkinek, hogy elkezdje sütni a palacsintát.
- Na! mi van azzal a vásárlással? - hozta fel megint Hope.
- Menjünk ma! Úgy is a hétvégén lesznek az ünnepek... - tette le maga mellől Tae lábát Rapmon.
- Akkor, reggeli után shoppingolunk! - lökte el magáról JungKook V lábát.
A Meyu gyorsan megterített és odakészítette mindenkinek a ruháját a szobájába.
Reggeli után el is indultak. A plázába érve szétszóródtak és egy bizonyos időpontra összegyűltek. Mindenkinél sok csomag csücsült és ezt lepakolva beültek egy étterembe. Az evés végeztével elmentek fenyőt választani.
- Mekkora kell?
- Akkora legyen a csúcsa, mint Jimin. - jelentette ki Rapmon.
- Az túl kicsi! - bökte oldalba Jimint Hope.
- Anyád esze volt kicsi amikor me... - kezdett bele a visszavágásba Jimin, de Rapmon befogta a száját.
- Otthon elintézitek, most nyilvános helyen vagyunk. Kultúrálódjatok egy kicsit.
A fenyőfás férfi végigmérte Jimint és előhúzott egy pont akkorát mint ő. Mindenki kötekedett, de lecsillapodtak és nyugisan hazaértek.

A hét villámgyorsan elrepült. A házon már fenn volt a világítás, a kert is fényárban úszott.
Vicky és Meyu befoglalta a konyhát, míg a fiúk a fát állították fel és díszítették. Folyamatosan énekeltek, amivel csak fokozták a hangulatot.
A vacsorához érve, minden fiúra valami különleges ruhát akartak adni a lányok, még ha az alanyok nem is szívlelték az ötletet.
- Csak egy estére kell felvennetek! A vacsora alatt, aztán levehetitek... - lobbizott Vicky.
- Úgy fogok kinézni, mint egy retard manó... - nyavalygott Rapmon.
- Nekem tetszik! - dugta ki a fejét a pulcsiból V.
- Szerintem is jó! - utánozta JungKook.
- Emberek fantasztikus ez a pulcsi! - rontott be Hoseok a nappaliba. Most végre nem esett hasra a szőnyegben, helyette a lábai akadtak össze. Elfikkant a padlón, végigszántva a fél nappalit.
- Béna... - ugrotta át Jimin és utána Suga.
- Lányok, ugye nektek is kell valami "extra"? - igazgatta magát a felsőt Jin.
- Igen. Meyu kitalálta, hogy nekünk is kell pulcsi, csak nem piros csíkos, hanem hópelyhes. - szedte elő az emlegetett felsőket Vicky.
Mindenki kész volt a ruhákkal, ezért leülhettek vacsorázni. Jóízűen elpusztítottak mindent ami volt előttük és elkezdtek ajándékozni.
Egy csapat gyereknek néztek ki, ahogyan szaggatták a csomagolópapírt és örvendeztek az ajándékoknak.
Meyu bekapcsolta a hifi-t és elindította a karácsonyi dalokat. Énekeltek és zaklatták egymást a fagyöngyökkel.
Voltak szerencsések, de kevésbé mázlisok is. Jimin például nagyon próbálta fűzni Vickyt, behunyt szemekkel csücsörített, feltartva a fagyöngyöt, de helyette Hoseok adott egy hatalmas cuppanós puszit a fiú arcára.
Jókat nevettek, sütiztek, énekeltek, történeteket meséltek és megteremtették azt a tipikus családi hangulatot.
Életük, eddigi legszebb és legkedvesebb karácsonyukat töltötték együtt.
Éjfél felé mindenki elment aludni, és a párocskák még romantikázni egy kicsit. Végre Meyu és Jungkook is elhatározták, hogy egy szobába költöznek. Vicky és Jimin még egyszer áthúzták a csíkokat Jimin hátán...