Élvezzétek ki ezt a részt, mert lehet, hogy az utolsó. (egy darabig) Nem igazán jutott időm és kedvem se írni az utóbbi időkben, így kicsit átmegyek hibernációs üzemmódba, és füzetbe fogom tovább vezetni. Így akár az iskola padból is tudok írni. Eléggé áthangolódtam yaoistába, főleg, hogy van yaoista osztálytársa, és van kivel megosztanom a hülyeségem gyümölcsét. Nem törlöm ezt a blogom, mert lehet, hogy egy fél év múlva visszatérek, újratöltve, de az is lehet, hogy hamarabb. Bocsánat mindenki, de ha nem megy, akkor nem, de erőltetni nem lehet, mert annál nincs rosszabb.
Nézzétek meg a másik blogom is, ahol a yaoista szellememet élem ki. Jó szórakozást, és sikeres tanulmányi eredményeket! ^^
~Soo
Nézzétek meg a másik blogom is, ahol a yaoista szellememet élem ki. Jó szórakozást, és sikeres tanulmányi eredményeket! ^^
~Soo
Szereted őt?
~JungKook POV~
Néhány napja hazajött Meyu, és vele egy ütemben a hideg időjárás is.
- Most sokkal hamarabb jött a tél...- kuporodott össze mellettem Meyu.
Picit vacogott, pedig egy nagy pulcsi és vastag nadrág volt rajta. Ahogy elnézem a zoknit sem bízta a véletlenre.
Magamhoz öleltem, mert én egy cseppet sem fáztam.
Kicsit meglepődött, de nem sok kellett neki se, hozzám bújt.
Hirtelen melegem lett és éreztem ahogy valami végigrohant rajtam.
- Kook? Jól vagy? Remegsz mint a kocsonya... - nyomta a homlokomhoz a kezét Vicky.
- Jó vagyok...
- Biztos? Meyu kérlek, keresd meg a lázmérőt...
- Nincs semmi bajom, nyugi...
- De ha lebetegedsz így a koncert előtt, sálat kötök a hajadból, és eladom a rajongóidnak...
- A hajamhoz ne nyúlj... Most olyan szipi-szupi...
- Tudod, hogy viccelek! - simogatta meg az arcomat. - Nemsoká ebéd, szóljatok a többieknek.
- De úgy fázok... - nyifegett Meyu.
- Mozogj egy kicsit, és nem fogsz...
Felugrottam mellőle és kérdően néztem rá.
- Vegyél a hátadra... - nyújtózkodott felém.
Kicsit meglepett ez a kérése. Egy kicsit nagyon. Biztos elég értelmes fejet vághattam, de szó nélkül a hátamat mutattam neki, ő pedig jó nagy lendülettel ráugrott.
Szenvedősen nyöszörögtem, csak a vicc kedvéért, aztán megindultam vele a hálók felé. Körbekopogtunk mindenki ajtaján.
- Ebéd!! - kiabált Meyu, miközben ugrált a hátamon.
- Meheyuhu! - kínlódtam alatta. - Nehem vahagyohk lóhó!
- B-Bocsi... - karolta át a nyakamat.
Sóhajtottam egyet és az ebédlő felé indultam a kis "púpommal". Leültettem az egyik székre, és mellé ültem. Megint elkezdett vacogni, így magamhoz öleltem.
- Ohóh, gyerekek! Nézzétek! Hopp a Bangtan lakás második párosa! - vihogott Hoseok.
- Hé! Nem kéne először minket megkérdezni? - ugrott fel harciasan Meyu.
- Nekem nem lenne ellenemre... - suttogtam az orrom alatt.
- Mi? - nézett rám Meyu. - K-Komolyan gondolod?
- Öh... Izé... - éreztem ahogy egy kicsit elpirulok, de ahogy elnéztem MenYu is vörös színekben pompázott.
- Oké, karácsonykor nem spóroljuk a fagyöngyöt! - röhögött Suga J-Hopenak támaszkodva.
- Nem fognátok be? A makne próbál normálisan szerelemet vallani, de ti nem hagyjátok neki! - csapta őket tarkón Jimin.
- Olyan aranyosak..! - kuncogta egy törlőrongyba Vicky.
Na én itt vesztettem el a fonalat. Egy nagyobb puffanás, egy erős ütés a fejemen, és kialudtak a fények, szinte teljesen.
- Kookie.... Kookie... Kookie! Hallasz? Kookie! - ismételgette egy kellemes női hang.
Kinyitottam a szememet és egy fehér szobában találtam magam, egy fehér ágyon, fehér ruhában.
- M-Meghaltam?
- Ahhoz egy kicsit nagyobb ütés kell a kobakodra öcskös... - simogatta meg valaki a fejem.
Felnéztem az illetőre és egy angyal figyelt vissza rám. Legalább is azt hiszem, hogy angyal...
Fehér hosszú hálóingszerű, stimmel. Hosszú szőke haj, kék szemek és glória, stimm. A szárnyai... Hát...
Hapci!
- Egészségedre... - kuncogta kedves hangnemben.
- Miért vagyok itt..? - ültem fel gyorsan.
- Segítek neked. Régóta figyeled Meyut ugye?
Csak csendesen bólintottam.
- Jól ki jössz vele ugye?
Megint csak bólintottam.
- Megvédenéd bármi áron, ugye?
- I-Igen... Bármi áron.
- Szereted őt? - váltott át komolyba a hangja.
Nem tudtam válaszolni. Csak néztem magam elé.
- JeongGuk... Gondolkozz el egy kicsit... - ült le mellém. - Felfigyeltél rá, mint nőre. Szeretsz vele időt eltölteni. Hiányzott amikor elutazott. Megtennél neki mindent. Jó érzéssel tölt el amikor vele vagy...
- Talán... - suttogtam rekedtes hangon. - Talán szeretem...
- Ilyen nincs. Vagy szereted, vagy nem. Ez csak a te döntésed. - suttogta a fülembe és elpárolgott.
Halvány csillámport hagyott maga után és az utolsó szavai visszhangoztak.
- Én... Én... Szeretem Meyut..?
- Kookie! - kiabálta valaki a fülembe, miközben apró csapásokat éreztem az arcomon.
Kipattant a szemem és az engem pofozó Meyuval találtam szembe magam.
- Állj... Le..! - kaptam el a csuklóját miközben pofozgatott.
- Oh, felkeltél? - vigyorgott az arcomba aranyosan.
Nyeltem egyet és a szemeibe néztem. Megfogtam két oldalt az arcát és óvatosan megpusziltam az ajkait.
Lehunytam a szemeim és közelebb húztam. Valami nagyon durva dolog játszódott le bennem, mert egyszerre majd megsültem, de fáztam is.
Tökre mint az egyik drámában...
Szóval én tényleg szeretem őt?
